Klebelsberg Kuno 1925-ös beszédéből egy mondat
Románia elutasította Magyarország igényét két új konzuli iroda nyitására - Nem nyílik konzuli iroda Vásárhelyen és Nagyváradon
Románia érdemi magyarázat nélkül elutasította Magyarország több mint egy éve benyújtott igényét, hogy Nagyváradon és Marosvásárhelyen konzuli irodát nyisson. A Külgazdasági és Külügyminisztérium bekérette Románia budapesti nagykövetét az ügyben.
A román nagykövetet, Navracsics Tibor miniszter döntése alapján, Szalay-Bobrovniczky Vince helyettes államtitkár kérette hivatalába, ahol szóbeli jegyzéket váltottak. A helyettes államtitkár jelezte a román nagykövetnek: a magyar fél értetlenséggel fogadta, hogy a román fél nem akarja engedélyezni a két iroda megnyitását, amiről már több mint egy éve szó van.
A magyar külügyi tárcának azért is fáj különösen a döntés, mert a két ország külügyminisztere már többször is egyeztetett arról, hogyan lehetne a két ország közti kapcsolatot fejleszteni. Szalay-Bobrovniczky arra kérte a román nagykövetet, gondolja át még egyszer az elképzeléseit, aki erre ígéretet tett, hogy a kérést továbbítani fogja Bukarestnek.
A külügyi szóvivő közölte: arra is felhívták a román fél figyelmét, hogy nem két új főkonzulátus megnyitásához kértek engedélyt, hanem a már működő – kolozsvári és csíkszeredai – főkonzulátusok konzuli irodáinak engedélyezését szerették volna elérni.
A román külügyminisztérium korábban azt nyilatkozta, a kölcsönösség és arányosság elvére hivatkozva utasították el, hogy Magyarország bővítse romániai konzuli hálózatát, a magyar igény elutasításánál pedig figyelembe vették azt is, hogy Magyarország már most "jelentős" konzuli hálózatot működtet Románia területén. A román külügyminisztérium jelezte, hogy nem köteles az elutasítást indokolni, az a fogadó ország szuverén joga, hogy engedélyezi a területén új konzulátus létrehozását, vagy sem.
A magyar kormány tavaly áprilisban kezdeményezte a két konzuli iroda nyitását a román kormánynál. A nagyváradi konzuli iroda a kolozsvári, a marosvásárhelyi pedig a csíkszeredai főkonzulátus alárendeltségében működött volna.
Bayer Zsolt: Fehér katona
„A katona Fehérben a lába ujjától a feje búbjáig gipszbe és gézbe volt pólyálva. Volt két használhatatlan lába, és volt két használhatatlan keze. Éjszaka csempészték a kórterembe, az embereknek fogalmuk sem volt, hogy közöttük van, amíg reggel föl nem ébredtek, és meg nem látták a csípőből fölmeredő két furcsa lábat, a függőlegesen kipányvázott két furcsa kart.
Mind a négy végtag furcsán kikötve a levegőben sötéten függő ólomsúlyokhoz, s ő meg se moccant soha. A kötésbe nyílást vágtak mindkét karjának hajlata fölött, ezeken át táplálták valami átlátszó folyadékkal egy átlátszó üvegedényből.
Egy béna nikkelcső meredt ki ágyékánál a gipszből, amelyhez egy vékony gumicső csatlakozott, ezen keresztül távozott el a veseürülék, és csepegett szakszerűen egy átlátszó, zárt edénybe a padlón. Mire a padlón álló edény megtelt, a könyökénél a tápláló edény kiürült, úgyhogy a kettőt csak ki kellett gyorsan cserélni, és az a valami csepeghetett beléje vissza. A katona Fehérben tulajdonképpen láthatatlan volt, kivéve egy csorba fekete üreget a szája fölött.” (Heller: A 22-es csapdája)
A katona Fehérben mi vagyunk. Mi, devizahitelesek. És tudják, ki cserélgeti a tápláló edényt és a veseürülékes edényt? Hát a CIB Bank. Erre most döbbentem rá, amikor olvastam ezt a hírt: „Miközben a kormány éppen törvényt hoz a bankok egyoldalú kamatemelése ellen, a CIB Bank egyoldalúan megemelte svájcifrank-hitelesei kamatát egy mostani döntésével.
