Megszületett a várva várt szerb rendelet - amelyet viszont azonmód el is titkol mind a szerb kormány, mind a szerb média
Magyarország kormánya megnyugvással fogadta, hogy hetven év után végre megszületett az a szerbiai rendelet, amely eltörölte a Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt – közölte a miniszterelnök-helyettes vasárnap. A végtisztesség megadása azonban még várat magára.
Gyergyói-havasok - Téltemetés Székelyföld árkádiáján - Erdély - rövid HD minőségű VIDEÓ!
Ismerjük meg Kárpát-hazánkat!
Nézzük meg ezt a rövidfilmet is - ismerjük meg gyökereinket!
Osszuk meg ezt az anyagot is, hogy sokakhoz eljuthasson!
Gyergyói-havasok - Téltemetés Székelyföld árkádiáján - Erdély - rövid HD minőségű VIDEÓ!
kattints a VIDEÓ-ra és a képekre - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=hNy4gIzGa10
Óriási pánik a "demokrácia bölcsőjében": A Russia today megindította külön adását a királyság lakóinak - avagy miért ne nézzék a britek az orosz adót!
A tévedések elkerülésére: a globális RT (Russia Today) televízió világszert egyre népszerűbb adásait eddig is sugározta angolul. De most, október 30-tól, londoni stúdiója megnyitásával elindította kifejezetten az Egyesült Királyság népének szóló csatornával, az RT UK-vel. Angol nyelvű adásai immár három stúdióban készülnek. Moszkvában a globális adás angolul – a spanyol, arab és orosz programok mellett. Washingtonból az amerikai adást állítják össze.
A világot más szemszögből is bemutató Russia Today Nagy-Britanniában több mint két éve a leginkább nézett, külföldről sugárzott adó lett, megelőzve a Euronews-t, az amerikai Fox News-t vagy a France24 angol programjait.
A demokrácia és szabad sajtó bölcsőjében, gondolhatnánk, nyilván nagy örömöt vált ki, hogy most az RT már helyi, londoni stúdiójában készült anyagokkal is gazdagítja műsorát, amely nem csak azokat a híreket mutatja a világból és Angliából, mint az összes többi nyugati adó. Nem így történt. Az RT londoni stúdiója elindítása és brit programja hisztérikus reakciót váltott ki a „szabad” brit sajtóból.
A The Times nevű napilap a program debütálásának napján „Nem engedhetjük, hogy Oroszország büntetlenül hazudozzék” szalagcímmel támadta az RT UK indulását. Volt olyan lap is, amely felszólította a brit politikusokat, hogy ne nyilatkozzanak az adónak. Vagyis bojkottálják.
Nick Clark, egy népszerű brit újságíró nem volt rest, és gyilkos iróniával 13 pontban óvta az RT UK jelen és jövőbeli nézőit, miért ne nézzék műsorát és hogy az milyen veszélyt jelent rájuk nézve. 13 pontja (http://rt.com/op-edge/201307-rt-uk-launch-media-criticism) rövidítve:
1. Az RT nem nyomja az oroszgyűlöletet
Felháborító, hogy az RT nem hasonlítja Putyint Hitlerhez! Hogy merészeli nem démonizálni az orosz elnököt akkor, amikor, mi neokonok, azt mondjuk, hogy ez kötelező?
2. Az RT olykor érdes a bankárokkal
Hogy engedhető meg az ilyen egy szabad társadalomban?
3. A maláj gép lezuhanása
Megengedhetetlen, hogy az RT a malajziai MH 17 Ukrajna fölötti lezuhanása utáni első pillanatokban már nem vádolta azzal Putyint, hogy saját maga lőtte le saját maga által barkácsolt rakétájával a gépet. Ez bizonyítja az RT elfogultságát és ez azt, hogy miért kell betiltani.
4. Az RT alkalmazottai között olyanok is vannak, akik nem neokonok és nem akarnak „liberális beavatkozást” más országokban
Na ez azután botrány! Az RT olyanokat is megszólaltat, akik nem támogatják a Nyugat állandó háborúkból álló politikáját. Olyanokat is, akik kimondják, a Közel-Keleten ne bombázzanak szuverén államokat.
