A gyermek nem puszta magánügy – közügy is
Botos Katalin szerint a középosztály alsó harmadában lévők nem vállalnak gyermeket, mert nem szeretnének lejjebb csúszni. Két átlagkeresetű, teljes munkaidőben foglalkoztatott szülő egy főre jutó jövedelme két gyermek vállalása esetén alig haladja meg a létminimumot. A családok ötven százaléka ráadásul az átlagkeresetnél kevesebből gazdálkodik. Rá kell döbbenteni a társadalmat, hogy gyermek nem puszta magánügy – közügy is. A tudatosan gyermeket nem vállalók arra alapoznak, hogy elég lesz, ha ők csak fizetik a járulékot, s majd időskorukban más gyermekei megtermelik a nekik szükséges javakat. Nem számolnak azzal, hogy a tőkefelhalmozás semmiképpen nem lesz elég, mert a humántőkét is létre kell hozni. Nem igazságos, ha ennek költségeit kizárólag a gyermekesekre terheljük, s még a nyugdíj szempontjából is hátrányos helyzetbe hozzuk őket. Ezért kell olyan nyugdíjrendszert kiépíteni, amely a demográfiára pozitívan hat vissza. MN 12. 03. 30.
Az otthonról
Sok civilizációban tekintették az épületeket, elsősorban az otthonokat és a fontosabb középületeket a világ közepének, amelyek így e központi helyüknél fogva a biztonság és a jelentőségteljesség érzésével töltötték el lakóikat. Hankiss Elemér
Törvény a családok védelméről (preambulum)
A család az emberi történelemben már a jog és az állam kialakulását megelőzően létrejött önálló közösség, amely erkölcsi alapokon nyugszik.
A család Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrása. A társadalom alapegységeként a család a nemzet fennmaradásának biztosítéka és az emberi személyiség kibontakozásának természetes közege, amit az államnak tiszteletben kell tartania.
A családban történő nevelkedés biztonságosabb minden más lehetőséghez képest. A család létrejöttének biztos alapja a házasság, amely az egymás szeretetén és tiszteletén alapuló életközösség, ezért az mindenkor megkülönböztetett megbecsülést érdemel. A család akkor tölti be szerepét, ha az anya és az apa tartós és szilárd kapcsolata a gyermekek iránti felelősségben teljesedik ki.
Gyermekek születése és a családok gyarapodása nélkül nincs fenntartható fejlődés és gazdasági növekedés. A gyermekvállalás nem eredményezheti a család szegénységbe süllyedését.
Harmonikusan működő családok nélkül nincs jól működő társadalom.
A családok életében kitüntetett jelentőséggel bírnak a nemzedékeken átívelő – köztük a nagyszülők és az unokák közötti – kapcsolatok.
Az állam segíti a munkavállalás és a családi élet összeegyeztetését.
A családok védelme és a családok jólétének erősítése az állam, az önkormányzatok, a civil szervezetek, a médiaszolgáltatók és a gazdasági élet szereplőinek egyaránt feladata. E célok megvalósítására az egyházak is kiemelt figyelmet fordítanak.
Az Országgyűlés mindezen értékek megőrzése és erősítése céljából, valamint annak érdekében, hogy a családok védelmére és jólétének növelésére kiszámítható és biztonságot nyújtó szabályozási környezetet teremtsen, az Alaptörvény végrehajtására, az Alaptörvény L) cikk (3) bekezdése alapján a következő törvényt alkotja:
2011. évi CCXI. törvény
Melanie Gideon a családról
Ha a családod kiteszi a lábát hazulról, egy órába sem telik, és olyan intenzitással tör rád a szeretet, hogy az már fáj - miközben ennek az érzésnek nyoma sem volt, amikor a rászáradt tojássárgáját kapargattad a tányérjukról a reggeli után. Van remény! Egy nap talán nemcsak a távollétükben tudod ilyen forrón szeretni őket.
Melanie Gideon
A szlovének nemet mondtak
A szlovén választópolgárok 55-45 arányban elutasították az új családjogi törvényt. A jogszabály lehetővé tette, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatban élő homoszexuálisok örökbe fogadják párjuk biológiai gyermekét. A Polgári kezdeményezés a Családok és a Gyermekek Jogaiért nevű konzervatív civil szervezet népszavazást kényszerített ki a törvényről. Közös felhívásukban kérték a szlovén állampolgárokat a törvény elutasítására a katolikus, a szerb ortodox és a mozlim közösségek vezetői.
