A hírek hamisítása - Ismert német újságíró vallomása - Európa gyarmatosításának egyik módszere - avagy az USA "szövetségesünk és barátunk" - rövid VIDEÓ!
Béke, vagy egy újabb világháború - Európa jövője, a sorsunk a tét!
Udo Ulfkotte, ismert német újságíró és szerző megelégelte, és felfedi, hogy számos jelentős újságban a hírszerző ügynökségek írják a cikkeket, kémként beépítve az újságírókat, meghamisítva az eseményeket.
kattints a VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=sy9KFOVf8Ro
Bayer Zsolt: Bevándorlók és egyebek
Goodfriend megint üzent. Az aljas farizeus Facebookon emlegette Szent István intelmeit, úgyhogy kezdjünk is ezzel.
Alig van unalmasabb, egyszersmind képmutatóbb dolog, mint Szent István királyunk intelmeiből ezen passzust idézni. Ráadásul csak és kizárólag azok idézik, akik amúgy gyűlölik Szent Istvánt együtt a magyar múlttal és hagyománnyal, s akik ezt a passzust is kizárólag saját földszintes érdekeik és gondolkodásuk szerint „használják”. Így aztán nem került elő az „idegenekről” szóló rész a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor, akkor Gyurcsány „huszonhárommillió románjától” élveztek el a most Szent Istvánt idézgetők.
De legyen: idézzünk mi is a szent királytól. Mondjuk egy aktuális részt a törvényekből: „Ha tehát valamely pap vagy ispán vagy más hívő személy vasárnap olyan valakit találna, aki ökrökkel dolgozik, vegyék el tőle az ökröt, és a várnépnek adják eledelül. Ha pedig lovakkal dolgozik, vegyék el a lovat, amit ura, ha akarja, ökörrel megválthat (…).”
És nézzünk egy másik passzust, most az Imre herceghez írt intelmekből: „(…) Elsősorban arra tanítalak, azt tanácsolom és javaslom, sőt, igyekezek rábírni, drága fiam: ha azt akarod, hogy királyi koronádat megbecsülés övezze, olyan elővigyázatossággal és körültekintéssel óvd katolikus és apostoli hitedet, hogy példaképül szolgálj mindazoknak, akiket Isten alattvalóddá tett (…).”
Maradjunk ennyiben, Goodfriend? Vagy idézzünk egyebet is, ha már ennyire otthon vagy a históriánkban. Másik szent királyunk, László, 1092. május 20-ra hívott össze zsinatot Szabolcs templomába, amely zsinaton fontos törvények születtek. Ez a zsinat rendelkezett a papi cölibátusról. Itt szabályozták a tized szedését és a parancsolt ünnepek dátumait. Itt mondták ki a házasság fölbonthatatlanságát és a női becsület védelmét. Továbbá rendezték a zsidók és katolikusok viszonyát.
Többek között imigyen: „9. Ha az izmaelitáknak nevezett kereskedők közül valaki a kereszténység után körülmetéléssel visszatér a maga régi törvényéhez, távolítsák el lakóhelyétől és más faluba telepítsék. Akiket pedig ítélettel ártatlannak találnak, maradjanak meg lakóhelyükön vagy házukban. – 10. Ha zsidók a keresztények közül vennének feleséget, vagy egy keresztény nőt szolgálóleányként tartanának maguknál, az kapja vissza a szabadságát, s aki őt eladta, attól vegyék el a vételárat és adják a püspöknek. (…)
15. Ha valaki vasárnap vagy a nagyobb ünnepeken elkerülve a templomot kereskedne, veszítse el a lovát. – 16. Ha valaki vasárnap kereskedő-sátrat állít, a szent zsinat megparancsolja, hogy ahogyan építette, úgy bontsa le. Ha pedig megtagadja, 55 pénzt fizessen (…) 26. Ha vasárnap vagy más nagyobb ünnepeken a zsidók közül valakit dolgozni találnának, nehogy a kereszténység megbotránkozzon, a szerszámokat, melyekkel dolgozott, veszítse el.”
Mielőtt bárki megbotránkozna a zsidókkal szembeni „hátrányos megkülönböztetésen”, siessünk leszögezni, hogy a zsinat más népektől is megkövetelte a hozzánk való alkalmazkodást.
Például így: „31. Azok a latinok (olaszok), akik nem akarják követni a magyarok törvényes szokását, tudniillik akik miután a magyarok a húst elhagyták, ők hétfőn és kedden is húst esznek [hamvazószerda előtt], ha nem akarnak egyetérteni a mi jobb szokásunkkal, menjenek, amerre látnak. A pénzt azonban, amit itt szereztek, hagyják itt, kivéve, ha észhez térnek és velünk együtt elhagyják a húst.”
