Az embernek nem kell sokkal okosabbnak lennie a többinél
"Az embernek nem kell sokkal okosabbnak lennie a többinél, ha boldogulni akar az életben, az is elég, ha csak egy nappal megelőzi őket."
Szilárd Leó (1898-1964) - világhírű atomfizikus
Egy ember soha nem magányos
"Egy ember soha nem magányos, ha érdekli egy másik ember sorsa. Segíteni mindig lehet, mindig lehet egy kicsivel többet adni."
Szepes Mária (1908-2007) - író, költő, színész, forgatókönyvíró
Magyar közmondások, szólások
"Keserű a tűrés, de édes a gyümölcse"
Magyarázat: bármennyire nehéz is türelmesnek, kitartónak lenni, célunk elérése gazdagon kárpótol nehézségeinkért.
Munkácsy Mihály (1844-1900) - Pásztorleány az erdőben
Szenzáció!
Méltán világhírű festőművészünk egyik legjelentősebb képe került elő a közelmúltban, s ismerhette meg azt újra, a világ művészeteket kedvelő közvéleménye
Munkácsy Mihály (1844-1900) - Pásztorleány az erdőben
Igen, nekünk kell például határozott nemet mondanunk az újabb világháború kirobbantásában érdekelt világhatalmi csoportok terveire, politikájára!
"Hiszem, hogy világunkat nem a nagyok, az uralkodók formálják, mentik meg, hanem az egyszerű emberek, akik a maguk névtelen hősiességével bizonyítják, hogy az ember minden bűne ellenére hordozza istengyermekségének csodálatos vonásait"
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Ferenc pápa üzent a globális pénzhatalomnak és politikai kiszolgálóiknak - az emberiség semmit nem tanult az első és a második világháború kudarcából, és jelenleg a harmadik világháborút éli meg
Érdekek, geopolitikai tervek, pénz- és hataloméhség, valamint a fegyverkereskedelem a felelős a háborúk okozta pusztításért – hangoztatta Ferenc pápa Észak-Olaszországban, az Isonzóhoz és Doberdóhoz közeli Fogliano Redipuglia katonai temetőjében mondott homíliájában, amelyben az első világháború és a mai világ konfliktusainak borzalmairól beszélt. A háború őrültség, a háborúk kirobbantói bánják meg bűneiket! – fogalmazott a pápa.
„A háború őrültség, mindent elpusztít és tönkretesz. Pusztító terveivel gyarapszik és maga a pusztítás táplálja. A háború senkit sem kímél” – hangoztatta Ferenc pápa a világ összes háborújának áldozataiért és a békéért bemutatott szentmisén. Az egyházfő szerint az emberiség semmit nem tanult az első és a második világháború kudarcából, és jelenleg „darabokban ugyan”, de a harmadik világháborút éli meg.
A most száz éve kitört első világháború legnagyobb olaszországi, több mint százezer, többségében ismeretlen katona temetőjében felállított oltárnál Ferenc pápa kijelentette: mindazoknak, akik itt fekszenek, terveik és álmaik voltak, életüket az törte ketté, hogy az emberiséget akkor sem érdekelte, mi történik testvéreivel.
A háborút a kapzsiság, az intolerancia, a hatalomvágy robbantja ki, az ezeket igazoló ideológiával a háttérben, de a felelősség azt a magatartást is terheli, amely azt mondatja velünk, „mit érdekel engem, mit érdekel a testvérem sorsa, miért én törődjek vele?” – hangoztatta az egyházfő. Hozzátette: a mostani újságok főcíme is az lehetne, hogy mit érdekelnek bennünket a mai háborúk. Egyedül a másikkal törődés segíthet a konfliktusokkal szemben, aki azt mondja, hogy ez őt nem érdekli, magát ítéli el – fogalmazott a pápa.
Beszédének egy részét az egyházfő azok ellen intézte, akik a háborúval üzletelnek, borzalmakat terveznek, konfliktusokat szerveznek. „Térjenek meg! Érezzenek fájdalmat, bánják meg bűneiket, kérjenek bocsánatot és sírjanak!
Szívük korrupt és nem képes többé sírni! (…) Megtérésre van szükség. Az emberiségnek arra van szüksége, hogy sírjon és most itt a sírás ideje!” – idézte fel a háborút elítélő, a száz évvel ezelőtti egyházfő, XV. Benedek szavait - „felesleges mészárlásnak” nevezve a háborúkat Ferenc pápa.
