Orbán Viktor nyilatkozata a német megszállás áldozatainak emlékműve elkészültének alkalmból
„A tegnapi napon a magyar kormány eleget tett kötelességének, amellyel az alkotmányos rendnek, az egykori áldozatoknak és ma élő magyaroknak tartozunk. Helyére emeltük azt a köztéri alkotást, amely arra hivatott, hogy kifejezze azt a fájdalmat és megpróbáltatást, amelyet szabadsága elvesztése miatt a magyar nemzet érzett és elszenvedett.
Mindannyiunkat arra emlékeztet, hogy hazánk függetlenségének elvesztése tragikus következményekkel járt. Sok százezer ember életét követelte, és további millióknak okozott tengernyi szenvedést.
1944. március 19-étől 1991-ig hazánk területén folyamatosan állomásoztak megszálló csapatok. A megszállás hosszú évtizedei alatt olyan szörnyű dolgok történtek Magyarországgal és a magyar állam polgáraival, amelyek függetlenségünk és nemzeti önrendelkezésünk megléte esetén sohasem következhettek volna be.
Gyermekeinket és unokáinkat arra figyelmeztetjük, hogyha szabad, békés, boldog életet akarnak, ha a Magyarországon élő emberek közötti egyetértést kívánják, és ha az elődök által fölhalmozott értékek fennmaradását fontosnak tartják, mindenekelőtt Magyarország függetlenségét és önrendelkezését kell megvédeniük, megtartaniuk, és ha a szükség úgy hozza, visszaszerezniük.
Legyen ez mindannyiunk számára egyszerre tanulság, intelem és parancsolat” – olvasható Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozatában.
Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter hétfőn Budapesten sajtótájékoztatón közölte, hogy nem lesz külön avatóünnepsége a német megszállás áldozatai emlékművének.
mno
Hungarikumok – Magyar rajzfilmek – A gazdag ember három fia – rövid VIDEÓ!
Rendezte: Horváth Mária
Mesemondó: Szabó Gyula
Zene: Kaláka Együttes
kattints a videóra - érdemes!
http://www.youtube.com/watch?v=gl2Gy_4bBtY
Fricz Tamás: A haza „deáki” bölcsei: Lendvai Ildikó, Kovács László…- „Gyurcsán Feri olyan harcias, mint annak idején Marosán György”
Az elmúlt héten – még a szocialisták tisztújító kongresszusa előtt – hírnökök jöttek, s pihegve szóltak: a szocialista párt nagy öregjei nem békélnek. Lendvai, Kovács, Steiner, Szekeres és a többiek összehajoltak, s megalakították a Deák Ferenc Kört, céljuk pedig nem más, mint hogy újra és megint és ismét ők fújják a posztkommunista passzátszelet.
Pedig már azt hittük, hogy ezek, a kádári kommunizmusból ittmaradt cenzorok és pártkatonák végre talán valóban háttérbe szorulnak a magyar közéletből, szimbolizálva azt, hogy Magyarországon befejeződik a nem kis mértékben elhúzódott rendszerváltás. Reményeinket megerősítette az a tény, hogy a 2010-es vereségük után Mesterházy Attila – pártelnöki tevékenységének legfigyelemreméltóbb eredményeként – sikerrel szorította ki a közvetlen pártvezetésből a nagy öregeket és terelte parkolópályára, s az is tény, hogy megkezdte a párt fiatalítását.
Ám amennyire hatásos volt a gerantokrácia párton belüli – most már látjuk: időleges – leküzdésében, annyira alkalmatlan volt arra, hogy pártját a tavaszi választásokon eredményre vezesse. Bukás az országgyűlési, majd még nagyobb bukás az európai parlamenti választásokon, így Mesterházynak nem maradt más hátra, mint felpattanni a motorkerékpárjára, és elhúzni a Jókai utcából.