5. Az RT-n valódi szocialisták és valódi konzervatívok is megszólalhatnak
Ez valóban szörnyű: az RT olyanokat is meginterjúvol, akik ellenzik a neolibealizmust és a globalizációt, legyenek azok baloldaliak vagy jobboldaliak. Márpedig az ilyen embereknek nem szabadna mikrofont a szájuk elé tartani. Csak azok beszélhetnek, akik a hegemón konszenzust támogatják. Nagyon fontos, hogy a szólásszabadság és a demokrácia védelmében az alternatív véleményeket senki ne hallja.
6. Az RT-n megszólaló szakértők szélsőségesekkel paroláznak
Nagyon figyelem, hogy mifajta figurák jelennek meg az RT-n. Az egyik interjúalany egyszer kitett egy linket blogjára, amely egy másik blogra utalt, amely egy másik link-kel egy harmadik internetes helyre, amely tagadta a holokausztot és azt állította, hogy a Marsról jött emberek irányítják Washingtont.Egy másik megszólaltatott pedig egyszer egy olyan konferencián vett részt, ahol egy másik meghívott egy alkalommal egy vendéglőben ebédelt, mégpedig egy olyan asztalnál, ahol korábban Hitlert és Sztálint dicsőítette, sőt 1962-ben egy észak-koreai lapban cikke is megjelent.
7. Az RT antiszemita
Jójó, erre nincs bizonyítékom, de akkor is nyomom a dolgot, mert olyan jól hangzik.
8. Az RT a jugoszláv háborúban nem mindenért a szerbeket okolta.
9. Az RT olyan „szakértőket” is megszólaltat programjaiban, akik erősen bírálták Izraelt. Márpedig ez teljesen megengedhetetlen.
10. Az RT megmondó emberei gyakran viccelődtek amerikai politikusokon
A tiszteletnek ez a hiánya visszataszító és nem szabadna megengedni egy szabad társadalomban.
11. Az RT szíriai riportjai
2011-13-ban megszólaltatott szakértők azt mondták, hogy a lázadók egy része nem demokráciaszerető, hanem fanatikus terroristák. Ma visszatekintve…
12. Az RT sok olyan embert szólaltat meg, akik nézeteivel nem értek egyet
Márpedig ezt nem lenne szabad megengedni! Hát nem demokráciában élünk?
13. A legfontosabb ok: az RT veszélyt jelent
Világszerte egyre többen nézik az RT-t. Ezért mi, neokonok és „liberális beavatkozók” annyira aggódunk és próbáljuk befeketíteni mindazokat, akik ott megjelennek. Ha az RT tovább terjeszkedik, a következő háború már nehezebben lesz eladható. Ne nézzék az RT-t, mert nem akarjuk, hogy az emberek egyre több kérdést tegyenek fel. Sokkal könnyebb a dolgunk, ha nem kérdeznek semmit.
Lovas István - FB,
Lovas István: Nyílt levél Dr. Mikó Gergely kollégiumvezető bírónak - Fővárosi Törvényszék
Nyílt levél Dr. Mikó Gergely kollégiumvezető bírónak
Fővárosi Törvényszék
Tárgy: Saját magam bebörtönzési kérelme
Tisztelt Kollégiumvezető Úr!
Ön engem két iratában is (lásd a kitett iratok másolatait) 2012-ben „terheltnek” nevezett egy 1965-ben a fennálló, egy párti rendszer elleni összeesküvésért és hazatérés megtagadásáért kirótt szabadságvesztési döntésben, amelyet már 1992-ben semmissé nyilvánítottak. (A „terhelt” olyan személy, aki ellen büntetőeljárás folyik.)
Ezért e levelem végén súlyosan inzultálni fogom, és arra kérem, indítson ellenem emiatt eljárást, amely eredményeként a kiszabott pénzbüntetés helyett a szabadságvesztést fogom választani, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kapjon, miként működhetnek ma a bíróságok az önhöz hasonló emberek miatt a mai demokráciában.
Noha az ügy valamivel több, mint két évre megy vissza, addig nem kívántam önt a nagy nyilvánosság előtt megsérteni, ameddig brüsszeli tudósítóként a magyar igazságszolgáltatás keze nehezen ért volna el. Miután brüsszeli tartózkodásom a múlt hónap közepével véget ért, ez az akadály szerencsére elhárult.
