A legszörnyűbb szegénység a magány

                            “A legszörnyűbb szegénység a magány és az érzés, hogy senki sem szeret minket.” II. János Pál pápa ( Wadowice – Lengyelország, 1920 – Vatikán, 2005)

Pozsonyi Ádám: Nem értem, hogy a német megszállás áldozatainak emlékműve előtt miért hisztiznek

                                Mi a gond? Magyarázza el már valaki. Miért őrjöng Lendvai Ildikó, és miért beszél összevissza Gyurcsány Ferenc? Mert azt feltételezni sem merem, hogy a probléma gyökere voltaképp ott keresendő, miszerint a magyarság valamennyire (ezt a szót kiemelném) merészeli felemelni a fejét az örökös hajbókból, és óvatosan suttogva megjegyzi: „Nem mindig mindenért mi, magyarok vagyunk a hibásak.” Őket, akik ott hisztiznek, lehet, az zavarja, hogy a magyar nem akarja tovább lelkesen cipelni a nyakába akasztott „legutolsó”, „legalja”, „legrosszabb” táblát? Én csakis erre tudok gondolni, mert az Együtt-PM közleményében így fogalmazott, ők azért tiltakoznak az emlékmű felállítása ellen, „mert annak célja nem a múltra való tárgyszerű és békés emlékezés, hanem a magyar állam felelősségének eltagadása, és a történelem meghamisítása”. (Mellesleg, aki a sorok közt csak egy kicsit is képes olvasni, az elámulhat azon, mennyire ordít ebből a mondatból a magyarsággal való azonosulás totális hiánya, és az, hogy ezt még csak észre sem veszik!) Nos, a tüntetésnek a fő oka lehet még az évtizedek alatt fölhalmozott hazugságáradat féltése. Ez a szobor veszélyes és megsemmisítő erejű éket vert a liberális történelemhamisítás általuk kikezdhetetlennek hitt gránitfalába. A tüntetők állapota olyan mértékben kóros, hogy saját hamis állításaikat igaznak élik meg. A hazugság jól láthatóan elérte a zsigereik nanorészecskéit is, amely most hisztérikus vonaglásként válik valósággá számukra. Azt gondolom, a magyar társadalom egészen mostanáig liberálisabb, toleránsabb és bölcsebb volt a legradikálisabb szivárványosnál, a legkulturáltabb européernél is. Mert gondoljunk bele, negyedszázada folyamatosan megadja a lehetőségét (igen nagyvonalú módon) a liberálkommunista rétegnek, hogy vessünk fátylat a múlt bűneire, kezdjük újra, tiszta lappal! Együtt, mindnyájan Európában. Erre, tessék. Csak a hiszti, a mutogatás, a követelőzés, a múlt folytonos visszacibálása tapasztalható részükről. Most akkor ki is itt a béke ellensége? Ki a szélsőséges, élhetetlen, gyűlölködő? Szóval 2014-re rá kellett jöjjünk, hogy ez a „liberális” út nem járható, épp a liberálisok miatt. Akkor ugye volna a másik ösvény, nézzünk szembe a múltunkkal, mindenki, minden téren. Ez meg azért nem megy, mert balliberális közéletünk szerint a múlt egyenlő a nácifasiszta magyarokkal. És ennyi. Ezeken kívül semmi nem létezik. De akkor ismét ott a kérdés: ki is a gátja a normális közéletnek, a békességnek, a fejlődésnek? Az viszont már az én külön bejáratú nézetem, hogy emlékműveket dicső győzelmeknek kell állítani, nem vereségeknek. Örömmel nézegetném mondjuk Botond hatméteres szobrát, amint buzogányával beveri a bizánci kaput. Vagy előttem egy másik: Lehel vezér büszkén markolja kürtjét, s lába előtt hever Konrád holtteste. Vagy: Hadik András lovas szobra, amint megsarcolja Berlint. Mátyás elfoglalja Bécset. Árpád tönkreveri az egyesült európai hadakat, vagy Kálmán bevonul Dalmáciába. Hogy ez mások érzékenységét esetleg sérti? És? De fogalmazzunk (idézzünk) pontosan: „Na és?” Magyar Hírlap

Hungarikumok – Magyar rajzfilmek – Magyar népmesék - A királykisasszony jegyei – rövid VIDEÓ!

