Fontos! Európa az új világháború előszobájába került. Rajtunk múlik - mindannyiunkon - hogy közönnyel, tudatlanul végignézzük, hogy mit tesz velünk a fegyvereladásban, a háborúkban, a mindenároni piacszerzésben érdekelt globális hatalom, és szótlanul megyünk a vágóhídra, vagy párt állástól, vallástól függetlenül egyénenként és társadalmi méretekben is azt mondjuk: állj, eddig és ne tovább! Osszuk meg az anyagot - nagyon nagy a baj! Mészáros László a Patrióta Európa Mozgalom alapítója A mai napig nem tudjuk pontosan, mi történt 2001. 9. 11. napján (legfeljebb sejtjük…), a reakció viszont ismert: az Egyesült Államok meghirdette a terrorizmus és az iszlám fundamentalizmus elleni harcát. „Eredmény”: az Iszlám Állam létrejötte, s most az európai 9/11, azaz 01/07. Innentől kezdve két út maradt a glóbusz lakói számára: vagy megértjük egymást, vagy elpusztítjuk egymást. Francis Fukuyama amerikai politológus a közép- és kelet-európai rendszerváltások, illetve a Szovjetunió szétesése, s így a két világrend közötti hidegháború megszűnése hajnalán 1989-ben tanulmányban, majd 1992-ben könyvben is (A történelem vége és az utolsó ember) kifejtette optimista nézeteit arról, hogy szerinte a liberális demokrácia a világon uralkodóvá vált, a nagy ideológiai és rendszerszintű törésvonalak megszűntek, a történelem ebben az értelemben véget ért. Az egész világon nagy port kavart munkában Fukuyama kiindulópontja az volt, hogy a világ megosztottságát elsősorban ideológiai, gazdasági, politikai konfliktusok okozzák, s a kommunizmus megbukásával ezek a konfliktusok végleg feloldódtak. Erre mintegy válaszul, kvázi kritikaként jelent meg 1993-ban Samuel J. Huntingtonnak először egy tanulmánya, majd 1996-ban könyve A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása címmel. Huntington, Fukuyama alapszemléletével vitatkozva, abból indult ki, hogy a hidegháború megszűnése után az államok és országok már nem az ideológiák és rendszerek, politikai és gazdasági megosztottságok mentén kerülnek szembe egymással, hanem döntően kulturális, civilizációs, vallási alapon, amely küzdelemben a liberális demokrácia csak egy lesz a sokféle együttélési modell közül a világon. Tehát nemhogy vége a történelemnek, hanem igazából egy teljesen új történelem kezdődik el a 21. századtól. A vita Párizsban, január hetedikén eldőlt: Huntingtonnak lett igaza. Az emberi természet legmélyebb, legalapvetőbb szembenállásai jelentek meg és kerültek felszínre: az etnikai, vallási, kulturális, civilizációs ellentétek. Azt hittük mi, az euroatlanti világ tagjai, hogy utóbbiakat már meghaladtuk, túlléptünk rajtuk. Súlyosan tévedtünk, s tévedésünk rá fogja nyomni bélyegét a most elkezdődött évszázadra. Tévedésünk pedig Fukuyama végzetes félreértésében gyökerezik: sokan elhittük – különösen az Egyesült Államok hitte el –, hogy a demokrácia és a kapitalizmus a világ egészében elterjeszthető, és a világ így teljesedik be. Csakhogy nem számoltunk azzal, hogy a keresztény gyökereken alapuló gazdasági-politikai rendszerünk, az abból eredő kultúránk nem terjeszthető el más vallási gyökerekkel rendelkező népek és kultúrák között. Ugyanis utóbbiak – s most különösen az iszlám – ezt leigázásnak, agressziónak, beavatkozásnak és vallásuk meggyalázásának tartja. S legalább olyan fontos: mi azt hittük, vagy azt akartuk hinni, hogy az egyéni jólét, a gazdasági növekedés, az individualizmus és az egyéni szabadságjogok, az élet tisztelete minden nép és vallás számára a legfontosabb szempontok. Súlyosan tévedtünk: más vallások számára az élettel kapcsolatban más kiindulópontok léteznek, mást jelent számukra a vallásalapító iránti tisztelet, a boldogság, a szabadság, az egyéni lét, mint nálunk. És ennek most megfizettük az árát. Természetesen nemcsak nekünk, keresztény embereknek tűrhetetlen és elfogadhatatlan az iszlám fundamentalisták párizsi terrorakciója, hanem a mérsékelt iszlámhívőknek is (hangot is adtak ennek). A gyilkosság soha, semmilyen emberi konfliktusra nem válasz. Ám mégis: ha élhető világot akarunk, ha