Az ügyfelek zúgolódnak, a bank a forrásköltségek kedvezőtlen változására hivatkozik (…). A lap azt írja, miközben a politika attól hangos, hogy a bankok jogtalanul emeltek kamatot, és már készülnek a törvényjavaslatok, amelyek miatt akár 600–900 milliárd forintot is visszafizethetnek a bankok, a CIB úgy döntött, bizonyos ügyfeleinél szeptembertől közel egy százalékponttal (0,97 százalékkal) megemeli a hitel ügyleti kamatát.
A CIB az egyoldalú kamatemelésről szóló levélben azt írta, az emelésre azért van szükség, mert nőttek a forrásköltségek.” (Index) Igen. Teljesen világos minden. Éppen kicsöpögött a tápláló edény tartalma. A devizahitelesek, a sok-sok katona Fehérben hangtalanul hörgött egy csorba, fekete üregből a szája helyén, a konzílium összeült, és úgy döntött, ezentúl tilos kicserélni a tápláló edényt és a veseürüléket tartalmazó edényt, s mikor a döntés megszületett, jött a CIB Bank, és kicserélte a két edényt.
Meg is mondta, miért.
Azért, mert nőttek a forrásköltségek.
Ez amúgy teljesen nyilvánvalóan így van. Ugyanis a forrásköltségek minden pillanatában ennek a szomorú, csámpás életnek aszerint változnak, hogy a CIB Banknak hogyan jó. Elmondhatjuk tehát, hogy a CIB Bank Milo géhástiszt és Cargill ezredes legmegragadóbb vonásait egyesíti magában, miközben –mint látjuk – továbbra is cserélgeti az edényeinket.
„Milo óvatosan valami puha, kerek és barna dolgot bontott ki krepp-papírból, és Yossarian felé nyújtotta.
– Kóstolja meg, kérem, és mondja meg, mi a véleménye róla. Szeretném megetetni az emberekkel.
– Mi ez? – kérdezte Yossarian, és nagyot harapott bele.
– Gyapot csokoládébatyuban.
Yossarian öklendezve fuldoklott, és a hatalmas harapás gyapotot csokoládébatyustul egyenesen Milo arcába köpte. –Tessék, tegye el emlékbe – prüszkölt bőszen. – Jézus Isten! Meg van maga veszve? Még azt a rohadt magot se vette ki belőle.
– Ne beszéljen így róla, legyen szíves – könyörgött Milo. – Nem lehet ez olyan rossz. Tényleg olyan rossz?
– Annál is rosszabb.
– És nekem mégis rá kell vennem a konyhákat, hogy megetessék az emberekkel.
– Nem fogják tudni lenyelni.
– Le kell nyelniük – rendelkezett Milo diktátori nagyvonalúsággal, és majd a nyakát szegte, amikor egyik kezével elengedte az ágat, hogy erényes ujjával megfenyegesse az eget.” (Heller: A 22-es csapdája)
A CIB Bank zsenialitása amúgy felülmúlja Miloét. Ugyanis a CIB Bank már nem pepecsel azzal, hogy bevonja csokoládéval azt, amit le akar tuszkolni a torkunkon. A CIB Bank már csak tuszkol.
„Cargill ezredes, Peckem tábornok tótumfaktuma, erőteljes, pirospozsgás férfiú volt, a háború előtt fürge, kíméletlen, rámenős börzeügynök. Nagyon rossz börzeügynök volt. Cargill ezredes olyan félelmetes börzeügynök volt, hogy gyakran keresték fel cégek, ha adóügyi célokból mohón veszíteni akartak. Keresztül-kasul az egész civilizált világban, a Battery Parktól a Pulton Streetig úgy ismerték őt, mint akire adóleírásban bízvást számíthatnak. Árai magasak voltak, mert a bukás gyakran nem jött könnyen. Az alapoknál kellett kezdenie, és onnan szisztematikusan tovább, mert akiknek Washingtonban barátai vannak, azoknak nem könnyű ám veszteségeket szenvedni. Hónapokig tartó kemény munkát és gondosan előkészített hibás tervezést igényelt. Az ember tévedést tévedésre halmoz, zülleszt, rosszul számít, semmit figyelembe nem vesz, minden rést megnyit, és épp amikor már azt gondolná, hogy kész, megcsinálta, kap a kormánytól egy tavat, egy erdőt vagy egy olajmezőt, ami aztán mindent elront.” (Heller: A 22-es csapdája)
Íme, a CIB Bank lényege. Nemrég konszolidálták őket is, és ezzel elrontottak mindent. Ezért nőnek a forrásköltségek, ezért nő a kamat.
