Egy hamisított kép, amely eredeti festője okán értékesebb, mint amire hamisították - Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) - Teniszező társaság
A festményről mindössze 1936-ban történik említés Lehel Ferenc egy írásában. E szerint a mű 1919 után Magyarországon volt, de mivel nem akadt rá vevő, visszakerült Losoncra az akkori Csehszlovákiába, ahol a festő azt annak idején megalkotta.
A kép ezt követően jó hat évtizedre eltűnt a kutatók szeme elől. 1999 júliusában, a Magyar Nemzeti Galériában működő Műtárgy Adatszolgálat nyári szünet előtti egyik utolsó munkanapján egy ügyfél mutatta be a jelzés nélküli festményt, melyet F 1550 számon adatszolgálatra átvettek. A beadó nem tudta, ki lehet a kép szerzője. A kép bizony nagyon is Csontváry alkotásaira emlékeztette a szakértőket. Jöttek a nyaralások, mindnyájan szabadságra mentek, ügyfél pedig időközben meg sem várva kutatások eredményét, hirtelen visszavitte a festményt.
Az ezt követő, feltehetően többszöri tulajdonosváltásokkor került rá a képre Gulácsy Lajos szignója, s bizonyos, hogy a legutolsó tulajdonosát már rossz-szándékú kereskedők csapták be, mikor Gulácsyként adták el neki az ismeretlen festményt, valamikor a 2000-es évek elején. Igaz százmillióért kelt el az "ál-Gulácsy" kép, de ez az ár töredéke egy ilyen ritkaság számba menő Csontváry alkotásnak.
A kép piszkos állapotban, de lényegében sérülésektől mentesen került elő.
Olyan kompozíciót látunk, melyben a nagy Csontváry-művek számos jellemző megoldása már csírájában jelen van.
...sokszor a szavak hibásak csak
"...sokszor a szavak hibásak csak. Az ember akar valami jót, s a szavak másképpen jönnek valamiképpen, és egészen más lesz belőle, mint amit az ember akart. A szavak csak úgy jönnek, az ember nem is gondol oda, csak kimondja őket. És készen van a baj."
Wass Albert (1908-1998) - író, költő
Új könyv a piacon! - Megjelent a "Szlovákia története" - bővített kiadása
Új könyv a piacon!
Magyarország mai északi szomszédja, Szlovákia egyéb híján, a magyargyűlöletben találta meg (próbálja megtalálni) “identitását”.
Az egyébként – a ruszinok mellet – minden tekintetben a magyarsághoz legközelebb álló nemzetiségből, a ” tót atyafiakból” próbál a szlovák hivatalos politika antidemokratikus, nacionalista eszközökkel, módszerekkel magyargyűlölő társadalmat létre hozni – rövid távon nem kevés “sikerrel”.
Ez a kreált önigazolás - Szlovákia létének történelmi hagyományait helyettesíteni kívánó, hazugságokra, tények hamisítására építő, és a valóságot meghamisító ”stratégia” nem egyéb, mint önámítás, ezért tartósan nem is lehet eredményes.
Az identitás ugyanis pozitív tartalmú fogalom, melynek alapja nem lehet egy olyan negatív érzés, mint a gyűlölet, mert gyűlölet-téglákból nem lehet szilárd várat építeni.
Arról nem is beszélve, hogy két évtized alatt meg egyébként sem lehetne, még pozitív eszközökkel sem pótolni évezrednyi államiságot.
Még akkor sem, ha a napokban megjelent a “Szlovákia története” című könyvecske – bővített kiadása. :D
Kokas Ignác (1926-2009) festőművész képeiből
1952-ben szerzett diplomát a képzőművészeti főiskolán, Bernáth Aurél tanítványaként.
Kokas Ignác festményei ablakok egy sehol sincs univerzumba. Végtelen tereket nyitnak meg a szem számára a színek kavalkádjából kirajzolódó alakzatok, amelyek úgy sejlenek föl a képeken, mint a valóság darabjai képzeletünk szövetében.
A tájnak, az égnek, élőlényeknek és szobáknak csak maradványait hordozzák, azt amit a művész kiemel a valódiból, a természetből. Külső és belső világok csapnak össze, viszonyuk egyszerre teljes ellentétesség és tökéletes harmónia.
Kokas érzeteket, látomásokat fest, amelyekből a természet rajzolódik, az a természet, ami körülvesz minket, és az, ami bennünk van. A kettő elválaszthatatlanságáról tesz tanúbizonyságot minden festménye.