No lám, máris szügyig gázolunk a lényegben. Mert mégis csak valahol itt volna a lényeg. Az alkalmazkodásban. Ami nem egyirányú utca.
S ókori kövületként, avítt csizmaszárként vallom: mégis csak úgy van az jól, ha az érkező, a vendég alkalmazkodik a befogadókhoz. Például nem vág juhot a lakótelep erkélyén. Nem járatja burkában, nem veri, nem önti le sósavval asszonyát. Nem tart fenn a befogadó ország törvényeivel ellenkező törvénykezést képviselő iszlám erkölcsbíróságot meg iszlám erkölcsrendőrséget, amely esténként az utcát járva összefogdossa és megbünteti azokat, akik őszerinte nem viselkednek helyesen. Aztán pedig nem mészárol le embereket, ha azok olyasmit mondanak, írnak vagy rajzolnak, ami nem tetszik nekik.
Ha pedig erre képtelenek vagy nem hajlandók, akkor takarodjanak haza. Nem majd, nem is hamarosan, hanem azonnal.
S ezzel persze kinyitottunk egy másik ajtót is. A nagy és szent sajtószabadság ajtaját. Kevésbé patetikusan: szabad-e más vallását, bárminemű érzékenységét lábbal tiporni, sárba taposni. Erre mondják a liberálisok, hogy hát persze. Nem is mondhatnak mást. Hiszen ez a korszellem. S e korszellemtől olyan elviselhetetlen ez az egész.
Ez a korszellem szülte azokat a nyomorult ribancokat, akik félmeztelenül felugrálnak az oltárokra, és a mellükre firkált eszeveszett baromságokat mutogatják. Vagy ugyanők elmennek a Szent Péter térre Rómába, amikor a pápa miséjére várva hatalmas tömeg gyűlik össze, és a seggükbe dugják a feszületet, mert szerintük ez a tiltakozás jogos és nagyszerű formája.
Igen, és ez a korszellem szüli a Mohamed prófétáról készülő ocsmány karikatúrákat is. És a szilylászlókat, akik rózsadombi kutyasétáltatás közben megálmodják, hogy semmit és senkit nem szabad tiszteletben tartani. Se vallást, se hitet, se lelkiismereti ügyeket, sem pedig szent és sérthetetlen érzéseket. Ez pedig nagyon jól hangzik – nagyjából addig, ameddig az ember kamasz. Aztán kinövi. De a mi korunk úgy maradt. Megmaradt kamasznak. Megmaradt 1968 búbánatos álszabadságmámorában.
De mivel megmaradt kamasznak, hát a következetességet sem ismeri. Mert ugyanaz a száj, amelyik a semmit sem szabad tisztelni hazugságát hirdeti, máskor azt harsogja, hogy nem szabad karácsonynak hívni a karácsonyt, húsvétnak a húsvétot, nem szabad keresztet hordani, tilos nemzeti zászlót kitenni az iskolában, mert félő, hogy megsértjük a bevándorlók érzékenységét.
Nem lehetne, hogy egy irányban, egyféleképpen legyetek idióták? Mert így egy kicsit nehéz lesz szépen és gördülékenyen és problémamentesen feladnunk önmagunkat. Így zavar fog támadni a gépezetben, és a keresztény fehér ember még zajongva fog kipusztulni, gyerekek!
Végezetül pedig térjünk vissza Goodfriendhez.
Mert annál tényleg nincs nagyobb pofátlanság, mint hogy egy amerikai potentát mer bármit is mondani bevándorlásügyben. Csak azért, mert a mexikói határon sok száz kilométernyi kerítést építettetek, Goodfriend, és tűzparancs van érvényben arrafelé. Ott több ember leli halálát, mint lelte a berlini falnál. Úgyhogy nektek kuss, ha a bevándorlás kerül szóba!
Illetve, hogy halljunk ez ügyben normális szót is, hát idézzük John Lukacsot, aki a legjobb kortárs történészeitek egyike, és persze magyar. Ő így ír a déli beözönlésről: „(…) a mostani kormányzatok meggondolatlanul szélesre tárják a kapukat a trópusi délről bezúduló bevándorlók óriási tömegei előtt. Tán még abban a kijelentésben sincs túlzás, hogy a fő veszélyt az Egyesült Államok szemszögéből nem a Szovjetunió jelenti, hanem az úgynevezett harmadik világ. Ennek vad beözönlése egyre nagyobb mértékig, egyre nyilvánvalóbban van jelen az Egyesült Államokban.”
