A jól kitervelt stratégia - Európa muszlimizációja
A jól kitervelt stratégia: Európa muszlimizációja
Napjainkban megkezdődött a megvalósítás első fázisa.
Ezt agyon komolyan kellene venni!
Ez nem vicc, ez nem túlzás, ez a keserű való, és a rémséges jövő - ha nem teszünk azonnal ellene!
A magyarság beleszokott veszélyeztetett helyzetébe
"A magyarság beleszokott veszélyeztetett helyzetébe, mert sohasem csüggedt el, hanem mindig újra ellenszegült a kegyetlen sorsnak, mert politikai küzdelmeit kulturális törekvésekkel nemesítette meg s politikai és gazdasági nyomorúságát a szellem erejével törekedett megszépíteni, - ezért neveztem tragikus nemzetnek."
Klebelsberg Kuno (1875-1932) - jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, vallás- és közoktatási miniszter
Európa keresztény gyökereinek megtagadásának, az ebből következő elgyengülésének és megtámadtatásának napjaiban hónapjaiban, éveiben milyen időszerű...
"Európa új korszak küszöbéhez érkezett, amelyben az egységet sürgető felszólítás korunk egyik legszembetűnőbb jelensége.
Felhívás ez a különböző keresztény egyházakhoz, hogy keressék az egymással való kiengesztelődést."
Szent II. János Pál pápa - Eredeti nevén Karol Józef Wojtyła (1920-2005)
Ravasz László
"Aki nem tudja betölteni azt a helyet, ahol ül s mégis be akarja tölteni, nem tehet mást, mint hogy a fennmaradó ürességet önmagába helyezi el."
Ravasz László (1882-1975) - református püspök
Magyar népviseletek - Ormánsági viselet - Dunántúl
Archív képek szaporcai és kémesi viseletbe öltözött fiatalokról egy népművészeti naptár fotózásához - 1986
Magyar népviseletek - Ormánsági viselet - Dunántúl
forrás Molnár Zsófia
Aki jókedvet ad, jótevőm
"Aki engem kedvetlenít, egy nagy jótól foszt meg: a kedvemtől. S fordítva: aki jókedvet ad, jótevőm."
Titkos napló - részlet
Gárdonyi Géza ('863-1922) - író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus
Meg kell adni a jogot minden országnak, hogy megőrizhesse saját kultúráját és etnikai összetételét – rövidke lapszemle
Kövér László házelnök szerint ebben a nehezen kezelhető migrációs hullámban benne van a lehetősége annak, hogy végre „asztalra tegyük és élére állítsuk az identitáskérdéseket”, és megpróbáljuk rábírni az uniót, hogy ezekkel komolyan foglalkozzon.
Az is lehet egy álláspont – ahogyan Orbán Viktor miniszterelnök is megfogalmazta –, hogy „mindenki úgy teszi tönkre a saját hazáját, életét és gyermekeinek jövőjét, ahogyan szeretné”, ám emellett engedtessék meg a különállás joga, vagyis, hogy „Magyarország ne akarjon öngyilkos lenni semmilyen formában”.
Meg kell adni a jogot minden országnak, hogy megőrizhesse saját kultúráját és etnikai összetételét.
Magyar Hírlap
Történelmi mozaikok a „demokráciára, a népek önrendelkezésére és az emberi jogokra” épülő nyugati álszent, önérdekű hazug politikájáról - rövid lapszemle
Borhi László, az Indiana Egyetem tanára szerint az 1938-as müncheni egyezmény és az első bécsi döntés is azt igazolta, hogy London és Párizs reálpolitikus módon átengedte a térséget a németeknek abban a reményben, hogy a Közép-Európában érvényesülő nagyhatalmi hegemónia egyensúlyt teremt, s így elkerülhető egy újabb véres konfliktus.
Néhány évvel később ugyanezért engedte át a Szovjetuniónak. A kis országok mozgástere – köztük hazánké – 1942-re végzetesen összezsugorodott. A magyar és a román kilépés kikényszerítése leginkább a szövetségesek érdekeit szolgálta.
A németeknek ugyanis csapatokat kellett elvonniuk a partraszállás helyszínéről, hogy engedetlen csatlósaikat megszállják. Feltehetően a szövetségesek így kívánták elősegíteni a második front sikeres megnyitását.
Randolph L. Braham professzor már korábban felvetette, hogy a kiugrásra alapozott hazai politika a feleslegesen nagy kockázat miatt alapvetően hibás volt. Nehéz kimondani, hogy igaza van.
1956-ban az amerikai vezetés tudta, hogy a szovjetek készek fegyverrel megvédeni kelet-európai hadállásaikat. Az USA nyugat-európai szövetségesei sem támogatták volna az erőszakos fellépést.
A brit politika szinte felháborodva fogadta 1956-ot, Bonn és Párizs hivatalos tényezői sem szimpatizáltak velünk különösebben, ezért örültek Washington mérsékelt irányvonalának.
