másold be a linket - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=AgpywgB4gQQ
A Világ ahol élünk – új rovatunk
Ebben a rovatunkban szereplő anyagokban elhangzottakkal, következtetésekkel nem minden esetben értünk egyet feltétlenül, de fontosnak tartjuk a közzétételüket a bennük szereplő információk miatt.
másolja be a linket - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=hW6wvcf8oNU
1945. augusztus 6-án reggel fél nyolckor három amerikai repülőgép tűnt fel Hirosima japán nagyváros fölött. A B-29 típusú bombázó, az Enola Gay alacsonyabbra ereszkedett, és „valamilyen tárgyat” dobott le. 8 óra után 15 perccel és 17 másodperccel a város fölött vakító kékesfehér fény lobbant, majd mennydörgés következett és az azóta elhíresült gombafelhő szökött az ég felé: 600 méter magasságban felrobbant az első atombomba, a Little Boy, amelynek ereje 17 ezer tonna TNT-nek felelt meg.
A robbanás körzetében 1,2 kilométeres sugarú körben minden a földdel vált egyenlővé, az áldozatok pontos számát az amerikai felderítés 139 ezerre tette. Az áldozatok többségének halálát nem maga a robbanás okozta, hanem az azt követő tűzvész, omlás és pánik. Sokan csak napokkal később, a hőhatás, a lökéshullámok vagy a radioaktív sugárzás következtében, elképzelhetetlen kínok közt vesztették életüket.
A sugárfertőzés okozta károsodások pontos természete ma sem ismert, de addig ismeretlen betegségek tűntek fel, a mai napig szedi áldozatait a leukémia, a „hirosimai rák”, s még ma is születnek gyermekek genetikai torzulásokkal. A hirosimai ipari létesítmények ellenben szinte érintetlenek maradtak, és a hadiüzemek dolgozóinak jelentős része túlélte a robbanást.
Hirosima óta eltelt hetven év, de a kérdések továbbra is kérdések maradtak: szükség volt-e Hirosimában, de főként két nappal később Nagaszakiban az atombomba bevetésére, és milyen hátsó szándékok vezették Harry S. Truman elnököt a támadás elrendelésekor?
Sokak szerint a robbantás hadászatilag indokolatlan volt, mivel a japánok már a megadás gondolatával foglalkoztak; az amerikai katonai és politikai vezetés főleg a lakott területre gyakorolt hatást akarta látni, és már a háború utáni erőviszonyokat akarta alakítani.
A fegyver hatásának demonstrálása már a Szovjetuniónak is szólt, a hidegháborús hatalmi játszmának is része volt, bár az amerikai atommonopólium nem tartott sokáig.
forrás: MTI, Napi Gazdaság, Magyar Hírlap
55 év után eltűnik a Marx-szobor a Corvinus Egyetem aulájából. A filozófus szobra egy történeti kiállításra kerül. Rétvári Bence, a KDNP alelnöke még januárban nyílt levélben fordult az intézmény vezetéséhez azzal, hogy távolítsák el az aulából Marx szobrát. Kérését azzal indokolta, hogy a filozófus osztályharcos és fajgyűlölő nézeteket vallott, amelyek később a 20. század diktatúráinak szolgáltak alapul.
Rétvári Bence szerint akkor kellett volna eltűnnie Marx Károly szobrának az egyetem aulájából, amikor 25 évvel ezelőtt a Közgáz nevéből is kikerült. „A rendszerváltás kicsit megkésett lezárásának ez is egy szimbolikus része. Hiszen azoknak állítunk szobrot, akiket példaképként tudunk állítani egymás elé.
Marxot a maga kommunista, osztályharcos és szélsőséges fajgyűlölő eszméivel nem lehet példaként állítani, bármennyire is mellette ott van a közgazdaságtanban végzett igen mély, és sokak által tisztelt munkája. Azokban az országokban viszont, ahol a gyakorlatban is kipróbálták az ő eszméit, ott mindenhol – Latin-Amerikában is, Európában és Ázsiában – mindenhol diktatúra lett belőle” – mondta Rétvári Bence.
A kereszténydemokraták Marx Károly antiszemitizmusára is hivatkoznak. A filozófus a Zsidókérdéshez című művében a következőket írta: „Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés. Mi a zsidó világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz. Nos hát! A kufárkodás és a pénz, tehát a gyakorlati, igazi zsidóság alól való emancipáció volna korunk önemancipációja.”
Az a liberális-baloldali értelmiségi kör, amely a zsidó lakosság érzékenységére hivatkozva a német megszállás áldozatainak állított emlékmű lerombolására szólított fel, viszont szemet huny Marx egyértelmű antiszemitizmusa fölött.
Marx Károly szobrának eltávolítása ellen foglalt állást ugyanis Magyar Fruzsina (Mécs Imre megélhetési politikus és hivatásos rettegő felesége), a német megszállás áldozatainak állított emlékmű elleni tiltakozó akció egyik vezetője.
