Bayer Zsolt: Tömeg 2 - Álláspont - (teljes cikk)
Amit most olvasni fog Ön, kedves olvasó, tisztelt felebarátom, az mindenféle értelemben kuriózum. Pontosítsunk: az a kuriózum, hogy Ön ezt egy napilap hasábjain olvashatja. Ugyanis az a helyzet, hogy az internet világában és azokban a bizonyos kommentekben mindez már egyáltalán nem kuriózum. Abban a világban ez általános, abban a világban ez a bátorság, az egyediség, a keménység, a „jófejség”, a rettenthetetlenség megfelelője.
Abban a világban a legretkesebb, legsurmóbb, legiszonyatosabb figurák tobzódnak önfeledten.
S mivel ezek milliószor több „olvasóhoz” jutnak el, mint más, s mivel milliárdszor többhöz, mint bármi, ami szép, ezért nem kerülhető meg a jelenség. Ráadásul most éppen valamiféle „vita” zajlik arról, vajon mit köteles eltűrni egy közszereplő, s hogy vajon büntethető-e a névtelen kommentelő, korunk hőse.
Nos, akkor lássuk az emésztőgödör legfrissebb termését. A Mandiner portálon a Miért csak a kommentelőnek van joga? című Papcsák-interjú alatt olvasható hozzászólások között található ez:
„A kurva anyádért… megfelel? papcsákpatkány… A retkes száj… élősdi hazug ganyétúró k… anyádért aki ilyen nyomorult hitvány fo… tolt a világra … akkor élősködj a k…don világos??? peresítsél megfelel? A k… a…dat az ügyvédeid k… anyját is, meg orbánc… k… anyját is… peresítsél, patkány elég már ennyi vagy meg is b… a k… …dat? papcsákgörény”
Igen, és most azt kérem Öntől, kedves olvasó, hogy ne azon háborodjon fel, amiért mindezt kipontozva, de híven idézzük. És ne is dugja a fejét a homokba. Ugyanis Önt ez a világ veszi körül. Ez lett a nagymamáink vaníliaillatú világából, ez lett, ez maradt. Amit Ön az imént olvasott, abban a világban ez a sajtószabadság kiteljesedése, sőt, a szabadság maga. Ádám, ugye, még elrettenve nézi, miképpen mennek emberek dalolva a máglyára a homousionért s a homoiusionért – nos, Bizánc óta ennyi minden változott.
Ma már halált megvető bátorsággal nem mennek máglyára semmiért, ellenben álnevek mögé bújva k…aanyáznak, és ítélnek élő s holt felett. Úgy, ahogy fentebb olvashatták. Amit fentebb olvashattak, az egy sky.net álnév mögé bújt állat okádta bele az ő saját nyilvános terükbe. És senki ne gondolja, hogy ő egyedül áll abban a sívó, rettenetes térben.
Néhány perccel őelőtte egy rocsa1971 álnév mögött rejtőző másik állat is bejelentkezett a világhálón, s imigyen küzdött meg a maga szabadságáért: „a jó retkes k… …dat b…d sz…ba te pederaszta anyaszomorító alkoholista gennygóc, jelents fel engem is, te csökött agyú f…kalap, hogy rohadj meg a pártoddal együtt, te viktor f… lógó kis p… látens b…i… mit kell még írni hogy engem is feljelents, te a nemzet testén rohadó gennyes kelés.”
Ők a jövő – csak azért mondom, hogy senkinek se legyen kétsége. S aki ezektől irtózik, s netán irtózatának még hangot is ad, az „rághatja szégyenében ökleit”, mert majd jönnek a felkentek, és elmagyarázzák a maguk keresetlen szavaival, hogy ez igenis a szabadság, és aki ezt tagadja, az „félművelt bérzsurnaliszta” meg a „Papcsák kutyája”. Hát persze.
