Magyar népszokások - Február 2. - Gyertyaszentelő Boldogasszony napja

 

 

Mint az ünnep neve is elárulja, ilyenkor szoktak gyertyát szenteltetni a katolikus falvakban. A hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embereket.

 

Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a „pogánykát” ki ne cseréljék a gonosz, rossz szellemek. Amikor a fiatal anya először ment a templomba az ún. egyházkelőre vagy avatásra, szintén szentelt gyertyát vitt a kezében.

 

Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, „hogy annak fényénél múljon ki a világból” - például az Alföldön, Tápiószentmártonban.

 

Szentelt gyertya égett a halott mellett is. Mindenszentek napján és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken, húsvétkor és karácsonykor is meggyújtották.

 

Ugyancsak az egész nyelvterületen elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, égzengés, villámlás és jégeső ellen szentelt gyertyát kell gyújtani. Valószínűleg hasonló védelmi célzattal falaztak szentelt gyertyát az épülő házba is.

 

A Szeged vidékiek a szentelésről hazatérve a kilincsre is helyeztek egy kis darabot a gyertyából, hogy békesség legyen a házban. A gyümölcsfákat is megveregették a szentelt gyertyával, hogy bőven teremjenek.

 

A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték. Turán (Gödöllői-dombság) például a belüknél összekötött gyertyákat a szentképre akasztották.

 

Az Ipoly vidéki falvakban (Északi-középhegység) többnyire három gyertyát szenteltettek meg, a kisebbet égzengéskor, viharkor vették elő, a nagyobbak közül az egyiket a nagybeteg vagy a haldokló kezébe adták.

 

Ugyancsak általánosan elterjedt időjárás- és termésjósló hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz. Közismert a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg.

 

Általában úgy vélik, hogy ha február 2-án jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ellenkező esetben a Mura-vidéken úgy tartották:

 

"Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó,

fúj a szél,

Nem tart sokáig a tél."

 

A Drávaszögben a tél várható hosszára jósoltak oly módon, hogy gyertyát szúrtak a földbe. Amilyen mélyen a sárba lehet a gyertyát dugni, olyan mélyen fog még megfagyni a föld – vélték.

 

Közismert regula:

 

„Ha fénylik gyertyaszentelő,

az isiket szedd elő!” – azaz még fűteni kell.

 

Az időjárással összefüggésben a várható termésre is jósoltak. Például a szlavóniai magyarok (Délvidék) ezen a napon esőt vártak a jó termés reményében.

 

A Bács megyei Topolyán (ma Délvidék) úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd.

 

Jászdózsán (Alföld) úgy mondták: „Ha gyertyaszentelő fényes, akkor szűk termés lesz!”

 

kattints a képekre - érdemes!

Most akkor melyik nemzet a legtoleránsabb a világon?
Január 13: a Vallásszabadság Napja

Ma 454 éve a magyarok, a világon elsőként - a Tordai Országgyűlésen - kimondták a vallásszabadságot, vagyis a toleranciát.

Az erdélyi rendek 1568-ban(!) törvénybe iktatták a szabad vallásgyakorlatot. A ma, állítólag nagyon demokratikus országokban, mindennaposak volt a kirekesztés, dúltak a vallásháborúk, Amerikában a legjövedelmezőbb vállalkozás a rabszolga kereskedelem volt.

Eközben a magyarok az erdélyi Tordán kimondták, hogy:

„... a prédikátorok minden helyen az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse az ő lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, kinek tanítása neki tetszik.

Ezért senki a szuperintendensek közül, se mások a prédikátorokat ne bánthassák, ne szidalmaztassék senki a vallásért senkitől, az előbbi constitutio szerint és nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításáért bárkit is fogsággal, vagy helyéből megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból lészen, mely hallás Isten igéje által van.”

fotón: Körösfői Kriesch Aladár (1863-192o) - Tordai országgyűlés