Még 1994. január 19-én kelt, jogi helyzetem tisztázását kérő levelemre a Fővárosi Bíróság azt a végzést hozta, hogy semmissé nyilvánította az ellenem 1965. február 9-én összeesküvésben való részvétel és hazatérés megtagadása miatt hozott 3 év 2 hónapi szabadságvesztés ítéletét (lásd az ide feltett dokumentumot).
Ez az irat 2012-ben véletlenül ismét a kezembe került és akkor vettem észre, hogy benne születési dátumom tévesen 1954. július 17-nek van feltüntetve, holott az helyesen 1945. július 17.
Mielőtt folytatnám e levelet, egy pár szóval megmagyarázom a kádári jogi nyelvet nem ismerőknek, hogy miben merült ki a „hazatérés megtagadása”. Abban, hogy a hatóságoktól kapott csehszlovák „betétlappal” legálisan léptem át a magyar-csehszlovák határt, de onnan a zöldhatáron át, illegálisan mentem Lengyelországba, majd az NDK-ba, hogy onnan megpróbáljak az NSZK-ba szökni, miután az összeesküvésben résztvevő társaimat már kezdték letartóztatni.
Németországban elfogtak, majd a Stasi börtönében töltött egy hónap után külön géppel hoztak a Gyorskocsi utcába. Azaz jogilag nem „tiltott határátlépést” követtem el, hanem további határok illegális átlépésével egy „hazatérés megtagadásának” minősülő cselekményt.
Vissza a témára: arra gondoltam, hogy 2012-ben a Fővárosi Törvényszékhez fordulva az eredeti dokumentumban a hibás születési dátumot egyszerűen átjavítva kapok egy immár helyes születési adattal kiállított dokumentumot az ítélet semmisségéről.
Nem ez történt. Helyette ön két iratban is „terheltnek” nevezett 2012-ben (ld. az ön által aláírt két kitett iratot), holott „terhelt” nem lehet egy ügyben az, akinek ítéletét (már rég) megsemmisítették. Különösen egy olyan ügyben, mint amiről itt szó van. Ráadásul ön egy jogászhoz méltatlan pongyolasággal fogalmazva azzal kezdte szövegezését, hogy „A semmisség miatt” „indult büntetőügy” ellenem, holott én csupán egyszerű adatkorrekciót kértem. Magyarán azt, hogy az 1954-et javítsák 1945-re és nyomtassák ki így ugyanazt a semmisségi okmányt. Amit mind a mai napig nem kaptam meg. Vagyis egy felmutatható, helyes születési évvel kitöltött dokumentumot a korábbi semmisségi határozatról.
Önön kívül e levelet olvasók többsége megérti, hogy milyen düh fogott el, amikor valaki a demokrácia 22-ik évében egy olyan iratot kap, amely szerint egy 1965-ben a kommunista diktatúrában hozott politikai ítélet miatt még mindig „terhelt” a Fővárosi Törvényszék szemében. Ha itt valaki „terhelt”, az sokkal inkább ön és önök.
Irománya kézhezvétele után jogorvoslatért a Kúriához fordultam. Abban azt is megemlítettem, hogy ön nem mondott igazat nekem elküldött második levelében, amely szerint önök korábban már küldtek ez ügyben levelet a belga címemre. Ugyanis a belga posta se levelet, se értesítést nem kézbesített nekem az öntől állítólag elsőként küldött hivatalos levélről, és a másodikat valójában csak sürgetésemre küldték el (lásd szintén az ide feltöltött levelét).
A Kúria 2013. január 15-i keltezésű levelének első mondatában „panaszom megértéséről” biztosított, de sajnálattal közölte, hogy nincs lehetőségük jogi állásfoglalásra, mert az összeférhetetlen a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvénnyel.
Ezért döntöttem úgy, hogy ezt az ügyet alkalmas pillanatban a nyilvánosság elé tárom. Ez az a pillanat.
A pillanat, amelyben önt viszolyogva ugyan, de undort keltő komcsi hernyónak nevezem kizárólag azért, hogy eljárást indíthasson ellenem, melynek végén megtagadva a rám várhatóan kirovandó pénzbüntetést, a nekem a legkevésbé sem ínyemre való szabadságvesztést választom, azért, hogy kiderüljön, kik kezében összpontosul ma Magyarországon az ítélkezés.
