Húsvéti jelképek, magyar népszokások - A tojás, hímes tojás
Húsvéti jelképek, magyar népszokások - a tojás, hímes tojás
A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. Bármilyen kicsi is, képes a világegyetem nagyságát s az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét jelképezni.
Fontos szerepe van a húsvéti étrendben is, de a tojások színezése, díszítése is régi korokra nyúlik vissza. A leggyakrabban használt szín a piros, magyarázatát a színek mágikus erejébe vetett hit adhatja.
A pirosnak védő erőt tulajdonítottak. A tojások piros színe egyes feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása, s a tojások díszítése az egész világon elterjedt.
A tojásfestés népszokásként elsősorban Kelet-Közép-Európában maradt fenn a XXI. századig. Eredetileg egyszínűek voltak, pirosas színüket növényi festőanyagoktól kapták. Erre szolgált a vöröshagymahéj, a börzsöny, a bíbortetű.
Később kialakultak a feliratos tojások is. A díszítést viasszal "írták" a héjra, melyet festés után lekapartak. Lehetett a szöveg név, üzenet, esetleg a keresztény jelképek valamelyike. A minták ismerői tojásfestéssel foglalkozó asszonyok voltak.
Magyarországon a festett, díszített tojás ajándékozása elsősorban a húsvéti locsolkodáshoz kapcsolódik. A díszített tojások festésének formái, a minták elrendezése tájegységenként változott. A nálunk leggyakrabban használt minták geometrikusak.
A díszítmények lehetnek: tulipános, fenyőágas, rózsás, almás, stb. A díszített tojás neve hímes tojás, s magát az eljárást tojáshímzésnek nevezik. Különböző tojásgyűjtő népszokások vannak, melyek célja, hogy a legények minél több tojáshoz jussanak a tojásjátékokhoz.
Egyik ilyen játék például a Kecskemét környékén ismert tojásütés, tojáskoccintás. Ketten egymással szemben állva a tojásokat egyre erősebben összeütögetik, s az nyer, akié épen marad.
Másik játék a tojással való labdázás. Úgy tartották, hogy aki a feléje dobott tojást elejti, még egy esztendeig nem leli meg a párját.
Erdélyben sok helyen a látogatók vitték a gazdának a tojást, megütögették vele, s közben köszöntést mondtak: "Krisztus feltámadott."
Jóslásra is használták a tojást: ha nagypéntek éjjelén feltörték, s egy pohár vízbe csurgatták, a formája megmutatta, milyen lesz a jövő évi termés.
Volt, ahol a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre húsvét előtti este, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása. Ugyanaz lesz, mint az első férfié, aki belép a házba.
A tojás, a belőle kikelő madárral, a sírjából feltámadó Krisztust is jelképezi, amellett, hogy a termékenység ősi jelképe is. A téli időszak utáni első tojások éppen húsvét idejére estek, valószínűleg ezzel függ össze, hogy az emberek a tavasz érkezése feletti örömüket a tojások kifestésével, hímzésével fejezték ki.
kattints a képekre - érdemes!
2024. March 31. 00:00
Húsvéti jelképek - Nyúl
A bárány mellett a másik húsvéti állat, a húsvéti nyúl megjelenésének magyarázata már jóval nehezebb.
Az ünnep termékenységgel kapcsolatos vonatkozásában magyarázat lehet a nyúl szapora volta. Mivel éjjeli állat, a holddal is kapcsolatba hozható, amely égitest a termékenység szimbóluma.
Nyúl és tojás ősi kapcsolata a kutatók szerint a germán hagyományok alvilági istennőjének legendájában jelenik meg: eszerint a nyúl eredetileg madár volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta.
E különös tulajdonságú állat hozzánk is német közvetítéssel került, de kialakulását homály fedi. Az is lehet, hogy tévedésről van szó, mert régen egyes német területeken húsvétkor szokás volt gyöngytyúkot ajándékozni tojásaival együtt.
A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, röviden Hasel. A félreértés abból is eredhet, hogy németül a nyúl neve Hase.
Mindenesetre a tojáshozó nyúl igen népszerűvé vált, a 19. század végén a képes levelezőlapok elterjedésével igen sokfelé eljutott, és nálunk, magyaroknál, a nyúl hozza tojást.
kattints a képekre - érdmes!
2024. March 30. 00:00
Magyar népszokások - Nagyszombat - Tűz-, és vízszentelés, körmenet, nagyböjt vége
Magyar népszokások - Nagyszombat - Tűz-, és vízszentelés, körmenet, nagyböjt vége
Nagyszombat húsvét ünnepének előnapja, az Úr sírban nyugvásának napja. Az igazi húsvéti ünneplés nagyszombat délután kezdődik. Arra a napra emlékeztet, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban feküdt, de miként az evangélium szerint előre megmondta harmadnapra, azaz húsvét vasárnap hajnalára feltámadt.
Drámai kifejlődésben éli át a liturgia Krisztus feltámadását, a világosság győzelmét a sötétség fölött, az egyiptomi rabságból, a sátán szolgaságából való szabadulást, lelkünk föltámadását, és egyúttal ünnepli a keresztfán szerzett megváltásunkat is.