azt akarjuk, hogy ne boruljon félelembe a glóbusz, ha azt akarjuk, hogy ne pusztítsuk el egymást, akkor alapvető fordulatot kell tennünk nekünk, keresztényi gyökerű euroatlanti embereknek. A fordulat lényege a következő: a fensőbbségi érzést félretéve próbáljuk végre megismerni egymás kultúráját, vallását, szokásait, hiteit, életét. Ugyanis minden bajunk gyökere az egymás nem ismerésében rejlik. Ha nem ismerjük egymást – ők sem minket! –, akkor nem is értjük egymást. S ha nem értjük egymást, akkor félünk egymástól. S ha félünk egymástól, akkor agresszívak leszünk. Most ez a veszély áll fenn – mindkét oldalon. Egymás vallásának, kultúrájának, életszemléletének megismerése előtt ma egy óriási akadály tornyosul: a neoliberális, ultraliberális alapokon álló PC, azaz politically correct beszéd, amelyet a nyugati világot irányító (s a többi civilizációt, vallást is irányítani akaró) globális pénzügyi világhatalom erőltetett rá a közvéleményre, jól megfontolt célok alapján. Politikailag korrekt beszéd helyett az élethez és a valósághoz korrekt beszédre van szükség. Ennek alapján: 1. Őszinte vitát kell kezdeni a sajtószabadság mikéntjéről. Meggyőződésem, hogy a nagy világvallások, melyek a kultúrák és civilizációk alapjai, védendők, mert szakrálisak; meg kell értenünk, hogy a szakrális tabuk ledöntése értelmetlen, mert ezzel kultúrákat támadunk meg – viszont a kultúrák nem hagyják magukat. Sajnos ez történt január 7-én. 2. Nyíltan kell beszélni arról, hogy a másság a többséghez képest nem mindig a szebb és a jobb, hogy az etnikai-vallási kisebbségekkel való együttélés nem evidens módon kívánatos, csak feltételekkel, amelyek kidolgozandók. Nem lehet tabutéma a békétlen együttélés helyett a békés különélés lehetősége sem, ha nincs más mód a béke fenntartására. Európának vállalnia kell kereszténységét, mert az iszlám népek egyre erőteljesebben vállalják vallásukat, s csak két, gyökereit erősen és büszkén vállaló civilizáció élhet békésen egymás mellett. 3. Minden eddiginél fontosabb és sürgetőbb a nagy világvallások alapos megismerése. Tudnunk kell a nagy vallásalapítók tanairól, nézeteiről, életéről, hiteiről. Az iszlám, a kereszténység és a zsidóság egymáshoz való viszonyának elemzésekor se ijedjünk meg a tabuktól; mindhárom között vannak egyezések és nagy különbözőségek. Tárjuk fel ezeket bátran. Egyetlen dolog nem megy: ha most, újra, megint, magukat a szólásszabadság „felkent” híveinek tartó neoliberálisok (ami nem keverendő össze a klasszikus liberalizmussal), a PC atyjai ismét el akarják torzítani a szólásszabadságot azzal, hogy brutálisan elnyomják a nekik nem tetsző nézeteket, a kényes kérdéseket feltevőket. Felelősségük óriási. A kultúrák és vallások harca pusztuláshoz, a kultúrák és vallások kölcsönös ismerete és tisztelete, egyenrangúvá válása életben maradáshoz vezet. mno
A miniszterelnök úgy fogalmazott: a terrorizmus előretörése Európában ma már valóság, ami napról napra növekszik. Az európai ember áll támadás alatt, az európai ember szabadsága és életformája – fejtette ki a kormányfő. Hozzátette: mindez a hétköznapjaink biztonságát fenyegeti. Nem tehetjük meg, hogy nem nézünk vele szembe – szögezte le. A kormányfő hangsúlyozza, Európának képesnek kell lennie arra, hogy megvédje magát. A politikai korrektség már nem nyújt védelmet a kegyetlen barbársággal szemben – teszi hozzá. Új védművek kellenek Európának Kiemelte, hogy Magyarország elkötelezte magát az európai értékek védelme mellett, és a maga erejével kiveszi a részét ebből a létfontosságú küzdelemből. Hangsúlyozza, hogy ugyanakkor az is kiderült, hogy a jelenlegi európai politika nem tudja megvédeni az európai embereket. Véleménye szerint ezért új politika kell, Európának új véderőművekre és stabilizátorokra van szüksége ahhoz, hogy megakadályozza a biztonságát fenyegető rengéseket és mozgásokat. „Mi, magyarok készek vagyunk együttműködni minden olyan európai politikai erővel, amelynek van megoldási javaslata és küzdeni akar az új fenyegetések ellen” – jelentette ki Orbán Viktor.
