Az oktatással, kulturális, ifjúsági és állampolgársági ügyekkel foglalkozó biztosnak javasolja kinevezni Navracsics Tibort Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság megválasztott elnöke – derül ki a brüsszeli testület által közzétett közleményből. A francia Pierre Moscovici lett a gazdasági és pénzügyi biztosi poszt várományosa, aki a vámügyeket is felügyeli majd, a brit Jonathan Hill a pénzügyi szolgáltatásokért, a német Günther Öttinger a digitális gazdaságért felel majd biztosi tisztségében Juncker javaslata szerint. A EB-nek hét alelnöke lesz, akik az Európai Unió kiemelt területeit irányítják majd. Jean-Claude Junckert július közepén választotta meg az Európai Bizottság következő elnökének az Európai Parlament az Európai Unió állam-, illetve kormányfőit tömörítő Európai Tanács jelölése alapján. Ezt követően Juncker az uniós tagállamok kormányaihoz fordult, akiknek legalább egy-egy jelöltet kellett javasolniuk a majdani brüsszeli bizottságba. A magyar kormány Navracsics Tibor korábbi közigazgatási és igazságügyi, jelenlegi külügyminisztert jelölte. Juncker a múlt hét folyamán mind a 27 biztosjelölttel személyesen tárgyalt brüsszeli irodájában, hogy meggyőződjön arról, a jelöltek megfelelnek az uniós szerződésben rögzített követelményeknek. A szerződés szerint ugyanis az Európai Bizottság tagjait általános alkalmasságuk és európai elkötelezettségük alapján olyan személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség. Juncker a múlt héten küldte meg a tagállamok képviselőit tömörítő tanácsnak a biztosjelöltek neveit jóváhagyásra, amely még aznap el is fogadta a 27-ek listáját. A feladatok, tárcák szerdai kihirdetését követően a kijelölt biztosokat az Európai Parlament illetékes szakbizottságai hallgatják meg, majd az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén kell szavazniuk arról, hogy támogatják-e a testület egészét. Ha az EP többsége támogatja a Juncker-bizottságot, a tanács formálisan is kinevezi a testületet, amely ezt követően hivatalba is léphet.
"A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak." Albert Einstein (1879-1955) - Nobel-díjas német elméleti fizikus
Felavatták Bem József (1794-1850), az 1848/49-es szabadságharc lengyel származású tábornokának Koltón felállított mellszobrát. A hagyományos Petőfi-emlékünnep keretében megtartott rendezvényen Hoppál Péter, az magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára elmondta, hogy a Teleki-kastély kertjében Petőfi Sándort és Szendrey Júliát ábrázoló szobor mellett újabb alkotással gazdagodik a hagyományaira büszke község. A kastélykert ezentúl a szabadságharc három három alakjának, Petőfi Sándornak, Teleki Sándornak, Bem főintendánsának, a kastély egykori urának, valamint a tábornoknak az emlékét fogja őrizni - fogalmazott az államtitkár. A Deák Árpád nagyváradi szobrászművész által készített, nemzetközi összefogás keretében emelt mellszobrot Tőkés László református püspök, európai parlamenti (EP) képviselő és Csendes Lajos, Koltó polgármestere leplezte le. Az ünnepségen részt vett Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete is.