Ekkor van a katolikus liturgiában a tűzszentelés, amelyet a húsvéti gyertya- és keresztvíz-szentelés, majd a vigíliamise követ. A tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünneplik a keresztény egyházak.
A templom előtt vagy a templom mellett raktak máglyát. A megszentelt tűz lángjával vagy parazsával gyújtották meg a templom óriási húsvéti gyertyáját, mely nagyobb méretű fehér viaszgyertya, a föltámadt Krisztus jelképe.
A szentelt tűz maradványait - a júdásszenet - az emberek hazavitték. Ezen főzték meg az ünnepi ételt. A megszentelt tűz parazsából és szenéből tettek az állatok ivóvízébe, szétszórták a házban és a földeken. Vihar idején a tűzbe tették, hogy a villám elkerülje a házat.
Másik fontos nagyszombati szertartás a vízszentelés, a templom keresztelővizének megszentelése. A nagyszombaton szentelt vízhez kapcsolódó egyik hagyomány szerint, akit az új vízben először keresztelnek meg, szerencsés lesz egész életében.
Egészségvédő célra használták, gyógyítottak és különböző varázscselekményeket végeztek vele. Ezután a mindenszentek litániája következik, majd a szentmise.
A Glóriára ismét megszólalnak a harangok, az orgona és a csengők, felhangzik az Alleluja.
A leglátványosabb nagyszombati szertartás a feltámadási körmenet, ez az elsősorban Közép-Európára jellemző népi szertartás. A középkorban még vasárnap hajnal, ma már nagyszombat estéjén tartják.
Nagyszombaton ér véget a negyvennapos böjt, a körmenetből hazatérő családok ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló hagyományos húsvéti vacsorát.
Szokás volt ezen a napon az első harangszóra kiszaladni a kertbe, és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, és ne legyen férges az új.
kattints a képekre - érdemes!
2024. March 28. 00:00
Húsvéti jelképek, szimbólumok - barka
Húsvéti jelképek, szimbólumok - barka
A tojás mellett a barka a leggyakoribb húsvéti jelkép.
Jézus Jeruzsálembe való bevonulásakor az emberek lombos ágakat terítettek a Megváltó elé az útra.
Ezt nálunk a szentelt barka helyettesíti. Ahogyan véget ér a böjti időszak, úgy ér véget a tél is. A húsvét egyben az újjászülető természetnek is az ünnepe.
A barka bolyhos virágainak különleges gyógyerőt tulajdonítottak régen. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól, lenyelve pedig gyógyszerként elmulasztotta a torokfájást.
2024. March 28. 00:00
Magyar népszokások - Nagycsütörtök - Oltárfosztás, Pilátus-égetés, virrasztás,kereplés, szelleműzés
Magyar népszokások - Nagycsütörtök - Oltárfosztás, Pilátus-égetés, virrasztás,kereplés, szelleműzés
Nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat a húsvétot megelőző negyven napos böjt utolsó három napja, azaz a húsvéti szent három nap, latin nevén: Sacrum Triduum Paschale.
A kereszténység ezen a három napon emlékezik meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról. A húsvéti szent három napi népszokások a Pilátus-égetés, a tűzszentelés. nagycsütöntöki virrasztás
A húsvéti szent három nap: a nagycsütörtöki, a nagypénteki és a nagyszombati népszokások Nagycsütörtök, vagy más néven zöldcsütörtök: A „zöld” jelző onnan ered, hogy e napon a hívők a böjt miatt valami zöld színű ételt, pl. sóskát, parajt, salátát fogyasztottak.
A húsvéti szent három nap az utolsó vacsora miséjével kezdődik, amikor is megemlékezünk Krisztus utolsó vacsorájáról - amikor is Jézus azt mondta a kenyérre és a borra, hogy az az ő teste és vérre - és a tanítványok lábának megmosásáról.
A mai misét követően a harangok elhallgatnak, a néphit szerint Rómába mennek, hogy ott gyászolják Krisztust. A harangok helyét a fakereplők foglalják el. A kereplő a népi hagyományban az egyik legfőbb gonosz űző eszköz.
Csütörtökön a gyerekek csoportokba verődtek, végigjárták a falu utcáit, hogy mindenhonnan kiűzzék az ártó szellemeket. A felnőttek ezért tojással ajándékozták meg őket. Sok helyen a mise végén az oltáriszentséget külön őrzési helyre viszik, mindent leszednek azt oltárról, csak a gyertyatartókat meg a lepellel letakart keresztet hagyják ott, szimbolizálva ezzel Jézus szenvedését és ruháitól való megfosztását.
Van olyan település ahol még a keresztet is kiviszik a templomból. A Pilátus-égetés vagy verés is ezen a napon volt szokás, amely egy Pilátust jelképező bábu elégetéséből vagy megveréséből állt. Ez a szokás összefüggésben van a tavaszi téltemető hagyománnyal, ott is igyekeztek megszabadulni a régitől.
A legények kimentek a határba, tüzet raktak és elégették a Pilátust jelképező szalma köteget. A palócok között a víz megszentelésnek volt hagyománya.