A válság ezek után kódolva volt a szocialista párton belül. Ez be is következett, s a gyakran hét- vagy többfejű sárkánynak tűnő szocik fejetlen sárkánnyá változtak egészen szombatig, Tóbiás József elnökké választásáig. Lendvai Ildikó a kongresszusi beszédében látszólagosan visszavonulót fújt, de egy pillanatig se higgyük, hogy ő és „deáki” bölcsességű társai lemondtak volna a pártelitbeli generáció-visszaváltásról, arról, hogy az öregek újra átvegyék a hatalmat a fiataloktól.
És ez az a pont, amikor feketén-fehéren megmutatkozik, hogy a (poszt)kommunisták tényleg különös anyagból gyúrt emberek. Képesek arra, hogy a legkülönfélébb rendszereknek az élharcosaivá váljanak, majd azok tönkretétele után a következő rendszerben ismét a vezető garnitúrában találjuk őket.
Alkalmasak voltak a népi demokráciákat irányítani, majd a személyi kultuszra és totális elnyomásra épülő kommunista diktatúrában „helytállni”, ennek leverése után a kádári, pártállami diktatúra jeles vezetőivé avanzsáltak, majd utóbbi bukása után a parlamenti, többpárti demokráciában is – némi „botladozás” után – az élre törtek, és újra átvették az ország irányítását, egészen 2010-ig. S nemcsak különös anyagból gyúrt elvtársak Lendvaiék, hanem kortalanok is. Rajtuk nem fog az idő, ők a kommunista-szocialista pártok vezetői kívánnak lenni az idők végezetéig…
A névválasztás pedig egészen parádés, érződik benne a szocialista tudatosság és csalhatatlanságérzet: Lendvai, Kovács, Steiner, Szekeres, Juhász és a többiek a deáki magaslatokban vannak. Ők a hazai bölcsei.
De fogjuk kicsit komolyabbra a szót: az a tény, hogy a posztkommunista „bölcsek” újra és újra felbukkanhatnak, szimbolikusan és egyben szimptomatikusan bizonyítja, hogy a szocialista párt egyelőre képtelennek mutatkozik a megújulásra. Ha Lendvai és Kovács még mindig felszínre tud törni a szocialista pártban, immáron ezredszer, akkor az MSZP helyzetét a leginkább Vörösmarty Mihály Előszó című versének sorával tudnám jellemezni a legplasztikusabban: „Most tél van és csend és hó és halál.”
Kihez, kikhez tudnak szólni a szocialista bölcsek, kiket képviselhetnek még? Nem nehéz a válasz: azoknak a nyugdíjaskorú, örökké MSZP-szavazó, többségében idős, özvegy asszonyoknak, akik érzelmi, törzsi alapon kötődnek Kádár Jánoshoz és az ő rendszeréhez. Férjük, talán ők is beléptek a pártba, kaptak biztos állást, tanácsi lakásba költözhettek az egyik lakótelepen, s volt minden vasárnap rántott csirkecomb (vagy karaj) az asztalon.
A fiatal szocialista politikusoknak – immáron Tóbiás Józseffel a párt élén – azonban pontosan tudniuk kell, hogy ez az elkötelezett szavazóréteg biológiai okoknál fogva egyre szűkül, s legfeljebb a parlamenti küszöb átlépését tudja garantálni még ideig-óráig. Másfelől pedig azt is látni kell, hogy ez az idős, kádári szavazóréteg már nem is annyira az impotenssé vált szocialista pártban, hanem a „Gyurcsán Feri” által vezetett DK-ban látja az ígéretes jövőt, hiszen a „Gyurcsán Feri” olyan harcias, olyan hetyke, mint annak idején Marosán György volt. (Azt persze nem veszik észre, hogy Gyurcsány politikájának tartalma homlokegyenest szembemegy az általuk nosztalgiával szemlélt kádári időkkel.)
Magyarul: az tűnik logikusnak, hogy Lendvaiék – ha újra bármilyen szerephez juthatnak a szoci pártban – nagyon rövid időn belül a DK alá próbálnák behúzni az MSZP-t, hiszen, Gyurcsány ide vagy oda, a nagy öregeket ugyan ki látná szívesen újra reinkarnálódni a baloldalon, ha nem a DK-t támogató idős szavazóbázis? A „deáki” bölcsek újbóli megerősödése tehát a szocialista párt végleges felmorzsolódását jelentené.