                            másold be a linket - érdemes! https://www.youtube.com/watch?v=AgpywgB4gQQ

Tájékozódjunk, hogy ne csak történjenek velünk a dolgok – tájékozódjunk, hogy magunk alakíthassuk saját sorsunkat! – Nógrádi György: Irántól Ukrajnáig - VIDEÓ!

                                A Világ ahol élünk – új rovatunk Ebben a rovatunkban szereplő anyagokban elhangzottakkal, következtetésekkel nem minden esetben értünk egyet feltétlenül, de fontosnak tartjuk a közzétételüket a bennük szereplő információk miatt. másolja be a linket - érdemes! https://www.youtube.com/watch?v=hW6wvcf8oNU

New York-i zsidók tiltakoznak a Times Square-n a cionizmus és Izrael állam gázai háborúja ellen

Hetven éve dobta le, már azokban az időkben is a világ csendőre szerepében tetszelgő USA az első atombombát

                            1945. augusztus 6-án reggel fél nyolckor három amerikai repülőgép tűnt fel Hirosima japán nagyváros fölött. A B-29 típusú bombázó, az Enola Gay alacsonyabbra ereszkedett, és „valamilyen tárgyat” dobott le. 8 óra után 15 perccel és 17 másodperccel a város fölött vakító kékesfehér fény lobbant, majd mennydörgés következett és az azóta elhíresült gombafelhő szökött az ég felé: 600 méter magasságban felrobbant az első atombomba, a Little Boy, amelynek ereje 17 ezer tonna TNT-nek felelt meg. A robbanás körzetében 1,2 kilométeres sugarú körben minden a földdel vált egyenlővé, az áldozatok pontos számát az amerikai felderítés 139 ezerre tette. Az áldozatok többségének halálát nem maga a robbanás okozta, hanem az azt követő tűzvész, omlás és pánik. Sokan csak napokkal később, a hőhatás, a lökéshullámok vagy a radioaktív sugárzás következtében, elképzelhetetlen kínok közt vesztették életüket. A sugárfertőzés okozta károsodások pontos természete ma sem ismert, de addig ismeretlen betegségek tűntek fel, a mai napig szedi áldozatait a leukémia, a „hirosimai rák”, s még ma is születnek gyermekek genetikai torzulásokkal. A hirosimai ipari létesítmények ellenben szinte érintetlenek maradtak, és a hadiüzemek dolgozóinak jelentős része túlélte a robbanást. Hirosima óta eltelt hetven év, de a kérdések továbbra is kérdések maradtak: szükség volt-e Hirosimában, de főként két nappal később Nagaszakiban az atombomba bevetésére, és milyen hátsó szándékok vezették Harry S. Truman elnököt a támadás elrendelésekor? Sokak szerint a robbantás hadászatilag indokolatlan volt, mivel a japánok már a megadás gondolatával foglalkoztak; az amerikai katonai és politikai vezetés főleg a lakott területre gyakorolt hatást akarta látni, és már a háború utáni erőviszonyokat akarta alakítani. A fegyver hatásának demonstrálása már a Szovjetuniónak is szólt, a hidegháborús hatalmi játszmának is része volt, bár az amerikai atommonopólium nem tartott sokáig. forrás: MTI, Napi Gazdaság, Magyar Hírlap  