Igazi tájak keverednek igazi képzetekkel, és válnak ember és természet közötti kapcsolat örökkévaló sűrítményévé. Ami ezeken a képeken van, az nincs soha, mindig fennáll, és megrendítően pillanatnyi.
Vaskapu-szoros vidéke - Al-Duna - Délvidék - Bánság
Az önálló és mindinkább fejlődő magyar hajózás és hajóépítő-ipar mellett jelentőségteljesek azok a munkák, amelyeket hazánk a Duna hajózhatóvá tétele és szabályozása érdekében tett. Itt elsősorban is a zuhatagi szakasz szabályozására kell gondolni, hisz annak hajózási akadályai a lehető legnagyobb mértékben megnehezítették hazánknak és más államoknak a tenger felé irányuló forgalmát. A Duna szabályozásának problémája már a reformkorban napirendre került. Az akkori kisebb robbantásoktól és szabályozásoktól eltekintve a legnagyobb jelentőségű az a felmerés, amelyet Vásárhelyi Pál végzett, s amely alapja volt a később megindítandó munkáknak. A szabadságharc bukása, majd az azt követő Habsburg önkényuralom hosszú ideig levette a napirendről a zuhatagi szakasz rendezésének ügyét és úgy látszott, hogy arra még hosszú időn keresztül nem kerül sor.
Az 1878 évi berlini szerződés Ausztria-Magyarországra bízta a munkálatok elvégzését. De végső fokon az aldunai szakaszon a magyar kormány viselte a szabályozási munkálatok teljes költségét.
A munka gyors elvégzése érdekében kerülték a hosszadalmasabb zsilipes csatornák létesítését és ehelyett fenékcsatornákkal, valamint a Vaskapunál gátak közé szorított nyílt csatornával igyekeztek a hajózási viszonyokon javítani. A nagy vízsebességgel szemben továbbra is kötélvontatás segítette volna át a hajókat a nehéz szakaszon - ahogyan ez a Vaskapu-csatornában mozdony előfogat alkalmazásával még ma is történik.
forrás: Székely György - Vándor székely hazatalál oldal
Nincs falábú, csak türelmetlen ember: aki el tudja fogadni, hogy a hibázás része a tanulásnak, az meg tud tanulni táncolni. És aztán ha a sikerélmény sodorja tovább, ha már a lépéseket nemcsak egyenként sajátította el, hanem össze is tudja fűzni azokat, akkor egészen biztos, hogy jól fogja érezni magát a táncparketten – ennyi röviden a Kék Hold Táncklub filozófiája. Azé a Kék Hold Táncklubé, mely tizenkét esztendeje kezdte a táncoktatást Sepsiszentgyörgyön, idéntől már Kézdivásárhelyen is csoportot indított, és február 21-én megszervezi a második Szőllősy bált Árkoson a Szentkereszty-kastélyban. A Kék Hold Táncklub – akár a legtöbb beteljesült álom – egy szerelmi történettel kezdődött: a két, akkor még ifjú egyetemista, azóta háromgyerekes házastárs, Marton Enikő és Imreh István beleszeretett a táncba. Kolozsvári éveik alatt tanultak intézményes keretek közt társastáncot, és még akkor eldöntötték, hazajőve maguk is táncoktatásra adják fejüket. De – és ez nagyon fontos része volt elhatározásuknak – már a kezdet kezdetén kikötötték, csak „mellékesként” csinálják, nem a megélhetésért, hiszen akkor más szempontok jönnek be. Innen visszanézve helyesnek tartják, hogy kitartottak elveik mellett: így maradhatott meg szívügyükként közös szerelmük, a tánc. Tizenkét éve egy hat párból álló diákcsoporttal kezdték, aztán egyszer csak megjelentek szüleik is, két év múlva már felnőtt csoportot is kellett indítaniuk. Persze, reklámozták is magukat, hirdetéseket adtak fel, még plakátot is készítettek – ezek java része még mai napig is porosodik valahol: nincs szükség rájuk, hiszen szájról szájra jár a Kék Hold Táncklub híre. Hogy mi a titka e sikernek? Imreh István szerint elsősorban az, hogy a klubba jelentkezők csupán táncolni indulnak, de észrevétlen közösséggé alakulnak, mely nemcsak a heti egy alkalommal tartott táncórákon jön össze, esetleg az azokat követő alkalmankénti sörözésen-borozáson, hanem hétvégeken is találkoznak, a táncolás „leple alatt” baráti társaságok