De ez már a szocialisták gondja.
A végére már csak egy költői kérdés marad. Istenem, mondd meg, vajon lesz-e valamikor valaki ebben az országban, aki magától észreveszi, hogy már nincs szükség rá, hogy éppen ő az akadálya a megújulásnak – s ebből levonja a megfelelő konzekvenciákat! Mondd meg, ki lesz az első, aki képes lesz erre Magyarországon!
mno
Bayer Zsolt: A falka
„A meztelen tömeg mindent Bastille-nak lát” – írja Elias Canetti.
Ha megértjük ezt a mondatot, megértjük azt is, ami Magyarországon történik az ellenzék és a kormány viszonyában. Mivel a 21. század gyermekei vagyunk, hajlamosak vagyunk természetesnek látni mindezt. Az élet velejárójának. Szükségszerűnek. S egy elvont ideológia keretein belül nyilván az is. Ám ha a klasszikus értelemben vett ember elfogadja mindezt, akkor az elfogadás aktusával lemond ember mivoltának lényegéről. Akkor elfogadja a falkalétet.
„Tömegkristály is, tömeg is, ahogy ma értelmezzük mindkettőt, ugyanabból az ősibb, közös egységből ered. Ez a közös egység a falka. Közös indulattól fűtött változata ez a csekély létszámú hordának, tíz-húsz főnyi vándorló kis csapatnak; mindenfelé ráakadunk” – írja Canetti.
Itt van nálunk a mindenfelé. Lapok szerkesztőségeiben, az internet névtelenségbe burkolódzó állatainak ítéleteiben. „Esetünkben szellemi bezárultságról beszélnék. Az ilyen ember fejében van egy adott gondolatkészlet. Úgy érzi, hogy neki ez elég, s hogy szellemiekben teljesen képzett.
Ám azzal, hogy semmit sem hiányol a külvilágból, végleg bezárja magát az említett gondolatkészletbe. Így működik a bezárkózás mechanizmusa. (…) az átlagembernek nagyon is pontos »ideái« vannak arról, hogy mi történik és mi történjen az egész világon. Ezért nem tud már másokat meghallgatni.
Minek is hallgatná őket, ha benne már minden megvan? Már nem divat a másik meghallgatása, ellenkezőleg, ma ítélkezni kell, elítélni és határozni. A közéletnek nincs olyan kérdése, amelybe – süketen, vakon – ne szólna bele, és ne érvényesítené a »véleményét«.”
Ortega látlelete óta annyit változott a világ, hogy ma már egy adott gondolatkészletre sincs szükségük a falkába tömörült véleményformálóknak, továbbá a közéletről át-átruccan a magánélet szentélyébe.
„A (…) közönséges pusztítás nem más, mint az összes határ elleni támadás. Ablaka és ajtaja a háznak van, és a külvilágtól való elhatárolódásnak ablak, ajtó a legérzékenyebb része. Ha az be van törve, akkor a ház individualitását vesztette. Akkor bárki kedve szerint behatolhat, senki és semmi sincs megvédve odabent.”
Orbánék ajtaja és ablaka ellen folyik a támadás. 1993 óta, amikor kiderült, hogy Orbán nem az ő emberük. Akkor a falka egy szempillantás alatt vadászfalkává alakult, és véres nyállal, csattogó fogakkal vetette magát a vad után.
„A vadászfalka eleven felé törekszik, minden módon, hogy elejtse, majd fölfalja. Közelebbi célja tehát mindig a zsákmány leterítése. Ennek legfontosabb módja az, hogy utolérje és bekerítse. (…) A vadászat tere tág és változó tér.
Ha a falka egyetlen vadat űz, akkor mindaddig megmarad, amíg a vad védekezik. Amíg a vadászat tart, az izgalom egyre fokozódik, a vérszomjat a vadászok közt röpködő ordítások fokozzák. A figyelem egyetlen tárgyra összpontosul, amely szakadatlanul mozog, szem elől tűnik, de ismét fölbukkan, szem elől téveszthető, ezért újra meg kell lelni, soha a gyilkos szándék elől el nem engedni, szakadatlanul halálfélelemben tartani – mindenki együtt koncentrál erre” – írja Canetti.
