Tamási Áron: Szép Domokos Anna - Videó + szöveg Elmondja: Csomós Mari

Érdemes meghallgatni - gyönyörűséges alkotás a háborúk ellen
 
Tamási Áron: Szép Domokos Anna - Videó + szöveg
Elmondja: Csomós Mari
 
kattints a Videóra - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=bdKbffpBows
 
Négy kerek esztendőt, négy szörnyű esztendőt folyvást egyet omlék a világnak vére. A negyedik végén, őszre menendőben, lefeküvék patyolat ágyába szép Domokos Anna. Alig imádkozott, szépen elaluvék. Akkor elejébe tiszta álom jöve s abban az álomban egy fekete madár. S az a nagy fekete madár felszállott a házra, annak jobb szárnyára.
 
- Honnét jössz, te nagy fekete madár?
 
- Idegen országból, szép Domokos Anna.
 
- S onnét mi hírt hoztál, nagy fekete madár?
 
- Onnét biza országodnak halálát s a katonalegények megszabadulását.
 
- Jaj, nem bánom országom halálát, csak a szeretőmet mondd meg, nem láttad-é, nagy fekete madár?
 
Megrázta a tollát az éjjeli madár, s Domokos Annának ő csak ennyit mondott:
 
- Nézd meg a színömet, szép Domokos Anna.
 
- Megnéztem, megláttam, szép fekete madár.
 
Akkor felrepüle, s emígy éneköle:
 
- Tiszta fehér voltam, mikor a sok legényt embert ölni vittem, de fekete lettem világ nagy gyászától...
 
Szép Domokos Anna ilyen álmot látott.
 
Álom után, fényes reggel, kútra indult vizet meríteni. Hét teli kártyával vizet merített is, belé is öntötte virágos nagy kádba. Levette ruháját szép Domokos Anna, s megmosta dalolva rózsaszín arcáját. Megmosta utána két gyümölcsös mellét, s meg végetes-végig szép patyolat testét.
 
- Hova készülsz, édes lányom?
 
- Örömre készülök, kedves édesanyám.
 
- Miféle örömre, egyetlen lányom?
 
- Jőnek a legények a nagy háborúból, s közöttök kell legyen az én szeretőm is.
 
Szépen páváskodott, s fejér gyolcsinget vett. Derekára piros szoknyát, két lábára gyenge csidmát. Arcájára Napnak ragyogását, s szíve köré Holdnak a szerelmit. S hosszú szőke haját pántlikába fonta, s vállára ereszté.
 
- Hova indulsz, édes lányom?
 
- Megyek a falu végére, szeretőmet várni.
 
- Ne menj, lányom, várd meg itthon.
 
- Biza elmegyek én.
 
El is ment a falu végére szép Domokos Anna. Ott várta a legényt déli harangszóig, s déli harangszókor onnét hazajöve. Megsétálta magát virágos kertjében, s leszakasztott három ékes szálat. Hajának szálával azt ő egybekötötte, s elindula ismét a falu végére.
 
Ott várta a legényt esti harangszóig, s esti harangszókor onnét hazajöve.
 
- Hol van a szeretőd, kedves szép leányom?
 
- Baja esett, édesanyám, nem jöhetett mára.
 
Lefeküdt ágyába szép Domokos Anna. De hasztalan tette, mert a forró párnán szerelem gyötörte, álom elkerülte. Éjfél idejéig feküdt jobb oldalán, éjfél idején túl feküdt bal oldalán.
 
- Hová lettél, te fekete madár?
 
Hajnal hasadtakor felkelt az ágyából szép Domokos Anna.
 
- Jaj, az a háború bár ne is lett volna!
 
Más színű szoknyát vett, s a haját befonta másik pántlikába. Arcájára vette Holdnak vágyódását, szíve közepébe harangok hívását.
 
- Hova indulsz, édes lányom?
 
- Megyek a falu végére, szeretőmet várni.
 
- Ne menj, lányom, várd meg itthon.
 
- Biza elmegyek én.
 