Most pedig néhány mondat önről. Ön korábban a budapesti II-III. kerületi bíróság elnöke volt. E bíróságon 2006 ősze után szintén pár perces tárgyalást követő 30 napos előzetes letartóztatásra futószalagon gyártott döntésekre került sor. Ilyen statáriális ítélkezések demokráciákban elképzelhetetlenek, de ez volt a Gyurcsány-korszak gyakorlata és nagyüzemben ez történt az önök bíróságán is.
Ön az MSZP-SZDSZ korszak futtatott embere volt. Annak a Fazekas Sándornak a kiválasztott embere, aki 2006-ban a Pesti Központi Kerületi Bíróság elnöke volt, vagyis ott, ahol a legtöbb statáriális rögtön ítélkezés folyt...
Levelem végeztével még egyszer nyomatékosan kérem, indítson ellenem becsületsértés miatt eljárást. De azonnal!
Üdvözlettel
Bayer Zsolt: Leszarom Mozartot
„Leszarom Mozartot!” – üvölti egy amerikai kiképző őrmester valahol Amerikában, valamikor 1905 körül, az elmúlt húsz év egyik legcsodálatosabb filmjében, Nyikita Mihalkov Szibériai borbélyában.
„Leszarom Mozartot!” üvölti az amerikai kiképző őrmester, és azért üvölti ezt, mert fogalma sincs, kicsoda Mozart. És minden újoncnak utána kell üvölteni ezt a mondatot, különben nem veheti le a gázálarcot. És üvölti is minden újonc, egyet kivéve. Andrew nem üvölti. Inkább napokig hordja a gázálarcot, abban alszik, abban fut, mert hát „Mozart nagy zeneszerző”.
Andrew nem bírja kimondani, hogy „leszarom Mozartot”, mert Andrew apja Andrej Tolsztoj, az egykori cári kadét, aki Szibériát is vállalta a szerelméért, Andrew anyjáért. Igen, meg kell nézni a Szibériai borbélyt mindenkinek, aki még nem látta. (Érdekes, hogy az elmúlt húsz év két legnagyobb kelet-európai filmjét két évezredes halálos ellenség, Oroszország és Lengyelország fia készítette. Mihalkov Szibériai borbélya az egyik és Wajda Katynja a másik.) Aki pedig látta már, az nézze meg újra. Hogy friss legyen az élmény, milyen is az, amikor egy kőbunkó amerikai kiképző őrmester azt ordítja a pofánkba, hogy „leszarom Mozartot!”
Mert most éppen ezt ordítja megint.
Leszarják Mozartot, és leszarnak mindent. Leszarják a világ népeit, leszarják, ami az érdekeiken, az üzleten, a fogyasztáson, a „make money” parancsán kívül van, és ami kicsit is különbözik attól, amit ők gondolnak szabadságról és demokráciáról.
„Leszarom Mozartot!” – üvölti a kőbunkó Amerika a világ fülébe, a világ pedig utána üvölti, mert le akarja venni végre a gázálarcot. De mindig akad néhány, aki nem üvölti. Ahhoz a néhányhoz érdemes tartozni. Megdögleni inkább gázálarcban, de „Mozart igenis nagy zeneszerző!” És a világ csodálatos és színes és ezer arca van; a szabadság mámorító, és nem abból áll, hogy minden eladó, és mindent szabad; a világ népei is ezerfélék, és aki egyenruhát akar húzni mindegyikre, ugyanolyat, az menjen az anyjába.
Ezért utolérhetetlen a másik nagy és beteg zseni, Tarantino, amikor a Ponyvaregényben kimondja a nagy titkot: „Te, odaát is ugyanaz a szar van, mint itt, mégis valahogy egy kicsit más. Például otta McDonald’sban is lehet sört kapni. És képzeld, nem valami műanyag pohárban basszák eléd, hanem üvegpohárban…” Így foglalja össze Vincent Párizs és Európa lényegét az ő kedves gengszter barátjának.
Talán már egy hajszál sem választ el bennünket attól, hogy Vincentnek igaza legyen.