Orbán Gáspár bűne az, hogy Orbán Viktor fia. Orbán Gáspár megpróbált eltűnni a szemek elől. A tények, szikáran: Orbán Gáspár áprilisban felhagyott profilabdarúgó-karrierjével, ugyanis kiújult a sérülése. Ekkor Orbán Gáspár a maga elhatározásából elment Afrikába dolgozni egy segélyszervezet keretein belül. Április óta ott van. Onnan ment el a világbajnokság döntőjére, hogy találkozzon az apjával és részese legyen az élménynek. Brazíliából Kelet-Afrikába utazott vissza, ahol szeptemberig fog dolgozni. Akkor jön haza, és folytatja egyetemi tanulmányait.
A történet ennyi. Egyfelől semmi rendkívüli, másfelől mégis az. Mivel pedig Orbán Gáspár nem közpénzből utazott, a falkának semmi köze ehhez az egészhez. De a falka már vadászfalka, már betörte a ház ajtaját, ablakát, már vért akar látni. Soha, semmiben kiválót alkotni nem tudó, kígyóvállú, rossz külsejű, gyáva, irigy, sunyi, aljas, beteg lelkű, ostoba „médiagecik” hörögnek az Orbán család nyomában. HVG, 444.hu, Cink.hu, RTL Klub, ÉS; Tóta W., Gazda Albert, Szily László, Kovács Zoltán meg a Bolgár; a falka.
„A tömegek abbeli igyekezetében, hogy megmaradjanak, van valami magatehetetlenség. A megmaradás egyetlen biztató útja az, ha kettős tömegek alakulnak, s az egyik tömeg megmérkőzik a másikkal” – írja Canetti. Szerb Antal pedig ezt: „A XIX. század legfőbb eredménye az volt, hogy megteremtette az átlagember diktatúráját.
(…) A XIX. század irodalma és művészete, a realizmus és naturalizmus, az átlagos ember diadala a rendkívüli ember, a klasszikus és romantikus ember fölött. Ez a diadalra jutott átlagember szabta meg, a maga képére és hasonlatosságára, régibb századok nagy humanista hagyományait meghamisítva, azt a kultúrafogalmat, ami csakugyan megbukott és hitelét vesztette.”
Ez egy tragédia. Mert kinek van kedve egy életen át patkányokkal viaskodni? Talán Orbán Gáspárnak sikerülni fog meghaladni ezt. Hajrá, Gazsi!
Magyar Hírlap
Varga Péter Dénes: A székelyek eredetéről - Magyarok, akik már Árpád előtt itt lehettek a Kárpát-medencében
Számos legenda kering arról, hogy honnan is származnak a székelyek. Nézzük, mit is ír erről Anonymus a Gesta Hungarorumban.
"Árpád vezér és nemesei sereget küldtek Mén Marót bihari vezér ellen. Ennek a hadseregnek Ősbő meg Velek lettek a kapitányai és vezetői. Ezek a szigetről nekiindulva […] a Kórógy vize mellett ütöttek tábort. Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Ősbőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal. Sőt, Ősbő serege előtt első hadrendként indultak Mén-Marót ellen harcba."
A hun-magyar krónika pedig a következőket írja:
"Maradt a hunokból még háromezer férfiú, ezek futással menekedtek meg Krimhilda csatájából, s elhatározták, hogy Csiglamezején szedelőzködnek össze. Féltek a nyugati nemzetektől, hogy hirtelen rajtuk támadnak, bementek hát Erdélybe, s nem hívták magukat magyaroknak, hanem más névvel székelyeknek.
A székelyek tehát a hunok maradékai, akik a többi magyarok visszatéréséig az említett mezőn tartózkodtak. Mikor tehát megtudták, hogy az említett magyarok visszatérnek Pannóniába, elébük siettek Ruténiába és együtt hódították meg Pannónia földjét. Ennek elfoglalása után részt kaptak belőle…"
Ne feledjük azonban, hogy Anonymus Gestáját mintegy háromszáz esztendő választotta el a honfoglalástól, a hun-magyar krónika pedig nyolcszáz évvel Attila után keletkezett. Az első hiteles adat a székelyekről a 12. századból való. Eszerint a székelyek és a besenyők a magyar sereg előtt harcoltak az ország nyugati határszélein.
