Népesedéspolitika kérdésében közmegegyezésre lenne szükség hazánkban is
Révész Máriusz a miniszterelnök családpolitikai tanácsadója egy demográfiai munkacsoportot hoz létre, amely minden, a családokat érintő törvényjavaslatot véleményez majd. Az első feladat a lakáshelyzet javítása, ezen felül javítani kell a fiatal anyák munkaerő-piaci helyzetét. A többgyermekes anyák jelentős hátrányban vannak a nyugdíjrendszert illetően is.
A családpolitikának most két, egymástól jól elkülöníthető feladatot kell megoldania. Az egyik, hogy azok a családok, amelyek munkából, a jövedelmükből képesek felnevelni a gyermeküket, hozzásegítjük, hogy több gyermeket tudjanak vállalni. A másik feladat, hogy azokat a nagyon szegény családokat, amelyeknél a gyerekek megszületnek, de még a szakmunkásképzőt sem végzik el, olyan helyzetbe jutassuk, hogy a gyerekek tanuljanak és szakmát szerezzenek.
Ahhoz, hogy a magyar családpolitikában ötpárti egyezség jöjjön létre, el kell jutni odáig, hogy az MSZP is elfogadja: a családpolitika nem csak szegénységpolitikát jelent. A szocialisták azt mondják, hogy a szegény családokat támogatni kell, a középosztálybeliek pedig oldják meg maguk.
A nálunk szerencsésebb baloldallal bíró Németországban vagy Franciaországban nem vitatják, hogy a közteherhez másképp kell hozzájárulnia annak, aki a jövedelméből három gyereket nevel, mint annak, aki egyet sem. Az előjelek sajnos nem biztatóak, hiszen mikor Révész azt az egyszerű dolgot felvetette, hogy érdemes lenne valamilyen módon megfontolni, hogy csökkentsük a több gyermeket felnevelő édesanyák hátrányait a nyugdíjrendszerben, a szocialisták minősíthetetlen hangnemben ugrottak neki. Pedig valóban fontos lenne a népesedéspolitika kérdésében megegyezni.
Magyar Nemzet
A családpolitika nem szegénységpolitika
A családpolitikának most két, egymástól jól elkülöníthető feladatot kell megoldania. Az egyik, hogy azokat a családokat, amelyek munkából, a jövedelmükből képesek felnevelni a gyermeküket úgy, hogy a társadalmi munkamegosztásba bekapcsolódjanak, hozzásegítsük, hogy több gyermeket tudjanak vállalni. A másik feladat, hogy azokat a nagyon szegény családokat, amelyeknél a gyerekek megszületnek, de még a szakmunkásképzőt sem végzik el, olyan helyzetbe juttassuk, hogy a gyerekek tanuljanak, és szakmát szerezzenek. Ezért kötöttük a családi pótlékot iskolába járáshoz, a köznevelési törvényben ezért vezettük be az óvodába járást 3 éves kortól, ezért erősítjük az egész napos iskolát, és épp a szegény településeken élő gyerekek miatt fontos, hogy az iskolák állami fenntartásúak legyenek.
Révész Máriusz
Magyar Nemzet
Európa a saját sírját ássa – a teljes interjú
Az egykulcsos adónak és a gyermekek után járó kedvezménynek ösztönzőleg kellene hatnia a születésszámra. Ez az ötszázalékos növekedés kezdete is lehet valaminek, de baby boomról beszélni túlzás – jelentette ki a Magyar Nemzetnek adott interjújában Pongrácz Tiborné, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese. A demográfus szerint kellene egy jogosítványokkal felruházott egységes szervezet, amely összehangolja a családokat érintő intézkedéseket. Felrótta a kormánynak, hogy nem vizsgálja az egyes intézkedések negatív hatásait. A szociológus példaként az új munka törvénykönyvét említette.– Híradások láttak napvilágot, hogy megérkeztek a Matolcsy-bébik. Több gyerek született az évnek ebben a szakában, mint tavaly ilyenkor. Ezzel a kormány igazolva látja az egykulcsos adó és a gyermekkedvezmények sikerét. A demográfusok nézetei szerint azonban egy jó népesedéspolitikai határozat is csak idő múltán hozza meg az eredményét. Akkor most mi van? Hiszen a halálozások száma most is meghaladja az élve születésekét.