Ezért kell nagyon gyorsan megnézni a Szibériai borbélyt. Abban benne van minden, ami miatt az oroszok imádhatók. (Uramisten, ha belegondolok, hogy húsz-harminc évvel ezelőtt mennyire utáltam szegény oroszokat, és mennyire rajongtam Amerikáért… Uramisten, hát ez kinek a szégyene?)
Igen, az oroszok bizony imádhatóak. A lelkükért. Mihalkovért, Tarkovszkijért, Bulgakovért, Csehovért, Dosztojevszkijért. Azért, ahogy a kadétiskola vezetője, Radlov tábornok farsangkor, a „palacsinta ünnepén” félholtra issza magát. A „zapojért”… És azért az eleganciáért, ahogy most az orosz külügyminisztérium üzent Goodfriendnek, a „leszarom Mozartot” üvöltő kretén amerikai kiképző őrmesternek: „Őszintén szólva a diplomácia elmélete és gyakorlata mind ez idáig kategorikusan kizárta azt a helyzetet, hogy egy másik állam hivatalos képviselője nyilvánosan értékelje annak az országnak a politikáját, amelyben akkreditálva van.”
Még bizony belegondolni is szörnyű abba, mi történne, ha hasonló kijelentést tenne valaki az orosz nagykövetek vagy képviselők közül. „Már látom is a különféle publikációk kifejezéseit: »Oroszország új régi birodalmi ambíciói«, »Az orosz medve újra fenyegeti Európa szuverenitását«, »A Kreml diktátuma működésben«” - írta az orosz külügyminisztérium sajtóosztályának helyettes vezetője.Az orosz diplomácia képviselője szerint olyan benyomás keletkezik, hogy a Varsói Szerződés szervezete titokban még mindig létezik, és a Politikai Tanácskozó Testületét az Egyesült Államok vezeti.
Hát ezért. És ez nemcsak elegáns, de olyan igaz, mint a nap. Pontosan ez zajlik most Magyarországon, Magyarország és a szabadon választott magyar kormány ellen.
A Népszabadság már nem is titkolja, inkább hosszan elemzi a kialakult helyzetet, és történelmi példák sorolásával sem fukarkodik: „Nem titok, hogy az Egyesült Államok elnöke a nemzetbiztonsági érdekek védelmében elrendelhet egyes külföldi kormányok megdöntésére irányuló titkos hírszerzési és egyéb műveleteket. (…) Az amerikai elnököktől sosem állt távol a titkosszolgálatok ilyen felhasználása. (…) George W. Bush 2007-ben az iráni kormányzat destabilizálására adott titkos utasítást, amelynek hatástalanságát mutatja, hogy Teheránban ma is ugyanaz a rendszer van hatalmon.
Az ismételt elnöki utasítások ellenére Kubában sem sikerült megdönteni az ötvenöt évvel ezelőtt hatalomra jutott Castro fivéreket. Másutt, például 1973-ban Chilében viszont sikerrel járt a titkos művelet.”
Mennyire érdekes és önleleplező mondatok ezek! S olvasom, az EU elhatározta, hogy felzárkózik Amerika mellé, és beszáll az Orbán-kormány elleni játszmába. Együtt fogják üvölteni mostantól a képünkbe, hogy „leszarom Mozartot!” S ehhez a demokrácia hiányáról szóló eszement és aljas hazugságokon túl most leltek egy új sípot: a korrupciót.
(folytatjuk)
Magyar Hírlap
Fricz Tamás: Bravó, Orbán Viktor! - „Nem vagyunk kommunisták, nem az emberek ellen kormányzunk, hanem az emberekkel közösen kormányzunk”
Orbán Viktor visszavonta a tervezett internetadót. Döntése bátor volt, amellyel meglepte a tüntetőket, a mögöttük álló baloldali ellenzék pártokat, s nem utolsósorban a világot, amelynek sajtója kéjesen várta, milyen „autokratikus”, „diktatórikus”, sőt „viktatórikus” lépést fog tenni a demonstrációk hatására. Orbán azonban velejéig demokrataként cselekedett, s most ezt nehéz megemészteni hazai és külföldi ellenfeleinek.