El is ment aznap is szép Domokos Anna. Ott várta a legényt déli harangszóig, s déli harangszókor onnét hazajöve. Megsétálta magát virágos kertjében, s három virágszálat tegnapi csokrához odakötött. S csak elindult ismét a falu végére. Ott várta kedvesét esti harangszóig, s esti harangszókor onnét hazajöve.
 
- Hol van a szeretőd, kedves szép leányom?
 
- Baja esett, édesanyám, mára sem jöhetett.
 
Lefeküdt ágyába szép Domokos Anna. De hiába feküdt az ágyába megint, mert a nagy szerelem még jobban gyötörte, s a jóltévő álom még jobban kerülte. Két óra hosszáig feküdt jobb oldalán, két óra hosszáig feküdt bal oldalán.
 
Így kínozta magát éjfél idejéig.
 
És akkor felkele szép Domokos Anna. Lámpát nem is gyújtott, édes szülőanyja nehogy észrevegye. Fáradt derekára fekete szoknyát vett, s a Hold világánál feketébe fonta hosszú szőke haját.
 
Két arca dombjára hullócsillagot tett, a szívébe pedig síró Szűzmárját tett.
 
Csendben elindula, ajtóig eljuta. De akkor az ajtó sírással nyikordult, s édes szülőanyja erre felriadott.
 
- Hová szököl éjjel, felnevelt leányom?
 
- Megyek harmatot gyűjteni, mosdóvizembe hinteni.
 
- Ne menj, te szótitkoló leány.
 
- Szívem így rendelte, jaj, én elmegyek.
 
Megindula szép Domokos Anna, s ki is lépett feketében az anyai házból. Udvaron megállott, kezét összefogta, s felnézett a házra, annak jobb szárnyára.
 
- Hova lettél, te fekete madár?
 
Akkor béfordula virágos kertjébe, annak sok virágját mind leszakasztotta, s meleg szép ölében mind fel is halmozta. Gyenge holdvilágon ismét elindula, s egy példakísértet elejébe állott.
 
- Hová mész, te gyönyörű szép leány?
 
- Megyek a falu végére, szeretőmet várni.
 
- Ne menj oda, boldogtalan, gyere háljunk együtt.
 
- Távozzál, kísértet, én megyek utamra.
 
Virágai közé elrejtette piruló arcáját szép Domokos Anna, s megint elindula. Gyenge csidmáival csak kétszer koppintott, s a példa kísértet akkor ismét elejébe állott.
 
- Fogadj szót te nekem, gyönyörű szép leány.
 
- Távozzál, kísértet, megöletlek az én szeretőmmel.
 
- Avval meg nem öletsz, mert az jó helyen van.
 
Megvillant a szeme Domokos Annának.
 
- Ki vagy, te kísértet?
 
- Nagy vitéz vagyok én, mert a háborúnak angyala vagyok én.
 
- Verjen meg az Isten!
 
Így szólott nagy bátran szép Domokos Anna, s avval tovább vitte szerelem zászlaját s azt a faluvégén lobogtatni kezdé.
 
- Gyere már, gyere már, egyetlen szeretőm. Ha immár megölted haza ellenségit, öld meg azokat is, akik reám törnek. Öld meg az én nappali hóhérim, szívem mocskolóit, éjjeli rontóit. Gyere sebes menést, leányságom napja, hadd ragyogjunk ketten falu bosszújára.
 
Közben sétálgatott egyik útszéliről másik útszélire. A szép virágokat ölében rengette, hánykolódó szívét emígy melengette.
 
- Istenem, Istenem, hozd haza hajnalra az én kedvesemet.
 
A hajnal piroslék, s szép Domokos Anna keletre fordula.
 
- Istenem, Istenem, hozd haza Napoddal az én szeretőmet.
 
A nap is feljöve, de az ő kedvese haza mégsem jöve.
 
Hanem édesanyja tejet hozott neki, s szépen így kérlelte:
 
- Gyere haza, kedves lányom, néznek az emberek.
 
- Nem megyek én, édesanyám, csak a szeretőmmel.
 
- Akkor idd meg ezt az édestejet.
 
- Nem kell, anyám, szerelmes testömnek.
 
S az ő édesanyja déli harangszókor ismét híni kezdé:
 
- Gyere haza, kedves lányom, rágnak az emberek.
 