Eltűnik a "proletár diktatúra ikonja", a Marx-szobor a Corvinusból

                          55 év után eltűnik a Marx-szobor a Corvinus Egyetem aulájából. A filozófus szobra egy történeti kiállításra kerül. Rétvári Bence, a KDNP alelnöke még januárban nyílt levélben fordult az intézmény vezetéséhez azzal, hogy távolítsák el az aulából Marx szobrát. Kérését azzal indokolta, hogy a filozófus osztályharcos és fajgyűlölő nézeteket vallott, amelyek később a 20. század diktatúráinak szolgáltak alapul. Rétvári Bence szerint akkor kellett volna eltűnnie Marx Károly szobrának az egyetem aulájából, amikor 25 évvel ezelőtt a Közgáz nevéből is kikerült. „A rendszerváltás kicsit megkésett lezárásának ez is egy szimbolikus része. Hiszen azoknak állítunk szobrot, akiket példaképként tudunk állítani egymás elé. Marxot a maga kommunista, osztályharcos és szélsőséges fajgyűlölő eszméivel nem lehet példaként állítani, bármennyire is mellette ott van a közgazdaságtanban végzett igen mély, és sokak által tisztelt munkája. Azokban az országokban viszont, ahol a gyakorlatban is kipróbálták az ő eszméit, ott mindenhol – Latin-Amerikában is, Európában és Ázsiában – mindenhol diktatúra lett belőle” – mondta Rétvári Bence. A kereszténydemokraták Marx Károly antiszemitizmusára is hivatkoznak. A filozófus a Zsidókérdéshez című művében a következőket írta: „Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés. Mi a zsidó világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz. Nos hát! A kufárkodás és a pénz, tehát a gyakorlati, igazi zsidóság alól való emancipáció volna korunk önemancipációja.” Az a liberális-baloldali értelmiségi kör, amely a zsidó lakosság érzékenységére hivatkozva a német megszállás áldozatainak állított  emlékmű lerombolására szólított fel, viszont szemet huny Marx egyértelmű antiszemitizmusa fölött. Marx Károly szobrának eltávolítása ellen foglalt állást ugyanis Magyar Fruzsina (Mécs Imre megélhetési politikus és hivatásos rettegő  felesége), a német megszállás áldozatainak állított emlékmű elleni tiltakozó akció egyik vezetője. MTI, mno, Patrióta Európa Mozgalom      

Bayer Zsolt: Nyílt levél - Az önök elhízott társadalma csak menetel a liberalizmus megfakult zászlaja alatt