– Arról van szó, hogy 2012 első öt hónapjában öt százalékkal magasabb lett a születések száma, mint a múlt év ezen szakában, és most ennek szól az öröm. A demográfus azt mondatja velem, meg kell várni, hogy mi történik majd az év végéig. Az összehasonlítás alapja, amiről az ötszázalékos növekedés szól, rossz. Tavaly ugyanis 2010-hez képest az első öt hónapban tízszázalékos születéscsökkenés volt. Lehet, hogy csak egyszerű korrekcióról van szó, hiszen ami előbb tíz százalékkal csökken, majd öt százalékkal növekszik, az nem igazi gyarapodás. Tavaly nyáron már volt némi születésszám-növekedés, ami október végéig tartott. Várjunk a következtetésekkel az év végéig, és ha akkor is ilyenek az eredmények, akkor már elértünk valamit, de tudni kell, hogy 2011-ben kétezer gyermekkel kevesebb született, mint 2010-ben. A 88 ezer élve születéssel lesüllyedtünk a 90 ezres szám alá.
Politikai sakkhúzás?
– Egy politikus így áll hozzá, hiszen kétségbeejtő mélyponton van a születések száma, és akár az egykulcsos adónak, akár a gyermekek után járó kedvezménynek ösztönzőleg kellene hatnia. Ez az öt százalék kezdete is lehet valaminek, de baby boomról beszélni túlzás.
– Ha nagyobb időszakban szemléljük akár az egykulcsos adót, akár a gyermekek után járó kedvezményeket, lehet a politikusoknak hosszú távon igazuk? Az ilyesfajta intézkedések segítenek az évtizedek óta tartó magyar népességfogyás megállításában?
– Két dolog a meghatározó. Az egyik, hogy a természetes születések számának nőnie kellene. Több nő lépett abba a korba, hogy gyermeket szüljön, de most még gyermektelen. Az is tény, hogy soha ilyen magas még nem volt a gyermektelenek aránya Magyarországon, mint napjainkban. Tömegesen vannak kifutóban a reprodukciós életszakaszukból, az utolsó pillanatban, ha most nem kapnak észbe, akkor végképp lemaradnak a gyermekszülésről. A korösszetétel hatására is több gyermeknek kellene a világra jönnie. Hogy ezt a családpolitika miként tudja befolyásolni, az nehéz kérdés, mert ismert, hogy a negatív intézkedések jobban és hamarabb érzékelhetők, mint a pozitívak. A kormány által bevezetett családi adókedvezmény nagyon nagyvonalú intézkedés volt, de hiányolom az egészből a rendszerszemléletet.
– Ezt hogy érti?
– Nem vizsgálják az egyes intézkedések negatív hatásait. Elfogadják például az új munka törvénykönyvét, amelyben az áll, ha a gyerekeddel betegállományba mégy, ugyanúgy felmondhatnak, mintha gyermektelen volnál, kivéve, ha fizetés nélküli szabadságra mégy. Szerintem ez kapkodás, és nincs is áttekintés arról, hogy az egyes rendelkezések miként hatnak a családokra. Az Antall-kormány óta mondom, hogy kellene egy jogosítványokkal rendelkező egységes szervezet, amely összehangolja a családokat érintő intézkedéseket.
– Ráférne egy családügyi minisztérium egy olyan országra, ahol 1981 óta nincs demográfiai egyensúly a születések és a halálozások között. Hétszázezerrel vagyunk azóta kevesebben. Népesedési szakemberekként figyelmeztették a kormányt, hogy ne szétaprózva foglalkozzon ezzel a kérdéssel?
– Eddig még nem kérték a véleményünket.
– Miközben Európa fogy, a világ túlnépesedéssel küzd, az előrejelzések szerint tízmilliárdnyian leszünk. Hogyan jut ennyi embernek étel, víz és föld, miközben azt mondják, hogy a hatmilliárdot sem vagyunk képesek eltartani?