Lépése újszerű és modellértékű: a megválasztott politikai vezető figyelembe veszi a választói véleményét, szándékát, és annak alapján dönt. Tudomásul veszi, hogy az általa és kormánya által bevezetendő jogszabály az állampolgárok széles köreinek ellenállásába ütközik, vagyis nem találkozik a népakarattal, ezért visszavonja a javaslatot és januártól átfogó társadalmi konzultációt kezdeményez a téma kapcsán.
Orbán egyértelművé tette az elvi hátteret is: „Nem vagyunk kommunisták, nem az emberek ellen kormányzunk, hanem az emberekkel közösen kormányzunk” – mondta a szokásos péntek reggeli interjújában. Vagyis jelezte az országnak és a világnak: nem diktatúrában, nem autokráciában, nem önkényuralomban élünk, hanem demokráciában, ahol a kormány nem tehet meg mindent a kénye-kedve szerint.
Vegyük észre, hogy ehhez hasonló súlyú kormányzati önkorrekcióra még nem igazán volt példa az elmúlt huszonöt évben. Sokkal inkább azt tapasztaltuk, hogy a politikai vezetők foggal-körömmel ragaszkodtak az egyszer már meghozott döntésükhöz, az egyszer kimondott mondataikhoz, akkor is, ha már a teljes közvélemény számára egyértelmű volt az adott döntés elhibázott jellege.
Tették-teszik ezt azért, mert úgy hiszik, hogy ha egyszer is „engednek” a politikai ellenfeleik követeléseinek – legyenek akár pártok, akár tiltakozó állampolgárok –, akkor az a gyengeség jele, amivel a riválisok azonnal visszaélnek s ez elvezethet a bukásukig.
Ez az eltúlzott és teljes mértékben félreértelmezett „határozottság” vált jellemzővé a magyar politikai közéletben, amelyben a „Nagy arcok” harca és kíméletlen küzdelme zajlott és zajlik. A legékesebb és legelborzasztóbb példa erre természetesen Gyurcsány Ferenc, aki inkább négy éven át megbénította és tönkretette az országot ahelyett, hogy az őszödi beszéd ellenében kialakult általános, folyamatos és megszűnni nem akaró társadalmi ellenállás következményeként lemondott volna.
E torz, korrigálni, önkorrekciót végrehajtani képtelen politikai kultúra hatására vált a magyar belpolitika végletesen megosztottá, s alakultak ki szinte polgárháborús viszonyok az országban. A magyar demokrácia ezáltal egy konszenzus és kompromisszumok nélküli, konfliktusos demokráciává vált, amely saját energiáit emészti fel.
Orbán tette ezért zseniális és bátor, méltó fiatalkori önmagához. Huszonöt év után szakított a „magyaros” politikai paradigmával, s annyit mondott: az internetadó társadalmi ellenállásba ütközött, ezért nem vezetjük be, hanem vitát nyitunk róla.
Vagyis: mi, politikai döntéshozók, kormánytagok nem vagyunk csalhatatlanok! Emberek vagyunk, akik ugyanúgy hibázhatunk és tévedhetünk, mint bárki más. És ha ezt végre be is ismerjük és ennek szellemében cselekszünk, akkor vagyunk igazi demokraták.
Márpedig ha valamikor, akkor éppen most, az internetadó kapcsán kellett visszakozni. Ez az adótervezet ugyanis valóban annak az állatorvosi lova, hogy hogyan nem szabad egy adómódosítást bevezetni és elfogadtatni a közvéleménnyel. Az internetadó több sebből vérzett egyszerre: kiderült, hogy a javaslatot nem előzték meg sem szakmai, sem társadalmi konzultációk, kiderült, hogy még igazi háttértanulmányok sem készültek a bevezetés lehetséges következményeiről. Az is kiderült, hogy a Fidesz 2008-ban még éppen az internet megadóztatása ellen érvelt, és ez korántsem lényegtelen körülmény!
És egyáltalán: a modern világ szimbóluma az internet, ennek a megadóztatása pedig úgy tűnik fel, mintha ez a kormány egy, a fiatalosságát elveszítő, öreges, naftalinszagú kormánnyá változott volna.
Nos, ezért – is – kellett visszavonni az adótervezetet.