A volt főtitkár védelmébe vette a Krím félsziget bekebelezését. Egész Európa háborúba sodródhat az ukrajnai válság miatt Mihail Gorbacsov szerint. A volt szovjet pártfőtitkár a Der Spiegel című német hírmagazin szombati számában megjelent interjúban ismét bírálta az Oroszország elleni szankciókat és úgy vélekedett, hogy a Nyugat kizárja Oroszországot a globális gondok, köztük a nemzetközi terrorizmus és a klímaváltozás megoldását célzó munkából. „A Nyugat és különösen Németország Oroszország elszigetelése mellett arra is törekszik, hogy gazdasági szankciók révén megbuktassa Vlagyimir Putyin államfőt, ami nemcsak hiba, hanem nagyon buta és rendkívül veszélyes próbálkozás” - nyilatkozta Gorbacsov. Szerinte a nyugati magatartás miatt az ukrán-orosz konfliktus egész Európát lángba borító háborúval folytatódhat. Ha valaki a jelenlegi "felizzott hangulatban elveszíti a hidegvérét, akkor nem éljük túl a következő éveket" – mondta a korábbi pártfőtitkár. Hozzátette, sürgősen "új enyhülésre", a Nyugat és Oroszország kapcsolatának "kiolvasztására" van szükség. "Mi, oroszok mindent meg fogunk tenni ezért" – közölte, Mihail Gorbacsov. Ugyanakkor védelmébe vette a nyugati szankciók egyik fő kiváltó okát, az ukrajnai Krím félsziget Oroszország általi bekebelezését. Úgy vélte, a Krímben az emberek világosan és egyértelműen megmondták, hogy Oroszországhoz akarnak tartozni. Vlagyimir Putyinról szólva Gorbacsov kiemelte, hogy a 2000-ben hatalomra került elnök nagyon nehéz helyzetben vette át a Kreml vezetését és szerinte maradandó érdeme, hogy sikerült megakadályoznia az ország széthullását. „Ugyanakkor Oroszország a demokráciához vezető útnak csak a felét tette meg" – mondta Gorbacsov. Hozzátette, Putyin a 2012-ben kezdődött harmadik elnöki ciklusában konzervatív politikát követ és tekintélyelvű eszközöket alkalmaz, ami nem helyes, mert demokrácia nélkül nem tud továbbfejlődni Oroszország. Magyar Hírlap
Magyarország hadszíntere egy olyan háborúnak, melyet az Egyesült Államok vív Oroszországgal – véli Földi László biztonságpolitikai szakértő. Szerinte előbbi gazdasága a békével és a „melegháborúval” is nyer. A szakember úgy véli: az Egyesült Államok elveszítette a mértéket és súlyos identitászavarban szenved; Közép-Európát biztonsági kockázatnak tartja, pedig épp fordított a helyzet. Ebben a helyzetben nem szabad „nyulam-bulammá” válni – fogalmazott Földi, aki beszélt arról is, hogy szerinte amit André Goodfriend amerikai ügyvivő Magyarországon művel, az semmiféle diplomáciai játéktérbe nem fér bele. Egy komoly propagandahadjárat folyik Magyarország ellen. Olyan lejárató akciók keretében, melyeknek a tüntetésszervezés csak egy része – jelentette ki Földi László biztonságpolitikai szakértő a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában. – Ha a nemzetközi sajtót nézzük, akkor az tele van Magyarország elleni támadásokkal. Ma már egyértelműen azt mondják, hogy Orbán Viktor távozzon, legyen egy másik politikai rend. Nagyon keményen mennek az üzenetek. Hogy ebből a titkosszolgálat kimaradjon, az kizárt dolog – tette hozzá. Az Egyesült Államok komoly identitászavarban van, egészen egyszerűen elveszítették a mértéket. Azt gondolják, hogy a „világ vezető csendőreként” nekik mindent szabad minden módon, ez pedig nem így van – hangoztatta. Magyarország