- Nem megyek én, édesanyám, csak a kedvesemmel.
 
- Akkor edd meg ezt a délebédet.
 
- Nem kell, anyám, szerelmes testömnek.
 
S az ő édesanyja esti harangszókor ráncigálni kezdé.
 
- Gyere haza, szégyentelen, elpusztítnak szájokkal a népek!
 
- Nem megyek én, édesanyám, csak a kedvesemmel.
 
- Akkor falj valamit, Isten megfizeti!
 
- Nem kell, anyám, semmi étel a világon szerelmes testömnek!
 
A Nap elbúcsúzott a földi világtól, anyja is el az ő leányától.
 
- Az én karommal többet nem nevellek, anyai szívemből ezennel kivetlek. Testödet ne lássam, hírödet ne halljam.
 
Ahogy hallá szomorú szép leány omlani az átkot, virágai közé béejtette fejét, s keserves sírással így zokogott ottan:
 
- Jaj Istenem, anyámból kifogytam!
 
Sétáló két lába akkor elgyengüle, könnyező két szeme homályba merüle. Sánc martja szólítá, oda le is romlott, s a nagy sötétségben folyton csak sírdogált.
 
- Jaj, búlátott szívem, jaj, fijatalságom! Jaj, ölbeli virágjaim, jaj, jövendő napjaim! Jaj, egész életem, minden reménységem!
 
Sötét égnek alján a szomorú nagy Hold elébukdácsola, onnét jött a hegyek tetején Domokos Annához, és őt a kedves helyett ekképp vigasztalá:
 
- Ne sírj te hiába, szép Domokos Anna. Másnak is béborult az ő víg élete, másnak is elveszett az ő szeretője.
 
- De nekem csak egy volt, egyetlen életem! De nekem csak egy volt, egyetlen kedvesem.
 
Akkor a gyenge Hold szépen ráborula.
 
- Alugyál, alugyál, szép Domokos Anna.
 
Emígy forgolódott éjféli időig. Akkor valahonnét egy fekete gyásztó odaereszkedett, s azon a nagy gyásztón a fekete madár neki megjelenék.
 
- Állj meg, állj meg, nagy fekete madár, nekem mért hazudtál?
 
- Szép Domokos Anna, neked nem hazudtam, hanem a szívedet gyászba borítani biza nem akartam.
 
- Életem elhagyott, anyám megtagadott, ne sajnálj te engem!
 
- Vess számot magaddal, szép Domokos Anna.
 
- Elkárhoztam immár ebben az életben, s vessenek, nem bánom, pokol nagy tüzire: hol van a szeretőm??
 
A fekete madár akkor vallomást tett Domokos Annának:
 
- Nyugszik a szeretőd idegen országban, idegen országnak sírhomp templomában.
 
Szép Domokos Anna égre felkiáltott:
 
- Bár összeomlanék széles ez a világ!
 
A fekete gyásztó nagy hullámot vetett, s felette a mennyég dördülve meghasadt. Domokos Annának ölbeli virága fekete színt váltott, s megszakadó szíve nagy átkot kiáltott:
 
- Halljad, Isten, halljad utolsó szavamot s utolsó szavamban minden fájdalmamot. Halljad füleiddel szívemnek sírását, szerelmes véremnek háborgó zúgását. Verd meg örök haláloddal, akik háborút indítnak, verd meg pokol kínjaival, akik népeket zúdítnak. Verd meg az eszüket, akik a háborút földre kitalálták, verd meg a szívüket, kik a szeretőket egymástól megfosztják.
 
A fekete madár lebegtette szárnyát.
 
- Szórjad átkaidat, szép Domokos Anna!
 
A háborgó leány mind az ő virágit a tóba vetette.
 
- Nagy égi csillagok, ágyúknak csövibe mind beléhulljatok! Kis égi csillagok, puskáknak csövibe mind beléhulljatok!
 
Így szólt az útszélin szép Domokos Anna, s virágai után a gyászos halálban maga is elmerült.
 