A lányok aznap kimentek a határba, ahol keresztjárást végeztek, majd „rózsavizet” vettek a környékbeli folyókból vagy patakokból és másnap, nagypénteken abban mosakodtak meg.
De elterjedt szokás volt nagycsütörtökön a virrasztás is, annak emlékére, hogy Jézus az olajfák hegyén virrasztott.
kattints a képekre - érdemes!
2024. March 27. 00:00
Virágvasárnapi magyar népszokások - Barkaszentelés, kiszejárás, villőzés
Virágvasárnapi magyar népszokások - Barkaszentelés, kiszejárás, villőzés
Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepe, húsvét előtti vasárnap. Már a 7. század óta pálmát szenteltek ezen a napon. Nálunk ezt a barka helyettesíti. A barkát a pap rendszerint a nagymise előtt szentelte meg, majd kiosztotta a híveknek.
A virágvasárnapi barkaszentelés egyházi eredetű népszokás ugyan, de a szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására is. Sokfelé élt az a hiedelem, hogy a szentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert elszaporodnának a legyek és a bolhák; a tojásból nem kelne ki a csirke.
A zempléni falvakban azonban beviszik a szobába és a szentkép vagy a gerenda alatt tartják, hogy azután hamvazószerdán ennek a hamujával hamvazkodjanak.
A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak. A földműveléssel kapcsolatosan is hatékonynak tartották, például a kert földjébe tűzik le, hogy elűzze onnan a férgeket.
A virágvasárnapot megelőző hetet sokfelé virághétnek nevezték és a névmágia miatt alkalmas időnek tartották a virágmagvak vetésére. Kalotaszegen virágvasárnap kimennek a fiatalok virágot szedni. Ez a szokás ma is él. Este egyikük házánál zenére táncolnak.
Nyitra, Hont, Nógrád, Pest és Heves megye egyes községeiben gyakorolták a kiszejárást, kiszehajtást, és ennél is szűkebb területen, a Nyitra megyei Zoboralján ismerték, sőt néhol még gyakorolják ma is a villőzés szokását. Zoboralján, egyes falvakban a két szokás összekapcsolódott, de a sorrendjük különbözhetett.
Például Béden előbb villőztek, azután vitték a kiszét, Bodokon azonban a kiszejárás után villőztek. A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet kici, kiszőce, kicevice, banya néven is emlegettek. A lányok énekszóval vitték végig a falun, majd a falu végén vízbe vetették vagy elégették. A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett.
A kiszi szó egyébként korpából készült savanyúlevest, jellegzetes böjti ételt jelent. A kiszejárást a bábu elkészítése, ruhájának összeszedése előzte meg. Deménden farsangi menyecskeviseletet adtak rá, Menyhén az az évben férjhez ment menyecske ruháját. Őrhalom, Hugyag, Ipolyvarbó községekben azonban az volt a szokás, hogy a kiszére csúnya, rossz ruhákat aggattak és bekormozták.
Drégelypalánkon úgy hitték, hogy akik öltöztetik, még abban az esztendőben férjhez fognak menni. A kiszebábu mozgatásának, a falun való végigvitelének is jelentőséget tulajdonítottak.
Ipolyszécsénkén úgy vélték, hogy aki elsőnek felkapja, hamarosan férjhez megy, Ipolybalogon pedig az a hiedelem élt, hogy amelyik faluvégről viszik, onnan hamarosan férjhez mennek a lányok. Ha véletlenül visszafordult a bábu, Horvátiban, Tompán attól tartottak, hogy visszajön a betegség a faluba, Kelenyén ez esetben a jégesőtől féltek. A kiszebábu megsemmisítése szertartásosan ment végbe.
Levetkőztették, szétszedték, úgy dobták a vízbe vagy elégették, és akkor a tüzet körültáncolták. Ahol a kiszét vízbe vetették, a szalmából minden lány megragadott egy csomót, és például Menyhén a szalmacsomó elúszásából jósoltak a férjhezmenetelre. Felsőszemeréden, Honton, Horvátiban, Tompán a vizes szalmacsomóval dörgölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek.
A kiszehajtás után a lányok feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal sorra járták a falut (zöldághordás). A felvidéki Alsóbodokon például az 1930-as években a szalmabábu kivitele után a lányok a mezőn fűzfaágakat tördeltek, azokat szalagokkal díszítették fel.
Megálltak mindegyik ház ablaka előtt és bekiáltották: „Van magoknak virágvasárnapjok?”
Ha azt felelték, hogy nincs – ami ritkán fordult elő –, tovább mentek, ha azt, hogy van, akkor énekelték a következő szöveget:
Benne van egy vetett ágy,
de nem az ibolyától, hanem a rózsától.
A zsérei lányok Felvidéken a villő-ágra hímes tojásokat is aggattak, és amikor megálltak a ház előtt, az ablakhoz emelték az ágat.
Menyhén a következő szöveget énekelték:
Villő, villő. Vállj meg kërëszt,
vállj meg, a ruzsás pallagon.
hagy vegyem rám gyócsingem.
kattints a képekre - érdemes!
2024. March 24. 00:00