nem műveleti terület, hanem egy hadszíntér egy olyan háborúban, melyet nagyhatalmak, az Egyesült Államok és Oroszország vív egymással – szögezte le Földi László, aki szerint az Egyesült Államok mind a békét, mind a melegháborút meg tudja nyerni. Az USA gazdasága ugyanis lényegében a hadiiparra épül, ezért számára gazdasági szempontból a fegyveres konfliktusok is pozitívan hatnak. Ez az az előny, amelyet soha senki nem fog tudni Amerikával szemben megjátszani. – Ha azt mondom, hogy az olajárak ilyen drasztikus csökkentésével Oroszországot, mely olajexportra épülő gazdaság, meg tudja bénítani, vagy a csőd irányába tudja elvinni, akkor Amerikai tud nyerni. Ha Oroszország azt mondja, itt a vége, és fegyverekhez fog nyúlni, kitör egy nem hidegháborúnak nevezett háború, Amerikai akkor is tud nyerni, mert a fegyverkezés miatt új impulzust kap a gazdasága, a hadiipart lehet mozgósítani – magyarázta. Amerika abból indul ki, hogy neki Közép-Európa nemzetbiztonsági kockázat. Ez azonban pontosan fordítva van: Magyarország szempontjából nemzetbiztonsági kockázat, ha egy külföldi hatalom megpróbál titkosszolgálati befolyást gyakorolni a napi belpolitikai eseményekre. Ezt meg kell szüntetni, a hazai szolgálatoknak egyértelmű feladatuk, hogy szembeszálljanak ezzel a trenddel. Nem vagyunk egy súlycsoportban, nyilván nem tudunk úgy beépülni a Fehér Házba, mint ahogy a CIA be tud épülni a magyar politikába. Ez egy veszélyes játszma, de nem szabad „nyulam-bulammá” válni sem. Tudomásul kell venni, hogy a kormány és a rendvédelmi szervek feladata az ország érdekeinek védelme, és ha ezt támadás éri, azzal nagyon keményen szembe kell szállni – tette egyértelművé. Nem arról van szó, hogy van 8-10 ügynök, aki összevissza rohangál és tüntetéseket szervez. A titkosszolgálatoknak fedőszervei vannak, melyek alapítványok, kutatóintézetek lehetnek, ahová magyar értelmiségi fiatalokat hívnak meg és támogatnak. Egyfajta agymosáson mennek keresztül, elkötelezetté válnak egy kultúra vagy ország iránt, és utána egyetértve annak célkitűzéseivel, támogatják azt. (…) Amikor én meg tudok győzni valakit a saját igazamról úgy általában, akkor az a konkrét helyzetekben is segítséget fog nyújtani, ezt hívják telepített kapcsolati rendszernek – fejtette ki. Beszélt arról is, hogy szerinte amit André Goodfriend amerikai ügyvivő Magyarországon művel, az semmiféle diplomáciai játéktérbe nem fér bele. Ez egyfajta politikai arroganciának a hátterét sejteti. Kossuth Rádió, mno
Az Aranycsapat: az 1949-1956-ig együtt játszó, és 1954 júliusáig veretlen magyar labdarúgó válogatott. A közhiedelemmel ellentétben több mint 11 tagja volt. A legendás felállás (Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Hidegkúti, Bozsik, Zakariás, Budai II, Kocsis, Puskás, Czibor négyszer lépett pályára így kezdőcsapatként, például az angolok elleni 6:3-as meccsen is. Akik ez idő alatt hivatalos válogatott meccsen játszottak, tehát az aranycsapat tagjai, Börzsei, Csordás, Dalnoki, Egresi, Fenyvesi, Gellér, Henni, Kárpáti, Keszthelyi, Palotás, Szojka, Szusza, Tichy - így a teljes névsor A képen az álló sor: Lóránt Gyula, Buzánszky Jenő, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Zakariás József, Czibor Zoltán, Bozsik József, Budai II László Guggolnak: Lantos Mihály, Puskás Ferenc, Grosics Gyula