alakulnak ki. És persze, mindenekelőtt a tánc varázsa az, ami mindig visszacsalja a régi párokat, odavonzza az újakat. Tavaly, amikor tízévessé vált a felnőtt táncoktatás, megkérték a „tanítványokat”, fogalmaznák meg, miért jó a Kék Hold Táncklubba járni. „Ez a mi ünnepnapunk, amikor csak egymásra figyelünk a párommal a táncóra alatt és után, amikor borozással és beszélgetéssel folytatjuk a gyermekmentes estét.” „Jó a párommal valami közöset tenni hetente másfél órát intenzíven, rendszeresen. A közös mozgás építi a közös mivoltunkat. Ez alatt az idő alatt megszűnik minden más, jó kikapcsolódni, mozogni, megtanít koncentrálni, egymásra figyelni, lazítani.” A sok véleményből kiragadott két válasz egy másik dologra is rávilágít: a tánc révén a házastársak újra felfedezhetik egymást, megtanulnak jobban ráérezni egymás rezdüléseire, nemcsak a társastánc megkövetelte mozgás-összehangolás szintjén, de gondolati síkon is. Hogy milyen táncokat oktatnak a Kék Hold Táncklubban? A társastáncok mindenikét, kezdve a standard vagy báli táncoktól a latin-amerikai táncokon át a divattáncokig. A cél nem az, hogy versenytáncosokat neveljenek, hanem hogy a tanévvel párhuzamosan futó egy év alatt a tanítványok hét-nyolc táncba belekóstoljanak, egy-egy tánc pár figuráját magabiztosan használják. Apropó, versenytánc. Imreh István tudomása szerint az országban csak Szilágy megyében és Háromszéken nincs versenytáncklub, és hogy miért? Mert az teljesen más jellegű kihívás, a heti egy gyakorlás édeskevés, azonkívül, bár van mérhető része, a versenytánc elbírálása mégis szubjektív (ezért is nem vált olimpiai sportággá), gyomor kell hozzá és könyöklés – fogalmazta meg Imreh István. Érdekes jelenség a nyitótáncot tanulni óhajtó lagzis párok feltűnése. Olykor a táncoktatókat is megizzasztják, mert az még hagyján, amikor az összekelni szándékozó ifjak csak egy sima keringővel óhajtják megnyitni a lagzin a táncot, az sem gond, ha arra a zenére szeretnének táncolni, amely összehozta őket, a fejtörés akkor kezdődik, mikor poénos tánccal akarnak fellépni: több műfaj gyors váltására kell ilyenkor kidolgozni mindig sajátos koreográfiát, aminek a betanítása sem egyszerű. De akinek szerelme a tánc, ez az igazi kihívás. Egy év kihagyás után másodjára lesz Szőllősy-bál szombaton. Érdekes figurája Szőllősy Szabó Lajos a táncművészetnek, aki életét a magyar nemzeti tánc elismertetésének és népszerűsítésének szentelte. Kézdiszentléleken született, Kézdivásárhelyen tanult, vándorszínésznek állt be, többnyire táncbetétekben, felvonásközökben, táncjátékokban lépett fel a maga szerkesztette táncaival. Az „első magyar társastáncz”, a körmagyar megalkotásával, bécsi, párizsi bálokba való eljuttatásával többet tett a magyarság megismertetéséért, mint az akkori teljes magyar diplomácia. Sorsa tragikusan zárult: a budapesti Erzsébet szegényházban halt meg, elfeledve. Olyannyira elfeledve, hogy szülőföldjén is csak 2013-ban fedezték fel, s bár az évben Szentléleken emléktáblát is avattak tiszteletére, neve újra feledésbe merülne, ha a Kék Hold Táncklub el nem határozza, évente az ő nevével szólítja olyan bálba a közönséget, melynek célja a minőségi szórakozás lehetőségének megteremtése mellett a reformkori táncok – körmagyar, palotás, francia négyes, polka, keringők, verbunk stb. – népszerűsítése. Hagyományteremtésnek elsőrangú ötlet.
Két műtárgy az egykori budai irályi palotából - Budapest
Nem sok minden maradt meg az egykori budavári Királyi Palota berendezéséből, anno széthordták, elégették, lebontották...
Magyar népi díszítések - Palóc hímzés - Aszód vidéke - Északi-középhegység
Aszód vidékét a palócság legdélibb részeként tartja számon a néprajztudomány. A turaiak és a boldogiak viselete-hímzése sok hasonlóságot mutat egymással.