A nap képe - Ferenc pápa
Ferenc pápa mintegy tíz percig imádkozott az egykori olasz frontvonalon elesett katonák sírjainál Fogliano Redipuglia első világháborús osztrák-magyar temetőjében
fotó: MTI - Koszticsák Szilárd
Százezrek lepték el Barcelona utcáit - Katalónia nem Spanyolország!
Katalánok százezrei tüntettek csütörtökön Barcelonában, követelve a jogot, hogy szavazhassanak régiójuk függetlenségéről, ahogy azt Skóciában teszik egy hét múlva.
Az Artur Mas katalán elnök nacionalista koalíciója (CiU) által irányított polgármesteri hivatal 1,8 millióra taksálta az északkelet-spanyolországi nagyváros központjában összesereglett függetlenségpárti tüntetők számát.
A hatalmas tömeg Barcelona két sugárútját elárasztva egy hatalmas V betűt formált –- a szavazás szó kezdőbetűjét kirajzolva –, így követelve a jogot, hogy megtarthassák Katalóniában a helyi kormány elnöke által november 9-re meghirdetett függetlenségi referendumot, amelyet a spanyol központi kormány alkotmányellenesnek tart és meg akar akadályozni.
MTI
Bayer Zsolt: Az oktatás ügye - Az a baj, hogy most megint össze lettünk zavarva
Ugyanis hosszú napok óta hallgatjuk és olvassuk a mi szeretve tisztelt kis Kabócáinktól, hogy Navracsics kolléga kínos helyzetbe kerül hamarosan, mivel ő lesz a vámügyi biztos.
Ezt hallgatjuk, gúnykacajok közepette.
Merthogy ez azért módfelett ciki. Önmagában is, hiszen ezek a vámügyek nem túl fajsúlyosak az unión belül, meg aztán a Fidesz 2004-ben ezért halálba cikizte Kovács Lászlót. És tényleg. A szeretve tisztelt Kabóca nevű altiszt (leánykori nevén Index) elő is ásta a Fidesz vonatkozó nyilatkozatát:
„»A vámügyek azonban még ennél is rosszabbak, azt is mondhatnám, hogy ennél mélyebb, ennél rosszabb pozíció nincs is, hiszen mindenki tudja, aki egy kicsit is ismeri az uniót, hogy közös adópolitika nincsen« – mondta akkor Szájer József, az Európai Néppárt képviselője” – írták pár napja kabócáék. És tapsikolva, aprókat sikkantgatva várták, hogy Juncker vámügyi biztossá nevezze ki Navracsicsot, és visszahulljon a Fidesz
(és Navracsics és persze Orbán) fejére a régi vád, a régi kijelentések, mondatok súlya. És megírták persze azt is, hogy íme, közeleg Juncker jogos bosszúja, amiért Orbán ellenezte az ő jelölését (Istenem… ha ezek a politikai mikiegerek – co. by Antall József – egyszer az életben tudnák, felfognák, megértenék, hogy mi miért történik valójában). Meg arról is hosszasan értekeztek, hogy hát mit is várhat egy olyan ország, amelynek miniszterelnöke ki meri ejteni a száján az „illiberalizmus” fogalmát.
Nos, ebben a vidám hangulatban vártuk a tegnapi napot, amikor is Juncker megnevezte, ki milyen biztosi pozíciót kap.
Navracsics pedig megkapta Junckertől az oktatási, kulturális, ifjúsági és állampolgársági ügyekért felelős biztosi posztot. Ez ám a meglepetés!
Mintegy tíz–tizenöt percre el is némultak Kabócáék szerte a budapesti redakciókban. Csönddé vált mindenütt a meglepetés, a csodálkozás,
a csalódottság és a harag a liberális szerkesztőségek zokni- és ( az esőnek köszönhetően) csak kissé hónaljszagú kipárolgásában.
Aztán valamelyik kis Kabóca megtalálta a megoldást, és felkiáltott örömében:
– Gyerekek! Mintha mi sem történt volna! Írjuk most erről a posztról, hogy teljesen súlytalan és lényegtelen!
– Fantasztikus vagy, öregem! – veregették hátba a többiek, és töltöttek még egy kis csigert a műanyag poharakba.
Aztán nekiláttak.