– Ezzel az ENSZ foglalkozik. Azért ismerjük a kínai politikát, amelynek programja a gyermekvállalás drasztikus korlátozása volt. Afrikát szokták említeni mint túlnépesedett kontinenst, de tudjuk, ott igen magas a halálozási arány. Az ENSZ komoly programokat indít világszerte a túlnépesedés ellen, a fogamzásgátlás, terhességszabályozás, a tudatos családtervezés, de legfőképpen az oktatás tekintetében. Az oktatás, illetve az iskolázottság mindenütt magával hozza a termékenység csökkenését a fejlődő országokban. Az én fejem nem a világ túlnépesedése miatt fáj, hanem az európai és a magyar helyzetért. Európa 90 százalékának nemsokára csökken a népessége. A születések száma nem pótolja a népességet. Az egyensúly eddig azért volt meg, mert kitolódott az életkor.
– Meglepő, hogy Németország is népesedési gondokkal küzd. Még a mozlim bevándorlókkal is csak alig tudja tartani az egyensúlyt. Európában, a hagyományos katolikus országokban – Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában – is baj van a gyermekvállalással. Olaszországban most nőtt meg a diplomás nők száma, akik „karriersztrájkot” folytatnak, nem vállalnak gyereket, mert akkor nem tudnak érvényesülni a pályájukon.
– Ennek több összetevője van: az egyik az olasz családpolitika, ami sehol sincs. Nincsenek intézmények, amelyek megkönnyítenék a gyermekes nők dolgát, hogy munkába is álljanak, de a családban is helytálljanak. A másik a hagyományos olasz családmodell, ahol a macsó férj eltartja a családot, és ahol az asszonynak a háztartás és a gyermeknevelés jut. Az olaszoknál 100 nőre 1,21 gyerek jutott, ami már katasztrófával fenyegetett. Mostanra javult a helyzetük. Amíg a skandinávoknál természetes az otthoni munkamegosztás, az olaszoknál nincs ilyen. A katolikus értékek persze érvényesülnek, csak nem a gyermekvállalásban. Alacsony az élettársi kapcsolatok száma, későn kötnek házasságot, otthon élnek a szülőknél, az abortuszok száma alacsony, és kevés a házasságon kívül született gyerek.
– Mi a helyzet Lengyelországban?
– Jobban állnak, mint mi, volt egy kis visszaesés, de az most kiegyenlítődött. A letteken kívül mindenütt jobb a helyzet, mint nálunk. Rendben vannak a csehek is. A születésszámok emelkedése náluk abból adódott, hogy „behozták” az elmaradt szüléseket.
– Lengyelországban tiltott az abortusz.
– Valószínűleg magánklinikákra mennek, mert aki el akarja vetetni a gyermekét, talál rá módot. Ez is igazolja, hogy az abortusz betiltásának szinte semmi haszna nincs a születések számának növelésében. Hiába tiltott, ha valaki nem akar, nem fog szülni.
– Sokan azért nem vállalnak gyereket, mert véleményük szerint egy gyermek felnevelése elsősorban pénz kérdése. Erre a viszonválasz, hogy a világ népességének a fele nem született volna meg, ha csupán a pénzen múlna az emberélet.
– Teljesen egyetértek. Ami most Magyarországon kellene a gyermekvállaláshoz, és ami alapvetően befolyásolja, az a biztonságérzet és a kiszámíthatóság. Hogy tizenöt évre tudj tervezni, és ne néhány hónapra. A biztonságérzet és a kiszámíthatóság hiánya a legnagyobb akadálya a gyermekek megszületésének. Ugyanakkor óriási probléma az elöregedés. Ha továbbra sem születik megfelelő létszámú utánpótlás, nemcsak a nyugdíjak kerülnek veszélybe, de nem lesz, aki dolgozzon. Mindenki eltartott vagy nyugdíjas lesz. És hiába sértődnek meg a nyugdíjasok, hogy ők nem eltartottak, mégis azok, mert a konkrét munkát az aktív korosztály végzi, és az aktívak adója a kiadások alapja.