A turai hímzés magában foglalja mindazokat a sajátosságokat, amelyek a magyar népi hímzések legújabb stíluskorszakára jellemzőek.
Egy községen belül tanulmányozható a fehér-hímzés kialakulása, a színes-hímzés virágzó kibontakozása és a befejezés: a népi iparművészeti alkotások, amikor az újra való törekvésben a mai kor követelményeihez alkalmazkodva ismét megjelent a hagyományos jelleg.
A felvidéki Nagysároson nyitotta meg a régi parókia épületében a Kassai Polgári Klub azt a kiállítást, melynek címe: „Rákóczi és a kuruc harcosok nyomában". Ebből az alkalomból látogatott el a településre Szesztay Ádám, Magyarország kassai főkonzulja, akit először František Bartko, a város polgármestere fogadott kollégáival. Figyelmességként, egy magyarul beszélő polgár, Norbert Lenz is jelen volt, valamint felesége, Štefánia Lenzová, a helyi Közösségi Alapítvány gondnoka, Dr. Peter Holakovský az alapítvány kuratóriumának elnöke, Katarína Pirohová, a helyi Kulturális Információs Központ igazgatója és Stanislava Jarkovská, a Múzeum és Képtár igazgatója. Ez a Tarca-menti szlovák település többek között arról nevezetes, hogy egyik utcáját Rákócziról nevezték el. Martin Sárossy, a Rákociho /sic!/ cesta - Rákóczi Útvonal - Rakoczi Path nevű polgári társulás vezetője a fejedelemmel kapcsolatos helységeket kívánja összekötni Borsitól Bacskán át Kassáig, Eperjestől Nagysárosig és föl Zboróig, azon felül a nagysárosi vár helyreállítása körül ügyködik. A polgármester tájékoztatta vendégét helyi aktivitásaikkal. Megemlítette, a művészeti iskola szeptemberben ünnepli fennállásának tizenötödik évfordulóját. Ismertették múzeumukat és képtárukat, mely a település történetét mutatja be. Ott berendeztek egy gyerekkuckót is, ahol a gyerekek játékos formában ismerkedhetnek városuk múltjával. Szeptember első vasárnapján Sárosi Várnapokat rendeznek. Annak ellenére, hogy a vár megközelítése nem egyszerű, mégis legutóbb a várudvar megtelt. Beszámoltak Rákóczi kápolnájáról is, mely egy templom szentélye volt egykor. Az viszont egy kolostor részét képezte. Az épületen külső freskókat találtak. Az épületet meleg levegővel fűtötték. A polgárok gyűjtötték össze a szükséges pénzösszeget, hogy restaurálni lehessen. Tervezik azt megnyitni a nagyközönség előtt. Egykor a Pulszky család tulajdona volt. A fölöslegesen lebontott Rákóczi-kastélyt meg egykor Pulszky Géza birtokolta. Elhangzott az az adat is, hogy Kelet-Szlovákiában található az ország műemlékeinek három negyede. Így a magyar turisták szempontjából nagyon attraktív Sáros területe, a szlovákiaiak számára meg a magyarországi termálfürdők jelentenek vonzerőt. Arról is szó esett, hogy a két ország között megállapodás létezik a műemlékek közös helyreállításáról. Štefánia Lenzová kuratóriumi gondnok a vendégnek bemutatta munkásságukat. 1998-as megalakulása óta az alapítvány a kultúra, művelődés, amatőr sporttevékenység, környezetvédelem, szociális és egészségügyi szolgáltatás, a roma-kérdés megoldása, műemlékvédelem és –helyreállítás, valamint a demokrácia, a vallási és etnikai türelem biztosítása területén folytatja tevékenységét. Majd átmentünk a régi parókia épületébe, amely ma helytörténeti múzeum és képtár otthona, ahol sor került a kiállítás megnyitására. Szlovák kuruc dalokból hallottunk részleteket. Stanislava Jarkovská igazgató bemutatta és üdvözölte a vendégeket, majd Szesztay főkonzul köszöntötte az egybegyűlteket azzal, hogy ő a nemrég megválasztott polgármester első külföldi vendége. Nagysáros nevét már akkor megjegyezte, amikor a fejedelem életrajzát tanulta az iskolában, hiszen az itteni kastélyban tartóztatták le, majd a bécsújhelyi börtönből megszökve Lengyelországba menekült. Ezután következett a közös szabadságharc. Ebből a történetből is tanulhatunk a közép-európai szolidaritásról. Akkor a magyarok Magyarország összes népe érdekében