A Ranolder-kereszt - Badacsonytördemic - Dunántúl
Ranolder János (1806-1855) a veszprémi püspök a hagyomány szerint nagy világjáró volt, mikor egy utazásáról hazatért, akkor állíttatta a hatalmas kőkeresztet, melynek nagyobb elemeit 40 ökör vontatta fel a 400 méteres, éles párkányra. A helyiek szerint a kereszt megvédi szőlőültetvényeiket.
Mi magyarok ezzel folyamatosan szembesülünk - történelmünk, és jelenünk is alátámasztják az írónő meglátását
"Ha az egész világ gyűlöl és rosszat hisz rólad, de a lelkiismereted tiszta, sohasem leszel egyedül."
Charlotte Brontë (1816-1855) - angol regényíró
A sajtószabadság ma a tulajdonos szabadságát jelenti - ez Simicska nyilatkozataiból egyértelműen kiderül - rövid lapszemle
Kövér László szerint Simicska addig támogat egy kormányt, amíg az a személyes gazdasági érdekeit nem sérti. Két eddigi, illetve további egy, éppen függőben lévő intézkedésről beszélhetünk.
Az egyik a mezőgazdasági nagyüzemeknek járó támogatások átcsoportosítása a kisebbek javára, a másik a reklámadó bevezetése. A harmadik ügy annak nyomán alakult ki, hogy Brüsszel váratlanul piackorlátozónak talált egy, az útépítéseket érintő szabályt, amely még a Gyurcsány-kormány idején született.
A miniszterelnök világossá tette: ha elmarasztalnak bennünket, s akár több tízmilliárd forint visszafizetésére kötelezik hazánkat, a büntetést azoknak kell letenniük az asztalra, akik ennek a szabályozásnak a haszonélvezői voltak. Ez a történet alapjaiban ingatta meg az ellenzék „oligarcházásának” hitelességét. Megerősítést nyert, hogy ha az ország érdeke azt kívánja, a Fidesz-kormány mindig kész erős érdekcsoportokkal is szembemenni.
Kövér László szerint a jobboldal médiából tájékozódó része is kárt szenvedett, hiszen a megszokott orgánumaik más üzeneteket és magyarázatokat közvetítenek, mint eddig. Fontos tanulság, hogy a sajtószabadság ma a tulajdonos szabadságát jelenti, ez Simicska nyilatkozataiból egyértelműen kiderül.
S ha ez így van, akkor a Magyar Nemzet és a Hír Televízió a mi szempontunkból nem kezelhető másként, mint ellenzéki orgánumként, ahonnan támadást bármikor kaphatunk.
Magyar Hírlap
Hivatalosan nem bojkottálják a Hír Televíziót és a Magyar Nemzetet a kormánytagok, de „nem ajánlott”. A frakció zárt tanácskozáson egyik képviselő megkérdezte, a tilalom kiterjed-e az ellenzéki ATV-re is, mire nemleges választ kapott.
Népszabadság
„Változatlanul dolgozókat keresünk, nem elbocsátunk” - rövidke ellenzéki lapszemle a boltok vasárnapi zárva tartásával kapcsolatban
Baldauf László, a CBA vezérigazgatója szerint a Kádár-korszakban volt idő, amikor nyitva kellett tartani pár boltot kerületenként. Máskor a vasárnap egységesen munkaszüneti nap volt. A rendszerváltás után a nagy élelmiszerláncok versenye odáig vezetett, hogy mindenki látástól vakulásig dolgozott, a Tesco még az éjszakai üzemet is bevezette.
„Mi alkalmazkodtunk, de nem voltunk lelkesek”. Már 2005 körül jelezték: a boltban dolgozó kollégáik elviselhetetlenül túlterheltek. Az élelmiszer-kereskedelemben dolgozók hetven százaléka hölgy.
Az ő feladatuk a család összetartása, a vasárnapi ebéd elkészítése. És ma, amikor modern élelmiszerekkel dolgozunk, nem olyan nagy probléma, ha vasárnap zárva van a bolt.