De jelentem, a katona Fehérben felgyógyult. És egyre idegesebb…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Böjte Csaba nem az ínséges kommunista időket sírja vissza, de határozottan állítja: átestünk a ló túlsó oldalára
"Meggyőződésem, hogy túl van terhelve a mai ember. A kommunista időben volt egyfajta becsületes éhség mindenkiben. Kevesebb holmink volt, kisebb volt a választék. Ma a tányérjainkba több ételt teszünk, mint kellene. Mindenki nagyon-nagyon megterheli a tátizsákját szép, finom értékes holmikkal, amikre nem erőst van szüksége, vagy vígan élne nélkülük."
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
„Viktor, a tigris” – neves brit író állt ki Orbán mellett
Két hete jelent meg e-bookként Tibor Fischer új nagyesszéje, a Hungarian Tiger. Az '56-os szülők gyerekeként Londonban született, ott is élő elismert brit szépíró múlt héten Budapesten járt, s elárulta, miért írt különálló művet Orbán Viktorról. Nagyinterjú a csütörtöki Heti Válaszban.
Nem fizet nekem a magyar kormány. Annyit azonban el kell ismernem: Viktor küldött nekem egy rúd szalámit. Valójában ez áll a háttérben – viccelődött Tibor Fischer, amikor a Heti Válasz arról érdeklődött, miért is ír évente cikket egy neves angol lapba az Orbán-ellenes cikkekről, most pedig miért szánta rá magát külön nagyesszére.
Utóbbit az idei választások angolszász sajtóban talált tárgyalása ihlette, „hogy azt kellett olvasnom, nincs ellenzék, nincs szabadság, hogy olyan a kép, mintha zsidók és cigányok lógnának a budapesti lámpavasakon.
Márpedig ha az ember ismeri Magyarországot, pontosan tudja, hogy az Orbán-ellenes hangnak természetes és nagy terepe van, nyugodtan elmondja, leírja bárki, mi a baja vele.” Fischer szerint például Konrád György „hülyét csinált magából” a demokrácia temetésével.
Jó pásztor háza - Pozsony - Felvidék
Pozsony egyik legszebb épülete. Ez az 1760 körül épült ház feltűnően karcsú külsejével kiemelkedő példája a könnyedén finom rokokó építészetnek Pozsonyban.
Nevét a ház sarkán lévő jelkép után kapta, mivel a kis szobrocska Krisztust, a jó pásztort ábrázolja. Az egykori polgárház mindegyik emeletén csak egy helyiség van. 1975 óta a házban a Városi Múzeum egyedülálló óragyűjteménye tekinthető meg.
A múltkor valakit megbotránkoztattam
„A múltkor valakit megbotránkoztattam. Azt mondtam, ilyen jó dolga még nem volt a magyar embernek, mint most. Hogy mondhatok én ilyet, kérdezték döbbenten. Akkor gondoljuk végig!
Akkor gondoljuk végig!
Ha álmainkhoz viszonyítjuk a valóságot, akkor tényleg a béka feneke alatt vagyunk, mert nagyon jó a fantáziánk. Most nézzük csak meg: az elmúlt húsz évben nem öltek embert a Kárpát-medencében a hitéért, a világnézetéért, a nemzeti identitásáért.
Tudom, hogy történtek sajnálaton események , hogy például 2006-ban kardlapoztak Budapesten az őszödi beszéd miatt kirobbant kormányellenes tüntetésen, vagy sokan panaszkodnak, hogy milyen durva a politikai kampány Magyarországon, viszont mennyivel szörnyűbb, hogy 1514-ben, a Dózsa György-féle "kampányban" a temesvári püspököt karóba húzták, majd Dózsa Györgyöt megégették.