Az egyik ütközet az Olsava mellett, a másik a Lajta mellett zajlott le. Tehát székelyek laktak a Morva folyó mellett, Sasvár körül, ahol később a sasvári ispánság terült el, valamint Moson megyében, ahol Árpád-kori oklevelek szólnak a székely telepekről. De ha megvizsgáljuk az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzát, azt tapasztaljuk, hogy az országhatár szélén majd mindenütt találhatók székely telepek.
Erdélyben, a mai lakóhelyükön a 13. század óta említik őket. Az udvarhelyi, valamint a Marosvásárhely körüli székelyeket telegdi székely néven említik a középkorban. Valószínű, hogy az ő korábbi lakóhelyük a Bihar megyei Telegd környéke volt. Elképzelhető tehát, hogy a székelyek határvédő feladattal az ország szélein telepedtek meg. Mindazonáltal abban a kérdésben, hogy a székelyek vajon itt éltek-e már a honfoglalás előtt, nagyon eltérő a történészek véleménye.
Az semmiképpen nem valószínű, hogy hun eredetűek lennének, hiszen a hun birodalom rengeteg népet foglalt magába, és a hunok csak a vezetői réteget adták. Sokkal valószínűbb, hogy az avarok közé került ez a néprész, és itt élt a honfoglalás koráig. Kérdéses, hogy a magyarok miért nevezték őket székelyeknek, s miért nem azzal az összefoglaló névvel illették őket, amivel az avar birodalom népeit. A magyarok nyelvében ugyanis várkony volt az avarok neve.
Számos jel utal arra, hogy ugyanakkor valamely, a magyarokkal kapcsolatba került török néprész lehetett az ősük. Győrffy György feltételezése szerint a Volga mellékén élő eszkil bolgárokkal lehetnek rokonságban, illetve közülük váltak ki.
Az is elképzelhető, hogy a honfoglalást megelőzően ők vonultak be először a Kárpát-medencébe, mintegy előőrsként, és őket követték a magyarok, amikor a második besenyő támadás arra kényszerítette a hét magyar törzset, hogy bemeneküljön Erdélybe, illetve Magyarország keleti felébe. Ebben az esetben a magyarok valóban itt találták már őket. Forrásunk mindenesetre sajnos nagyon kevés a székelység eredetét illetően, leginkább csak a hagyományra hagyatkozhatunk.
mno
Szerető Szabolcs: Tóbiás
Olyat sokszor láttunk már, hogy egy kis párt nagyra nő, azután vagy stabilizálja a helyzetét, vagy visszasüllyed a kispárti létbe, hogy végül megsemmisüljön. Ha egy nagy politikai erő elveszíti a váltópárt státusát, akkor a lejtőn nincs megállás. Egyirányú út ez, amit a rendszerváltozás óta végigjárt az MDF és az SZDSZ, s amelyre az MSZP is rálépett egy ideje.
Ami azért is különös, mert 2006-ban, amikor kormányzó pártként először tudtak újrázni, egy röpke pillanatra felvillant a lehetősége – felrémlett a veszélye –, hogy a szocialisták tartósan a magyar politika domináns erejévé válnak. Mondhatni ők alkotják a centrális erőteret. Mint tudjuk, a dolgok másként alakultak.
Ebben a keretben érdemes értékelnünk, értelmeznünk azt az eseményt, hogy az MSZP szombati rendkívüli tisztújító kongresszusa Tóbiás Józsefet választotta meg a párt elnökének. Innen nézve világosan látszik, hogy az ellenjelölt hiánya nem az új elnök képességeinek, a belé vetett reménynek, hanem az MSZP – illetve azon politikai tábor, amelyet hagyományosan magyar baloldalnak nevezünk – nyomorúságos állapotának a jele.
