Bayer Zsolt: Mit tegyünk?
A szerbek most élik a maguk Trianonját. Most vették el tőlük az országukat, most kényszerült népük saját egykor volt határain belülre – mégis idegenbe.
A szerbek most élik meg mindazt, amit mi megéltünk lassan egy évszázada. S annak az egy évszázaddal ezelőtti igazságtalan, barbár gyalázatnak a szerbek is haszonlesői és haszonélvezői voltak. S azt is megtapasztalhatták a szerbek akkor, lassan egy évszázaddal ezelőtt, hogy a magyarok képesek olyasféle hazaárulásokra, amelyekre talán senki más nem képes.
Megtapasztalhatták a szerbek, hogy a maradék Magyarországról magukat magyarként jegyző alakok rohangálnak át hozzájuk, és könyörögnek nekik, hogy vonuljanak be újra Szegedre, s hogy támadják meg a maradék Magyarországot, mert ott el kell távolítani a regnáló kormányt és ki kell irtani a „fehérterrort”.
Ezek a gazemberek utóbb mint „polgári radikálisok” és mint „kommunista forradalmárok” futottak be nagy karriert a hazai történelemoktatásban. Jászi Oszkárékról, Kun Béláékról van szó, és persze Linder Béláról, akit aztán Belgrádban temettek katonai tiszteletadás mellett.
Valahogy megszokták a szerbek, hogy mi ilyenek vagyunk, s hogy mivelünk nagyjából bármit meg lehet csinálni. Aztán lefölözték még a második világháború alatt elkövetett magyar kilengések PR-hasznát, és boldog önfeledtséggel vették tudomásul, hogy Tito partizánjainak magyar népirtásáról egyszerűen szó sem esik sehol.
Sem idehaza, sem odaát, sem pedig a „művelt” Nyugaton, pedig a „művelt” Nyugat roppant érzékeny ám, ha népirtásokról és emberi jogok sérelméről van szó. Egy esetet kivéve: ha magyarokat irtanak, és ha magyarok emberi jogait korlátozzák vagy éppen semmibe veszik.
A szerbek most, hogy saját Trianonjuk miatt égő, eleven seb a lelkük és a nemzettudatuk (lássuk be: ez érthető és méltányolható, különösen a mi részünkről), minden dühüket, frusztrációjukat, eleve meglévő és nemzetkarakterükhöz igenis hozzá tartozó kíméletlen vadságukat a vajdasági magyarokon akarják leverni.
Nem holmi átvitt értelemben értendő ez a kijelentés, hanem szó szerint.
Lassan hetente érkeznek a megdöbbentő, felkavaró és vérlázító hírek arról, hogy odaát magyar fiatalokat vernek meg és bántalmaznak brutálisan, csak azért, mert magyarok. Legutóbb is így hangzott a felszólítás: „Beszéljetek szerbül, ez itt Szerbia!”
Nos, ez így, ahogy van, tűrhetetlen.
S ezen agresszív rasszistaként viselkedő szerb fiatalok magatartásán és cselekedetein túl a szerb hatóságok hozzáállása a tűrhetetlenebb. A szerb hatóságok egyszerűen asszisztálnak mindehhez, illetve ha magyar fiatalok keverednek etnikai színezetű verekedésbe, akkor súlyos börtönbüntetést kapnak. Azt pedig elképzelhetjük, mit művelnek ezekkel a fiúkkal egy szerb börtönben…
Mit tehet az anyaország ebben a helyzetben?
A baloldal szerint semmit. Illetve leginkább azt, hogy még mi sütjük le a szemünket, és majd mi kérünk elnézést, amiért a puszta létünkkel sértjük mások érzékenységét. Ez az a baloldal, amelyik szellemi-lelki örököse az 1919-es tömeggyilkosoknak és hazaárulóknak, éppen a minap vonultak fel a kalapácsos emberrel díszített zászlók alatt, és csatlakozott hozzájuk a teljes MSZP.
A Jobbik ezzel szemben valószínűleg a kemény fellépést szorgalmazza, amely minden valószínűség szerint abban manifesztálódna szerintük, hogy Magyarország akadályozza meg Szerbia felvételét az unióba.
Ez eléggé ostoba lépés lenne.