„A korábbi várakozásokkal szemben jóval kevésé fajsúlyos portfóliót kaphat Navracsics Tibor, a Fidesz biztosjelöltje” – kezdte hírét mindjárt az Index. S ez – lássuk be – mégiscsak teljesítmény. Hiszen napok óta hallottuk, 2004-es Fidesz-idézetekkel alátámasztva, hogy Navracsics a teljesen súlytalan vámügyi biztosi posztot fogja megkapni. Aztán szerda déli tizenkét órára kiderült, hogy van egy súlytalanabb poszt is: az oktatás, a kultúra és az ifjúság ügye.
Hát igen. Van olyan pillanat, amikor az oktatás, a kultúra és az ifjúság „cuzammen” nem ér egy kalap szart se. Ez a pillanat akkor jön el, amikor Orbán minisztere, Navracsics kapja ezt a posztot. S ha Juncker felkérte volna Navracsicsot, hogy legyen helyette elnök, továbbá ezzel párhuzamosan vigye a pénz- és adóügyeket, összevonva a kül- és hadügyekkel, és Navracsicsot kinevezték volna pontifex maximusnak, akkor most itt állnánk a világ legsúlytalanabb pontifex maximusával és EB-elnökével a nyakunkon.
Persze, ebből a mondatomból még baj lesz. Megpróbálom elmagyarázni, hogy miért.
Seszták Ági kolléganő a tegnapi Magyar Nemzetben az Ökotárs-botrány kapcsán írt cikket. Ebben azt emlegette, hogy a liberális kabócák szerint a civilek csak patyolattiszta báránykák lehetnek, feltéve, hogy nem a békemenetesekről van szó, mert azok ugye eo ipso a kormány seggnyalói a liberális kabócák szerint.
No, erre a HVG a következő hírrel indított: „Már a Magyar Nemzetben is seggnyaló a CÖF”. Ebből az következik, hogy a HVG még ma meg fogja írni: „Már Bayer szerint is súlytalan Navracsics”. Olyanok ők, mint az egyszeri rendőr, aki találkozik a komájával, akinek egy vastag kötet van a hóna alatt. – Komám, mit olvasol? – Logikát. – Logikát? Hát az mi? – No figyelj! Te ugye szereted a halat. Ha szereted a halat, akkor szeretsz horgászni. Ha szeretsz horgászni, el is mész hétvégenként. Aztán, ha már elszabadulsz, hát viszel magaddal valami menyecskét, aztán elvagytok egy kicsit, igaz-e komám? – Öregem, ez fantasztikus! Pont így van minden! Add már kölcsön ezt a logikát… Egy hét múlva a rendőr sétál az utcán, már az ő hóna alatt van a vaskos kötet, és találkozik egy másik komájával, aki kérdi tőle: – Hát te mit olvasol? – Én bizony logikát. – Az meg mi? – Na figyelj, elmagyarázom. Te szereted a halat? – Én komám, bizony nem szeretem. – Na látod! Akkor te buzi vagy…
Tisztelt hölgyek és urak, e logika mentén lett most a legsúlytalanabb biztos Navracsicsból. Ezt onnan is lehet tudni, hogy megjelent egy közlemény:
„A Demokratikus Koalíció véleménye szerint az új Európai Bizottságban Navracsics Tibor a leggyengébb posztot kapja azzal, hogy oktatási és kulturális biztosnak jelölték.” Nos, ezt a közleményt a DK nevében Gréczy Zsolt adta ki. Őnála pedig nincsen hülyébb kerek e világon. Helyben vagyunk.
S már csak azt nem értjük, ha egyszer ennyire súlytalan az oktatás ügye, akkor miért olvasgat hetek óta minden kabóca általános iskolás tankönyveket? Persze, igazából mindegy. Ugyanis fölöttébb rájuk fér…
Magyar Hírlap
Lovas István: Széteshet Nagy-Britannia és Spanyolország - Sosem volt ilyen közel az általunk megismert Nyugat végórája
Amerika szegényedése jelzi, hogy megszűnőben a nyugati világ egyeduralma. Szeptember 18-án skót népszavazás lesz.
Ma, Katalónia nemzeti ünnepén a várakozások szerint félmillió ember árasztja el Barcelona két legszélesebb és leghosszabb, V alakban összefutó sugárútját, a Diagonalt és a Gran Viát, hogy a katalán „voluntat” (győzelem) szó kezdőbetűjének élő megalkotásával kiáltsák oda Madridnak és a világnak: a tartomány a spanyol főváros minden ellenkezése ellenére novemberben megtartja a népszavazást a függetlenségről.