Valaha a szakszervezetek mindegyike támogatta a kezdeményezést, most persze többek politikai megfontolásból kihátráltak a dolog mögül. „Változatlanul dolgozókat keresünk, nem elbocsátunk”. A többi piaci szereplő is kinyilvánította, hogy nem lesz elbocsátás.
168 óra
Magyarország versenyképesen szállhat harcba az afrikai piacokért - rövidke lapszemle
Balogh Sándor, a Magyar Afrika Társaság elnöke szerint Afrika teljesen megváltozott az elmúlt másfél évtizedben, hatalmas üzleti lehetőségeket kínál, ezért örült a déli nyitás meghirdetésének.
A magyarok híre mindig nagyon jó volt ott, még most is emlegetik az ott járt magyar szakembereket. A rendszerváltás után azonban Afrika teljesen kikerült a magyar diplomácia és gazdaság látóköréből. Balogh szerint a kormány jókor ismerte fel, hogy délre kell nyitni. Az utolsó pillanat, hogy Magyarország beszálljon az afrikai üzletbe.
Többek között az új technológiákkal, például víztisztító rendszerekkel vagy a környezetvédelemben lehet kereslet a magyar szaktudásra. Ghána magyar származású külügyminisztere, Hanna Tetteh, aki két héttel ezelőtt járt Budapesten, az mondta Balog Sándornak, hogy ezek a technológiák mind világszínvonalúak, a költségek viszont alacsonyabbak az átlagnál, ezért Magyarország még versenyképesen szállhat harcba az afrikai piacokért.
Magyar Hírlap
Emlékképeink - Már több mint hatvan éves a Sport szelet, mindannyiunk kedvence
Elképzelhetetlen volt Mikulás-csomag Sport szelet nélkül. A csoki csomagolása egy sportújság fejléce is lehetne. A Népstadion átadásakor "lepték meg vele a munkásosztályt" 1954-ben.
Diszkoszvetőt látunk a papíron.
Továbbra is teljes bojkott a Simicska-kaméleon-médiumokra! Végzetes lenne nemzetünk számára, ha hagynánk, hogy "saját médiumaink" is az orrunknál fogva vezethessenek bennünket
Simicska Lajos sokszoros milliárdos vállalkozó bizonyos, az ő "anyagi érdekeit is sértő" kormányzati intézkedéseket követően médiaháborút, és Orbán Viktor ellenes hadjáratot indított. Ezt követően a Patrióta Európa Mozgalom is teljes bojkottot hirdetett a Simicska Lajos média-birodalomhoz tartozó Magyar Nemzet, mno.hu, Hír TV, Lánchíd Rádió, és a Heti Válasz ellen.
A nemzeti elkötelezettségű, polgári oldalhoz tartozó aktív civil szervezetek, választók egy meghatározó hányada csatlakozott a felhíváshoz. A csatlakozó szervezeteken túl, 22 ezer ember utasította el megosztásával, "tetszik" nyilvánításával a "simicskai árulást" Facebook oldalunkon, és villámpostai üzenetével.
Egy jól körülhatárolható minoritás viszont - akik érzelmileg, vagy egzisztenciális okokból kötődnek Simicskához - eléggé el nem ítélhető módon a múlt héten presszionálták szerkesztőségünket, Facebook oldalunkat, meggyőzendő bennünket, hogy "téves úton járunk, ugyanis a bojkottált médiumokban dolgozók családjait hozzuk nehéz helyzetbe, miattunk elveszítik az állásukat, miközben a szóban forgó médiumok továbbra is kormánypártiak maradtak".
Ezzel szemben érdemes leszögezni: nem mi, hanem Simicska "médiamágnás" hirdetett ellenünk totális háborút. Ez a kormány ugyanis a mi kormányunk, amely a mi megbízásunkból és a mi nevünkben, a mi támogatásunkkal - a polgári nemzeti oldal meghatározó civil szervezeteinek, választóinak a felhatalmazásából - vezeti az országot, a nemzetet közel öt éve, a megfelelő irányba.