De ezeken a nagyon-nagyon cizellált világmagyarázatokon kívül talán akad még néhány lehetséges érv. Tudom, nem annyira perdöntő, mint a „Papcsák kutyája”, de azért mégis… Itt van például ez: „És valóban, az átlagember lelke ma Európában jóval egészségesebb és erősebb, mint amilyen a múlt században volt, ugyanakkor sokkal egyszerűbb is. Ezért kelti olykor azt a benyomást, hogy tulajdonképpen egy régi civilizáció mélyéről váratlanul felbukkant ősember. Mi mást tehettek az iskolák – pedig a múlt század mennyire büszke volt rájuk –, mint hogy megtanították a tömegeknek a modern technika eljárásait, nevelni azonban már nem tudták őket. Eszközt adtak a kezükbe, hogy eredményesen tudjanak élni, de a történelmi feladatokhoz szükséges fogékonyságra már nem futotta. Sebtében beléjük töltötték a modern eszközök gőgjét és hatalmát, ám szellemüket már nem. Ezért aztán hallani sem akarnak szellemről, s az új nemzedékek úgy készültek birtokba venni a világot, mintha előzmények nélküli, régi gondok-bajok nélküli földi paradicsom volna.”
Igen, ez is Ortega, a múlt század húszas éveiből. S mert megfellebbezhetetlen az igazsága így száz év távolából, hát korunk hősei, az egyáltalán nem művelt és egyáltalán nem bérzsurnaliszták erre mindig annyit mondanak, hogy Ortegát és Bendát mindig és ezerszer félreértik.
Dehogy értik félre. Pontosan értik, akik még érteni akarják. S azt is értik, hogy azóta a földi paradicsomból földi pokol lett, és ebben a pokolban épül a Bábel tornya, világháló néven. Ennyi, amit tudni lehet. S talán még ez: nagyon nem biztos, hogy sky.net és rocsa1971 megérdemli az életet. Sőt…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Pozsonyi Ádám: Az igazi baloldali
Van egy gondolkodásbeli ficam, félresiklás, ami még ma is rendre visszatér a jobboldali átlagember szóhasználatában. Értem én, hogy fél évszázad alatt beléverték az emberbe, s a következő húszban is deformált gondolkodásúak szónokoltak a képernyőről, a megszokott kliséktől pedig nehéz szabadulni, de talán eljött az ideje, hogy az 1972-ben kiadott lexikonokat meg a ’83-as gimnáziumi történelemkönyvet kidobáljuk végre.
„Az igazi baloldali.” Ezzel példálóznak rendszerint, amikor döbbenten csodálkoznak rá a valóságra, tehát hogy a macska nyávog, télen hideg van, a vaj elolvad a napon és a baloldali ember hazaáruló. S akkor felsóhajtanak, majd miután röviden ostorozták a szóban forgó cselekvéssort, megjegyzik: de bezzeg az „igazi baloldali” az nem ilyen.
Nem, tisztelt hölgyeim és uraim, jó szándékú, ’69-es Gondolat-kiadványokon túlnőni nem tudó, derék nemzeti lelkek, ha eső idején nem állunk eresz alá, bizony megázunk. És hideg ellen sapka és kabát kell, nem elég csak sóhajtozni arról, hogy ej, most megfáztunk, de bezzeg, ha ez a tél „igazi tél” lenne, akkor mezítláb mehetnénk a havas utcákon.
Az 1972-es lexikonokon túlnőni képtelenek valami olyan öncsalásba ringatják magukat, hogy a baloldaliság az alapból helyes dolog, csak „elromlott valahol”.
Meg hogy a baloldaliság az humánus, embereken segítős, szociálisan érzékeny, derék dolog, helye van a nap alatt, csak a kommunisták elrontották. S közben az sem zavarja őket, hogy a baloldal nem gondolkodik úgy, hogy az ellenoldalnak helye van a nap alatt. Nem, azt fel akarja számolni, meg akarja szüntetni, ám a derék jobboldali az rendes, és várja egy életen át az „igazi baloldalit”.
Aki persze nem jön. Nem is jöhet, mert az, amit a derék, egyszerű jobboldali hisz, egyszerűen nem létezik. Próbálom megvilágítani, hogy miért nem.