A népszámlálás előzetes adataiból
Németh Zsolt a KSH elnökhelyettese a népszámlálás előzetes adatai alapján elmondta: Magyarország lakossága 2011. október elsején nem egészen 9 millió 982 ezer fő volt. Ez 2,1 százalékkal kevesebb, mint a 2001. februári népszámlálás alkalmával.A természetes fogyás mértéke az 1990-es évtizedben átlagosan 33 ezer, 2000 után már 35 ezer fő volt évente. A folyamatos népességcsökkenés az uniós országok közül nálunk tart a legrégebb óta. A magyarországi népesség nagyjából 1960-ban volt a mostani szinten. A bevándorlás jelentős nyeresége is csak a természetes fogyás kevesebb mint felét tudta pótolni. A megyék közül csak Pest és Győr-Moson-Sopron mutat gyarapodást (12,8, illetve 2,4 százalékkal), a legnagyobb veszteséget 9 százalékkal Békés megye kénytelen elkönyvelni.
(Nb 12. 03. 28.)
A népesedésről
Pongrátz Tiborné demográfus szerint az Antall-kormány alatt a gazdasági nehézségektől függetlenül stabil volt a népesedési helyzet. Az első sokk 1995-ben érte a társadalmat a Bokros-csomaggal. Az emberek azzal szembesültek, hogy a családpolitika nem állandó, hanem „az egyes kormányok kénye-kedve szerint változik”. Ezt a „hideg zuhanyt” a mai napig nem tudta kiheverni a társadalom. Egy magyar nő ma átlagosan 1,24 gyermeknek ad életet, ami borzasztóan alacsony szám. Az adatok mögött számtalan ok húzódik meg, de a legalapvetőbb problémák közé sorolható, hogy a párkapcsolatok „milyensége jelentős mértékben átalakult”. Jelenleg a nők hatvanegy százaléka úgy gondolja, nem szeretne házasságot kötni. Ez radikális változás a kilencvenes évekhez képest, amikor a nők hetvenhét százaléka éppen az ellenkezőjét tervezte. Az élettársi kapcsolatból kimutathatóan kevesebb gyermek születik. Mindezek ellenére Magyarország hagyományos értékrenddel rendelkező ország, ahol a társadalom számára ma is igen fontos a család, a gyermek és a házasság. Az értékek szintjén tehát megvan az emberekben a vágy a családalapításra, csak ezt egyre idősebb korukra tervezik. A fiatalok családalapításra vonatkozó döntéseit befolyásolja a stabilitás hiánya. A társadalomban fennáll egy konfliktus, amely szerint a tradicionális értékek mellett megjelentek a nagyon rossz demográfiai adatok – ez olyan feszültséget okoz, amely előbb vagy utóbb fel kell, hogy oldódjon. „Ez bekövetkezhet úgy is, hogy a magatartás idomul az értékekhez, vagy éppen fordítva. Sajnos a kutatások azt mutatják, nagy valószínűséggel az utóbbi folyamat kezdődött meg. A gyermekvállalás huszonöt-harminc éves »projekt«, amely nem függhet attól, hogy az adott kabinet aktuálisan milyen ideológiát valósít meg. A másik kardinális probléma a munka és a család összeegyeztetése. A háromévesnél fiatalabb gyermekek 9,4 százaléka van bölcsődében úgy, hogy száz százalék felett van az intézmények kihasználtsága. Ez nem választási lehetőség. Nem látni, hogy kézzelfogható változások lennének ezen a területen. (MH , 12. 03. 02.)
9 962 000 fő, maradhat?
A Központi Statisztikai Hivatal ezekben a hetekben teszi közzé a tavalyi év legfontosabb adatait. Ezek közé tartozik országunk becsült lélekszámának tegnap közzétett alakulása is. De miért is foglalkozik, egy a politika és gazdaság elemzésére és tanulmányozására szakosodott intézet a demográfiával is? Mert hisszük, hogy a természetes fogyás, országunk ilyen rohamos elöregedése néhány éven belül a legkomolyabb problémák okozójává válik mind társadalmi, mind gazdasági értelemben. Hazánk becsült népessége már csak 9,962 millió fő, ami csaknem 800.000 fővel kevesebb, mint 30 évvel ezelőtt. Mai bejegyzésünkben bemutatjuk, hogyan jutottunk idáig. A teljes írás itt olvasható: http://iranytuintezet.blog.hu/2012/03/12/996200_fo IRÁNYTŰ INTÉZET 2012. március 12.