– Feltéve, ha megszületnek, és itt van az egész népességfogyás legnagyobb fekete lyuka, amit vagy nem lát a társadalom, vagy nem vesz róla tudomást.
– A várható átlagos életkorral az eltartott időszak meghosszabbodik, a magas korból adódó betegségek miatt az egészségügyi költségek is emelkednek. Ezek olyan tényezők, amelyeket ha a kormányok nem oldanak meg, óriási társadalmi feszültséget generálhatnak. Egy társadalom jól felfogott érdeke, hogy növelje azok számát, akik az adójukból ezeket a kiadásokat fizetni tudják.
– Több ötlet volt a nyugdíjrendszer változtatására. Ismertek Baranyi Károly vagy a Botos házaspár elgondolásai.
– A Baranyi-féle a minőségi gyermeknevelésre ösztönzött volna. Érdekelt vagy abban, hogy a gyermeked jó pályát fusson be. A munkát vállaló gyermekek az adójukból fizettek volna támogatást a szüleiknek. Ennek akkorák a költségvetési vonzatai, hogy a kormány nem tudta vállalni. A Botos házaspár elképzelésével annyiban lehet egyetérteni, hogy aki gyermeket nevel, kaphasson magasabb nyugdíjat. Azzal viszont nem, hogy akinek nincs gyermeke, attól vonjanak el pénzt. A nyugdíj alapja a ledolgozott munkaidő. Ehhez nem lehet hozzányúlni.
– Olvastam valahol, ha már arra képtelen a társadalom, hogy lelkileg, érzelmileg a magáévá tegye a gyermekszületés fontosságát, akkor legalább gazdasági érdekből lássa be, hogy ez így nem megy tovább. Mi lesz, ha nem látjuk be?
– Ennyire nem sarkos a helyzet. A termelékenység is növekszik, de a befizetett adók csökkenése biztos, hogy nagy bajok előidézője lehet. Ezen fő egész Európa feje. Olyan országokban is napirendre kerül a kérdés, mint Németország, ahol sokáig egy szót nem mertek ejteni erről a hitleri népesedéspolitika miatt. Volt ugyan családpolitikájuk, most már családügyi minisztériumuk is van, beleöltek a programba egy csomó pénzt kézzelfogható eredmény nélkül. A németeknél ugyanis menet közben átrendeződött a társadalom értékrendje, és a németeknél a gyermektelen családok aránya eléri a 30 százalékot. Erre kellene nekünk odafigyelni.
– A gyermektelenség, a „spassgezellschaft”, a „bulizós társadalom” lesz a példakép?
– Ha leszámítjuk az érzelmi összetevőket, ezzel a szemlélettel gyermektelenként jobban jársz. Építed a karrieredet, utazhatsz, anyagilag jól jössz ki, nem vagy évekre lekötve, élhetsz hedonistán. A tudatosan vállalt gyerektelenségre buzdít számtalan médiaüzenet is. Nem tudsz ez ellen védekezni, hacsak nincs benned atavisztikus ösztön, hogy mindenképpen akarsz egy gyermeket. Mivel a német társadalom értékrendje elmozdult individualista irányba, hiába volt a nagy anyagi ráfordítás, a kívánt gyerekek nem születtek meg. Erre kellene nagyon figyelnünk, mert mi is az utolsó pillanatban vagyunk. Magyarország még olyan szerencsés helyzetben van, hogy a gyermekeknek kiemelkedő jelentőségük van az emberek számára. Még fontos érték a gyerek, sajnálják, ha valaki gyerektelen. Tervek szintjén a családok két-három gyereket képzelnek, ha mind megszületnének, nem lenne gondunk. Vizsgálatokat végeztünk Hollandia és Magyarország között. Hollandiában ezekből a tervekből 75 százalék valósul meg, nálunk 30 százalék. A németek az élenjárók a gyermektelenségben, de a mi kilátásaink is rosszak: a 30 éves nők 50 százalékának nincs gyermeke, a most 35 éves nők 22 százalékának nincs gyermeke. Egy részüknek már nem is lesz. Most körülbelül 10 százalékos a gyermektelenség. Ez az arány várhatóan 25 százalékra fog emelkedni. Egyelőre nem tudatos, de könnyen az lehet.