Egy hét múlva, szeptember 18-án Skóciában tartanak népszavazást, amelyen e kérdésre kell választ adnia a kis, büszke ország 4,2 millió szavazókorú lakosságának: legyen-e Skócia független? Ha a többség igennel szavaz, a skót kormány szerint Skócia 2016. március 24-én már megünnepelheti függetlenségét, 300 évvel azután, hogy unióra lépett Angliával.
Az elszakadás következményeit valóban csak a közhelyszámba menő „beláthatatlan” szóval lehet jellemezni, ami az egykori globális brit birodalom sorsára vonatkozik, beleértve a transzatlanti, az uniós és a NATO-val való kapcsolatait. Londonon kívül reszket Washington és Brüsszel is, hogy csak a nyugati hatalom két bástyáját említsük. A függetlenedés (amely a múlt vasárnap ismertetett felmérési eredmények szerint többséget kaphat) hatására széteshet a brit monarchia.
Észak-Írországot Skóciától egy helyen csupán néhány mérföldnyi tenger választja el. Ráadásul a két népet a kelta gyökerek révén a közös kultúra és múlt legalább annyira összeköti, mint Magyarországot és Csángóföldet. Mind nagyobb a függetlenségi mozgolódás Észak-Írországban is, és nem csak a „nacionalista” Nyugat-Belfast Falls Roadján található kedélyes kávéházak asztalai mellett. Cardiffban, Wales fővárosának kocsmáiban is mind több saját döntési jogkört akarnak maguknak a helyiek.
A skót függetlenségre készülődés a brit monarchia legnyugatibb csücskében lévő, ugyancsak kelta cornwalliakat sem hagyja tétlenül: „nacionalista” pártjuk, a Mebyon Kernow már meghirdette, hogy a skót parlamenthez hasonló törvényhozást akar. A nemzeti öntudat ott is virágzik. Annak ellenére, hogy a félmilliós tartományban a walesivel és bretonnal közeli rokonságban lévő cornwalli nyelvet (cornish) csak mintegy háromszázan beszélik, az utcanevektől a pékségekig mindenütt kétnyelvű felirat található, miközben a kormány támogatja a nemzeti nyelv oktatását.
Ha Skócia függetlenné válik, ki kell lépnie az EU-ból. Ezt José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke egyfajta fenyegetésként is egyértelművé tette. Skócia kiválásával/kilökésével az EU történetében először fordulna elő, hogy a szervezet tagországot veszít. És mi lesz, ha nemsokára – akár a függetlenségre, akár az együtt maradásra szavazó – Nagy-Britannia népe dönt népszavazáson a kilépés mellett, miközben a függetlenségére szavazó Katalónia szintén automatikusan elvesztheti uniós tagságát? Netán uniós „szűkítési” biztost kell kinevezni?
Az önálló országként létrejövő Skócia nagyon gazdag ország lesz. Az Északi-tengerben lévő gigantikus olajtartalékait 600 milliárd dollárra becsülik. Amit megtartanak maguknak. A függetlenség mellett kampányolók szerint Skócia egyfajta olajban úszó Norvégia-szerű utópia lesz – ahol viszont finom a saját whiskey.
A kiválással Nagy-Britannia és az egész, már Skócia nélküli NATO búcsút mondhat a nyugat-skóciai Clyde-nál lévő termonukleáris haditengerészeti támaszpontnak, ami védelmileg megrengeti az egész észak-atlanti szervezetet. A támaszpont áttelepítését a Wall Street Journal szeptember 8-i száma „a csillagászati költségek miatt szinte lehetetlennek” ítéli. A skót újracsatlakozás mindkét brüsszeli szervezethez, azaz a NATO-hoz és az EU-hoz, évekig tarthat.
Ráadásul a skótok – a svéd modellre hivatkozva – aligha lennének hajlandóak elfogadni azt az uniós követelményt, hogy bármikor is bevezessék az eurót.
Az új skót állam berendezkedése lényegesen demokratikusabb lenne a mostani, westminsteri mintánál, ahol például a lordok házában 26 helyet tartanak fenn anglikán püspököknek csak azért, mert ők az államvallást képviselik (klubrádiós véleményformálók, figyelem!).
De a skót parlament, a Holyrood ennél már most is demokratikusabb: ott arányos a képviseleti rendszer, ami persze érintetlen maradna. A skót függetlenedéssel szétesésnek induló Egyesült Királyság elveszítheti helyét az ENSZ Biztonsági Tanácsában, de hogy a G8-akban meglévő tagságának búcsút mondhatna, az biztos.