Néhány nappal ezelőtt a Civil Összefogás Fórum (CÖF) nyílt levelet intézett Barack Obamához, az Egyesült Államok elnökéhez, tiltakozva a vezető amerikai sajtóban a Magyarországgal, a magyar kormánnyal szembeni barátságtalan fellépések miatt. Levelünk margójára szeretnék még néhány gondolatot felvázolni. Magyarország, a magyar civil társadalom azért küzdött 1956-ban és 1989-ben is, hogy kivívja a szabadságát és nemzeti függetlenségét. Ugyanazt tettük, mint az Egyesült Államok a függetlenségi háborúban. Összetart tehát bennünket a szabadság és a nemzeti önállóság iránti vágy és elkötelezettség, ez az az érték, mely országainkat nemzetté formálja. Közös, kölcsönösen tiszteletben tartott alapértékek kötik össze tehát a két országot. Éppen ezért meglepő fordulat, hogy az elmúlt időszakban az Egyesült Államok meghatározó lapjaiban (The New York Times, The Wall Street Journal) az országunkkal szembeni szankciókra szólítják fel a saját országuk politikai vezetését csakúgy, mint az Európai Unió vezetőit. Abból kiindulva, hogy a magyar kormány sérti, korlátozza a jogállamiságot, sérti a szabadságjogokat, arra szólítják fel – példátlan módon – az Európai Uniót, hogy vezessen be jogi és pénzügyi szankciókat Magyarországgal szemben, korlátozza a fejlesztési támogatások kifizetését. Egy magyar származású politológus, Charles Gáti pedig azt javasolta, hogy kormánya tegye alacsonyabb színvonalra az amerikai nagykövetség és a magyar kormány viszonyát, tudatos eszközökkel lépjen fel az Egyesült Államok az Orbán-kormányt védő értelmiségiekkel szemben és így tovább. A civil állampolgárok, a magyar emberek többsége számára elfogadhatatlanok e javaslatok és fellépések. Nem érthető és nem fogadható el, hogy egy szabadságszerető nép sajtója és egyes közéleti személyiségei egy másik szabadságszerető néppel szemben ilyen barátságtalan módon lépjenek fel. Az említett lapok és közéleti személyiségek természetesen azzal érvelnek, hogy a magyar szabadság védelme érdekében lépnek fel, s ezért tesznek javaslatokat a magyar viszonyokba való beavatkozásra. Azonban annak eldöntése, hogy van-e szabadság, jogállamiság és demokrácia Magyarországon, a mi dolgunk és nem az Egyesült Államoké. A magyar civileknek, a magyar állampolgároknak kell eldöntenünk, hogy mit gondolunk a saját politikai rendszerünkről, s ha azt látjuk, hogy sérülnek az emberi jogok és sérül a demokrácia, akkor nekünk lesz a dolgunk, hogy választásokon vagy egyéb módszerekkel leváltsuk a regnáló kormányt. Ha igaz az – márpedig igaz –, hogy az USA és Magyarország a demokrácia elkötelezett híve, akkor megkérdezném: nem az a legalapvetőbb igazság, hogy a népnek, a civileknek kell dönteniük az országuk kormányának sorsáról, s nem egy, bár szövetséges ország vezetésének, sajtójának, magyar származású, de a magyar kormányt gyűlölő politológusának? Egyszóval és összegezve: mint barát a barátot, mint szövetséges a szövetségest, kérjük a szerkesztőségeket és a közéleti személyiségeket, hogy hagyják abba a szankciókkal való kacérkodást Magyarország ellen. Az, hogy a szabadságjogok és a jogállamiság mennyiben, vagy egyáltalán sérül-e Magyarországon az Orbán-kormány alatt, lehet vita és elméleti konferenciák tárgya, miként az is, de nem lehet szankciók kérdése. Magyarország nem Észak-Korea, nem Kuba és nem Kína – mely utóbbi országgal az USA egyébként szoros gazdasági és pénzügyi kapcsolatban van, bizonyára azért, mert Kína példás demokrácia –, hanem egy EU-s tagállam, mely tagállamok egyes intézkedéseiről ugyanúgy zajlanak viták, mint Magyarország egyes intézkedéseiről, de ezek a viták demokratikus országokon belüli viták, amelyek egyes jogszabályokról és döntésekről szólnak, nem pedig arról, hogy mondjuk Franciaország, Nagy-Britannia vagy Szlovákia, vagy éppen Magyarország demokrácia-e vagy sem Az Egyesült Államok tudja a legjobban, hogy a világban óriási válságok és változások zajlanak, s kiderült az is, hogy Francis Fukuyamának nem lett igaza, a liberális demokrácia nem a történelem vége; ez pedig azt is jelenti, hogy minden országnak, így Magyarországnak is joga van ahhoz, hogy keresse a számára leginkább megfelelő demokratikus modellt a válságból való kijutásra. Ezek a módszerek lehetnek egyediek, sajátosak és szokatlanok is, hiszen ma már nem csak egyfajta (neoliberális, vagy amerikai szemmel neokonzervatív) demokratikus modell létezik vagy létezhet, s senki nincs abban a helyzetben, hogy másokat rákényszerítsen egyetlen demokratikus modell alkalmazására. S bár Magyarország civiljei és állampolgárai meg vannak győződve arról, hogy országunk fontos tagja a demokratikus országok közösségének, mégsem gondoljuk, hogy Magyarország súlyához mérten felér az ukrán–orosz, az iraki, a szíriai, az Iszlám Állammal kapcsolatos, a zsidó–palesztin és számos más, a világ sorsát befolyásoló konfliktus súlyával és jelentőségével. A Magyarország iránti figyelem tehát akár megtisztelő is lehetne, ám ezúttal kifejezetten aránytévesztés és pótcselekvés a jóval nagyobb jelentőségű világkonfliktusokkal kapcsolatos tehetetlenség árnyékában. Magyarország nem autokrácia, nem diktatúra és nem antiszemita ország. Magyarország nem más, mint az alapvető emberi jogokat és a demokráciát elfogadó, e kereteken belül új modellekkel kísérletező állam. Akárhogy is, talán mi jobban látjuk a saját viszonyainkat, mint azok, akik több ezer kilométerről ítélkeznek országunkról. Természetesen az amerikai lapok azt írnak, amit akarnak, de semmi jóra – csak félreértésekre – vezet az, ha az amerikai sajtó igaztalan dolgokból indul ki és rossz következtetésekre jut. Mindettől függetlenül: a szabadság és a nemzeti függetlenség – közös értékeinek – tisztelete jegyében barátsággal köszöntjük Amerikát. Isten óvja meg az amerikai–magyar barátságot!