John Lukacs ezt 1984-ben írta. Azóta az Egyesült Államok fallal védi magát és lövet a határán, Európa pedig, szokásos késéssel, a bevándorlás fölöttébb szükséges voltáról gügyög.
De végül is már ez sem számít. Ami igazán számít, az Lukacs egyik kedvencének, John Buchannek a látomása, méghozzá a huszadik század elejéről:
„Vajon a technológia diadala tökéletesebbé teszi-e a civilizációt? Nem olyan jövendőt szabadít-e ránk, amelyben megfosztatunk a civilizáltságtól, és kivész életünkből minden nemesebb érték? Lidérces álmaimban ilyen világot látok. Úgy tűnik nekem – és ez nem teljes lehetetlenség –, hogy az emberiség olyan helyzetbe kerül, mint a jó árvaház lakói: gondoskodnak számára mindenről. Az új találmányok, a szállítás, a közlekedés tökéletesítése valósággal összezsúfolta az emberiséget. A földkerekségnek nem marad egyetlen olyan sarka sem, amelyet alaposan ki ne kutattak és használatba ne vettek volna, s nem lesz több földrajzi rejtély, amely lángra gyújthatná a képzeletet.
Széles országutak és rajtuk autókaravánok visznek a legtávolabbi vidékekre, és a fejünk fölött óriási repülőgépek szántják az eget, szállítják a hétvégi kirándulókat Afrika, Ázsia vadonjaiba. Mindenütt panziók, luxushotelek, az utak mentén sátortáborok és benzintöltő állomások. Az egyenlítői és polinéziai egykori vad törzseket turisták keresik föl, hogy megcsodálják őket, csecsebecséket, emléktárgyakat vásároljanak tőlük. A glóbuszt üdülővároskák hálózzák be, ahová az emberek elmenekülhetnek a lakhelyükről, megszabadulva a zord éghajlat megpróbáltatásaitól, és az örök tavasz jótéteményeiben lubickolhatnak.
Ebben a világban mindenki pihenésre lel. És mindenkit nyughatatlanság gyötör, a létről lemállanak a lelki fegyelem kötelékei.
Győzedelmeskedik a politika mechanikus bölcselete, és mindenkinek jut egy-egy takaros hely az államgépezetben. Mindenkinek meglesz a kényelme, de mivelhogy senkivel szemben nem támasztanak olyan igényt, amely miatt meg kellene erőltetnie az értelmét, mindenki az enyhe elhülyültség állapotába kerül.
A sekélyes elmékben bágyatag unalom és leküzdhetetlen kiegyensúlyozatlanság ver tanyát. Az élet nem áll másból, mint az élvezetek, a szórakozás hajszolásából. Az élveteg életmód, amelyet mostanság csak kevesen engedhetnek meg maguknak, a társadalom túlnyomó többségének megszokott létformájává válik. (…) A fényűző materializmus által elkábított civilizációt durva kihívások érték. A szabad emberek felé kihívást intéztek a szolgák. A csatornák mérget izzadtak magukból, ami úgy tűnik, megfertőzi a világot... Az európai hagyományt ázsiai lázadással támadják, történelmi kíséretükkel, janicsárokkal és asszaszinokkal.”
Mit számít ehhez képest egy Goodfriend, vagy bármi más…
Magyar Hírlap
Megszólalt egy magyar érsek: "Én szabad polgár vagyok és a szabadságra esküszöm, nem annak karikatúrájára, amelyet ők képviselnek"
Most olvasom a Napló utolsó oldalán, hogy az újság megemlékezést szervez a párizsi terrorcselekmények áldozataiért. A beharangozó cikk címe: Én is Charlie vagyok. Szeretném leszögezni, hogy a megemlékezéssel egyetértek, a brutális terrorcselekményeket én is mélyen elítélem, mai szentmisémet az áldozatokért és azok hozzátartozóiért ajánlom fel. Ugyanakkor őszintén meg kell mondanom, hogy a szörnyű cselekményekért nem csak a terroristákat és elvbarátaikat tartom felelősnek, hanem a Charlie Hebdo újság alkalmazottait is, és még inkább azt az ultraliberális törvényhozást, amely a vallásukhoz ragaszkodó európai polgárokat nem védi meg az olyan durva, ízléstelen és – egy normális jog szerint – törvénytelen támadásoktól, mint amilyeneket az említett újság rendszeresen elkövetett. Miért kellett neki Mohamed prófétát meztelenül ábrázolnia, miért kellett neki a keresztények Szentháromság hitét a lehető legalpáribb módon kigúnyolnia? Mi