fogtak fegyvert. A történet az együttélésről szól. Tanuljunk meg szolidárisak lenni egymással és segítsük ebben azokat is, akik erre rászorulnak. Itt a főkonzul Ukrajnára utalt. Palenčárné Csáji Ildikó mutatta be a kiállítást és méltatta a fejedelem szabadságharcát. A nyolc esztendeig tartó szabadságharctól mindenki a viszonyok javulását várta. Az alkotmány semmibevétele robbantotta ki az elégedetlenség után a felkelést. A török alól felszabadított területeket idegeneknek adták, a végvári katonaságot szélnek eresztették. A szabadságharchoz a nemzetiségek is csatlakoztak, a ruszinok lettek a Gens Fidelissima, de ott voltak a fejedelem oldalán a szlovákok, a szepesi szászok, a románok egy része, csak a délszlávokat nem sikerült megnyerni az ügynek. A szabadságharcot ugyan katonailag leverték, de ez nem jelentett egyben politikai vereséget is. Az abszolutizmus nem érvényesülhetett teljes mértékben. A kiállítás, mely 2006-ban készült Rákóczi hamvainak hazahozatala századik évfordulója alkalmából, hagyományos módon, időrendben mutatja be e történetét, családi képeket láthatunk, a korabeli városképeket és ehhez kétnyelvű magyarázó szöveg társul. Palenčárné külön fölhívta Benczúr Gyula közismert festményére a figyelmet, mely Rákóczi elfogatását ábrázolja a nagysárosi kastélyban. A kiállítás ahhoz nyújt támpontot, hogy jobban megismerjük közös történelmünket és annak jelentőségét. A vándorkiállítás itteni megrendezését Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere segítette az NKA anyagi támogatásával. Majd Štefan Sárossy saját kiadványáról beszélt, melyet a lebontott nagysárosi várkastélyról készített. Elmondta, fiatal korában a történelem nem tartozott kedvenc tantárgyai közé. Gyengeáramú villanyszerelőként dolgozott. Elmúlt ötven éves, amikor egyre elmélyültebben kezdett foglalkozni városa történetével. „Feleségem szerint, akkor nőtt be a fejem lágya." – jegyezte meg tréfásan. - Akkor döbbent rá, hogy becsülni kell azt, amit elődeink hagytak ránk. Apja képeslapgyűjteményéből a Szent Kunigunda-kápolnát és a kastélyt egy festményen örökítette meg, mely házuk külső falát díszítette. Apja mellett második példaképe Jozef Leščák plébános, akinek emléktáblája a múzeum épületét díszíti. Neki köszönhető, hogy a régi parókia megmaradt. Prédikációiban mindig kitért a helyi vonatkozásokra és a Rákócziakra is. Idős korában jutott tudomására, hogy utódja le akarja bontani a 18. sz.-i plébániát. Nagyon fölháborodott. A helyiek összefogtak és az épületet megvédték. Így csak egyik részét bontották le, melynek helyén ma az új parókia áll. Sárossy egy jelentős anyagot gyűjtött össze, melyet közzé kívánt tenni a jövő nemzedékek számára. Akkoriban a szlovák rádióban elhangzott egy műsor II. Rákóczi Ferencről, amit ő följátszott és abból azután meghallgattuk a helyi vonatkozású részt. A fejedelem a nagysárosi kastélyban telepedett le ifjú házasként. Itt rendezték be otthonukat, ahol békésen kívántak élni. Ez az időszak öt évig tartott. Majd második, életének nevezetesebb korszaka letartóztatásával zárul 1701. április 18-án. A kastélyról nem talált sok adatot a forrásokban, de amit összegyűjtött, azt az általa kiadott kötetben közreadta. A múzeumban megtalálható az az összetört emléktábla, melyet az épület kapuzata fölött helyeztek el 1903-ban, a szabadságharc 200. évfordulója alkalmából. Ezután a polgármester pohárköszöntőt mondott és a vendégek megtekintették nemcsak a Rákóczi-kiállítást, hanem a helytörténeti tárlatot, melyen külön helyiség mutatja be az egyházi vonatkozású emlékeket, a templomban feltárt sírköveket, a régészeti ásatások eredményét, kályhacsempéket, patkókat, fegyvereket és a vár modelljét, mely 1962-ben készült Georg Hoefnagel rézkarca alapján. A makettet 2002-ben helyreállították. Természetesen a nagysárosi sörkészítés bemutatása sem maradhatott ki.