Tudom, persze, hogyne tudnám: most jönnek a szokásos magyar csűrő-csavaró nagyokosok, a „ravaszok”, a „mindent tudók”, a kávéházi Konrádok – a jobboldalról is -, akik „jól informáltan” elmondják: a „Viktor” csak taktikai okokból tette, amit tett, a Viktor „jól kiszámította”, a Viktor „el akarta terelni a figyelmet”, a Viktor „előre tudta”, a Viktor „semmit sem változott”, majd úgyis bevezeti az adót stb., stb. A mindent tudók már megint mindent tudnak
Természetesen minden politikai döntésben – így a visszavonásban is – van taktika és stratégia – is. Még szép, hogy van. De az is szó itt a fontos.
És a kérdés: visszavonta vagy nem vonta vissza az adót a kormányfő?
Visszavonta.
És ezzel demokrata módjára cselekedett. Dicséret érte!
Hiszek a nemzetben
Magyarvalkó - Kalotaszeg - Erdély fotó Kádasi Laura"]
"...Hiszek a nemzetben..." Széchenyi István (1791-1860) - politikus, író, polihisztor, közgazdász, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere
Gonosz játék ez, amit a bankkártyákkal művelnek
Már hallom is, hogy milyen maradi vagyok, igazi őskövület. Talán… Meg önző is, csak a saját érdekemet nézem. Hát kiét kellene? A bankét?
Visszatérően olvashatunk cikkeket arról, hogy rosszul bánunk a pénzzel, főleg készpénzt használunk, miközben át kellene térnünk a készpénzt kímélő fizetési eszközökre.
Külön ki szokták emelni, hogy mi, magyarok, élen járunk a pénzügyi tudatlanságban, egyben a készpénz használatában is.
A bankok közben nem győznek eleget „kommunikálni” arról, hogy milyen fontos lenne kímélni a bankókat. És igazuk is van. Elvégre ez nekik további üzlet lenne. Többszörösen is. Nem véletlen, hogy a pályán feltűntek az infotechnika óriásai is, ők is ki szeretnék harapni ebből az óriási piacból a maguk részét.
Ma már kötelezően kell, hogy legyen bankszámlám, a munkaadók ide utalják a fizetéseket. (Állami alkalmazottaknak akár meg is mondják, hogy melyik banknál kell nyitni a számlát, és így több százezer ügyfélhez, és micsoda összegekhez jut az intézmény egyetlen mozdulattal!) Havi számladíjat fizetek ezért. Amennyiben választok egy bankkártyát is mellé, annak a fenntartása további éves díjba kerül. Az utalások, a kártyás fizetések is pénzbe kerülnek, igaz, ez utóbbi a leggyakrabban a kereskedőt terheli, ahol vásárolok. Közben pedig a pénzem a bankban – azaz a bank rendelkezésére – áll. Látra szóló kamatra, azaz bagóért.
Érdemes szót ejteni arról is, hogy a bankok a bankkártyám révén milyen pluszinformációkhoz jutnak rólam. Mit vásárolok, hova járok kozmetikushoz, merre utazgatok, hogy bánok a pénzzel. Ez pedig komoly – amúgy mellékesen megszerzett és eladható – érték. Az infotechnikai cégek éppen ebben az irányban szeretnének még beljebb hatolni a magánéletembe.
Az internetes kereséseimet és szörfözéseimet elemezve már sokat tudnak az érdeklődési köreimről (10 napja kerestem egy internetes kábelt, egy cég a mai napig támad a Google felületein át, akármilyen honlapot böngészek is – üzenem, köszönöm, még aznap megvettem), de be szeretnék zárni a kört, és pénzköltéseimről is mindent akarnak tudni. Ráadásul úgy, hogy én még fizetnék is érte.
Állítólag a készpénz rendkívül drága. Lehet, de nem nekem. Ha kapok 100 forintnyi fizetést kápéban, és abból 10 forintot befizetek sárga csekken, akkor pontosan 90 forintom marad. Nincs számlavezetés, nincs átutalási díj, nincs kártya- és kártyahasználati díj sem (az őrület teteje, hogy a bank átutalási díjat számol fel a saját magának átutalt, hitelt törlesztő részletért is). Ezek az apróságok ugyanis rendkívül gonosz tulajdonsággal rendelkeznek: év végére összegyűlhet belőlük 20-30-50 ezer forint is. Azaz rámehet – szinte észrevétlenül – akár félhavi fizetés is. Valamire, ami teljesen felesleges.