A Vígszínház a legnagyobb múltú, legnépszerűbb budapesti színházak egyike. 1896-ban, egy év alatt épült fel, a bécsi Fellner és Helmer iroda tervei alapján. Az épület mögött akkoriban még mocsaras terület húzódott. Körülötte szempillantás alatt épült ki a káprázatos századfordulós Budapest, és a polgárság új központja, a Lipótváros, majd az Újlipótváros. Az épület a késő historizmus jellegzetes alkotása. A városi környezetben a legszembetűnőbb az épület hármas tömegalakítása: magas színpadi traktus, amely magába foglalja a zsinórpadlást, alacsonyabb nézőtéri-, és egy kupolás-tornyos lefedésű magas előcsarnorész. Ezt a megoldást főképpen 1881 után alkalmazták.
Mai világunkban semmi sem az, aminek látszik, vagy aminek láttatni akarja velünk, a magukat világ urainak képzelő globalista "elit" Roland Galharague úrnak Tisztelt Nagykövet Úr! A gyász egyetemes érzés, mint ahogyan a sajtószabadság védelme univerzális érték, azaz nem szabadna őket a politikai haszonelvűség síkjára lerántva viszonylagossá tenni. Az ön és országa érdekében is írom ezt a levelet most, amikor a Charlie Hebdo nevű szatirikus hetilap párizsi szerkesztősége elleni szerdai, 12 áldozattal járó merénylet nyomán tapasztalt világméretű együttérzést önök már-már az ízlés határán túl igyekeznek fel- és kihasználni a saját és a már-már civilizációs konfrontációvá fajuló politikai korrektség jegyében is. Ez az Alaszkától Koncz Zsuzsa énekesig tartó „Je suis Charlie” táblát tartás már olyannyira szinte kötelezővé és émelyítővé vált, hogy a New York Times-tól a hazai bloggerekig egymás után jelennek meg „Nem vagyok Charlie” cím alatt a különvélemények. Ha a nyugati világban a muzulmánok szent alakjait gúnyoló karikatúrák nyomán megölt 12 újságíró iszonyatos végzetét olyannyira kötelező a velük azonosító „Charlie vagyok” felirattal demonstrálni, megmondaná, hogy a nyári gázai háborúban legyilkolt 11 palesztin újságíró miatt miért nem hullatott sem ön, sem kormánya, sem a nyugati világ kollektíve vagy országonként külön-külön egyetlen könnyet sem? Holott azok az újságírók még nem is gúnyoltak senkit, pusztán napi munkájukat végezték. Vajon jogos feltenni a kérdést, hogy őszinte-e a mostani gyász hőfoka, ha feltételezzük, hogy minden ember élete egyformán értékes éppen úgy, mint az újságíróké, akiket nem „illik” sehol a világon munkájuk közepette megölni. A brit globális hetilap, az Economist tegnapi számának a párizsi kivégzésről írt vezércikkében ez olvasható, miután felteszi a kérdést, hogy a szabad beszédnek kell-e határokat szabni, akár saját magunk által, akár úgy, hogy azokat kívülről kényszerítik ránk: „A válasz erre hangsúlyos nem”. A szerkesztőségi véleményt megerősítve később ezt írják: „Még akkor is, ha egy kép vagy vélemény tiszteletlen, ízléstelen, nem szabad betiltani, hacsak közvetlenül nem szít erőszakot”. Ön, gondolom és kijelentéssel alapján meg is vagyok győződve róla, e két, lényegében azonos és hangsúlyos véleménnyel egyetért. Ha pedig ez így van, Manuel Valls, az önök miniszterelnöke miért adta ki tavaly márciusban utasításszerűen az ukáznak nagyon nagy részben engedelmeskedő prefektusoknak, hogy ne engedjék fellépni területükön Dieudonné M’bala Mbalát, a nemzetközileg legismertebb francia komikust, noha még nem is tudták, hogy a milliók