Aki az Orbán-kormány ellen hirdet "háborút", az ellenünk háborúzik, és annak velünk gyűlik meg a baja!
Mint ahogyan azt közzé tettük, mi nem olvassuk, nem hallgatjuk, nem nézzük a Simicska-médiumokat, úgy viszonyulunk hozzájuk, mint a többi kormányellenes, hírforráshoz.
És amint meghirdettük elutasítjuk a közénk férkőzött, békétlenséget szító, hazugságokat terjesztő, a profitot mindenek fölé helyező, milliárdjait betegesen féltő, haszonleső "simicskai" hozzáállást, magatartást!
Az pedig hogy a Simicska-médiumokban dolgozóknak egzisztenciális problémával is szembe kell nézniük, nagyon sajnálatos tény, de az "egész" szempontjából csupán egy mellékes körülmény. Segíteni kell rajtuk - már azokon, akik megérdemlik, mert "egyesek nagyon tudják szolgálni az új hangütést is". És azt se feledjük el persze, hogy "aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.".
Persze mint ahogyan az lenni szokott, "holdudvarunkban" is megjelentek, a "kibeszélők", a "nem csapat játékosok", a sokszor meggondolatlanul reagáló "önálló gondolkodó egyéniségek". Most is akadt, aki elmondta - érdekes módon éppen az mno.hu-n - hogy nem ért egyet a bojkottal.
Persze ez is belefér a demokráciába. Meg az is, hogy eszembe jusson, hogy ez a sok-sok "önálló gondolkodó", akik a saját szakterületükön egyébként sok esetben valóban a legkiválóbbak közé tartoznak - többen közülük "nemzetünk büszkeségei" - olykor-olykor milyen "kártékonyak tudtak lenni" korábban is, amikor a "a napi politikába ártották bele magukat". Eszembe jut, hogy az a sok "individualista egykori MDF-es értelmiségi" - milyen súlyos szerepet játszott az Antall-, illetve a Boros-kormányok mélyrepülésében.
(Hasonló szereptévesztés nem egyedülálló a modern kori magyar politika történetben. Emlékezzünk a közelmúltbeli "álbaloldali értelmiségiek ámokfutásaira". Heller Ágnes, Konrád György és társai, mi módon lehetetlenítették el "jobbnál jobb megoldási javaslataikkal, ötleteikkel" saját pártjaikat!)
És eszembe jut egy konkrét történet is.
1999-et írtunk. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület - melynek egyik alapítója, és a kezdetektől, 1996-tól főtitkár-alelnöke vagyok - hagyományteremtési céllal, abban az évben már másodízben rendezte meg Orbán Viktor miniszterelnöki évértékelőjét.
Erre az eseményre meghívtam a Pesti Vigadóba a rendszerváltoztatás legelején megismert barátomat, "harcostársamat". Mikor belépett a díszterembe, és meglátta a régi ismerős arcokat, a tőle szokásos egyszerűséggel és őszinteséggel, a következő felkiáltással fordult felém: Jézus Mária! Ezek itt? Hát ezek még az Orbán-kormányt is képesek megbuktatni csupán a jóindulatukkal, elkötelezettségükkel és jó a tanácsaikkal!
Mondanom sem kell, hogy ott ült a teremben az "önálló egyéniségeink hada, a nemzetben gondolkodó elitünk színe, java".
Barátom felhorkanásának az adott különös aktualitást és élcet, hogy ez volt az az időszak, amikor az első Orbán-kormány egyébként már óriási elfogadottságnak örvendett a társadalom körében.