kényszerítette arra a lapot, hogy izraelita hívő testvéreink hitéből is gúnyt űzzön? A törvényhozás azért hibás, mert a hitükben mélységesen megsértett emberek kezébe semmiféle eszközt nem ad, hogy jogi úton megvédelmezhessék magukat és hitüket a legminimálisabb emberi érzéseket is nélkülöző támadásokkal szemben. Így a szeretetet és a szeretetből fakadó megbocsátást nem ismerő emberek számára nem marad más eszköz, mint a törvénytelen (és szerintem is erkölcstelen) önbíráskodás. Azzal én is egyetértek, hogy Európában legyen alapérték a szabadság. De milyen szabadság? Az a fajta túladagolt szabadság, amely előtt az ultraliberális európai ember térden csúszik, olyan, mint a túladagolt gyógyszer, amely már nem gyógyít, hanem öl. A Pannonhalmi Főapátság ebédlőjében látható egy festmény, amely egy hordót ábrázol, amelynek elszakadt az abroncsa, és belőle folyik ki a bor. A festmény alatt ez olvasható: „Libertateperiit”, ami annyit jelent: tönkrement a szabadságtól. A mai Európa ehhez a hordóhoz hasonlít. Szeretném hangoztatni: én is liberális ember vagyok, nem akarok semmiféle diktatúrában élni, az ultraliberális újságírók véleménydiktatúrájában sem. És nem fogadom el azt a kettős mércét sem, ami rájuk annyira jellemző. Miközben (joggal) fellármázzák a világot a párizsi áldozatokat siratva, a megerőszakolt, lefejezett és keresztre feszített keresztények tragédiájának náluk még hírértéke sincs. Én szabad polgár vagyok és a szabadságra esküszöm, nem annak karikatúrájára, amelyet ők képviselnek. Je ne suispas Charlie, azaz: én nem vagyok Charlie – miközben a terrorakciót mélyen elítélem, az áldozatokért imádkozom, és szeretteik iránt őszinte részvétemet fejezem ki. Veszprém, 2015. január 10. Márfi Gyula veszprémi érsek
Magas - Tátra - A Kriván csoport - Felvidék - HD minőségű rövid VIDEÓ!
Ismerjük meg Kárpát-hazánkat!
Nézzük meg ezt a rövidfilmet is - ismerjük meg gyökereinket!
Osszuk meg ezt az anyagot is, hogy sokakhoz eljuthasson!
kattints a VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=kWzpCOdP1Ts
Magyarország nem menekülttábor!
Magyarországon nem indokolt a gazdasági menekültek beáramlása, az, hogy Magyarország magyar akar maradni, teljesen normális felfogás – jelentette ki Rogán Antal hétfőn az M1 Ma reggel című műsorában.
A Fidesz parlamenti frakcióvezetője emlékeztetett arra, hogy Magyarországon ugyan csökkent, de még mindig van munkanélküliség, ezért elsősorban a magyar embereknek kell munkát adni.
Látható, hogy a nyugat-európai országokban, például az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban miként borítja fel a keresztény országok belső rendjét a muzulmán közösségek jelenléte – mondta, hozzátéve: Magyarországnak sem érdeke az olyan gazdasági menekültek befogadása, akik olyan tradíciókat hoznak magukkal, amelyek idegenek a magyar hagyományoktól.
Rogán Antal arról is szólt, hogy a Fidesz február 4. és 6. között tartja frakcióülését, amelyen menedzsmenttervet készítenek a bérből és fizetésből élő családok számára. Megvizsgálják, hogy miként duplázható meg a ciklus végéig a kétgyermekes családok adókedvezménye, illetve hogyan egészíthető ki újabb elemekkel az otthonteremtési program. Megvizsgálják azt is, hogy miként lesz lehetőség újabb adócsökkentésre. A tanácskozás napirendjén szerepel a banki elszámoltatások áttekintése is – ismertette a frakcióvezető.
A frakcióülés témája lesz az országvédelmi akcióterv is. Meg kell határozni azokat a lépéseket, amelyekkel Magyarország határozottabban tud reagálni a külső kihívásokra és ehhez eszközöket kell adni a kormány és az Országgyűlés kezébe – mondta ezzel kapcsolatban Rogán Antal. Példaként említette: meg kell fogalmazni, hogy milyen eszközök alkalmazhatóak valakinek a kitiltására. Meg kell nézni, hogy csinálják ezt az amerikaiak – tette hozzá.
