Elindult a bal
Csakis a bal. A bal az igazi. Odaát csőcselék van meg veszett kutyák – össze is akartuk őket fogdosni –, itt meg ártatlan lányanyák és folyamatosan bérmálkozó, stramm férfiak, no meg gázóraleső, elesett kisnyugdíjasok. Nem is lehet kérdés, hogy hová kívánkozik, merre is indul az ember. És ha az aljas politikai okból bebörtönzött társaink, Hunvaldék és Hagyóék is levetik láncaikat, egyesülünk a nép legjobb, leghaladóbb erőivel, offshore sztárokkal és libapecérekkel, boldog globalizálttá – jó, jó, egykor úgy énekeltük és még fogjuk is: nemzetközivéééé – lesz holnapra ez a bugris, falusi magyar világ.
Kiss László
Magyar Hírlap
A legegyszerűbb az lenne, ha mindenki önmagát tüntetné ki
Jól jön még az akasztófahumor is néha, szerencsére van bőven min mosolyogni. Például azon, hogy az első Paul Lendvai-díjat egészen véletlenül egy Népszabadságban alkotó újságíróhölgy kapta, vagy azon, hogy az MSZP választmánya életművéért huszonhárom szocialista politikust részesített a párt által alapított Baloldalért díjban, köztük Gál Zoltánt és Keleti Györgyöt is. A legegyszerűbb persze az lenne, ha mindenki önmagát tüntetné ki ezzel az elismeréssel, aki valamilyen mértékben hozzájárult a baloldal totális csődjéhez, mert a lehetséges jelöltek száma igen magas.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Cudar idők
Az azért mégiscsak furcsa, hogy két éve nem emelkedtek nálunk az energiaárak, és még mindig mi fizetjük a legtöbbet a térségben például a gázért. Lehetséges, hogy ez azért van így, mert a szolgáltatók már évekkel ezelőtt bekalkulálták az árba a kívánt haszon érdekében azt a kárt, amit a nem fizető fogyasztók okoznak nekik.
Ha valóban így van, ez elfogadhatatlan. Ugyanis a tisztességesen fizető polgárokra sem lehet áthárítani annak a szociális feladatnak a finanszírozását, amit egyébként az adónkból kell megoldania az államnak.
Nem árt rögzítenünk: a probléma gyökere az energiaszolgáltatóink értelmetlen privatizációjához nyúlik vissza. A Horn-kormány ’95 decemberében adta el az áram- és gázszolgáltató vállalataink többségi tulajdonjogát. Ha nem így történik, lehetővé vált volna, hogy ilyen válság sújtotta időkben akár az önköltséges áron kapja a lakosság az energiát.
Torkos Matild
Magyar Nemzet
Ilyen vastag arcbőr nincs is
Gyurcsány (hol éhségsztrájkolóként, hol élőláncolóként) állandóan ott ropja a - miniszterelnöksége idején még hermetikusan lezárt - Kossuth téren. Mint a tettes, aki visszatér a tett helyszínére. A másik nagy demokráciaféltő, Bajnai Gordon viszont rájöhetett, hogy jogállami kiskosztümje mögül jogtiprásról árulkodó lólábak türemkednek elő, ezért a minap beismerte: a balliberális koalíciónak adóssága van 2006 ősze miatt, mert elmaradt a rendőri vezetők felelősségre vonása és a politikai felelősség vállalása.
Hat év után tehát feltűnt neki. Bravó! Ám azt nem vette észre, hogy itt nemcsak 2006-ról van szó, az csupán a jéghegy csúcsa. Nyolcéves országlásuk idején csodaszámba ment, ha egy nyugdíjas gyűlést nem kergettek szét, vagy ha egy nemzeti ünnepet mesterlövészek nélkül zongoráztak le. Mondom, ilyen vastag arcbőr nincs is.