                                A The New York Timesnak. Jóindulatúan feltételezve, hogy önök bizonyos elvek és eszmék képviselőiként írták, amit írtak, elvekről és eszmékről fogok én is írni önöknek. Nietzsche egy helyütt arról értekezik, hogy sokkal jobban befolyásolja életünket mindaz, ami nem történik meg velünk, mint az, ami megtörténik. Az ókori egyiptomiak halotti rítusa szerint pedig, amikor a halott túlvilági bírái elé áll, akkor fordított gyónást végez, vagyis felsorolja mindazokat a bűnöket, amelyeket nem követett el életében. Mi ugyan élünk, de most hatalmas bíránk elé állva meggyónjuk mindazt, amit nem követtünk el. Nem voltunk és nem is leszünk soha a világ csendőrei. Nem mi robbantottunk ki háborúkat hamis ürügyekkel csak azért, mert vezetőink érdekeltek voltak bizonyos zsíros üzletekben. Ha nem lenne világos, mire is gondolok: „Az iraki kőolaj megszerzésével az amerikaiak a világgazdaságot akarják uralmuk alá hajtani, és ezzel a számukra különösen veszélyes Európát is.” Ezt Abdul el Rekabi Párizsban élő iraki ellenzéki vezető nyilatkozta a Berliner Zeitungnak még 2003. március 24-én. S az általános érdekeken túl ott lapultak a szennyes kis magánérdekek is. Az akkori amerikai vezetők ugyanis kivétel nélkül érdekeltek voltak az olajbizniszben. Mellesleg pedig még azt is elhitették önmagukkal, hogy az iraki nép lelkesen örvend majd, ha bombákkal és gyilkolással szabadítják meg zsarnokától. Nem mi vagyunk azok, akik legönzőbb érdekeik szerint mindig megkerülik a világ intézményeit. Így léptek túl önök a Biztonsági Tanácson, amikor az nem engedélyezte Irak megtámadását. Akkor elítélték azokat, akik megvétózták a határozatot, sőt, magát a vétó intézményét ítélték el. De önök bármikor alkalmazzák a vétót, amikor Izraelt akarja a BT elítélni. Nem mi vagyunk azok, akik megengedhetőnek tartják, sőt, törvényben is legalizálták a kínvallatást. Ezt megelőzően persze önök megfutották a szokásos farizeus köreiket. Kinyilvánították például, hogy az afgán katonák nem katonák, s így nem érvényes rájuk a genfi konvenció. Majd ezután Bagramban az elviselhetetlen hőségben acélkonténerekben tartották az elfogott afgánokat, és „fájdalmas testtartásokba” kényszerítették őket. Előszeretettel alkalmazták a pszichológiai kínzásokat és az alvásmegvonást. S mert akkor még Amerikában törvény tiltotta a kínvallatást, hát foglyaikat Szaúd-Arábiába, Egyiptomba, Marokkóba, aztán mint utóbb kiderült Romániába és/vagy Lengyelországba szállították, és ezekben az országokban kínozták, kínoztatták őket tovább, amerikai „szakemberek” jelenlétében. Nem mi tartunk ítélet és tárgyalás nélkül fogva embereket Guantánamóban. És nem mi fabrikálunk utólag magyarázatot a gyalázathoz. Mert mit is mondott ki egy amerikai bíróság? Azt, hogy Guantánamóban „nem kell betartani a fogva tartásra és perrendtartásra vonatkozó amerikai törvényeket, mert ez az erődítmény nem amerikai, hanem kubai felségterület”. (Erősnek éreznék ott a szerkesztőségben, ha erre azt mondanám, hogy elmennek maguk a francba?) Amúgy, amikor az Öböl-háború idején megérkeztek az első képek az elfogott amerikai katonákról, Donald Rumsfeld védelmi miniszter azonnal a genfi konvencióra hivatkozva kezdett fenyegetőzni. Nos, csak Guantánamón az Egyesült Államok a genfi konvenció tizenöt pontját sérti meg! Önök hangosan követelik, hogy állítsák nemzetközi bíróság elé a hadijogok megsértőit, hangosan követelik, hogy azon országokat, amelyek nem adják ki „háborús bűnöseiket”, szankciókkal kell sújtani. Ugyanakkor az önök törvényei szerint ha egy ország kiszolgáltat egy amerikai bűnöst, az ellen az ország ellen önök akár háborút is indíthatnak. És akkor még egyszer: nem mi legalizáltuk a kínvallatást. Nem mi kínozzuk a foglyainkat. Nem a mi katonáink hugyozzák le a halott ellenséget. Nem mi hallgatjuk le az egész világot, beleértve szövetségeseinket is, a lehető legaljasabb, legocsmányabb módon. Nem nálunk van érvényben olyan törvény, amely alapján az elnök bárkit likvidáltathat. Ahogy nemrégiben írtam a volt amerikai nagykövetünknek: „Elég volt abból, hogy az Egyesült Államok elnöke likvidáltathat bárkit. És ezt az »apróságot« Eric Holder, az Önök igazságügy-minisztere jelentette be tavaly, csak úgy, mellékesen, egy egyetemi előadás keretében. Eric Holder arról értekezett, hogy az elnök a teljes igazságügyi és igazságszolgáltatási rendszer kikerülésével ítélhet halálra amerikai állampolgárokat. Holder szerint a kormánynak joga van ehhez. Joga van, hogy »célzott támadással« megöljék saját állampolgáraikat, vádemelés, bíróság és esküdtszék bevonása nélkül. Természetesen a jogi szöveget titkosították.” Mi mindezt nem követtük el. Mindezt önök követték, követik el. És akkor befejezésképpen néhány szót az „illiberalizmusról”: „Vajon miért elégszenek meg a készen kapott eszmék ismételgetésével, ha egyszer folytonosan azt látják, hogy azok nem vágnak egybe az ő spontán elképzelésükkel? Inkább hitetlenül masíroznak megfakult zászlók alatt, mint hogy vállalkoznának rá, hogy nehéz munkával felülvizsgálják, és legbensőbb érzéseikhez igazítsák a készen kapott elveket. Mindegy, hogy liberálisok vagy reakciósok: egyaránt maradiak. A mi nemzedékünknek nem az a küldetése, hogy liberális avagy reakciós legyen, hanem éppen az, hogy megszabaduljon ettől az ósdi dilemmától.” Ortega írta ezeket a sorokat. Nem feltételezem, hogy megértik. Az önök elhízott társadalma csak menetel a liberalizmus megfakult zászlaja alatt. Gondolattalanul és szánalmasan. Viszont egy dolgot muszáj lesz megérteniük: önöknek semmi joguk nincs beleszólni más társadalmak életébe és jövőjébe. Világos? Magyar Hírlap