Ennek a történetnek az apropóján, és az azóta is megszerzett, megélt tapasztalatok alapján egy jó tanácsunk lehet a hölgyek és urak - kiválóságaink számára: továbbra is írják meg, rajzolják, meg, rendezzék meg, stb. jobbnál jobb műveiket, és hagyják békén a napi politika terepét. Az ott előadódó problémák megoldásához ugyanis nem a művészi, a tudósi, stb. megközelítés, látásmód a hatékony és célra vezető. A politika egy másik világ, a politika egy más művészet, egy más tudomány, egy másik szakma.
Az egy kegyetlen világ, ott nincs helye a széplelkűségnek, a felesleges lamentálásoknak. Esetünkben a képlet sajnos teljesen egyszerű: aki velünk ellenséges, az a mi ellenfelünk, és aszerint kell kezelnünk őt.
Simicska bejelentette, hogy ő az ellenfelünk, tehát Simicska, a média-birodalmával együtt ellenérdekeltté nyilvánította magát.
Ő a másik politikai télfélre lavírozta saját magát. Ő ellenzékivé lett.
Nekünk a tudomásul vétel kényszerűségén túl egy lehetőségünk maradt az ügyben bojkottálni az ellenfelet.
Ezért mi nem olvassuk, nem hallgatjuk és nem nézzük Simicska-féle kaméleon médiumokat!
Mészáros László - a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
Bayer Zsolt: Podger bácsi - Az Egyesült Államok nem eléggé szabad társadalom. És az Egyesült Államok ettől függetlenül és minden skrupulus nélkül oktat és aláz és figyelmeztet és fenyeget bárkit, átláthatóság ügyben is.
Úgy általánosságban persze mindenkinek nagyon igaza van, aki az átláthatóságot (Nagykörúton belül: transzparenciát) kéri számon kormányokon, államokon, hivatalokon, intézményeken – és persze Podger bácsi levelezésén. És amikor úgy általánosságban mindenkinek igaza van, akkor nincsen igaza az égvilágon senkinek. Legelőször és mindenekfelett az Amerikai Egyesült Államoknak nincsen igaza. Ezt onnan lehet tudni, hogy most van arrafelé az információszabadság hete (Sunshine Week, ó, beh szép!), és e jeles eseményen aztán kiderült, hogy az amerikai kormány minden elődjénél többet titkolódzik. Viszont mindenkinél jobban szeretné megismerné állampolgárainak titkait. Mint megírtuk, a Ron Paul Institute igazgatója, bizonyos Daniel McAdams így fogalmazott ez ügyben: „A kormány jogot követel magának arra, hogy életünk legintimebb területeire is rálátása legyen, miközben saját tevékenységét titokban tartja. Egy szabad társadalomban ennek éppen fordítva kellene lennie: a kormány teljesen transzparens lenne, a magánéletünk viszont csak ránk tartozna.” Daniel McAdams úr ezen mondataiból azt a következtetést lehet levonni, hogy őszerinte az Egyesült Államok nem eléggé szabad társadalom. Ez persze igaz, csak nem egészen úgy, ahogy Daniel McAdams gondolja. Ugyanis ez a derék skót az Egyesült Államok leglibertariánusabb intézetét vezeti, vagyis azok közé tartozik, akik szerint a szabadságnak nincsen legfelső foka, a szabadságot folyamatosan növelni, tágítani kell, nagyjából De Sade márki lelki folyamatainak megvalósulásáig. És éppen így lehet a szabadság gyönyörű eszméjéből is lapos és idegesítő és elviselhetetlen torzót fabrikálni. És éppen ez zajlik ma a világ nyugati felében. És mindenki csodálkozva áll, hogy a nyugati világban felnőtt tinik szökdösnek Szíriába meg Irakba, csatlakozni az Iszlám Államhoz, és fejeket levágni. És képtelenek észrevenni, hogy a libertariánus nihil folytatása szükségképpen az Iszlám Állam iszonyata, s hogy ezek a dolgok kölcsönösen feltételezik egymást. Ettől persze még jogos követelés, hogy az államok legyenek átláthatók, bizonyos határok közepette. És az