Pilhál Tamás
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Pozsonyi Ádám: Megérkeztünk, ez a végállomás
Minap a 70-es trolival utaztam – mert ugye az embernek néha utazgatnia kell, még ha nem is nagyon van kedve. Mert miért is lenne? – jegyzem meg halkan. Az utazás során — ami az egyik végállomástól a másikig tart — csupán koszt lát az ember, alja népséget és az isteni törvények folyamatos megsértését. Ennek legszembetűnőbb jele az ego folyamatos előtérbe helyezése, ami jól mutatja a szintek kiiktatásának utolsó fázisát. A nivellálás végkifejletét.
Felkel a modern lény, kinyitja a szemét, és első dolga, hogy megmutassa, ő kicsoda. Kiírja a fészbukra: „Felkeltem!” Majd elégedetten szuszog. És ha nem kap negyven lájkolást, úgy érzi sikertelen. Nem fontos. Az ego megsérült. A második dolga, hogy valakit kioktasson, ledorongoljon, és jól megmutassa neki. Mert mindenki egyéniség. Mert joga van. Mert mindenki beleszól mindenbe. Mindenkinek lehetősége van hallatni a hangját.
De mivel az univerzum törvényei szerint nem lehet mindenki zseni, és kimagasló elme, és meghatározó politikus, író vagy feltaláló, mutogatnia így a modern lénynek nem nagyon van mit. De azért ő megteszi, mert korunkban ezt sulykolják a fejébe. „Mert megérdemled!” Megy a mai modern ember, belép a liftbe, és rögtön megmutatja magát. Eldob egy papírdarabot. Aztán álldogál a buszmegállóban, és ott is coming out-ol. Firkál valamit a megálló üvegkalitkájára. Mert neki az jár. Mert joga van. (Mint ahogy szavazni is, de ha előtte bizonyítania kell, hogy tényleg érdekli őt, hogy fontos neki, hogy alkalmas rá, hogy nem csak annyi számára az ország jövője, mint a buszmegállóban falra firkálni, mondjuk ezt azzal, hogy regisztráltatnia kell magát előtte, akkor fel van háborodva).
De mivel komoly gondolatok csak a lakosság tíz százalékának a fejében vannak, hát mit mutat meg? Az alja színvonalat. Ami leglényege. És az emberek állnak, nézik a kis firkálmányát a buszmegállóban, hümmögnek, majd felszállnak a buszra, s cipelik ők is a kis egójukat tovább.
Aki meg nem arra a buszra várt, vet egy futó pillantást a firkálmányra, s az jár fejében, ilyet én is tudok. Mert mindenki sztár. Bár valljuk be, a megállóban éktelenkedő ákombákom minőségben egyenrangú, de népszerűségben és ismertségben messze fölötte áll, röhögve körözi a galériákban és kiállítótermekben pöffeszkedő, minőségben egyenrangú ákombákomokat, mert azok se érnek semmit, de azokat nem is nézi senki. A megállóban szemrevételezhető fantáziátlan színvonaltalanság ellenben legalább napi tíz érdeklődő tekintetét magához vonzza. Ezzel a galériákban kiállított humbug mázolmányok nem dicsekedhetnek.
Eljutottunk a végpontig. A középkorban – melyet a felvilágosodásnak nevezett nagy elsötétülés óta kezdenek sötétnek nevezni – az alkotó személye közömbös volt: a lényeg a mű volt. A mű és a kapcsolat a felsőbb szintekkel. Béla király ismeretlen jegyzője — akit Anonymusként ismerünk — is csak ennyit írt műve elé: „P. mester”. Aztán a reneszánsz, majd a felvilágosodás elhozta az én, az ego diadalát, s most korunkban érkeztünk a végpontig.
Először ugye volt a mű, s az alkotó kiléte érdektelen volt, majd megjelent az alkotó, a művész nimbusza, bár maga a műalkotás meg a tehetség még lényeges szempont volt, s ma ott tartunk, hogy a nagyvárosok utcai falfirkálóinál már megszűnt maga az alkotás is, s csak a puszta név maradt fontos. Azt ő odafirkantja, mint az állat, amikor dolga végeztével megjelöli a helyet, és a szertartásnak ezzel vége.