Az univerzum jobboldali. Az ember is. Tehát van a normális, és ami ettől eltér, az a baloldali. Jobboldali, aki úr létére a hölgyeket szereti, és baloldali, aki ettől eltér. „Más.” Jobboldali, aki termel és félretesz, baloldali, aki ujjaival malmozik, és segélyt vár. Jobboldali, aki gyönyörű képet fest, mert az univerzum csodás, baloldali, aki pacákat halmoz és „másképp” látja a világot.
A jobboldali elfogadja a helyét a teremtés rendjében (tudja, hol a helye), a baloldali ellenben kapálódzik ellene. Sem a teremtést nem ismeri el, sem önnön helyét.
A baloldali nem az, aki sajnálja az éhezőt, és kenyeret ad neki, majd szól a gyárosnak, hogy emelje a szegény éhező fizetését. Nem. A baloldali úgy tesz, mintha az előbbit csinálná, de az éhezőt felhasználva igyekszik tönkretenni a fölötte állót, s elfoglalni a helyét. Az emberi nyomorúság a baloldalinál mindig ugródeszka, hivatkozási alap, hatásvadász szlogen. Mert a baloldali legfőbb jellemvonása az irigység, s mivel tehetségtelen – aki hozzáértő és becsületes, az nem baloldali – gyűlöli azt, aki valamit elért.
A baloldaliság lelki betegség. Magától baloldali ember nincs, hacsak nem uszítják és manipulálják. Alapból az ember úgy indul az életnek, hogy szeret enni, az ellenkező neműeket nézi, a szüleit szereti, nem a vadidegen szüleit, el akar érni valamit az életben, és a példaképei hősök. (Ezért imádta régen minden fiú Mayt, Vernét meg Jókait.)
Ennek ellenkezője csak propagandával és agymosással (média) alakítható ki. Ebben az álvalóságban, ahol az idegent ugyanúgy kell szeretnem, mint a saját véreimet, és ahol a deviancia érték, ebben nem lehet tartósan létezni és boldogulni. Ilyen világ nem is alakul ki magától, csakis háttérerők támogatásával és segítségével tartható fenn. (Nem véletlen, hogy a baloldal bázisa eleinte egy szűk élősködő és deviáns réteg volt, de hát ezeket normális helyeken kiközösítik).
És mihelyt beüt az összeomlás, a krach, pillanatok alatt visszaáll az, hogy a férfi az férfi, a haza az haza, van vezető réteg, és termelni kell. Mert ha nem áll vissza, elpusztul a közösség. (Mint ahogy pusztulás vár a fejlett, haladó szellemű és elképesztően demokratikus nyugati társadalmakra.)
Baloldali az alkoholista, aki nem köszön vissza a nyugdíjas pedagógusnak. A suttyó, aki firkál a liftben, s ha rászólnak, köp. A segélyért sorban álló, aki életében nem dolgozott, de követeli a lapos tévét. Az „akasszuk fel az uraságot” mondatot kiabáló Lenin-fiú. A „Vegyük el, mert neki több van”, a „Dögöljön meg, mert műveltebb”. A „Verjük meg, mert magasabb, szebb, iskolázottabb és tehetségesebb”. Ez a baloldal.
Szamuely Tibor, Korvin Ottó, Marosán György, Aczél Endre, Kádár János, Lukács György, Heller Ágnes, Tóta W. Árpád, Szabó Ervin, Biszku Béla.
Meg a médiasenki, aki felpofozná az aranyéremtől boldogan kiáltozó riporternőt, és ezt élő adásban be is mondja.
Nincs más. Ez az „igazi baloldal”.
Pozsonyi Ádám
Magyar Hírlap
Gordon, a trójai faló - vagyis a trójai faliba
Bajnai Gordon, a szocialisták volt miniszterelnöke múltja korántsem makulátlan. Kétes ügyek kapcsolódnak olyan cégekhez, amelyekben felelős vezetői posztot töltött be, és amelyek erkölcsi alapon megkérdőjelezhető módszerekkel, a törvény kiskapuit kihasználva szereztek vagyonokat.