Már hallom is, hogy milyen maradi vagyok, igazi őskövület. Talán… Meg önző is, csak a saját érdekemet nézem. Hát kiét kellene? A bankét? A bank mikor vette figyelembe az én érdekemet? Valószínűleg nem figyeltem eléggé, mert még nem tapasztaltam ilyet.
Elfogadom, hogy a kártyás fizetés kényelmesebb (például nem húzza a zsebemet maréknyi apró). Vagy biztonságosabb egy bankkártyával sétálgatni, mint egy halom készpénzzel (mert a rablónak elszántabbnak kell lennie, hogy kiverje belőlem a PIN-kódot is).
De mindez miért kerül pénzbe? Igen, azt mondják, hogy ez szolgáltatás. Akkor miért köteleznek rá? A szolgáltatások többségéről el tudom dönteni, hogy kell-e nekem. Különösen, ha fizetnem kell érte.
Egy ügyfélbarát bankban (ilyet persze még nem láttam, de ha valaki igen, akkor jelezze) ingyenes lenne a számlanyitás, annak fenntartása és a bankkártya is, meg mindenféle utalás, fizetés. Azért cserébe, hogy náluk tartom a pénzemet, amit ők jelentős haszonnal, magas kamatra kikölcsönözhetnek – a tudtom nélkül – bárkinek. És a profitot sem osztják meg velem.
Persze sokkal firnyákosabb mind a két oldalt lehúzni…
naív - mno
Mága Zoltán önálló amerikai tévéshow-t kap - a hegedűművész közösségi oldalán mindössze néhány hét alatt már hárommillió emberhez eljutott
Az Egyesült Államok legnagyobb közszolgálati televíziótársasága, a Public Broadcasting Service (PBS) novemberben a budapesti Vigadó épületében világsztárok közreműködésével készít műsort Zoltán Mága: From Budapest with Love címmel.
A Prima Primissima-díjas hegedűművészt olyan videoklipek készítésére is felkérték, amelyek a magyar zeneszerzők művei mellett az ország turisztikailag vonzó épületeit, településeit is népszerűsíti. Az első videoklip, amely a budapesti Halászbástyát és az onnan látható fővárosi panorámát mutatja meg, a hegedűművész közösségi oldalán mindössze néhány hét alatt már hárommillió emberhez eljutott. A videoklipek hazai premierje a Duna Televízió Kívánságkosár című adásában volt.
A Parlament épületét, a Citadellát és a fővárost éjszaki kivilágításban bemutató klipek már elkészültek, azokat a novemberben készülő műsor jövő évi premierjét követően sugározzák a PBS csatornáján, amely több mint 110 millió televíziónézőhöz és 38 millió internetes követőhöz jut el.
Jelenleg is zajlik Mága Zoltán Hegedűvel a világ körül címmel indított 100 állomásos világ körüli turnéja. A hegedűművész eddig Erdélyben, Bécsben, a New York-i Carnegie Hallban és Torontóban adott telt házas koncerteket. Novemberben Dél-Koreában lép színpadra, majd visszatér az Egyesült Államokba, hogy december 10-én Hollywoodban, a Dolby Színházban adjon koncertet a legkiválóbb magyar zeneszerzők és világhírű komponisták műveiből.
A gálaműsorban együtt szerepel Natalie Cole világhírű énekesnővel, valamint David Fosterrel, aki mások mellett Céline Dion, Andrea Bocelli, Beyoncé, Madonna és Mariah Carey zenei producere és művésztársa. Karácsony előtt ismét Bécsben lép fel világhírű művészekkel közösen. A Hegedűvel a világ körül turnésorozat jövő évben Kínában és a Közel-Keleten folytatódik.
Szép vagy Magyarország, gyönyörű vagy Budapest - kattints a VIDEÓRA! - érdemes!
http://www.youtube.com/watch?v=8pBo_0exUvU&list=UUakjRwDrWjip2yuslQx_peg
Erdővidék - 2. rész - Miklósvárszék - Székelyföld - Erdély - HD minőségű rövid VIDEÓ!
másold be a VIDEÓ linkjét - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=tX_2GjGhlxg&index=17&list=PLpBqJgTiIEqxcEXKaODUAUaC8SeE9iTHq