állampolgárok is, szintén bizonyos határok közepette. És határok tekintetében itt az állampolgároknak van több joguk a titkolódzásra, ezt sem szabad elfelejteni. Miképpen azt sem, és erről beszél derék libertariánus skót barátunk, hogy az Egyesült Államokban ez most éppen fordítva van. És az Egyesült Államok ettől függetlenül és minden skrupulus nélkül oktat és aláz és figyelmeztet és fenyeget bárkit, átláthatóság ügyben is. Unalmas már naponta rávilágítani arra, miként keveredik ellentmondásba az Egyesült Államok az önmaga által hirdetett elvekkel és az általa képviselt napi politikai gyakorlattal. Unalmas, de nem haszontalan, mert a hazai libertariánus nyilvánosság és politikai közösség ezt nem hajlandó észrevenni. Ha pedig észreveszi, hát elhazudja vagy elhallgatja. Mert még mindig a ’68-as amerikai szabadságeszményt dédelgeti magában, és nem veszi észre, hogy az nincsen többé. Semmi sincsen többé. Talán csak József Attila Eszmélete… „Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra.” Ez kevésbé költőien unortodoxnak és illiberálisnak nevezendő. Viszont kétségkívül túl félelmetes. Kevésbé félelmetesen pedig Jerome K. Jerome írta meg a dolgot, a Három ember egy csónakban című remekében, tessék elolvasni! Különösen azt a részt, amelyben Podger bácsi feltesz egy képet a falra. Sajnos nincs hely az egészet idéznem, csak a végét: „Podger bácsi végre újra kitűzte a lyuk helyét, és odatartotta bal kezével a szög hegyét, a kalapácsot jobb kezébe fogva, mindjárt az első ütésre összeverte az ujját, és nagyot kiáltva ráejtette a kalapácsot valakinek a lábujjhegyére. Mária néni szelíden megjegyezte, hogy ha Podger bácsi legközelebb megint szöget készül a falba verni, tudassa vele idejében, hogy egy hétre elutazhassék a mamájához, amíg a bácsi elkészül a dologgal. – Már az szent igaz, ti asszonyok olyan nagy dolgot csináltok mindenből – válaszolt Podger bácsi összeszedve magát. – Lám, én milyen szívesen végzek el minden effajta munkát. Erre aztán újra nekigyürkőzött, és a második ütésre a szög keresztülment a vékony falon, a kalapács is félig eltűnt, Podger bácsi pedig nekiesett a falnak, de úgy, hogy majdnem összelapította az orrát. Újra meg kellett keresnünk a vonalzót és a spárgát, új lyukat kellett a falba ütni; végre éjfél felé fönn lógott a kép – nagyon ferdén és bizonytalanul, s körülötte a fal nagy darabon olyan volt, mintha gereblyével karcolták volna össze. És mindenki halálra volt gyötörve, kivéve Podger bácsit. – No látjátok! – kiáltott föl diadalmasan, amint a székről lelépve, a takarítónő tyúkszemére taposott, s nyilvánvaló büszkeséggel szemlélte a nagy fölfordulást a szobában. – Sokan még az ilyen csekélységre is embert fogadnának!” Az Egyesült Államok korunk Podger bácsija. És feltette a képet a falra. Ott lóg, ferdén és bizonytalanul, és az van ráírva, hogy „szabadság”, meg „átláthatóság”, meg „civilszervezetek”, meg „demokrácia”. A világ pedig áll, és nézi. És egyre többen merik kimondani, hogy mit is gondolnak valójában. És egyre többen mennek Mária néni után… Magyar Hírlap
Kelemen Hunort a sokszorosan lejáratódott, prostituálódott RMDSZ vezetőjét kifütyülték március 15-én a székelyföldi Sepsiszentgyörgy városában
Cuck Norris színész valószínűleg tovább ment volna a kifütyülésnél
kattints a VIDEÓRA!
https://www.youtube.com/watch?v=qrxJR_qYhmQ
A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai
"A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai."
Milan Kundera (1929) - cseh–francia író, drámaíró, költő, esszéista