MTI, mno, Patrióta Európa Mozgalom
A The New York Timesnak. Jóindulatúan feltételezve, hogy önök bizonyos elvek és eszmék képviselőiként írták, amit írtak, elvekről és eszmékről fogok én is írni önöknek.
Nietzsche egy helyütt arról értekezik, hogy sokkal jobban befolyásolja életünket mindaz, ami nem történik meg velünk, mint az, ami megtörténik. Az ókori egyiptomiak halotti rítusa szerint pedig, amikor a halott túlvilági bírái elé áll, akkor fordított gyónást végez, vagyis felsorolja mindazokat a bűnöket, amelyeket nem követett el életében.
Mi ugyan élünk, de most hatalmas bíránk elé állva meggyónjuk mindazt, amit nem követtünk el. Nem voltunk és nem is leszünk soha a világ csendőrei. Nem mi robbantottunk ki háborúkat hamis ürügyekkel csak azért, mert vezetőink érdekeltek voltak bizonyos zsíros üzletekben.
Ha nem lenne világos, mire is gondolok: „Az iraki kőolaj megszerzésével az amerikaiak a világgazdaságot akarják uralmuk alá hajtani, és ezzel a számukra különösen veszélyes Európát is.” Ezt Abdul el Rekabi Párizsban élő iraki ellenzéki vezető nyilatkozta a Berliner Zeitungnak még 2003. március 24-én. S az általános érdekeken túl ott lapultak a szennyes kis magánérdekek is. Az akkori amerikai vezetők ugyanis kivétel nélkül érdekeltek voltak az olajbizniszben. Mellesleg pedig még azt is elhitették önmagukkal, hogy az iraki nép lelkesen örvend majd, ha bombákkal és gyilkolással szabadítják meg zsarnokától.
Nem mi vagyunk azok, akik legönzőbb érdekeik szerint mindig megkerülik a világ intézményeit. Így léptek túl önök a Biztonsági Tanácson, amikor az nem engedélyezte Irak megtámadását. Akkor elítélték azokat, akik megvétózták a határozatot, sőt, magát a vétó intézményét ítélték el. De önök bármikor alkalmazzák a vétót, amikor Izraelt akarja a BT elítélni.
Nem mi vagyunk azok, akik megengedhetőnek tartják, sőt, törvényben is legalizálták a kínvallatást. Ezt megelőzően persze önök megfutották a szokásos farizeus köreiket. Kinyilvánították például, hogy az afgán katonák nem katonák, s így nem érvényes rájuk a genfi konvenció. Majd ezután Bagramban az elviselhetetlen hőségben acélkonténerekben tartották az elfogott afgánokat, és „fájdalmas testtartásokba” kényszerítették őket.
Előszeretettel alkalmazták a pszichológiai kínzásokat és az alvásmegvonást. S mert akkor még Amerikában törvény tiltotta a kínvallatást, hát foglyaikat Szaúd-Arábiába, Egyiptomba, Marokkóba, aztán mint utóbb kiderült Romániába és/vagy Lengyelországba szállították, és ezekben az országokban kínozták, kínoztatták őket tovább, amerikai „szakemberek” jelenlétében.
Nem mi tartunk ítélet és tárgyalás nélkül fogva embereket Guantánamóban. És nem mi fabrikálunk utólag magyarázatot a gyalázathoz. Mert mit is mondott ki egy amerikai bíróság? Azt, hogy Guantánamóban „nem kell betartani a fogva tartásra és perrendtartásra vonatkozó amerikai törvényeket, mert ez az erődítmény nem amerikai, hanem kubai felségterület”. (Erősnek éreznék ott a szerkesztőségben, ha erre azt mondanám, hogy elmennek maguk a francba?)
Amúgy, amikor az Öböl-háború idején megérkeztek az első képek az elfogott amerikai katonákról, Donald Rumsfeld védelmi miniszter azonnal a genfi konvencióra hivatkozva kezdett fenyegetőzni. Nos, csak Guantánamón az Egyesült Államok a genfi konvenció tizenöt pontját sérti meg! Önök hangosan követelik, hogy állítsák nemzetközi bíróság elé a hadijogok megsértőit, hangosan követelik, hogy azon országokat, amelyek nem adják ki „háborús bűnöseiket”, szankciókkal kell sújtani. Ugyanakkor az önök törvényei szerint ha egy ország kiszolgáltat egy amerikai bűnöst, az ellen az ország ellen önök akár háborút is indíthatnak.
És akkor még egyszer: nem mi legalizáltuk a kínvallatást. Nem mi kínozzuk a foglyainkat. Nem a mi katonáink hugyozzák le a halott ellenséget. Nem mi hallgatjuk le az egész világot, beleértve szövetségeseinket is, a lehető legaljasabb, legocsmányabb módon. Nem nálunk van érvényben olyan törvény, amely alapján az elnök bárkit likvidáltathat.
Ahogy nemrégiben írtam a volt amerikai nagykövetünknek: „Elég volt abból, hogy az Egyesült Államok elnöke likvidáltathat bárkit. És ezt az »apróságot« Eric Holder, az Önök igazságügy-minisztere jelentette be tavaly, csak úgy, mellékesen, egy egyetemi előadás keretében.