Közepes termetű, 20 méter magasra is megnövő fa, törzse zömök, gyakran csavarodott, vastag ágakra bomló. Koronája sudaras, sátorozó. Levelei lándzsásak, 12-20 cm hosszúak, bőrszerűek. Virágai levélhónalji, felálló összetett füzérekben nyílnak. A porzós virágok leple halványsárga. Jóval lombfakadás után, június második felében virágzik. Termései fényes, sötétbarna színűek, hármasával zárt, gömbölyded, tövises kupacsban ülnek, mely éréskor négy részre hasad.Hosszú életű (300-400 év), lassan növő faj. Őszi lombszíne sárgásbarna. Dombvidéki – középhegységi mészkerülő (savanyú talajú) erdőkben fordul elő. Hazánkban elsősorban az Alpok-alján található.
"Szeress, ne kérdezd, hogy miért, ha nem magamért: magadért, a jövőért, egy napodért, ezért a meleg mosolyért, mit mégis ízlelhetett ajkad, ennyiért, ízéért e friss pillanatnak." Szeress, ne kérdezd...- részlet Illyés Gyula (1902-1983) - író, költő
"Ha arra tévedsz egyszer, ahol én születtem, és kopár hegytetőn meglátsz egy görcsös, öreg tölgyfát, magányosan és dacos-konokul állni, szembenézve viharral, faggyal, záporesővel: suttogj el egy csöndes magyar imádságot." Magányos magyar fa -részlet Wass Albert (1908-1998) - író, költő
"Úgy gondolom, hogy akkor van baj, ha a pénzt elkezdjük gyűjtögetni, halmozni, isteníteni, és az általa képviselt hatalommal megpróbálunk visszaélni. A pénz csak eszköz, és ezt is, akárcsak bármilyen más eszközt, lehet jóra is használni, de általa lehet hatalmas bukásba is sodródni." Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Azzal kezdték – valamikor augusztus közepén –, hogy megint nem lesznek időben kiszállítva a könyvek az iskoláknak. Ebbe aztán úgy két hét alatt jól bele is hergelték magukat, aztán a tankönyvek idejében megérkeztek az iskolákba, aztán még rugóztak ezen kicsit levezetésképpen és enyhén frusztráltan, amiért a valóság már megint nem idomult eléggé a prekoncepciójukhoz. (Erről szól az egész életük.) Majd találtak egy hetedikes irodalomkönyvet, és most azzal vannak elfoglalva. Temetik az egész oktatásügyet, az iskolát, a jövőt, gyermekeink életét, amiért abban a bizonyos irodalomtankönyvben van néhány nekik nem tetsző megállapítás. Ezek: 1.: Vigyázz, mert az internet manipulál! 2.: Néhány tipikus globális amerikai fogyasztási cikk és médium kizárólagos fogyasztása igénytelenséget jelent. 3.: Vigyázz, a média a nagyobb nézettség kedvéért felelőtlenül sugározza az erőszakot! 4.: A tankönyv felveti azt a kérdést, vajon miért terjednek a társadalomban (annak egy részében) furcsa névadási szokások. (Miért szaporodnak a Dzseniferek, Rómeók, Kevinek, Szavanna-Tiffanik például a cigányság körében? Tök frankó felvetés amúgy, kár, hogy ez így nincs is benne a könyvben!) Nagyjából ezek azok a könyvbéli megállapítások, amelyek miatt vége a világnak a Tóta W. Árpád-Anarki-Szily Laci Bermuda-háromszögben, ahol eltűnik minden értelmes gondolat, emberi szó, lélek, hagyomány és tudás. Abból a Bermuda-háromszögből kizárólag a féktelen cinizmus és az eszeveszett, öntelt ostobaság képes megszökni. Nyilván sok oka van ennek is, mindegyikről sajnos nem tudunk beszámolni. Azt az egyet tudjuk, hogy Tóta W. Árpád például látens keresztény, miképpen erre a Jobbegyenes szerzője oly’ találóan felhívja a figyelmünket. Mert ugye azt éppen nevezettektől tudjuk, hogy aki nem szíveli a homoszexuálisokat, az látens buzi. Ebből pedig egyenesen következik, hogy aki annyira gyűlöli a keresztényeket, mint Tóta W. Árpád szegény, az nem lehet más, csak látens keresztény. Ennek hátterét pedig csak sejthetjük. Az úgy volt, hogy Tóta W. együtt járt iskolába egy csomó szép keresztény lánnyal. S mivel soha nem izzadt le hölgyválaszkor, s mert ha szóltak hozzá egyáltalán, csak annyit mindig, hogy „menj már kicsit odébb innét”, ezért Tóta W. barátunk amúgy is súlyosan beteg lelkében feltámadt a gyűlölet. És éjszakánként szomorúan bíbelődött a paplan alatt a fütyülőjével, és látens keresztény lett. És most éjszakánként pápának öltözik, és áldást oszt szép keresztény lányoknak, aztán reggel rettenetes lelkiismeret-furdalása van emiatt, és hogy ne pusztuljon bele, cikket ír. Sajnos. Ilyeneket: „Kedves hetedikes diák! Teljesen igazad van, ha ezeket az elmeroggyant seggfejeket jóízűen kiröhögöd, a véleményüket leszarod, aztán pont ugyanannyi hamburgert eszel vagy nem eszel, mint azelőtt.” Nincs is ezzel semmi baj, mindössze az utókor kedvéért jegyezzük meg: ezt a most halálba gyalázott hetedikes tankönyvet 2007-ben jelentette meg A Nemzedékek Tudása Kiadó, amely kiadóhoz az égvilágon semmi köze nincs az államnak. De nem ám! A tulajdonost úgy hívták, hogy Sanoma. Tehát ez a tankönyv Őfelsége, a PIAC terméke, azé a piacé, amelyet szegény látens keresztény Tóta W. barátunk az egyetlen kikezdhetetlen fenségnek és nagyszerűségnek feltételez. Jó, ha tudjuk, hogy 2007-ben, nevezett tankönyv megjelenésekor Gyurcsány Ferencnek hívták a miniszterelnököt és talán Hiller Istvánnak az illetékes minisztert. És pont ez az oka annak, hogy 2007-ben ezek a szigorú ítészek nem olvasgattak hetedikes irodalomkönyveket, és nem elemezgették egymás szájába adva a szavakat, azok tartalmát. Tök jó tankönyv volt az Alföldi Jenő-Valaczka András szerzőpáros jegyezte hetedikes irodalom 2007-ben. Ugyanez 2014-ben maga a romlás és a hanyatlásvégi Róma. (Illetve, bocsánat, ez utóbbi nem lehet! Hiszen ez utóbbi éppen a Tóta W.!) Ennyit tehát nevezettek hitelességéről, tájékozottságáról, tisztességéről. Amúgy pedig, ha a tanárnak nem tetszik valami a tankönyvből, akkor vagy kihagyja, vagy elmondja róla a maga véleményét. Nem olyan bonyolult ez, buta fiúk. Magyar Hírlap
Azzal kezdték – valamikor augusztus közepén –, hogy megint nem lesznek időben kiszállítva a könyvek az iskoláknak. Ebbe aztán úgy két hét alatt jól bele is hergelték magukat, aztán a tankönyvek idejében megérkeztek az iskolákba, aztán még rugóztak ezen kicsit levezetésképpen és enyhén frusztráltan, amiért a valóság már megint nem idomult eléggé a prekoncepciójukhoz. (Erről szól az egész életük.) Majd találtak egy hetedikes irodalomkönyvet, és most azzal vannak elfoglalva. Temetik az egész oktatásügyet, az iskolát, a jövőt, gyermekeink életét, amiért abban a bizonyos irodalomtankönyvben van néhány nekik nem tetsző megállapítás. Ezek: 1.: Vigyázz, mert az internet manipulál! 2.: Néhány tipikus globális amerikai fogyasztási cikk és médium kizárólagos fogyasztása igénytelenséget jelent. 3.: Vigyázz, a média a nagyobb nézettség kedvéért felelőtlenül sugározza az erőszakot! 