Nagy pártok is szenvedhetnek vereséget, de az nem mindig jár együtt a választói bázis, az identitás megroppanásával. Jó példa erre az MSZP 1998-as vagy a Fidesz 2002-es és 2006-os kudarca. De ami a szocialistákkal 2010-ben, majd ezen a tavaszon történt, az kiábrándító, kudarcos jövőt vetít előre.
Az európai parlamenti választások nyomán olyan kihívással kell például szembesülniük, amilyennel igazából 1990-ben sem: megkérdőjeleződött vezető szerepük a baloldalon. Közben a párt bázisa megállíthatatlanul öregszik, a fiatalok minden felmérés szerint leírták az MSZP-t. Tóbiás Józsefnek kellene tehát most szembeszegülnie a politikai életciklusok vastörvényével, neki kellene helyretolnia a baloldalról nézve kizökkent időt.
El kell ismerni, a probléma lényegét ragadta üstökön a kongresszus több szónoka. Az MSZP és a baloldal Szeged falai közé zárt örök reménysége, Botka László pontosan fogalmazott: nem csak a választásokat, egy kicsit önmagukat is elveszítették a szocialisták.
Mesterházy Attilából – aki befolyását a lemondása ellenére is megőrizte, elég, ha arra gondolunk, hogy a parlamenti frakciót lényegében az ő káderei alkotják – a kollektív túlélési ösztön csalogatta ki a mondatot, hogy az MSZP az egyetlen baloldali erő. Tóbiás József is a baloldali önazonosságáról beszélt, s ennek jegyében utasította el a szivárványkoalíciót, a szélkakas politikát és a követhetetlen ötletparádét, neve említése nélkül ütve egyet Gyurcsány Ferencen.
Világos az üzenetük a kongresszus személyi döntéseinek is: Kovács László leszavazott alelnöksége, az úgynevezett Deák-kör híveinek a háttérbe szorítása akár a közvélemény előtt ismeretlen politikusok elnökségbe emelésével mintha azt jelezné, hogy az MSZP nem kér többet a liberális gyámságból, a mindig valamilyen külső elvárásnak megfelelő politikából.
Aminek az lett a következménye, hogy hiába nyert háromszor is választást az MSZP 1990 óta, valóban baloldali kormánya nem volt még Magyarországnak. Horn Gyula is csak annak illúzióját nyújtotta figyelemre méltó tehetséggel. Gyurcsány és Bajnai már ezt sem.
A magának és párttársainak munkaterápiát ajánló Tóbiás József szervezeti hátteret, társadalmi hálózatot akar építeni, vagyis olyasmit szervezne újjá, ami egykor adottságként, történelmi örökségként az MSZP sajátja volt.
A nagy kérdés az: vajon azt a sok-sok szavazót, akiknek kormányon elengedte a kezét, érdekli-e még a baloldal sokadik megújulási kísérlete?
mno
Nem lehet egyszerre a háborúra és a békére is készülni
"Nem lehet egyszerre a háborúra és a békére is készülni."
Albert Einstein (1979-1955) - Nobel-díjas fizikus, a relativitáselmélet megalkotója
Több európai városban is tüntettek az izraeli agresszió miatt - A török miniszterelnök szerint az izraelieknek „nincs lelkiismeretük, becsületük, büszkeségük, és azok, akik nap mint nap elítélik Hitlert, felülmúlják őt barbárságban.”
Tüntetések voltak több európai városban Izrael gázai hadjárata ellen. Amszterdamban mintegy 3 ezren vonultak az utcákra a palesztinok támogatására, és azt követelték, hogy Izrael hagyja abba a véres támadást. A felvonulók között arabok és európaiak is voltak. Felirataikon az „állítsák le a háborút” és „Izrael háborús bűnös” szöveg szerepelt. Incidens nem történt.
Párizs egyik külvárosában , Sarcelles-ben a tüntetési tilalmat megszegő fiatalok autókat, szemetes tartályokat gyújtottak fel. Egy zsinagógánál zsidó fiatalok gyűltek össze vasbotokkal felfegyverkezve az épület védelmében.