Akkor hozzáment a fekete madár, hátára felvette, az égbe felvitte. Ottan az Istennek szép Domokos Anna elejébe álla, s így szólott hozzája:
 
- Ugyé, te csináltad a vészes háborút, felséges Úristen?
 
- Én azt nem csináltam, hanem azt csinálták pokol angyalai.
 
Oda is leszállott szép Domokos Anna.
 
- Pokoli angyalok, gyászos nagy háborút miért csináltatok?
 
- Mi azt nem csináltuk, hanem azt csinálták földnek fajzatai.
 
Akkor kiállott ő minden éjszakára a Holdnak képibe, s onnét le a földre imígy kiáltoza:
 
- Verjen meg az Isten, háborúcsinálók!
 
S nappalra kiállott a Napnak képibe, s onnét le a földre imígy kiáltozott:
 
- Verjen meg az Isten, háborúcsinálók

2019. February 20. 00:00

"Irtsátok ki a magyarokat!" Pozsonyi csata

"Irtsátok ki a magyarokat!"
 
A pozsonyi csata 1111. évfordulóján különösen érdemes megnézni ezt a VIDEÓ-ót!
 
907-ben a Keleti Frank Királyság élén Arnulf fia, a mindössze 14 éves IV. (Gyermek) Lajos állt.
 
A magyarok kiirtását célzó hadjárata a következő parancsa alapján történt:
„decretum... Ugros eliminandos esse - rendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak.”
 
kattints a nagyon fontos, érdekfeszítő, mindmáig a Nyugat érdekei okán elhallgatott, most új tényeket feltáró VIDEÓ-ra - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?reload=9&v=EaS7eCYrcbY&feature=share
 
 

2019. January 01. 00:00

Magyarnak lenni: tudod, mit jelent? Sajó Sándor - videó

Sajó Sándor : Magyarnak lenni - a vers és egy rövidke videó!
A versrészletet elmondja: Tomanek Nándor
 
kattints a VIDEÓ-ra - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=FC_SVrLwoeg
 
Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre - lent;
Mosolyogva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj;
Borongni mindig, mint a nagy hegyek,
Mert egyre gyászlik bennünk valami:
Sokszázados bú, melyet nem lehet
Sem eltitkolni, sem bevallani.
Magányban élni, ahol kusza árnyak
Bús tündérekként föl-fölsirdogálnak,
S szálaiból a fájó képzeletnek
Fekete fényű fátylat szövögetnek
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre.
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodva rólad: büszke messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!...
Csalódni mindig, soha célt nem érve,
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámításunk koldusrongyait.
- Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...
 
Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, véges végtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek,
De döntő harcra nem elég erősnek;
Úgy teremtődni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába:
Hogy, amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés.
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve
A szabadító Mózest várni egyre:
Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat,
Mely végzetünknek kövült átkául,
Ránk néz merően, irgalmatlanul,
S utunkat állja zordan, hallgatag.
Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk,
Mely sírni késztő tréfát űz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:
 
Egymást vádolni, egymást marcangolni!
- Majd fojtott kedvünk, hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Nagy bánatoknak hangos lagziján
Nagyot rikolt ni: hajrá! húzd, cigány -
Háborgó vérrel kesergőn vigadni,
Hogy minekünk hajh! Nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Megsebzett sasként sírva nyögdelő,
Mért nem repülhet fönn a tiszta légben,
Munkás szabadság édes gyönyörében,-
Hogy mért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!...
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
S míg vérünkben a tettvágy tüze nyargal,
Fölbúgni tompa, lázadó haraggal,-
S mikor már szívünk majdnem megszakad:
Nagy keservünkben,
Bús szégyenünkben
Falhoz vágni az üres poharat.
-Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...
 
De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a kárpátok alatt.
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!...
 
1919

 

C:\Users\user\Képek-Archiv\kkép-Az ország történelmi térképe és címere valamint a királyság híres magyar revíziós imája 1920-1945 közötti időszakból.jpg

2018. December 21. 00:00

Ady Endre a hazáról - Videó

"                      

Ady Endre a hazáról
A föl-földobott kő - rövidke VIDEÓ!
Elmondja, Kaszás Attila (1960-2007)
 
kattints a VIDEÓ-ra - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=4HnDk9-YY4o
 
"A föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra,
Hazajön a fiad.
 