Eric Holder arról értekezett, hogy az elnök a teljes igazságügyi és igazságszolgáltatási rendszer kikerülésével ítélhet halálra amerikai állampolgárokat. Holder szerint a kormánynak joga van ehhez. Joga van, hogy »célzott támadással« megöljék saját állampolgáraikat, vádemelés, bíróság és esküdtszék bevonása nélkül. Természetesen a jogi szöveget titkosították.”
Mi mindezt nem követtük el. Mindezt önök követték, követik el. És akkor befejezésképpen néhány szót az „illiberalizmusról”: „Vajon miért elégszenek meg a készen kapott eszmék ismételgetésével, ha egyszer folytonosan azt látják, hogy azok nem vágnak egybe az ő spontán elképzelésükkel? Inkább hitetlenül masíroznak megfakult zászlók alatt, mint hogy vállalkoznának rá, hogy nehéz munkával felülvizsgálják, és legbensőbb érzéseikhez igazítsák a készen kapott elveket. Mindegy, hogy liberálisok vagy reakciósok: egyaránt maradiak. A mi nemzedékünknek nem az a küldetése, hogy liberális avagy reakciós legyen, hanem éppen az, hogy megszabaduljon ettől az ósdi dilemmától.”
Ortega írta ezeket a sorokat. Nem feltételezem, hogy megértik. Az önök elhízott társadalma csak menetel a liberalizmus megfakult zászlaja alatt. Gondolattalanul és szánalmasan. Viszont egy dolgot muszáj lesz megérteniük: önöknek semmi joguk nincs beleszólni más társadalmak életébe és jövőjébe. Világos?
Magyar Hírlap
A korábbi fegyveres konfliktusoknál hevesebb reakciókat váltottak ki a világ filmeseiből az izraeli–palesztin harcok és a gázai összecsapások. A filmművészeket megosztják a történtek, és bár többségében az ártatlan áldozatokra és az értelmetlen vérontásra irányulnak az észrevételek, határozottabb és kritikusabb megjegyzések is születtek az eszkalálódó konfliktus kapcsán.
Elsők között az Oscar-díjas Jonathan Demme szólalt meg. Az amerikai rendező az ártatlanul meggyilkolt gyerekekre hívta fel a figyelmet, és egy tévéinterjúban beszélt a fal lebontásának és a béke helyreállításának szükségességéről. Úgy fogalmazott, hogy az erőszak nem old meg semmit, és elképzelni sem tudja, milyen lehetetlen lehet palesztinnak lenni most Gázában.
Néhány nappal később Javier Bardem, Penélope Cruz és Pedro Almodóvar is szerepelt annak a nyílt levélnek az aláírói között, amelyet a spanyol filmszakma tagjai közöltek helyi spanyol újságokban. Az izraeliek Gázai övezetbeli támadásaira reagálva úgy fogalmaztak: „Gáza a horrort éli meg ezekben a napokban, miközben földön, vízen, levegőben támadásnak van kitéve”. Azt írják, hogy a palesztinok otthonait elpusztítják, nincs víz, áram, és a helyiek nem tudnak szabadon eljutni a kórházakba, iskolákba. A levél aláírói az Európai Uniót kérik, hogy lépjen fel a támadások ellen és szólítsa fel az izraelieket azonnali tűzszünetre.
Követelik továbbá, hogy nyissák meg a határokat, hogy egészségügyi eszközöket, gyógyszert, élelmiszert lehessen eljuttatni a rászorulóknak és hogy elkezdődhessen a fizikai, erkölcsi, pszichológiai károk helyreállítása, amit a gázai lakosság és különösképpen a gyerekek elszenvednek a támadások során. Az aláírók közül Javier Bardem a múlt héten egy kolumnás cikket írt az El Diarióban arról, hogy senki nem tarthat távolságot és semlegességet, dühösnek nevezte magát, és szégyenkezett az igazságtalanság miatt.
forrás: mno
másold be a linket - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=xuaU5ujArqY&list=UUQ6_q7gtdYSB40PPE0wWIFw
"Olyan a szeme van, mint a sasnak"
Magyarázat: remek szeme van.
Lemondott posztjáról kedden Sayeeda Warsi brit külügyi államtitkár, mert nem ért egyet kormányának az izraeli-palesztin konfliktus ügyében folytatott politikájával. Az iszlám hitű - pakisztáni származású - bárónő az első muszlim kormánytag Nagy-Britanniában - 2010-től, tavaly óta a vallási kérdésekért és közösségekért is felelt.
A Twitteren csak annyit közölt, hogy azért nyújtotta be lemondását, mert nem tudja támogatni a kormány Gázával kapcsolatos politikáját.
A brit kabinet a tűzszünet mellett kardoskodott a jelenlegi gázai övezeti konfliktusban, de az ellenzék részéről bírálatok érték David Cameron miniszterelnököt, amiért Izrael hadműveletét nem volt hajlandó aránytalannak minősíteni.
AFP, Reuters, MTI