4.: A tankönyv felveti azt a kérdést, vajon miért terjednek a társadalomban (annak egy részében) furcsa névadási szokások. (Miért szaporodnak a Dzseniferek, Rómeók, Kevinek, Szavanna-Tiffanik például a cigányság körében? Tök frankó felvetés amúgy, kár, hogy ez így nincs is benne a könyvben!) Nagyjából ezek azok a könyvbéli megállapítások, amelyek miatt vége a világnak a Tóta W. Árpád-Anarki-Szily Laci Bermuda-háromszögben, ahol eltűnik minden értelmes gondolat, emberi szó, lélek, hagyomány és tudás. Abból a Bermuda-háromszögből kizárólag a féktelen cinizmus és az eszeveszett, öntelt ostobaság képes megszökni. Nyilván sok oka van ennek is, mindegyikről sajnos nem tudunk beszámolni. Azt az egyet tudjuk, hogy Tóta W. Árpád például látens keresztény, miképpen erre a Jobbegyenes szerzője oly’ találóan felhívja a figyelmünket. Mert ugye azt éppen nevezettektől tudjuk, hogy aki nem szíveli a homoszexuálisokat, az látens buzi. Ebből pedig egyenesen következik, hogy aki annyira gyűlöli a keresztényeket, mint Tóta W. Árpád szegény, az nem lehet más, csak látens keresztény. Ennek hátterét pedig csak sejthetjük. Az úgy volt, hogy Tóta W. együtt járt iskolába egy csomó szép keresztény lánnyal. S mivel soha nem izzadt le hölgyválaszkor, s mert ha szóltak hozzá egyáltalán, csak annyit mindig, hogy „menj már kicsit odébb innét”, ezért Tóta W. barátunk amúgy is súlyosan beteg lelkében feltámadt a gyűlölet. És éjszakánként szomorúan bíbelődött a paplan alatt a fütyülőjével, és látens keresztény lett. És most éjszakánként pápának öltözik, és áldást oszt szép keresztény lányoknak, aztán reggel rettenetes lelkiismeret-furdalása van emiatt, és hogy ne pusztuljon bele, cikket ír. Sajnos. Ilyeneket: „Kedves hetedikes diák! Teljesen igazad van, ha ezeket az elmeroggyant seggfejeket jóízűen kiröhögöd, a véleményüket leszarod, aztán pont ugyanannyi hamburgert eszel vagy nem eszel, mint azelőtt.” Nincs is ezzel semmi baj, mindössze az utókor kedvéért jegyezzük meg: ezt a most halálba gyalázott hetedikes tankönyvet 2007-ben jelentette meg A Nemzedékek Tudása Kiadó, amely kiadóhoz az égvilágon semmi köze nincs az államnak. De nem ám! A tulajdonost úgy hívták, hogy Sanoma. Tehát ez a tankönyv Őfelsége, a PIAC terméke, azé a piacé, amelyet szegény látens keresztény Tóta W. barátunk az egyetlen kikezdhetetlen fenségnek és nagyszerűségnek feltételez. Jó, ha tudjuk, hogy 2007-ben, nevezett tankönyv megjelenésekor Gyurcsány Ferencnek hívták a miniszterelnököt és talán Hiller Istvánnak az illetékes minisztert. És pont ez az oka annak, hogy 2007-ben ezek a szigorú ítészek nem olvasgattak hetedikes irodalomkönyveket, és nem elemezgették egymás szájába adva a szavakat, azok tartalmát. Tök jó tankönyv volt az Alföldi Jenő-Valaczka András szerzőpáros jegyezte hetedikes irodalom 2007-ben. Ugyanez 2014-ben maga a romlás és a hanyatlásvégi Róma. (Illetve, bocsánat, ez utóbbi nem lehet! Hiszen ez utóbbi éppen a Tóta W.!) Ennyit tehát nevezettek hitelességéről, tájékozottságáról, tisztességéről. Amúgy pedig, ha a tanárnak nem tetszik valami a tankönyvből, akkor vagy kihagyja, vagy elmondja róla a maga véleményét. Nem olyan bonyolult ez, buta fiúk. Magyar Hírlap