– A fogyasztói magatartás miatt?
– Inkább párkapcsolati problémák miatt. Bármilyen furcsa, beszűkültek az ismerkedés azelőtt jól bevált és ismert terepei. A gyermektelen nők nagy részének párkapcsolata sincs. Az emberi viszonyok komoly problémái miatt alakult így a helyzet. Ha viszont elterjed a nem tudatos gyermektelenség, az előbb-utóbb elfogadott lesz a társadalomban. Mutatják az élettársi kapcsolatok. A 90-es évek elején a társadalom 25 százaléka fogadta el, hogy élettársi kapcsolatod van, a 90-es évekre ez felment 75 százalékra. Azelőtt fontos volt, hogy a gyerek házasságban szülessen, ma már nem fontos.
– Az egyik liberális lap a kormány családpolitikáját kirekesztőnek tartja, valamint azt mondja, hogy átadta az egész családügyet a katolikus egyháznak. Ők dirigálnak abortuszügyben és párkapcsolati ügyekben.
– A francia családpolitikát azért mondják sikeresnek, mert 1975 óta stabil. Kormányok jönnek-mennek, abban konszenzus van, hogy a családpolitika nem változik. Az állításban az a vélemény köszön vissza, hogy nálunk a családpolitika állandó ideológiai harcok áldozata. A baloldali kormányoknál nem a születésszám ösztönzésén van a hangsúly, hanem a szegénypolitikán és a segélyezésen. A konzervatív kormányok a népesség gyarapítására és a középosztály támogatására törekszenek. Amikor már a szocialisták voltak kormányon, az MDF kezdeményezte, hogy ebben a kérdésben legyen konszenzus. Nem lett belőle semmi, mert egyik fél sem írta alá. A katolikus egyház természetesen ellenzi az abortuszt, nem is tehet mást, de ez valójában a politikában nem nyilvánul meg. Az 1992-ben elfogadott magzatvédelmi törvény liberálisabb az előzőnél. A párthovatartozások az abortuszról szóló véleményekben nem játszanak szerepet. Nem szigorítani kell az abortuszt, hanem azért kell tenni, hogy számuk lényegesen csökkenjen, mert az évi 45 ezer még mindig sok.
– Két nézet él egymás mellett a népesedési stratégiákban. Az egyik szerint a gyermeknek a legjobb, ha hároméves koráig az anyja mellett van, ami szocializáció szempontjából pótolhatatlan, a másik szerint mihelyt lehet, az anya menjen vissza dolgozni, és bízza a gyermekét az aktuális gyermekintézményekre.
– Az igazi megoldás, hogy az édesanya tényleg választhasson. Döntse el, meddig akar otthon maradni a gyermekkel, és ha visszamegy dolgozni, akkor tényleg legyenek bölcsődék és óvodák elegendő számban. Ebben azonban nincs előrelépés. A reklámozott magánintézmények drágák, alapításuk rengeteg adminisztrációval jár. Tény, hogy a nőknek megnőtt a munka fontossága. Nem azért, mert emancipáltabbak lettek, hanem mert olyan bizonytalan a helyzet, hogy muszáj a családot két lábra állítani, szükség van a nő keresetére is. Úgy gondolom, hogy két évig a gyermek legyen otthon az anyával, és kétéves korában be lehet adni a bölcsődébe. Kérdés, milyenbe. Most úgy növelik a kapacitást, hogy betesznek még kiságyakat. Ezzel csökken az alkalmazottak fizetése, és nő a zsúfoltság. Az egész gyermekmegőrzővé silányul, miközben a bölcsőde ellen egyébként is van egy ellenérzés, ezért kellene olyannak lennie, hogy nyugodt lelkiismerettel lehessen mellette dolgozni. Bölcsődék létesítéséhez a vállalatoknak semmiféle érdekük nem fűződik, a beruházáshoz még igénybe lehet venni uniós támogatásokat, de a fenntartás nagyon drága.