Ráadásul Bajnai Gordon "válságkezelő miniszterelnökként" kritikátlanul, a baloldali értékrendet semmibe véve hajtotta végre azt a brutális megszorítócsomagot, amit az IMF-fel 2008-ban megkötött hitelszerződés miatt ráerőltettek kormányára. Amit a politikusi hitelét vesztett, minden értelemben megbukott Gyurcsány Ferenc már képtelen volt végrehajtani.
Emlékezzünk csak: a baloldali és az elbizonytalanodott, a kormányból kiábrándult szavazók begyűjtésére választási mozgalmat szervező Bajnai válságkezelése annak idején abból állt, hogy megszorítócsomagjával, amit ő cselekvési programnak becézett, a legszegényebbektől vett el mindent, amit csak lehetett.
Egyebek mellett befagyasztotta a családi pótlék összegét, eltörölte a tizenharmadik havi nyugdíjat, megkurtította a gyes és a gyed idejét. Válságkezelő gazdaságpolitikája sokkal inkább kedvezett a tőketulajdonosoknak, mint azoknak, akik csupán munkaerejüket képesek a piacra vinni.
Torkos Matild
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Kéne egy zárlat
Miközben a Fővárosi Közgyűlés ki tudja, hányadik fohászkodásra próbál fogást keresni az elszemtelenedett kábeltolvajokon, az érintett latrok továbbra is változatlan igyekezettel munkálkodnak odakint, a kárbecslők alig győzik mögöttük szusszal. ... Van itt most egy életrevaló javaslat a zsiványok megfékezésére. Pócs János ötletgazda, Jászapáti fideszes polgármestere azt mondja, a legnagyobb baj, hogy magánkézben van a színesfém-felvásárlás; ebből ered minden baj.
Legyen újra állami monopólium a terület, mint régen, a boldogult MÉH-időkben, különben képtelenség megfékezni a maffiát. Még emlékszünk: a rendszerváltás környékén került magánkézbe a felvásárlás. Hogyne került volna, hiszen a liberális „szakértők” azt mondták, az állam rossz gazda.
Így aztán a telepek - hipp-hopp - „jógazdákhoz”kerültek. Legtöbbször csókosokhoz. Talán - ez persze csak ötlet - nem ártana tüzetesebben megnézni néhány kivakarózott rézarisztokratát. Főleg a mentorát! Lenne is nagy csodálkozás...
Egyelőre azonban csak a feszültség nagy. A kábelek mellett a közvéleményben is. Néhány kiadós - és jogerős - zárlat talán segítene.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Kelet-közép-európai uniós együttműködés
A kétszintű EU kialakulása és az utóbbi időben propagált Európai Egyesült Államok eszméje egyaránt arra figyelmeztet, hogy a kelet-közép-európai regionalitás erősítése kiemelkedő jelentőségű feladat az energetikában is. Világosan kell látni azonban, hogy az energetikában is csak a nagypolitikában kiharcolt mozgástér növelése jelenthet előrelépést. Biztató, hogy az érintett országok külpolitikájában megjelent ez az elem.
Dr. Járosi Márton
Magyar Nemzet
Victoria - győzött az igazság, fellebbezésnek helye nincs!
Egy szó, mint száz, Sukoró ügyében a bíróság olyan ítéletet hozott, ami a hazai jogtörténetben igazi sikersztori. Olyan példaértékű döntést, amely a legalaposabban feltárt tények alapján született jogi aktus eredménye, s amely tökéletesen tükrözi a magyar társadalom igazságérzetét. Azaz győzött az igazság, fellebbezésnek helye nincs.
D. Horváth Gábor
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: A tömeg - Álláspont - (teljes cikk)
Papcsák Ferenc zuglói polgármester feljelentette az őt rágalmazó „kommentelőket”.
A hírre azonnal kitört a „forradalom” az internetes nyilvánosság pöcegödrében – a Kuruc.infótól az Indexig mindenütt megszólaltak a bloggerek és a „kommentelők”, és temetni kezdték a sajtószabadságot és a demokráciát. Beszállt a kórusba a nyomtatott sajtó nehezebben elviselhető része is, lásd Népszava: „Az internetet is eléri a fideszes cenzúra”.