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédűl, elbúsong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.
 
Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elűlnek
S fölhorgadnak megint.
 
Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.
 
Föl-fölhajtott kő, bus akaratlan,
Kicsi országom példás alakban
Te orcádra ütök.
 
És, jaj, hiába, mindenha szándék
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is."
 
Ady Endre (1877-1919) - költő, újságíró

2018. November 18. 00:00

Boross Ida - Honvágydal - Oly távol, messze vagy hazám - rövid VIDEÓ!

                         

 

A világjelentőségű 1956-os őszi forradalmi hetek, a szabadságharcos hősies események tragédiába torkolló történetének egyik legsúlyosabb következménye, a kétszázezer,  külföldre menekülést választó honfitársunk "elvesztése" volt. A Honvágydal  című akkori sláger örökre beírta magát Boros Ida előadójával, és Gommermann István szerzőjével együtt a magyar lélekbe. kattints a rövid VIDEÓRA! http://www.youtube.com/watch?v=INWZKnxuT_0

2018. November 04. 00:00

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc - VIDEÓKOCKÁK!

                      

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc - videókockák, a szimbolikussá vált Beethoven dallamokkal!
 
Ezt zenét mindenkinek meg kellene hallgatni évente legalább egyszer - ilyen tájt!
 
Ludwig van Beethoven - Egmont-nyitánya a forradalom elválaszthatatlan részévé vált azokban a napokban - a Magyar Rádió szinte folyamatosan ezeket a dallamokat sugározta.
 
Nemzeti ünnepünkön ezzel a felvétellel emlékezzünk 1956 hőseire, történelmünk dicsőséges fejezetére!
 
kattints a videóra: http://www.youtube.com/watch?v=554ZJUv-avQ

2018. October 23. 00:00

Korabeli felvételek az 1956-os forradalom eseményeiről - rövid VIDEÓ!

                               

Korabeli felvételek az 1956-os forradalom eseményeiről - rövid VIDEÓ!
 
kattints a videóra - érdemes!
http://www.youtube.com/watch?v=a6WV291V-9U

2018. October 23. 00:00

Kvóta dal - A kötelező betelepítési kvóta elleni aláírásgyűjtés új Európa-himnusza! - VIDEÓ! Énekel: Varga Miklós

Kvóta dal - A kötelező betelepítési kvóta elleni aláírásgyűjtés új Európa-himnusza! - VIDEÓ!
Énekel: Varga Miklós
 
kattints a VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=VmLLREV8fgQ&feature=share

C:\Users\user\Képek-Archiv2\képp bevándorlók A lét a tét - Minden áron meg állítani a barbár inváziót - Európa megszállását!.jpg

2018. October 17. 00:00

Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből - rövid Videó! - és a vers szövege

                       

Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből - rövid Videó! - és a vers szövege
 
Kedves Barátaink!
 
A vers írója, Kárpáti – egyes források szerint Tábori Piroska székely tanítónő, akit az alábbi megrázó, és felkavaró művéért a románok kivégeztek, felakasztották Aradon 1920-ban. A vértanú fiatal tanítónő versét ezzel a tudattal hallgassuk és olvassuk!
 
Barátsággal: Mészáros László - a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
 
kattints a VIDEÓRA:
https://www.youtube.com/watch?v=niKFSSQs6Mc
 
Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből
 
Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a csíki hegyek?
Erdély hegyein sűrű fellegek.
 
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak.
Csaba mondája új erőre kel,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
 
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk,
Halott vitézek lelke jár velünk!
Előttünk száll az ős Turulmadár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály.
Ember lakol, ki ellenünk szegül!
A székely állja, rendületlenül.
 
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok.
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket.
 
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban egyedül leszünk.
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
 
Megmozdulnak mind a csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot.
 
Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!
fotón: Harangláb - Pottyond - Erdély
 
kép: Székely György - Vándor székely hazatalál oldal

2018. September 09. 00:00

Jókai Anna - Ima Magyarországért - Elmondja a költőnő - rövid VIDEÓ!