által kedvelt előadóművész mit fog mondani? Vajon a félig francia, félig kameruni Dieudonnét miért ítélték el már oly annyiszor igen súlyos pénzbüntetésre és miért tiltották be nem egyszer fellépését? Vajon a vád – antiszemitizmus – nem tartozik az Economist és önök által most olyannyira kiemelt „hangsúlyos nem”-re és arra, hogy betiltani nem szabad a „tiszteletlen, ízléstelen” véleményt sem, holott Franciaországban nagyon sokan kételkednek abban, hogy Dieudonné megnyilvánulásai e kategóriában tartoznának. Netán azért, mert kijelentései azonnali erőszakot váltanának ki? Fővárosukban jelenleg kategorikusan tiltják a palesztinok melletti tüntetést. Miért, nagykövet úr? És miért csak velük nem szabad szolidaritást kinyilvánítani? Az ilyen demonstrációk is tiszteletlennek és ízléstelennek minősülnek? És ha a mély gyász és együttérzés hangos kifejezése most szinte kötelező a nyugati világ politikusainak 12 ember erőszakos halála miatt, akkor Francois Hollande, Franciaország elnöke 2012. december 20-án Algírban, az algériai parlamentben egyértelműen elítélve a francia gyarmatosítás ottani, brutális és igazságtalan voltát, miért utasította vissza Algéria népének döbbenetére azt, hogy bocsánatot kérjen a franciák által korábban megölt fél millió algériai miatt? Azt pedig már csak mellékesen kérdezem, hogy miért hívta ön meg a holnap esti párizsi emlékező menetre Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt is, aki a „szabadság” és „demokrácia” ily vészterhes pillanataiban folyamatosan hangoztatott szent értékeit lövette véresre 2006 őszén, miután az illegális fegyverekkel is felszerelt rendőreiről előzetesen leparancsoltatta azonosító számukat, majd kitüntette a brutális támadássorozatok és véres tömegveretések rendőrparancsnokát? Nagykövet úr, aggódom, hogy az itt felvetett kérdések nem csak engem mardosnak, és hogy az ön viselkedése nem fog túlzottan sok új barátot verbuválni azok táborából, akiknek már az sem tetszett – hogy korábbi időkre ne menjek vissza -, amikor Medgyessy Péter volt miniszterelnöknek és kommunista titkosszolgálati ügynöknek adományozták a becsületrend magas fokozatát? Ha mélyen elgondolkodik, ugye egy picit ön is velem érez? Kiváló tisztelettel: Lovas István
Felvidék egyik legszebb klasszicista palotáját Batthyány József bíboros és esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása építtette. A palota Tükörtermében írták alá 1805-ben az austerlitzi csata után a pozsonyi békét. A palotában található az az értékes gobelinsorozat, mely Leandrosz és Heró szerencsétlen szerelmét meséli el, és amelyet ma pozsonyi falikárpitokként ismer a világ. A palota ma múzeumként látogatható.
"Ne féljetek a fiatalságotoktól és attól a mélyről jövő kívánságotoktól, hogy kipróbáljátok a boldogságot, az igazságot, a szépséget és a sokáig tartó szeretetet! Néha úgy érezzük, hogy a társadalom fél a fiatalok ezen hatalmas kívánságaitól, jóllehet ti magatok nem féltek. Ne féljetek! Amikor rátok nézek, kedves fiatalok, nagy hálát és reményt érzek. A jövő hosszú ideig, a következő században a ti kezetekben van. A béke jövője a ti szívetekben van. Olyannak kell lennetek, akik mélyen bíznak az emberben és akik mélyen bíznak az emberi hivatás nagyságában." Szent II. János Pál pápa egykori üzenete a Béke XVIII. Világnapjára