Manuel Valls miniszterelnök a Párizs térségében 72 éve tartott deportálások évfordulóján, egy megemlékezésen kijelentette: nem engedi meg, hogy konfliktus törjön ki az ország zsidó és muzulmán lakosai között.
Bécsben 11 ezren tüntettek a gázai katonai offenzíva ellen. A tömegben sok palesztin és török zászlót lehetett látni. Grazban és Linzben az előz nap voltak hasonló tüntetések pár száz résztvevővel.
Londonban is több tízezres tüntetés volt a palesztinok mellett.
Recep Tayyip Erdogan török kormányfő bírálta az izraeli hadsereg offenzíváját rámutatva, hogy sok palesztin polgári áldozata van a harcoknak. Erdogan úgy fogalmazott, hogy az izraelieknek „nincs lelkiismeretük, becsületük, büszkeségük, és azok, akik nap mint nap elítélik Hitlert, felülmúlják őt barbárságban.”
Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő minderre úgy reagált, hogy Erdogan kijelentése antiszemita jellegű.
A gázai konfliktus miatt az utóbbi napokban több török városban is Izrael-ellenes tüntetések voltak.
Több európai városban is tüntettek az izraeli agresszió miatt - A török miniszterelnök szerint az izraelieknek „nincs lelkiismeretük, becsületük, büszkeségük, és azok, akik nap mint nap elítélik Hitlert, felülmúlják őt barbárságban.”
Párizs egyik külvárosában , Sarcelles-ben a tüntetési tilalmat megszegő fiatalok autókat, szemetes tartályokat gyújtottak fel. Egy zsinagógánál zsidó fiatalok gyűltek össze vasbotokkal felfegyverkezve az épület védelmében. Manuel Valls miniszterelnök a Párizs térségében 72 éve tartott deportálások évfordulóján, egy megemlékezésen kijelentette: nem engedi meg, hogy konfliktus törjön ki az ország zsidó és muzulmán lakosai között. Bécsben 11 ezren tüntettek a gázai katonai offenzíva ellen. A tömegben sok palesztin és török zászlót lehetett látni. Grazban és Linzben az előz nap voltak hasonló tüntetések pár száz résztvevővel. Londonban is több tízezres tüntetés volt a palesztinok mellett. Recep Tayyip Erdogan török kormányfő bírálta az izraeli hadsereg offenzíváját rámutatva, hogy sok palesztin polgári áldozata van a harcoknak. Erdogan úgy fogalmazott, hogy az izraelieknek „nincs lelkiismeretük, becsületük, büszkeségük, és azok, akik nap mint nap elítélik Hitlert, felülmúlják őt barbárságban.” Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő minderre úgy reagált, hogy Erdogan kijelentése antiszemita jellegű. A gázai konfliktus miatt az utóbbi napokban több török városban is Izrael-ellenes tüntetések voltak.
Református templom - Mezővári - Kárpátalja - Rákóczi-szabadságharc kezdetére emlékeztek az ősi templom előtt
Mezővári református temploma a beregszászi járás egyik legszebb műemléke.
Az egykori önálló masszív harangtorony továbbépítésével alakult ki mai formája. Tornyát galériás, négyfiatornyos barokk sisak koronázza.
1703. május 21-én Tarpa népének példáját követve Vári piacterén is kibontották az Esze Tamás vezette kurucok a II. Rákóczi Ferenc által Lengyelországból hazaküldött, Cum Deo pro Patria et Libertate! - Istennel a hazáért és a szabadságért! - feliratú toborzózászlókat.
Ennek a jeles alkalomnak, vagyis a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 311. évfordulója tiszteletére 2014. május 21-én közösen szervezett megemlékezést a településen a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Mezővári Alapszervezete, a Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskola, a Rákóczi Szövetség mezővári, illetve középiskolai alapszervezete, valamint a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet hagyományőrző műhelye.
A templom bejárata fölött tábla hirdeti:
"1703 máj. 21-én Tarpa népének példáját követve, Esze Tamás kurucai Vári piacterén is kibontották a Nagyságos Fejedelem zászlaját. Ringató bölcsője ezért e föld az 1703-1711-es szabadságharcnak. Állíttatta Vári népe 1989-ben"