Filmesek emeltek szót a gázai konfliktus miatt

                          A korábbi fegyveres konfliktusoknál hevesebb reakciókat váltottak ki a világ filmeseiből az izraeli–palesztin harcok és a gázai összecsapások. A filmművészeket megosztják a történtek, és bár többségében az ártatlan áldozatokra és az értelmetlen vérontásra irányulnak az észrevételek, határozottabb és kritikusabb megjegyzések is születtek az eszkalálódó konfliktus kapcsán. Elsők között az Oscar-díjas Jonathan Demme szólalt meg. Az amerikai rendező az ártatlanul meggyilkolt gyerekekre hívta fel a figyelmet, és egy tévéinterjúban beszélt a fal lebontásának és a béke helyreállításának szükségességéről. Úgy fogalmazott, hogy az erőszak nem old meg semmit, és elképzelni sem tudja, milyen lehetetlen lehet palesztinnak lenni most Gázában. Néhány nappal később Javier Bardem, Penélope Cruz és Pedro Almodóvar is szerepelt annak a nyílt levélnek az aláírói között, amelyet a spanyol filmszakma tagjai közöltek helyi spanyol újságokban. Az izraeliek Gázai övezetbeli támadásaira reagálva úgy fogalmaztak: „Gáza a horrort éli meg ezekben a napokban, miközben földön, vízen, levegőben támadásnak van kitéve”. Azt írják, hogy a palesztinok otthonait elpusztítják, nincs víz, áram, és a helyiek nem tudnak szabadon eljutni a kórházakba, iskolákba. A levél aláírói az Európai Uniót kérik, hogy lépjen fel a támadások ellen és szólítsa fel az izraelieket azonnali tűzszünetre. Követelik továbbá, hogy nyissák meg a határokat, hogy egészségügyi eszközöket, gyógyszert, élelmiszert lehessen eljuttatni a rászorulóknak és hogy elkezdődhessen a fizikai, erkölcsi, pszichológiai károk helyreállítása, amit a gázai lakosság és különösképpen a gyerekek elszenvednek a támadások során. Az aláírók közül Javier Bardem a múlt héten egy kolumnás cikket írt az El Diarióban arról, hogy senki nem tarthat távolságot és semlegességet, dühösnek nevezte magát, és szégyenkezett az igazságtalanság miatt. forrás: mno

Ezer torokból a 10 legnépszerűbb népdal - A IV. Magyar Világtalálkozó

                          másold be a linket - érdemes! https://www.youtube.com/watch?v=xuaU5ujArqY&list=UUQ6_q7gtdYSB40PPE0wWIFw