Ugyanis csak egy unióba belépett Szerbia domesztikálható. Mindenki gondoljon bele, mit művelnének a szerbek a vajdasági magyarokkal, ha miattunk kimaradnának, illetve mi történne ma az erdélyi magyarsággal, ha Románia nem lenne uniós tagállam.
Akkor mi marad?
Sajnálattal és őszintén be kell vallanom: fogalmam sincs. De hogy valamilyen eszközzel véget kell vetni a magyarellenes atrocitásoknak, az bizonyosság. Máskülönben rettenetes események elé nézünk. A világ pedig enélkül is éppen elég rettenetes.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
A kereszténység adja meg az európai identitást
Emléktáblát avattak Varga Béla balatonboglári plébános, a nemzetgyűlés volt elnöke tiszteletére Veszprémben.Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) államtitkára avató beszédében felidézte a nemzetgyűlés egykori elnökének, a Független Kisgazdapárt országos alelnökének alakját, méltatta hazaszeretetét és hűségét hite iránt.
Az államtitkár megemlékezett arról, hogy Varga Béla küzdött a náci és a kommunista diktatúra ellen is: segítette a német fogságból Magyarországra szökött francia hadifoglyokat, számos lengyelt és zsidót bújtatott. Ezzel megmutatta, hogy a keresztény ember nem lehet megalkuvó, beletörődő; a kereszténység bátorságot jelent, szembeszállást az akkori hatalommal - szögezte le.
A plébános életének abból a szakaszából is hozott példát, amikor nemzetgyűlési képviselő lett, a kommunisták mégis semmibe vették országgyűlési képviselői státuszát, nyomoztak utána. "Ebből látszik, hogy a kommunisták sohasem fogják tiszteletben tartani egyszer sem a népakaratot, nem fogja érdekelni őket, hogy kinek van többsége, s kinek kisebbsége, nem fognak tisztelni egyetlen egy demokratikusan megválasztott állami vezetőt, képviselőt, köztársasági elnököt vagy bárki mást, nekik csak a saját céljaik a fontosak. Ha kell, ehhez igazítják az elveiket" - fogalmazott Rétvári Bence.
Szólt arról, hogy a kommunizmus alatt egymillió embert vontak rendőrségi eljárás alá, 650 ezer ember ellen emeltek vádat, 390 ezer elmarasztaló ítélet született a bíróságokon.
Varga Béla példamutató életútjának elemzésén át végül arra a következtetésre jutott: Európában a kulturális, nyelvi, történelmi, művészeti, hagyománybeli adottságok különbözőek, egyedül a kereszténység közös; a kereszténység adja meg az európai identitást. A keresztény értékrendű politizálás európai politizálást jelent - hangoztatta Rétvári Bence.
MTI, fidesz.hu
Európai rosszléti állam
A neoliberális közgazdasági tanok nem a gazdaság valóságos működését írják le, hanem az erőviszonyok ideológiai alátámasztását szolgálják.
Lóránt Károly
Magyar Nemzet
Ponta akciója a Partiumban
Úgy tűnik, hogy Victor Ponta, Románia jelenlegi miniszterelnöke Közép-Európa egyik legnagyobb magyarellenes köpönyegforgatója. Nem elég, hogy a magyarlakta romániai területeken minden erejével igyekszik elfojtani a kulturális hagyományokat, küzdve a székely zászlóval, a nemzetiségi szimbólumokkal és feliratokkal, még a természeti értékek védelmét is semmibe veszi a határunkhoz közeli és az erdélyi területeken, sőt, már más régiókban is a föld kincseivel üzérkedik, lelkiismeretfurdalás nélkül.
Haraszti Gyula
Magyar Nemzet
Budavárért megéri küzdeni
Sokaknak talán úgy tűnhet, mintha a Várkert bazár hirtelen „felébredt” volna Csipkerózsika-álmából, de valóban nagyon sok minden történt az elmúlt tizenöt évben, ami segítette, hogy végre eljutottunk idáig.
Nagy Gábor Tamás
Magyar Nemzet
A civil társadalom Magyarországon
Elmondható tehát, hogy az előző években, de különösen 2009-től megfigyelhető Magyarországon a civil társadalom nem felülről oktrojált, hanem spontán, alulról jövő újjászerveződése. Erős erkölcsi és politikai töltete közvetlen következménye annak a politikai-közéleti kihívásnak, amely a 2000-es évek második felében érte Magyarországot.