Magyar Nemzet
Erzsébet-utalványban fizethetik augusztustól a szociális segély egy részét
A települési önkormányzatok augusztus 1-jétől rendeletben írhatják elő, hogy legalább tízezer forintnyi rendszeres szociális segély folyósításakor az ellátás összegéből ötezer forintot készételvásárlásra felhasználható Erzsébet-utalványban fizetnek ki. A parlament erről hétfőn a szociális tárgyú törvények módosításával döntött. Változik a gyermekvédelmi törvény is: a módosítás értelmében a település jegyzője a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosultaknak október 1-jétől nem pénzben, hanem Erzsébet-utalványban nyújt támogatást. Az Országgyűlés rögzítette azt is, hogy a következő tanévtől a gyermek életkorától és a család jövedelmi helyzetétől függetlenül nem jár családi pótlék akkor, ha a tanuló ötven órát igazolatlanul hiányzik az iskolából.
A családbarát aluljáró
A kívánságokból két fontos javaslatot kellene sürgősen megvalósítani. Az egyik a részmunkaidős foglalkoztatás, amiről harminc éve csak beszélünk, a másik a családi óvodák és napközik alapításának egyszerűsítése. A harmadikat én ajánlom a családbarát munkacsoport figyelmébe. Ha a gigantikus álmok mellett elintéznék, hogy a budapesti aluljárókban gyermekkocsirámpákat fektessenek le, az csak egy kis lépés volna a családtámogatások útján, de hatalmas a gyermekkocsival kínlódó édesanyáknak.
Seszták Ágnes
Magyar Nemzet
A demográfiai tényeket nem lehet figyelmen kívül hagyni
Botos Katalin és Botos József szerint a demográfiai tényeket nem lehet következmények nélkül figyelmen kívül hagyni. A termékenységi ráta a rendszerváltáskori 1,9-ről 1,2-re csökkent, miközben a nyugdíjasok száma a 2,2 millióról 3,1 millióra emelkedett. Németországban már bevezették az úgynevezett elöregedési koefficienst: ha nem születik elég gyerek, nincs reálnyugdíj-emelkedés. Portugáliában is figyelembe veszik a születésszámot: a járulékot a szerint differenciálják, hogy hagy-e és mennyi járulékfizetőt maga után a leendő nyugdíjas. Egy, a gyerekvállalást is figyelembe vevő nyugdíjrendszer csak akkor lehet életképes, ha a mindenkori kormányok ehhez megfelelő családpolitikai intézkedéseket rendelnek, hiszen ma egy gyerekkel is azonnal a létminimum alatt találhatja magát egy család. Botosék javaslata szinte szó szerint beépültek a Nemzetgazdasági Minisztérium vitaanyagába. Az anyag kiemeli: a járulékfizetés nem öngondoskodás, hanem az előző generációval szemben fennálló kötelezettség teljesítése. Az öngondoskodás az önkéntes pénztári mozgalom és más előtakarékossági formák által lehetséges.
Világ Gazdaság
A minőség forradalma kell
Árva László szerint Németh László 1933-as tanácsa, hogy mennyiségi eredmények helyett a minőséget kellene a középpontba állítani, ma fontosabb, mint bármikor volt. Hiszen a rendszerváltást követően a magyar vállalatok nagy része összeomlott, és a magyar gazdaság a nemzetközi vállalatoknak olcsó munkaerőt kínáló összeszerelő műhelye lett, ahol a kreativitás és az alkotószellem egyre szűkebb területre kénytelen visszahúzódni. A minőség forradalmának ma azt kellene jelentenie, hogy a kormányzat igyekszik a hazai nagy a hozzáadott értékű tevékenységet folytató vállalkozásokat támogatni és helyzetbe hozni. Napjainkban az EU alapvetően szétszakadt a magas minőségi tevékenységet folytató centrumra, és az egyre inkább összeszerelő munkát végző, illetve turizmus-vendéglátás iparból élő perifériára. A minőségi szétszakadás sok közgazdász szerint a fő oka az EU jelenlegi válságának is, hiszen mindenki a centrum termékeit akarja megvenni. A centrum pedig már nem hajlandó a perifériának hiteleket adni azért, hogy azok több német és francia terméket vehessenek. A minőség forradalmát érvényesíteni kellene demográfia terén is, különben az egyenlőtlen gyermekvállalási hajlandóság a munkaerő minőségének leromlását, az ország versenyképességének további hanyatlását fogja eredményezni.