A 70-es troli elég hosszú járat, a város számtalan helyén végigzötykölődik. Számtalan lehetősége van, hogy magába szippantsa a napi kis egomutogatók hadát. Kilátszó hasak és köldökök, orr és fülkarikák, egy úr a szemközti ülésen büdös. Neki joga van. Joga van ahhoz, hogy büdös legyen. Az író ezt nem vonja kétségbe, de úgy dönt, hogy ő inkább leszáll. (Amennyiben információim helyesek, száz éve a villamoson is három osztály volt, s a közmorálra és közegészségre veszélyes elemek kívül, a hátsó ütközőn függeszkedtek).
Pozsonyi Ádám
Magyar Hírlap
Zsidó kérdésben sem különbek ezek semmivel, mint a Jobbik!
Magukat balliberálisnak titulálók sárga csillagot varrtak a kabátjukra és így vonultak a Parlament épületéhez tiltakozásul a Jobbikos Gyöngyösi Márton valóban vállalhatatlan - egyébként az országunk megítélése szempontjából is káros - felszólalása ellen. Olyan sárga csillagot tűztek a mellükre, amelyhez hetven évvel ezelőtt annyi fájdalom, szenvedés, halál párosult.
Egy olyan szimbólumot, amely magában is rossz emlékeket kelt, és megpillantása is legalább elhalkulásra késztet minden jóérzésű embert.
Ezzel szemben Szanyi meg a többiek egy jó hecc, egy jó kampányfogás, remélt politikai előnyök megszerzése okán ezzel a szimbólummal mentek a Parlamenthez, közben röhögcséltek (képünkön is többen ezt teszik), mintha legalábbis egy jópofa seriff verseny résztvevőiként vonulnának Budapest utcáin.
Ilyenek a mai hazai "balliberális" politikusaink, holdudvaruk, és az hozzájuk kötődő, önálló gondolkodásra képtelen sleppjük. Nekik semmi sem szent! Egy remélt kis népszerűségnövelésért a saját anyjukat is eladnák.
Zsidó kérdésben sem különbek ezek semmivel, mint a Jobbik!
Mészáros László
Patrióta Európa Mozgalom
Széthúzás 2014
Tegnap megpecsételődött a Fidesz és Orbán Viktor kizárólagos gyűlöletére épülő Együtt 2014 nevű csoport sorsa. Egyedül maradt Bajnai Gordon. Se az LMP, se a negyedik köztársaság (4K), csak a kendermagos Juhász Péter és a korkedvezményes nyugdíjazásért küzdő Kónya Péter. És tegnaptól már Mesterházy Attila MSZP-elnök kezdett el házalni a nagy ötlettel, hogy a polgári oldal utálóit összehozza Szövetség a Változásért néven. Nagy lehet a zűrzavar az álbaloldali ellenzéki oldalon, ha már nem egy, hanem két olajfát is ültetnének, holott már rég kiderült: ez nem az a hely, ahol olajfa sarjad.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Valamit talán kellene mondani az emberek, az ország megoldandó gondjaira is
Nem igaz, hogy a „demokratikus ellenzéknek” van az ország számára vállalható alternatívát nyújtó programja. Mert az nem program, hogy csak nyerjünk és kergessünk, az intézmények tábláin a nemzetit írjuk át köztársaságira, aztán majd lesz valahogy.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Szentmihályi Szabó Péter: Sarkosan fogalmazva - (teljes cikk)
„Magyarország nem az én világom” – írta Róna Péter, aki magunkra hagy minket, mint már oly sokan, akik hazajöttek megmondani, mit csináljunk. Nem szeretném bántani ezt a csalódott közgazdászt, akinek a devizahitelezéssel kapcsolatos szakmai nézeteivel egyetértek, politikai állásfoglalásaival viszont egyáltalán nem, nyilván az idős kor is közrejátszott abban, hogy a „talpig becsületes” LMP mellé állt, amelyet „az ún. balliberális értelmiség nagy többségének aktív részvételével a megsemmisülés szélére” voltak képesek sodorni.