A Véleményvezér névre hallgató blog pedig imigyen foglalja össze a lényeget: „A becsületsértés és rágalmazás régi jogintézmények. Egy olyan kor szülöttei, amikor az emberek egyrészt ritkán mondtak nyilvánosság előtt véleményt, másrészt – talán kissé fennkölten és romantikusan hangzik, de így igaz – az egyik legnagyobb érték az életben a becsület és a jó hírnév volt.
…Ennek a kornak vége. …korunkban minden arra sarkall mindenkit az iskolától a munkahelyen át a közéletig, hogy mindenről mondjon véleményt: szólj hozzá, szavazz, kommentelj, lájkolj, tüntess, blogolj, állj és mondd! Ez a tömegdemokrácia, ahol tényleg bárkinek lehet szava.”
Eleddig nincsen semmi hiba a fenti összefoglalóban. Olyannyira nincsen, hogy mindezt egy Jose Ortega nevű szerző már majd száz éve összefoglalta:
„Nem arról van szó, hogy a közönséges ember inkább kiválónak, mintsem közönségesnek tartja magát, hanem arról, hogy a közönségességhez való jogot, a közönségesség jogát hirdeti és érvényesíti…az átlagembernek nagyon is pontos »ideái« vannak arról, hogy mi történik és mi történjen az egész világon. Ezért nem tud már másokat meghallgatni. Minek is hallgatná őket, ha benne már minden megvan? Már nem divat a másik meghallgatása, ellenkezőleg, ma ítélkezni kell, elítélni és határozni. A közéletnek nincs olyan kérdése, amelybe – süketen, vakon – ne szólna bele, és ne érvényesítené »véleményét«”.
Egy másik fontos szerző, bizonyos Julien Benda pedig így ír, nagyjából ugyanannyi esztendeje: „Ma elég bármelyik reggel csak egy pillantást vetnünk akármelyik hírlapra, hogy megállapíthassuk: a politikai gyűlölség ma már egyetlen napig sem pihen. Legfeljebb az esik meg olykor, hogy valamennyi politikai gyűlölség elhallgat az egyik javára egy-egy órában, amely az összes erőket megkívánja: ezek az órák az union sacrée-k, a ‘»szent egységek” órái, amelyek azonban korántsem valamely gyengédebb világ eljöttét hirdetik, szeretetet és megbékélést - ellenkezőleg, ezek az órák akkor ütnek, amikor valamely általános gyűlölet parancsszava hangzik el, mely pillanatnyilag uralkodik az összes rész-gyűlöleten.”
A legutóbbi „union sacrée« órája a Jeszenszky Géza elleni keresztes háború volt – mondanám, ha lenne bármi köze mindehhez a kereszténységnek…
S egy picike „union sacrée-t” megért Papcsák kínzása is. A legáltalánosabb „union sacrée” pedig az ország, a magyarság és a kormány fasisztázása, nácizása – lásd legutóbb szegény hülye Mesterházy Attila akcióját a nyugati világ legundorítóbb lapjában, a L’Unitában.
S az „union sacrée” legkitartóbb hívei a kommentelők. A tömegdemokráciák névtelen kártevői, a lázadó tömeg, amely kézen fogva jár az áruló írástudókkal. Ó, igen, a tömeg:
„(…) hisz a tömeg
A végzet arra ítélt állata,
Mely minden rendnek malmán húzni fog,
Mert arra van teremtve.”
Ez a tömeg most éppen a „sajtószabadság” és a „liberalizmus” malmán húz. Így, idézőjelek között, mert mindennek már semmi köze sincsen sem a sajtószabadsághoz, sem a liberalizmushoz. Ez már csak két üres fogalom, amelyből a valóságban ezt az eszement rettenetet farigcsálták az írástudók.
Azok az írástudók, akik megbocsáthatatlan árulásuk során maguk lettek a BŰN. S ez a BŰN természetesen az erényt szólítja fel önigazolásra. E felszólítás része, amikor ideológiát farigcsálnak a megmagyarázhatatlan megmagyarázására. S ezen ideológia mentén lesz helyénvalóvá, ha a tömeg mindenről véleményt nyilvánít, s amikor a Homo erectusok névtelenségbe burkolózva rágalmaznak és mocskolnak mindent és mindenkit. S legrettenetesebb perceinkben ez tűnik demokráciának és szabadságnak. S mivel ez elviselhetetlen, az ellenreakció is elviselhetetlen lesz.
Mert soha nincsen új a nap alatt.
S azért, mert – ahogy Thomas Mann leírta 1924-ben a Varázshegyben: „Akarni mindig csak a végzetet lehet. A kapitalista Európa a maga végzetét akarja.”
Hát ezért. S azért is, mert sikerült a legnagyobb szemfényvesztés: a tömeg most azt hiszi, ez a szabadság. A tömeg másik része meg azt, hogy nem kell szabadság.
A kevesek pedig belemenekülnek a régiekbe, és látják a készülődő iszonyatot. De ettől nem lesz jobb senkinek.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Diplomaalapú jövő?
Summa summarum, az „elmúltnyolcév", de még a rendszerváltást követő korábbiak bűne is, hogy a „tudásalapú társadalom" jelszavával ilyen mértékben engedték leromlani a felsőoktatás bizonyos ágainak színvonalát, és ezért - így, vagy úgy -, éppen itt az ideje helyreállítani annak régi dicsőségét. És bizony-bizony, nem lesz, mert nem lehet minden bokorban, azaz kisvárosban főiskola, egyetem! Sőt, utóbbiak közül pedig éppen időszerű lenne a már-már hátrabukfencezésből is egyetemi diplomát osztó, különféle művészképző intézményeknek is tudománytanilag jobban a körmére nézni!
Michnai Attila
hetivalasz.hu, fidesz.hu
Múlt, mítosz, Mesterházy
Mesterházynak tehát őriznie kell a Tőkét, őrzi is keményen. Aki nem teljesen tájékozatlan, az jól tudja, hogy a jelenlegi magyar szocialistáknak semmi közük sincs semmiféle szocializmushoz, ideológia nélkül sodródó liberális párt, mely igyekszik fenntartani a mítoszt, hogy szociálisan érzékeny, valójában a globális hatalom készséges kiszolgálója. Szegény Mesterházy talán észre sem veszi, hogy az ő szerény logikája meríti táptalaját a sötét, gyászos múltból, Rákosi elvtárs is így panaszkodott Moszkvában, mihez kezdjen „tízmillió fasisztával”.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Papcsák: Nem engedem az igaztalan bántást
Papcsák Ferenc (Fidesz-KDNP) zuglói polgármester kijelentette: nem fogadja el a nagy nyilvánosság előtt gyalázkodást, és nem enged igaztalan bántásokat.
A politikus ezt hétfőn közölte az MTI-vel azzal összefüggésben, hogy a Népszava szombati számában azt írta: a XVI. kerületi rendőrkapitányság büntetőeljárást folytat az Ezren tüntettek Papcsák ellen című, áprilisi Népszava online-cikk négy internetes kommentelője ellen. Később a hír24 is jelezte, hogy hasonló eljárás indult a portál egyes hozzászólói ellen is.
A kerületvezető kijelentette: mindenki számára szabad a vélemény, s elfogadja, hogy közszereplőként többet kell elviselnie. Azt azonban nem fogadja el - tette hozzá -, hogy bárki "nagy nyilvánosság előtt gyalázkodjon, hazugságokat állítson, nyomdafestéket nem tűrő kijelentéseket tegyen, gyalázza a családomat".
Ezt a kialakult bírói gyakorlat sem engedi - mutatott rá. Papcsák Ferenc arról is beszámolt, hogy a konkrét ügyben a bíróság elindította az eljárást. Hangsúlyozta: nem fogja engedni, hogy igaztalanul bántsák. "Lenáciztak, amit külön sérelmezni kell" - jelentette ki a polgármester.
MTI - fidesz.hu