Magyar Nemzet
A minőség elfelejtett forradalma
A gazdaság, a gyermekvállalás és a bevándorlás az a három olyan terület, ahol Magyarországnak, illetve egész Európának minél hamarabb a "minőség forradalma" útjára kellene lépnie, habozás és mellébeszélés nélkül meghatározva a célokat, és kitűzve az ahhoz vezető feladatokat. A problémák megértéséhez és a feladatok kitűzéséhez azonban valószínűleg inkább a magyar népi írókhoz lenne érdemes visszanyúlni, és nem a brüsszeli bürokraták által az elmúlt évek során folyamatosan megfogalmazott és hamar életképtelennek bizonyuló programokat és stratégiákat kellene figyelembe venni. A magyar népi írók ugyanis jól látták a legfontosabb problémákat, és nem az ő hibájuk, hogy nem vették figyelembe figyelmeztető szavaikat.
Árva László
Magyar Nemzet
Jogot a kisdedeknek!
A brit gyermeknevelés felügyeleti szerve, az Ofsted minap megdicsérte azokat az óvodákat, ahol bevezették, hogy a csemeték szabadon választhassanak a fiú- és a lányruhák, a babák és a játékautók közül. Az ellenőrök szerint már egy négy-öt éves képes eldönteni, fiúként, vagy lányként érzi-e jobban magát, de azt is, milyen keresztnévvel lenne elégedett. Az intézet kifejezetten bátorítja a szülőket és a nevelőket, mielőbb jelezzék, ha a lurkó nincs kibékülve a saját nemével, ők majd megteszik a szükséges szakmai lépéseket....Idehaza e téren is nagy a lemaradás. Volt ugyan egy ígéretes óvodai elképzelés az MSZP-SZDSZ-időkben (apa, anya helyett egyes szülő, kettes szülő elnevezés), ám be kellett látni: nálunk ez még korai. A maradi Orbán-kormány még mindig az elavult családban gondolkodik, ahol a papa és a mama masnit köt a kislány hajába, a fiúnak meg stoplis cipőt vásáról, ha az már elunta a csúzlit... Csoda, ha Európa ferdén néz ránk?
Pilhál György
Magyar Nemzet
A szocialisták elhanyagolták a családokat
Az MSZP-s Burány Sándor szerint több és többféle adót kell fizetniük az embereknek, mint két éve. Erre reagálva Selmeczi Gabriella közleményében úgy fogalmaz: „bizonyára elkerülte Burány Sándor figyelmét, hogy a világgazdasági válságra reagálva a magyar adórendszer radikális átalakítása zajlik, melynek során jövőre lényegesen egyszerűsödik az adóbevallás rendszere.” A Fidesz szóvivője leszögezi azt is, hogy az új, arányos adórendszer a munkát és a teljesítményt értékeli. Emlékeztet arra, hogy míg korábban az adók jó része a munkából élőket terhelte, most a közteherviselésben jelentős szerepet kell vállalniuk a bankoknak, a monopol helyzetű közszolgáltatóknak, és a fogyasztás adóztatásával azoknak is, akik a jövedelmüket sikerrel titkolták el.
Mint írja, a közteherviselés átrendezése során jelentős jövedelemnövekedést sikerült elérni azoknál a családoknál, akiket a szocialisták a korábbiakban teljesen elhanyagoltak. 2011-ben a reálkeresetek értéke átlagosan 5,8 százalékkal, a háromgyermekesek esetében pedig 19 százalékkal növekedett.
„Igaza van Burány Sándornak abban, hogy sokkal jobb is lehetne a helyzet, ha a szocialisták olyan állapotban adják át az országot, mint amilyenben átvették”– zárul Selmeczi Gabriella közleménye.
fidesz.hu