És hosszan folytathatnánk az összehasonlítást,. Ehhez viszonyítva hihetetlenül békés világ van most, nem?"
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Az Év Gyógynövénye - 2014 - Citromfű - "A csodanövény"
A citromfű, az árvacsalánfélék családjába tartozó, kellemes, citromra emlékeztető illatú, fehér virágú, évelő növény. A Közel-Keletről származik, a mediterrán éghajlatot kedveli. Vadon csak szórványosan fordul elő, de kertekben sokfelé megtalálható. Népies neve: orvosi citromfű, citromszagú melissza, méhfű, mézfű, igaz nádrafű, macskaméz, mézelke.
Vírusölő tulajdonsága miatt a belőle készített krém jól alkalmazható az ajakherpesz helyi kezelésére. Teája és illóolaja is ideg- és szívnyugtató, görcsoldó. Serkenti az emésztést, és gyakran alkalmazzák fejfájás, álmatlanság, alvászavarok esetén is.
Enyhíti az idegességet, így idegerősítőként kiváló gyógynövény. Szerepe van a depresszió oldásában is. Gyomorrontás, gyomorsavtúltengés, hányinger, puffadások idején különösen jó a citromfű. Izzasztó, szélhajtó, epeműködést serkentő hatása is ismert. Emellett javítja az emésztést, csökkenti a vérnyomást és a fejfájást és általános görcsoldó szer.
A karmelitavíz néven ismert "csodaszernek", amit a svájci Paracelsus készített el elsőként, egyik fő hatóanyaga a citromfű volt.
Virágaiból citromfűolajat desztillálnak, amit az illatszeripar is felhasznál különböző parfümök alkotórészeként.
Mivel távol tartja a szúnyogokat, ezért nyári estéken érdemes virágcserépben az ablakba helyezni.
Alkalmazása – fűszerként
A citrom illatára emlékeztető friss levelét saláták, mártások, főzelékek, töltelékek, gyümölcslevesek, gyümölcssaláták, gomba-, hal-, szárnyas- és vadételek, fűszerecetek ízesítésére használjuk. Kiváló desszertek, valamint limonádé, sörbet, tea, vermut és vaníliapuding díszítésére és ízesítésére is.
Fricz Tamás: Himnuszok és nemzettudat a foci-vb-n
A nemzettudat és a nemzeti érzés, a nemzeti identitás belátható ideig a társadalmi közösségeket mozgató legfontosabb motiválóerő lesz.
Tengernyi időt tölt az ember ezekben a napokban a tévé előtt és issza a söröket, de most megéri: jók, változatosak a mérkőzések, a csapatok nyílt sisakkal játszanak. Ezúttal azonban egyetlen dologra hívnám fel különösen a balliberálisok, kozmopoliták, világpolgárok figyelmét: a himnuszokra mérkőzések előtt, pontosabban arra, ahogyan éneklik a csapatok a hazájuk himnuszait.
Ugyanis az lenyűgöző és fenomenális, különös tekintettel a latin-amerikai csapatokra, elsősorban persze Brazíliára, de igaz ez Mexikóra, Argentínára, Chilére, Costa Ricára és a többiekre is. Az európai országok játékosai jóval visszafogottabbak – tisztelet a kivételnek –, ám a nemzettudat ereje azért még a vén kontinensen is megmutatkozik ezekben a percekben.
A himnuszt nemhogy éneklik a csapatok tagjai, de még egymást is igyekeznek felülmúlni hangerőben és lelkesedésben. Megható volt látni a világklasszis Neymart, amikor a brazil himnusz eléneklése után gyakorlatilag elsírta magát, s aki ezt látta a tévén, nem merné azt állítani, hogy mindezt pusztán megjátszotta. Ellenkezőleg…
És akkor most írjuk ide a balliberálisok, kozmopoliták, világpolgárok, illetve a nemzetközi szervezetek és az EU-s bürokraták által naponta a világsajtóban és -médiában mantrázott tételt: a nemzetállamok ideje lejárt, Európában föderalizmus van, a világnak pedig New World Order, illetve Global Government, tehát Új Világrend és globális kormányzás kell.