Az akcióterv része lehet – folytatta – a magyar emberek pénzén előállított nyereség itthon tartása is. Ha már működnek Magyarországon multinacionális vállalatok, amelyek képesek arra, hogy a magyar emberek pénzén előállított nyereséget kivigyék az országból, meg kel vizsgálni, hogy azt miként lehet az országon belül tartani – fejtette ki Rogán Antal, hangsúlyozva, hogy nem a termelő, hanem a szolgáltatást végző vagy kereskedelmi cégekre gondol.
Ha a magyar emberek pénzén termelnek nyereséget, akkor azt Magyarországon adózzák is le – érvelt.
A politikus a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában arról beszélt, hogy a terror réme napi valósággá vált Európában, ezért mind Magyarországnak, mind az európai országoknak át kell gondolniuk migrációs és terrorellenes politikájukat.
Úgy vélekedetett, hogy erre jó példát kínálhatnak az Egyesült Államok terrorellenes intézkedései, például az ügyben, hogy terrorfenyegetettség esetén a hatóságoknak miként legyen lehetőségük a hagyományos szabadságjogok, például az adatvédelem átlépésére.
Hozzátette: a keresztény kultúra a tisztelet kultúrája, amibe beletartozik az is, hogy más vallását nem lehet kifigurázni, abból gúnyt űzni. Ha megszegjük a tisztelet kultúráját, annak mindig vannak következményei – mondta Rogán Antal.
magyartudat
Levél Klaus Johannisnak, Románia elnökének
Tisztelt elnök úr,
Fancsali Ernő vagyok, magyar nemzetiségű, erdélyi identitású, román állampolgár. Nagy örömmel fogadtam győzelmét, hiszen én is, mint sokan mások egy új Romániát remélünk az ön elnökségétől. Egy olyan Romániát, ahol mindenki egyenlő, de nem csak papíron, egy Romániát, ahonnan a fiatalok nem menekülnek, hanem bizakodva indulnak neki az életnek, egy Romániát, ahol a múlt és a jövő nem egymással harcol, hanem békésen megfér egymás mellett.
Egy jobb Romániát remélek ma is mindenkinek, mégis elsősorban a saját régióm sorsa foglalkoztat a legjobban. Ez a régió Erdély, ahonnan ön is származik. Ennek a régiónak a központosított kormányzati rendszer sokat ártott, és itt nem csak az itt élő magyarokra gondolok, hanem a térség minden lakójára.
Ön elnökként sürgetheti a decentralizációt, mely után fellélegezhetne Románia minden régiója. A döntéshozatal és az ellenőrzés közelebb kerülhetne az állampolgárokhoz, saját maguk gazdálkodhatnának megtermelt javaikkal. Országunk térségei egymásra vannak utalva, mégis egyenként mindenik jobban tudja kezelni saját problémáit, mint a mesterségesen fejükre növő bukaresti apparátus.
A jól végzett munka Romániájához a decentralizáción keresztül vezet az út. Németországot fikarcnyit sem gyengítik a régiók, s német nemzeteszmét sem ássa alá a regionális büszkeség. Fel kell vállalni az ország nemzeti, vallási, nyelvi sokszínűségét. Az interkulturalitás érték, amit fenn kell tartani.
Országunkat az egyenként erős közösségek tehetik fel a fejlett Európa térképére. Számomra az erős, prosperáló, büszke Erdély az erős, prosperáló, büszke Romániát jelenti. Ezért támogatom Erdély és minden történelmi régió autonómiáját. A mostani rendszer nem állta ki az idők próbáját, nem veszíthetünk semmit ha változtatunk. Ne feledje, mi partnerei leszünk a jól végzett munka Romániájának építésében.
Üdvözlettel,
Fancsali Ernő - Kolozsvár
Vöröskő vára - Cseszte - Felvidék
Vöröskő az egykori nyugati határunkat védő várrendszer egyik robusztus eleme, a Kis-Kárpátok lombhullató erdős lankáin emelkedik. Cseszte községtől nyugatra, a Gidra-patak fölötti dombtetőn őrködik a környék felett. Pozsonytól kb. 40 km-re fekszik, gépkocsival jól megközelíthető. Az útvonal: Szentgyörgy (Svätý Jur), Bazin (Pezinok), Modor (Modra), Cserfalu (Dubová), Cseszte (Častá). Cseszte felől aszfaltút vezet fel a várig, a parkolás ingyenes.
Vöröskő várát III. Béla királyunk lánya, Konstancia emeltette, miután férje, I. Ottokár cseh király meghalt, és itt töltötte az özvegyi éveit.
Nevét valószínűleg az alatta lévő szikla magas vastartalmú kőzetanyagának vörös színéről kapta. A kőzetet az idegenvezetők a vár pincéjében mutatják meg.
Aranybulla-emlékmű - Székesfehérvár - Dunántúl
Az Aranybulla Rétfalvi Sándor (1941) alkotta emlékműve (1972) a székesfehérvári Csúcsos-hegyen áll, mivel a helyi hagyomány szerint az Aranybullát itt hirdették ki.
Az emlékmű talapzatán az alábbi felirat olvasható: Soha senki meg ne fosztassék "méltó szolgálattal szerzett birtokából".
Kőbe vésve az alábbiak olvashatók még: A hagyomány szerint e dombon hirdették ki az 1222. évi Székesfehérvári országországgyűlésen elfogadott határozatot, amely a király és a nemzet jogait és kötelességeit rögzítette.
Az aranypecséttel hitelesített oklevél (Alkotmány) - Az Aranybulla - a hasonló tárgyú angliai Magna Carta után elsőként született meg Európában.
Szádeczky-Kardoss Irma: Szent István Intelmei és az idegenek, avagy az „idegenek" értelmezése az Árpád-kori jogéletben
Egy érdekesség 2015 augusztus 20-ra
A nemzetállamokat szétverni szándékozó neoliberális elmebetegek Szent István intelmeit, gondolatait szándékosan ferdítik el Amerikától, a budapesti nagykörútig.
Olvassuk el az illetékes szaktekintély, a tudós kutató leírásában a valóságot az "intelmekről"
Szent István tehát szelektált, és kifejezetten a férfiakra: a katonákra, harcosokra, vitézekre szűkítette az idegeneknek azon körét, amelynek rendszerint egyedi, olykor családos, esetleg nemzetségi befogadását és táplálását, tehát szolgálatba állítását hasznosnak. ezért kívánatosnak tartja és ajánlja. S maga szabja meg azt is, hogy milyen tágan lehet értelmezni, a harcosokon, vitézeken kívül kikre lehet még kiterjeszteni a fogalmat.
Az Intelmek VI. fejezetét az egyik leggyakrabban hivatkozott fordítási változatban idézzük:
:„A vendégek és a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állanak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas saijai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét
emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.
Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák".
Ez a fordítási változat a különböző szerkesztményekben utólag adott fejezetcímek szerint „a vendégek befogadásáról és gyámolításáról" beszél, másutt, például az ezredforduló díszes jubileumi Corpus Juriskban8 közölt fordítás pedig „a vendég és jövevény népek" hasznáról szól. Mindkettő eltér a fejezet tartalmától, mert mindkettő általánosít, különösen ez utóbbi változat, mert a mondanivalót szelekció nélkül teijeszti ki az idegenek vándorló tömegeire is akár.
Egész népek, néprészek, nemzetségek beáramlása és vendégül való befogadása kívánatosságának látszatát keltő interpretálásban. Pedig Szent István közel sem így fogalmazott. Nem populusról, nem gensröl szólt. Ő azt mondta: „in hospitibus et adventitiis viris tanta inest utilitas... ". Szent István tehát szelektált, és kifejezetten a férfiakra: a szó többi klaszszikus jelentésével is a katonákra, harcosokra, vitézekre szűkítette az idegeneknek azon körét, amelynek rendszerint egyedi, olykor családos, esetleg nemzetségi befogadását és táplálását, tehát szolgálatba állítását hasznosnak. ezért kívánatosnak tartja és ajánlja. S maga szabja meg azt is, hogy milyen tágan lehet értelmezni, a harcosokon, vitézeken kívül kikre lehet még kiterjeszteni a fogalmat.
A római példában a jeleseket/nemeseket és bölcseket nevezi meg, mint a római királyokat dicsőségre juttató idegenek seregét. Szó sincs itt népekről, népségről vagy a befogadandók általános, tehát válogatás nélkül mindenkire kiteijeszthető emlegetéséről, szó sincs liberalizált feltétel nélküliségről, szó sincs az ország kapuinak elvtelen kitárásáról! Ellenkezőleg: itt a kiváló s a kiválóság révén „hasznos" tulajdonságok szerinti válogatásról és egyedi differenciálásról van szó!
Az értelmezés szempontjából figyelemre méltó az is, ahogyan megparancsolja Imrének, hogy „adj nekik táplálást jóakarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebh, hogysem másutt lakozzanak ". A forrásul használt Corpus Juris még így fordít, a modernebb fordítások azonban itt is fellazítják a tartalmat, s a szolgálat és szolgálatba fogadás keretei közötti táplálás (nutrias) és tisztességes tartás (honeste teneas) helyett például „jóakaratú gyámolításról" és „becsben tartásról" beszélnek, s ezzel a lazább fogalmazással akaratlanul is a lényegről vonva el a figyelmet. Szent Istvánnak az országhatárok feltétlen átjárhatósága és a nemzeti egység fellazításának vélelmezett szándéka irányába terelve azt.
Mégpedig megalapozatlanul. Az eredeti szövegben ugyanis nem a mai értelemben vett „ország" és az idegenek relációjáról esik szó - ahogy lényegében mindkét fordítási változat sugallja -, mert a „hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt" útmutatásban, a „táplálásban" és „tisztességes tartásban/vendégül látásban" az uralkodó és a vendégek személy szerinti közvetlen alá-fölérendeltségi, szolgálati kapcsolatára szükül az ajánlás. Közvetlen gazdasági és jogi függőségi kapcsolatot jelez: királyi finanszírozás, irányítás és ellenőrzés alatt. Aminek gyakorlatát pl. Gizella királyné bajor kísérete tagjainak királyi birtokon való letelepítése is tükrözi.
Fricz Tamás: 2014. 01. 07. után vagy megértjük egymást, vagy elpusztítjuk egymást - Politikailag korrekt beszéd helyett az élethez és a valósághoz korrekt beszédre van szükség
Fontos!
Európa az új világháború előszobájába került. Rajtunk múlik - mindannyiunkon - hogy közönnyel, tudatlanul végignézzük, hogy mit tesz velünk a fegyvereladásban, a háborúkban, a mindenároni piacszerzésben érdekelt globális hatalom, és szótlanul megyünk a vágóhídra, vagy párt állástól, vallástól függetlenül egyénenként és társadalmi méretekben is azt mondjuk: állj, eddig és ne tovább!
Osszuk meg az anyagot - nagyon nagy a baj!
Mészáros László a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
A mai napig nem tudjuk pontosan, mi történt 2001. 9. 11. napján (legfeljebb sejtjük…), a reakció viszont ismert: az Egyesült Államok meghirdette a terrorizmus és az iszlám fundamentalizmus elleni harcát. „Eredmény”: az Iszlám Állam létrejötte, s most az európai 9/11, azaz 01/07. Innentől kezdve két út maradt a glóbusz lakói számára: vagy megértjük egymást, vagy elpusztítjuk egymást.
Francis Fukuyama amerikai politológus a közép- és kelet-európai rendszerváltások, illetve a Szovjetunió szétesése, s így a két világrend közötti hidegháború megszűnése hajnalán 1989-ben tanulmányban, majd 1992-ben könyvben is (A történelem vége és az utolsó ember) kifejtette optimista nézeteit arról, hogy szerinte a liberális demokrácia a világon uralkodóvá vált, a nagy ideológiai és rendszerszintű törésvonalak megszűntek, a történelem ebben az értelemben véget ért. Az egész világon nagy port kavart munkában Fukuyama kiindulópontja az volt, hogy a világ megosztottságát elsősorban ideológiai, gazdasági, politikai konfliktusok okozzák, s a kommunizmus megbukásával ezek a konfliktusok végleg feloldódtak.
Erre mintegy válaszul, kvázi kritikaként jelent meg 1993-ban Samuel J. Huntingtonnak először egy tanulmánya, majd 1996-ban könyve A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása címmel. Huntington, Fukuyama alapszemléletével vitatkozva, abból indult ki, hogy a hidegháború megszűnése után az államok és országok már nem az ideológiák és rendszerek, politikai és gazdasági megosztottságok mentén kerülnek szembe egymással, hanem döntően kulturális, civilizációs, vallási alapon, amely küzdelemben a liberális demokrácia csak egy lesz a sokféle együttélési modell közül a világon. Tehát nemhogy vége a történelemnek, hanem igazából egy teljesen új történelem kezdődik el a 21. századtól.
A vita Párizsban, január hetedikén eldőlt: Huntingtonnak lett igaza. Az emberi természet legmélyebb, legalapvetőbb szembenállásai jelentek meg és kerültek felszínre: az etnikai, vallási, kulturális, civilizációs ellentétek.
Azt hittük mi, az euroatlanti világ tagjai, hogy utóbbiakat már meghaladtuk, túlléptünk rajtuk. Súlyosan tévedtünk, s tévedésünk rá fogja nyomni bélyegét a most elkezdődött évszázadra.
Tévedésünk pedig Fukuyama végzetes félreértésében gyökerezik: sokan elhittük – különösen az Egyesült Államok hitte el –, hogy a demokrácia és a kapitalizmus a világ egészében elterjeszthető, és a világ így teljesedik be.
Csakhogy nem számoltunk azzal, hogy a keresztény gyökereken alapuló gazdasági-politikai rendszerünk, az abból eredő kultúránk nem terjeszthető el más vallási gyökerekkel rendelkező népek és kultúrák között. Ugyanis utóbbiak – s most különösen az iszlám – ezt leigázásnak, agressziónak, beavatkozásnak és vallásuk meggyalázásának tartja. S legalább olyan fontos: mi azt hittük, vagy azt akartuk hinni, hogy az egyéni jólét, a gazdasági növekedés, az individualizmus és az egyéni szabadságjogok, az élet tisztelete minden nép és vallás számára a legfontosabb szempontok.
Súlyosan tévedtünk: más vallások számára az élettel kapcsolatban más kiindulópontok léteznek, mást jelent számukra a vallásalapító iránti tisztelet, a boldogság, a szabadság, az egyéni lét, mint nálunk. És ennek most megfizettük az árát.
Természetesen nemcsak nekünk, keresztény embereknek tűrhetetlen és elfogadhatatlan az iszlám fundamentalisták párizsi terrorakciója, hanem a mérsékelt iszlámhívőknek is (hangot is adtak ennek). A gyilkosság soha, semmilyen emberi konfliktusra nem válasz.
Ám mégis: ha élhető világot akarunk, ha azt akarjuk, hogy ne boruljon félelembe a glóbusz, ha azt akarjuk, hogy ne pusztítsuk el egymást, akkor alapvető fordulatot kell tennünk nekünk, keresztényi gyökerű euroatlanti embereknek.
A fordulat lényege a következő: a fensőbbségi érzést félretéve próbáljuk végre megismerni egymás kultúráját, vallását, szokásait, hiteit, életét.
Ugyanis minden bajunk gyökere az egymás nem ismerésében rejlik. Ha nem ismerjük egymást – ők sem minket! –, akkor nem is értjük egymást. S ha nem értjük egymást, akkor félünk egymástól. S ha félünk egymástól, akkor agresszívak leszünk. Most ez a veszély áll fenn – mindkét oldalon.
Egymás vallásának, kultúrájának, életszemléletének megismerése előtt ma egy óriási akadály tornyosul: a neoliberális, ultraliberális alapokon álló PC, azaz politically correct beszéd, amelyet a nyugati világot irányító (s a többi civilizációt, vallást is irányítani akaró) globális pénzügyi világhatalom erőltetett rá a közvéleményre, jól megfontolt célok alapján.
Politikailag korrekt beszéd helyett az élethez és a valósághoz korrekt beszédre van szükség.
Ennek alapján:
1. Őszinte vitát kell kezdeni a sajtószabadság mikéntjéről. Meggyőződésem, hogy a nagy világvallások, melyek a kultúrák és civilizációk alapjai, védendők, mert szakrálisak; meg kell értenünk, hogy a szakrális tabuk ledöntése értelmetlen, mert ezzel kultúrákat támadunk meg – viszont a kultúrák nem hagyják magukat. Sajnos ez történt január 7-én.
2. Nyíltan kell beszélni arról, hogy a másság a többséghez képest nem mindig a szebb és a jobb, hogy az etnikai-vallási kisebbségekkel való együttélés nem evidens módon kívánatos, csak feltételekkel, amelyek kidolgozandók. Nem lehet tabutéma a békétlen együttélés helyett a békés különélés lehetősége sem, ha nincs más mód a béke fenntartására. Európának vállalnia kell kereszténységét, mert az iszlám népek egyre erőteljesebben vállalják vallásukat, s csak két, gyökereit erősen és büszkén vállaló civilizáció élhet békésen egymás mellett.
3. Minden eddiginél fontosabb és sürgetőbb a nagy világvallások alapos megismerése. Tudnunk kell a nagy vallásalapítók tanairól, nézeteiről, életéről, hiteiről. Az iszlám, a kereszténység és a zsidóság egymáshoz való viszonyának elemzésekor se ijedjünk meg a tabuktól; mindhárom között vannak egyezések és nagy különbözőségek. Tárjuk fel ezeket bátran.
Egyetlen dolog nem megy: ha most, újra, megint, magukat a szólásszabadság „felkent” híveinek tartó neoliberálisok (ami nem keverendő össze a klasszikus liberalizmussal), a PC atyjai ismét el akarják torzítani a szólásszabadságot azzal, hogy brutálisan elnyomják a nekik nem tetsző nézeteket, a kényes kérdéseket feltevőket. Felelősségük óriási.
A kultúrák és vallások harca pusztuláshoz, a kultúrák és vallások kölcsönös ismerete és tisztelete, egyenrangúvá válása életben maradáshoz vezet.
mno