A skót népszavazás sikere hatalmas lökést adna a hasonló katalán mozgalomnak. A felmérések szerint ott jelenleg a nép fele kíván önállóságot. Madrid viszont erről hallani sem akar, és az alkotmányra hivatkozik, amely tiltja a kiválást. A katalánok ennek ellenére választani és szavazni fognak, függetlenül attól, hogy azt minek nevezik majd.
Például „a nyilvánosság megkérdezésének”, mint tervezik. A spanyol kormány éppúgy retteg Katalónia függetlenedésétől, mint London Skócia elszakadásától. Olyannyira, hogy antidemokratikus eszközöktől sem riad vissza. A napokban a hágai spanyol nagykövetség megtiltotta, hogy az ottani Cervantes Intézetben a híres szerző, Albert Sánchez Pinol bemutassa holland közönségének a Spanyolországban pillanatok alatt bestsellerré vált katalán témájú történelmi regényét, a Victust.
Ennyi kihívást a legjobb formában lévő intézmények is nehezen viselnének el. Csakhogy ennek éppen az ellenkezőjéről van szó. Hogy miként látja például a globális brit hetilap, a The Economist a mai EU-t, arra a legjobb példa augusztus 30-i számának szenzációs borítója. Egy apró, süllyedő uniós papírhajó elején áll a riasztóan népszerűtlen Hollande francia elnök, mellette a növekedésében megrekedt Németország kancellárja, Angela Merkel. A papírcsónak harmadik figurája az Európai Központi Bank elnöke, Mario Draghi a kezében fagylaltot tartó, mereven álló Renzi olasz miniszterelnök mögött ül, és egykedvűen meri ki a vizet a tenger szintjétől két milliméterre lévő csónak végéből.
„Gyermekük”, az euróövezet a legújabb adatok szerint reménytelenül beteg, mint maga az unió. Amely épp hétfőn riadt vissza nemcsak az Oroszország ellen bevezetett szankciók kiszélesítésétől, de maguktól a szankcióktól is, rádöbbenve azok bumeránghatására. Bár a Brüsszelben hétfőn öszszeült nagykövetek megegyeztek az új szankciókban, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács távozó elnöke már azt mondta: „A helyzet függvényében az EU készen áll revideálni a szankciókat teljes egészében vagy részben.”
Farkasszemet néztek, de nem Moszkva pislantott először, hanem Brüsszel. Hiszen Amerika nyomására az egész egész ukrán válság kirobbanásában aktív szerepet vállalt a demokratikusan megválasztott ukrán elnök és kormánya megdöntésében. Most már Oroszország is készen áll ellenszankciókra. Például azzal, hogy lezárja légterét az uniós légitársaságok gépei előtt, csődközeli helyzetet teremtve ezzel néhányuknak. Közben Belgiumban a lapok napok óta cikkeznek arról, hogy a királyság mely területén milyen arányban csökkenne az áramszolgáltatás, ha hiány lépne fel. Ilyen gondok a II. világháború óta nem voltak.
A NATO pedig újabb ön- és közveszélyes katonai kalandokon töri a fejét. Craig Murray, volt üzbegisztáni brit nagykövet, aki posztjáról London külügyi politikája miatt morális meggondolásokból évekkel ezelőtt távozott, szeptember 8-án így írt blogjában: „A NATO messze a legnagyobb veszélyt jelenti a világbékére. Azonnal fel kellene oszlatni.”
A Csendes-óceán túloldalán hasonlóan riasztó a helyzet. A háborúkhoz szükséges pénz terén is.
Az amerikai szövetségi banknak a háztartások anyagi helyzetét felmérő legutóbbi jelentésének harmadik oldalán az olvasható, hogy a megkérdezettek 40 százalékánál is kevesebben mondták, hogy szükséghelyzet esetén vagyontárgyaik eladása nélkül elő tudnának teremteni 400 (!) dollár készpénzt.
És akinek ez sem elég, vessen egy pillantást Amerika vezető folyóirata, a Foreign Affairs szeptember–októberi számának drámai címlapjára. Ott a lassan összeomló Capitolium épülete látható, alatta pedig ez a mondat: „Látogassa meg Amerikát, az összeomlás és a működésképtelenség országát!”
Ezzel a címmel írt cikket Francis Fukuyama a folyóiratba. Egy másik írás címe: Hogyan provokálta a Nyugat Putyint?
Mély egyetértésünk a diagnózis láttán.
Sosem volt ilyen közel az általunk megismert Nyugat végórája.