Ezt mondják nekünk a világelit képviselői, ezt vallja a Bilderberg Csoport, a Tripartit Bizottság, a Külügyek Tanácsa, ezt mondja Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnökjelölt (aki egyébként büszkén vállalja, hogy sokat hazudott már a nyilvánosság előtt), ezt akarják a globális pénzügyi körök, a világkereskedelem nyertesei és így tovább.
Mindenki, akinek ahhoz fűződik érdeke, hogy a globális piac maga alá gyűrje a nemzetállamokat, mert akkor megnyílik a korlátlan, világszintű profitszerzés lehetősége (ami persze félig már megnyílt, de az nem elég).
És ezért nyomják „ezerrel” transzatlanti vezető gazdasági és politikai körök az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti tervezett szabad kereskedelmi megállapodást (Transatlantic Trade and Investment Partnership – transzatlanti kereskedelmi és beruházási megállapodás, TTIP).
Ez a megállapodás ugyanis gyakorlatilag lebontja a nemzetközi, globális kereskedelem és piac előtt álló nemzetállami akadályokat. Megszünteti az adott államok lehetőségét arra, hogy a hazai cégeket és vállalkozásokat, a hazai piacot különböző jogszabályokkal megvédje a százszor erősebb multicégekkel szemben, ugyanis ha létrejön az egyezség – márpedig nagy erők dolgoznak ezen –, akkor a nemzetállamok a külföldi és a belföldi cégek között nem tehetnek különbséget, magyarul, nem védhetik meg az országon belüli cégeiket, piacaikat egyáltalán, nemzeti érdekeiket a globális „befektetőkkel” szemben.
Egyszóval a globális szereplők a médiájukon és sajtójukon keresztül beleharsogják az emberek fülébe és tudatába: vegyétek észre végre, a nemzetállamok ideje lejárt! És hogy miért is járt le? Azért, mert „nekünk” (mármint a globális elitnek) ez az érdekünk. Azért, mert a nemzetállamok és a nemzeti demokráciák, a jogállamok gátolják a határokon átívelő profitszerzés lehetőségét. Nos, ezért járt le a nemzetállamok ideje! Lejárt, mert azt akarjuk, hogy lejárjon!
És akkor a TTIP, a föderális Európai Unió, a globális kormányzás előkészítésének időszakában nézzük a futball-vb-t, nézzük a brazil és mexikói játékosok hihetetlen erőt, elszántságot és meghatottságot sugárzó arcát a himnuszuk éneklése (mit éneklése? üvöltése, ordítása!) alatt, nézzük Neymar őszinte elérzékenyülését a himnusz végén, és elmosolyodunk…
És azt kérdezzük: uraim, ott a világelitben, ugyan miről beszéltek?
Uraim, ott a világelitben, egyet tudnotok kell: a nemzettudat a lelkekben van. Ott tükröződik a szemekben, ott van az arcokon, a vonásokban, a tekintetekben. Ott van a szenvedélyben, az elszántságban, a hitben.
És ez, drága uraim, kiolthatatlan. A lélek szenvedélye. Ezt nem lehet hűvös, „a nemzetállamok ideje lejárt”, „az államok nem akadályozhatják meg a pénz, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlását” nevezetű mantrákkal megszüntetni. Az extraprofitok és bónuszok nemzettelenített megszerzése, a pénzek elitek felé áramlásának globálissá tétele kétségtelenül egy nagy, igazi és nemtelen cél, de beleütközik Neymarék szenvedélyébe és a himnuszokban rejlő erőbe.
Azt én nem tudom, mi lesz két-háromszáz év múlva, hogy egyáltalán fennmarad-e az emberiség addig, de hogy a nemzettudat és a nemzeti érzés, a nemzeti identitás belátható ideig a társadalmi közösségeket mozgató legfontosabb motiválóerő lesz, abban egészen biztos vagyok.
Uraim! A dolgok legmélyén nem a pénz áll és nem a profit, hanem a lélek és a szenvedély, amely nem kiváltható. És úgy látom, Önök ezt nem értik, és ezért nem értik a világ folyását sem. Talán irányítják, de nem értik.
És ez lesz a vesztük.
Fricz Tamás
Magyar Hírlap
Ha nem lehettél szálfa - részlet