                               

Jókai Anna - Ima Magyarországért - Elmondja a költőnő - rövid VIDEÓ!
 
kattints a VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=k9WXwGiQtRo
 
Öregisten, Nagyisten
nézd, hogy élünk itt lenn
katlanba zárva
csodára várva
csöbörből-vödörbe magyarok.
Itt élünk se élve se halva
hurrá a vödörben hal van
süthetünk szálkás kis pecsenyét
a friss húst viszi már a fürge menyét
körben a bozótból
ragadozók szeme villog
az elhevert csordákon
áldozati billog.
(csitt, csak csendesen, ne kiálts,
mormold csak, mormold az imát)

Öregisten, Nagyisten
ha Te nem, ki segítsen?
Sovány lakomára
nova bort kínáltak
s akik ezt megitták
mind bódultakká váltak.
(…csak csendesen, ne siránkozz,
bátran szólj elkábult hazánkhoz)
Öregisten, Nagyisten
érted sóvárog ma minden
akik hortyognak szanaszét
vagy éberen vigyáznak
síkos savas-eső alatt
bíz egyformán áznak.
(…csak csendesen, mind aki lázad,
báránybőr jelmezben figyelik a házad)

Öregisten, Nagyisten
erősíts a hitben
hogy ami késik
azért el nem múlik
él még a Te nyájad
bárha szőre hullik.
(…csak csendesen, nem használ a lárma,
mostoha szülők közt még árvább az árva)

Öregisten, Nagyisten
más remény nincsen
mint igazad kegyelmed
hogy Te szabj végül rendet
maradék országnak
adj életes kedvet
a lecsonkolt többit
gyógyítgasd ne engedd
önnön-gyilkosává válni
haza kell találni!
(…csak csendesen, mert vád alá vesznek,
jönnek janicsárék, kerék alá tesznek)

Öregisten, Nagyisten
nem hoztak, de vittek
a vak lóra azt hazudták bátor
suba alatt kupec lett a pásztor
műdalokkal altat nejlon-furulyája
dagonyáztat minket langyos pocsolyába.
(csak csendesen, ne élvezd a táncot,
csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot)
Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk
hegyeink elcsórták, eladó a rónánk
fulladunk a füstben a folyónkban cián
sorvasztja a lelkünk a ránktukmált Isten-hiány
mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!
hóhér a halottal cinikusan békül
dús szobákban ál-parasztok
a búzát égetik ők nem a harasztot
melósvezér nyüszít, uszít
munkásember helyben fut itt
a hajléktalant rendőr verte
shoppingcenter országszerte
mocskos pénznek nincsen szaga
gaztól rabolt s gaz lett maga
és a művész? búsan kérded
megvették a tehetséget
sirasd őket Ősi Anya
zsoldos pénznek sincsen szaga.
(…csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,
végtelen időben mindenkit megtérni)

Öregisten, Nagyisten
kit kövessünk s kit nem?
Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd
hisztériát űzz el indulatunk meghagyd
a reánk szabott leckét beteljesíthessük
gőgösek se legyünk kétségbe se essünk
náci-tudat, bolsi-tudat
csak álarc a Szörnynek
egyképp meggyötörtek
lám egymásra törnek
gonosz század elment
nehéz évek jönnek
melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,
bíztass hogy a testvérharc megszűnhet
göngyöld e Földgolyót Fiad köntösébe
édes hazánkat annak is kellős közepébe
a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke.
Annyi gyalázatos koron át
őrizd meg számunkra misztikus koronád.
(…csak csendesen, akinek füle van, hallja,
a látónak látható, hasad az Ég alja)

Öregisten, Nagyisten
mit akarjunk s mit nem:
törvényed vezessen
hogy e kis nép oda ne vesszen
át ne lyukadjon helyünkön a térkép
ki ne radírozzon a világi lét végképp
serkentsd fel szolgád a Magyarok Istenét
kend meg könnyektől elhomálylott szemét
küldd le a magasból újra e véres-veres földre
tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.
(A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent
– hiszen az életünk hovatovább ráment –
mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)
 
 

2018. August 06. 00:00
<< Első < Előző Következő> Utolsó>>

1. oldal/49