A nyugat-európai fővárosokban sohasem okozott különösebb fejfájást, hogy a kontinens keleti részében kommunista diktatúra van, és szovjet hegemónia érvényesül. 1989-ben sem igen értették, hogy Washington miért akar változtatni ezen a helyzeten.
Az Egyesült Államok, illetve Nyugat-Európa félt a destabilizálódástól. Úgy akarták támogatni a változást, hogy az ne veszélyeztesse a stabilitást, vagyis a kelet-európai szovjet jelenlétet.
Bush 1989. nyári varsói és budapesti látogatásán is a reformkommunistákat favorizálta. Nem kívánták a Varsói Szerződés felmondását sem, hiszen elfogadták azt a moszkvai álláspontot, hogy a keleti tömb az európai stabilitás fontos pillére.
Magyar Idők
Itt arról van szó, hogy az abnormális legyen normális, és a normális az abnormális – rövid lapszemle
Kovács István és Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ elemzői szerint „a nép” – amelynek elvont fogalmára a liberálisok oly gyakran hivatkoznak – valóságban nehezen viseli az őszintétlenséget: bumeránghatásként ezért hajlamos belefutni azon radikálisok karjaiba, akik leegyszerűsített, de őszinte diagnózist adnak a dogmává emelt politikai korrektséggel szemben.
A liberális forgatókönyv szerint mindig kell találni egy „kisebbséget” – ha nincs, akkor csinálni kell egyet -, amely „felszabadításáért” folyamatosan lehet küzdeni. A társadalmat tehát fragmentálni kell, hogy morális többség megszűnjön, hogy ne hivatkozhasson senki valamilyen többségi viszony morális értékére – hiszen „valamilyen”szempontból mindenki „valamilyen” kisebbség tagja.
Ez tehát a relativizálás zsarnoksága, a hatalommá emelt viszonylagosság. Itt igazából lassan már nem is arról van szó, hogy a normálist az abnormálissal kezeljék azonos szinten, hanem arról, hogy az abnormális legyen normális, és a normális az abnormális.
Hogy akik a bevettet, a hagyományosat, a nagybetűs Szokást követik, azok érezzék rosszul, kényelmetlenül magukat, ha a „haladó szellemiségű” törekvéseket kissé eltúlzottnak találják.
Magyar Idők
Ennél alacsonyabb „fajlagos költségű” népirtást elképzelni sem lehet – rövid lapszemle
Bogár László professzor a „bérgyilkos-megbízó” viszonnyal szimbolizálja a menekültválságot. A „bérgyilkos” egy professzionálisan megszervezett „embercsempész” fedőnevű planetáris hálózat, a nagy bűnözői klánok, a titkosszolgálatok „fedett operációs” gyakorlattal rendelkező ügynökei, illetve a lokális roncstársadalomból verbuvált haramiastruktúrák sajátos komplexuma, amelynek finanszírozási csatornái a világ meghatározó globális tőkestruktúráihoz vezetnek fel. A „megbízók” világa a formális és informális politikai hatalmasságokat foglalja magába. Bár feladatuk a népük szolgálata volna, ehelyett, tisztelet az igen kevés számú kivételnek, ennek éppen az ellenkezőjét teszik. Nem szolgálják, hanem kiszolgáltatják népeiket. Ráadásul mivel a globális véleményhatalmi rendszer tetszés szerinti hangerőre erősítheti fel megnyilatkozásaikat, a beszéd-tér állandó brutális manipulációjával óriási intenzitással mérgezik meg folyamatosan a diskurzus egészét. A humánumra, az emberi jogokra való cinikus hivatkozással a világtörténelem legkegyetlenebb népirtását szervezik meg. Bogár László szerint az esetek egy részében alapos okunk van feltételezni, hogy a megbízó mögött egy olyan „láthatatlan szuperstruktúra” áll, amely saját létét is tagadva mintegy diszkréten szuggerálja a megbízó felé, hogy eljött az ideje a megbízás kiadásának. A „fegyver” maguk a menekültek. Olyen vélemények terjednek a migránsok körül, olyan negatív indulati örvénylések kavarhatók, amelyek az önmagát éppen a migránsokkal szemben megvédeni akaró emberi közösséget teszi még védtelenebbé és kiszolgáltatottá. A bérgyilkos-megbízó-szuperstruktúra ívén felépülő gigantikus globális hatalmi képződmény számára ez a lehető legkedvezőbb helyzet, mert a páriává züllesztett „bennszülöttek” és a tudatos műveletek sorával rájuk szabadított bevándorló páriák egymás ellen hangolása, majd permanens polgárháborúban való kölcsönös önelpusztításnál kedvezőbb és alacsonyabb „fajlagos költségű” népirtást elképzelni sem lehet. Magyar Hírlap