Magamra veszem, egy kicsit talán én is, ökopárt ide vagy oda, de mindegy is, majd eldől a nemzet szempontjából teljesen érdektelen kérdés, lehet-e más a politika (nem).
Hozzáteszem, mi, magyarok a világ egyik legnyitottabb és hiszékenyebb népe vagyunk, a külföldi ígéreteknek és szakértőknek nálunk évszázadok óta kiváló terepük van, távol áll tőlünk minden elszámoltatás, számonkérés, hogy bosszúról ne is beszéljünk. Csak egyetlen nagy vágyunk van: hagyjanak minket végre békén, mert nálunk sem a létező szocializmus, sem a létező kapitalizmus nem vált be, nem akarunk zsidózni, cigányozni, de azt sem szeretjük, ha folyton magyaroznak, pedig ez a világ egyik legbékésebb, legjámborabb népe, genetikusan ugyan nem alattvaló, de türelmes és megfontolt, évszázadonként mindössze egyszer lesz nagyon dühös.
A tegnap idézett könyvben van egy párbeszéd, Kolozsvárott hallgatta le a német titkosszolgálat, egy katolikus román püspök mondta (Észak-Erdély visszacsatolása után vagyunk!), „Még szerencse, hogy a magyarok beengedik a menekültjeinket (a román, vérengző, terrorista Vasgárda elől menekülő románokat!). Meg kell vallani, hogy mi nem tennénk meg ugyanezt.” Mire a válasz: „A magyarok jó szívére sokat lehet építeni.”
Hát igen, ez a helyzet. Megszoktuk a bántást, évszázadokon és rendszereken át, és mi vagyunk a hibásak, mert Magyarország a mi világunk. Megfogyva bár, de rendületlenül. Mi nem megyünk innen el, bármilyen meglepő és szomorú. Akik elmennek, majd hazajönnek. Tanácsot adni. Lehet más?
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Ki hatalmazta fel őket, hogy muníciót szolgáltassanak Magyarország megtámadására a külföldi sajtónak?
Mire törekszik a Jobbik, amikor hozzászólás ürügyén egyes képviselőit, mint acsargó pitbullokat szabadjára engedi? Tudtában van-e, hogy képviselőinek megnyilvánulásai, mint hétfőn Gyöngyösi Mártoné, teljességgel kimerítik a nácizmus fogalmát? Betiltásra ácsingóznak? Meddig kell ezt eltűrnünk tőlük, s nyomukban a jól szervezett, azonnal beinduló neoliberális támadásözönt az Orbán-kabinet és a polgári oldal ellen?
Miközben a kormány élethalálharcot vív egy jobb országért, hogy ne jussunk a görögök vagy spanyolok sorsára, vagy mint az olaszoknak, ne ültessenek a nyakunkba általunk soha meg nem választott miniszterelnököt, hogy ne csökkenhessenek a nyugdíjak, és a közteherviselésből a bankok is részt vállaljanak, azalatt egy paprikajancsi havonta föláll a parlamentben, és gyorstüzelő szavakkal szétlövi mindazt, amit a kormány fölépített!
Milyen jogon teszik ezt? Kitől kaptak biztatást, mi jogosítja fel őket erre az ideológiai randalírozásra? Ki hatalmazta fel őket, hogy muníciót szolgáltassanak Magyarország újabb és újabb megtámadására mind a hazai neoliberális gazdaságpolitikát erőltető oldalnak, mind pedig a tárgyismeretekben szűkös forrásokból táplálkozó, kényelmes elfogultságokra hajlamos külföldi sajtónak?
Körmendy Zsuzsanna
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom