Ismerjük meg Kárpát-hazánkat! Kárpátalja

                         

Kárpátalja
Ismerjük meg jobban Kárpát-hazánkat!
Újra és újra elő kell vennünk térképeinket!
 
Vegyük szemügyre Kárpát-hazánk tájegységeit ábrázoló térképet, melyet időről időre tanulmányoznunk kell, és osszuk meg, hogy mások is megismerhessék!

2018. May 31. 00:00

Ismerjük meg Kárpát-hazánkat! - Székelyföld térképei - Erdély

                         

Székelyföld
Ismerjük meg jobban Kárpát-hazánkat!
Újra és újra elő kell vennünk térképeinket!
 
Vegyük szemügyre Kárpát-hazánk tájegységeit ábrázoló térképeket, melyet időről időre tanulmányoznunk kell, és osszuk meg, hogy mások is megismerhessék!
 
Tanulmányozzuk Székelyföld térképeit!
 
Osszuk meg az anyagot, hogy mások is megismerhessék!
Székelyföld három térképe:
 
kattints a térképekre - érdemes!

2018. May 30. 00:00

Kárpát-hazánk

                  

Kárpát-hazánk
 
Te azt mondod Szlovákia, szlovákok? Én azt mondom Felvidék, és magyarok!
 
Te azt mondod Ukrajna, ukránok? Én azt mondom Kárpátalja, és magyarok!
 
Te azt mondod Románia, románok? Én azt mondom Székelyföld, Máramaros, Partium, Bánság, Erdély, és magyarok!
 
Te azt mondod Szerbia, Horvátország, Szlovénia? Én azt mondom Délvidék, és magyarok!
 
Te azt mondod Ausztria, osztrákok? Én azt mondom Őrvidék, és magyarok!
 
C:\Users\user\Pictures\kép Kárpát-haza 8.jpg

2018. May 23. 00:00

Ismerjük meg Kárpát-hazánkat! térkép - Kárpát haza

                         

 

Ismerjük meg jobban Kárpát-hazánkat!
Újra és újra elő kell vennünk térképeinket!
 
Vegyük szemügyre Kárpát-hazánk tájegységeit ábrázoló térképet, melyet időről időre tanulmányoznunk kell, és osszuk meg, hogy mások is megismerhessék!
 
kattints a térképre - érdemes!

2018. May 15. 00:00

Jól véssük fejünkbe mindannyian, ma élő magyarok , amit Wass Albert üzen nekünk a mindennapi szabadságról!

[

 

Jól véssük fejünkbe mindannyian, ma élő magyarok, amit Wass Albert üzen nekünk a mindennapi szabadságról!
 
"A szabadság nem koldusok tarisznyájába való alamizsna.
Meghalni érte dicsőség, az igaz, azonban nem elég még ahhoz, hogy szabaddá tegye az életben maradottakat, ha azok nem vállalják, a rájok eső részt.
 
Mert a szabadságot, magyarok, ki lehet vívni valahogy azzal, ha sokan meghalnak érte, de megőrizni csak akkor lehet, ha minden ember, aki életben maradt, élni is tud ám érette, napról-napra, kemény munkával és tiszta becsülettel.
 
Mindössze hőseinek halála árán, ingyen kegyelemből, még nem nyert szabadságot magának nép ezen a földön, s nem is fog soha."
 
Sztrájkolnak az égben - részlet
 
Wass Albert -(1908-1998) - író, költő

2018. May 03. 00:00

Összetartozunk! A fotómontázson a székely bácsi megmondja az igazságot azoknak, akik szerint a székelyek nem magyarok! Tisztelt Barátaim! Székely-magyarok! Palóc-magyarok! Jász-magyarok! Kun-magyarok! Magyarok!

Összetartozunk - osszuk meg!
A fotómontázson a székely bácsi megmondja az igazságot  azoknak, akik szerint a székelyek nem magyarok!
 
Tisztelt Barátaim! Székely-magyarok! Palóc-magyarok! Jász-magyarok! Kun-magyarok! Magyarok! 
 
Maga a felvetés is - hogy Magyarországon a székelyek legyenek külön népcsoport - életveszélyes, ugyanis ez - azt az évszázados román törekvést támogatja, és "váltaná valóra", hogy bebizonyosodjon: a "székely" nem magyar.
 
A romániai népszámlálásokkor is azért adott külön- külön a "székely" illetve a "magyar" nemzetiség megvallásának a lehetősége, hogy számokkal is "bizonyíthassák": a székely nem magyar, hiszen - szerintük a székelyek, elmagyarosodott románok. 
 
A hamis kérdésre a hamis válasz az - amelyet egyébként még sokszor székely kiválóságok is hangoztatnak - hogy a székely Pesten is székely...
 
Milyen buta, hamis érvelés az, hogy Budapesten is székely a csíki, a gyergyói, vagy az udvarhelyi ember! 
Ugyanis ki kérdőjelezi ezt meg? 
 
A székely nem csak Pesten, hanem szülőföldjén, Székelyföldön is magyarul beszél, mivel magyar - és egyébként pedig, nem mellékesen, székely!
 
A "székely nyakasság", a nagyon is tiszteletre méltó székely öntudat, esetünkben kontra produktivvá válna! Aki szembeállítja a  magyarság fogalmát a  székelységével - a hamisságot "támogatja". 
 
A felvetés nem csak káros és történelmietlen, hanem öngyilkos is! Aki ebben a félresikerül vitában a "különállás érvelését" hangoztatja, az a román szalámi-politikát, a székelység felszámolásának, asszimilálásának a "stratégiáját" támogatja -  öngyilkos módon. 
 
Ugyanis ne gondolja senki, hogyha Magyarországon külön népcsoporttá válhatna a székelység, akkor arra alapozva Bukarest ne késlekedne meghozni a számára oly fontos, a Székelyföld, a székelység felszámolását felgyorsító intézkedéseit, jogszabályait.
 
A székely identitás őrzése, ápolása alapvető fontosságú, de azt nem a román forgatókönyv szerint, tehát nem a  "magyarsággal szemben" kell megőrizni, érvényesíteni! 
 
Egyébként, pedig az ember esze áll meg! 
 
Mészáros László - a Patrióta Európa Mozgalom alapítója

2018. February 11. 00:00

Márai Sándor rólunk

                           

"A mi szavunkat senki sem érti a világban. Titkunk van, mert kevesen vagyunk."

Márai Sándor (1900-1989) - író, költő

2018. January 31. 00:00

Wass Albert gondolata ma különösen aktuális és megszívlelendő

                                     

"A fél világot bejárhatod, más ember földjén testvértelen leszel,  s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot, ha nemzetedről megfeledkezel."

Wass Albert (1908 -1998) - író, költő

2017. December 17. 00:00

Érdemes rászánni öt percet, és figyelmesen elolvasni - egy becsületes, érző villágpolgárnak is van hazája, és a szívében hazaszeretet! - osszuk meg! Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára

Érdemes rászánni öt percet, és figyelmesen elolvasni! Egy becsületes, érző villágpolgárnak is lehet, és van hazája, szívében pedig hazaszeretet!
 
Osszuk meg! Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára című egykori levelét!
 
“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam.
 
Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót…
íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik.
 
Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
 
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent.
 
És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul.
 
Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat.
 
S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól?
 
S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele!
 
Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
 
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt.
 
És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne.
 
És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék.
 
Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt.
 
És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én.
 
A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
 
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek.
 
Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
 
(Megjelent a Kosztolányi Dezső szerkesztette “Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért” című könyvben.)

2017. November 27. 00:00

Egy nyolcvan évig elhallgatott József Attila vers - Nem! Nem! Soha! - elmondja: Koncz Gábor - VIDEÓ!

                       

kattints a VIDEÓRA és a képekre - érdemes!

http://www.youtube.com/watch?v=jKQJkqNs_qs

2017. November 05. 00:00
<< Első < Előző Következő> Utolsó>>

1. oldal/99