Feltételezhető, hogy a bontakozó magyar civil társadalom a továbbiakban is erősen politika- és erkölcs orientált lesz, aminek a későbbiekben nyilván oldódnia kell, s a szakkérdéseknek kell fokozatosan előtérbe kerülniük. Kérdés persze, hogy a magyar politikai küzdelmek, törésvonalak és mély megosztottságok milyen irányba viszik a civil társadalmat; a meghasadás és kettéválás, avagy a szakmai-közpolitikai alapú kiegyenlítődés irányába.
Fricz Tamás
Magyar Nemzet
A hely szelleme
Álmatlan éjszakákat hozott a diákparádé Gyurcsány Ferencnek, napok óta nem alszik szegény. Újabban az oktatási államtitkárság Szalay utcai épülete előtt múlatja a sötét órákat.
... Alig karnyújtásnyira attól az épülettől, amelynek már eddig is volt némi Gyurcsány-vonatkozása. A maga idején nagy port vert fel az ingatlan körül kipattant színlelt lizingszerződéses disznóság. Disznóság? Jóval több: elévült bűncselekmény. A hely szelleme. Ha azt mondod, Szalay utca, én azt mondom: Gyurcsány.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Ki vállal gyermeket?
A házasság intézményének erodálódása, az élettársi együttélési formák elterjedése, valamint a tudatosan vállalt partnernélküliség (szingliség) a gyermekszületések számának csökkenését okozták. Annak ellenére, hogy egyre több gyermek születik élettársi kapcsolatokból, a házasságban élő nők termékenységi rátája még mindig kétszerese a nem házastársi kapcsolatban élőkének. Noha a válások száma évről évre növekszik, és egyre kevesebb házasságot kötnek, mégis vitathatatlanul a házasság a társas együttélés legstabilabb és legtartósabb intézménye.
Farkas Péter
Magyar Hírlap
A gyermek egyrészt a legnagyobb öröm az ember életében, megszületése a záloga a társadalom, és végsőo
Bayer Zsolt: Birkózás
Már Gilgames is birkózott Enkiduval. Tehát már a sumérok is birkóztak. Az ókori Egyiptomban szintúgy. Gondoljunk csak a Beni-Hasszán sírjából előkerült képekre! És hát a görögök, persze, a görögök. S nemcsak az olimpiákon ám – de a mitológiában is. Herakles és Theseus a két legjobb birkózó.
Herakles Poseidon és Gaia fiából, Antaioszból szorította ki a szuszt, míg Theseus Poseidon másik fiát, Kerkiont győzte le. S aztán a két hős egymással is birkózott, de nem tudta egyik sem legyőzni a másikat. Az ókori olimpiákon (Krisztus előtt 776, ugye, de egy lelet tanúsága szerint már Krisztus előtt 1580-ban is rendeztek olimpiát) a pentatlon utolsó száma volt a birkózás. S csak egy bajnokot ismerünk, aki a birkózásban is győzni tudott a másik négy szám mellett: ő volt Eutelidas. És spártai volt, persze hogy spártai!
A versenyzők olajjal kenték be a testüket, majd homokot dörzsöltek rá. A birkózás: tiszta küzdelem. Férfi férfi ellen, minden eszköz nélkül. Sokáig, nagyon sokáig úgy tűnt, van helye az emberi világban az ilyesféle tiszta küzdelmeknek. Mára kiderült, nincs helye a világunkban ennek. Mára kiderült, ez a világ már nem is egészen emberi. Éppen ezért igazából senki sem csodálkozhat, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy döntött, a 2020‑as olimpián már nincs helye a birkózásnak. Ennek feltehetőleg így kellett lennie.
Ebben a világban az ókori görögségnek sincs helye, az ókori Egyiptomnak se – és semmiféle elmúlott emberi civilizációnak nincs már itt helye. Az elmúlott emberi civilizációk hordoztak ugyanis magukban valami tisztaságot, valami szépséget, valami nagyszerűt, az elmúlott emberi civilizációknak volt ethoszuk.
Ennek vége.
A jelenlegi emberi civilizációnak nincs ilyesmije.
A jelenlegi emberi civilizációnak pénze van, fogyasztása van, a jelenlegi emberi civilizáció úgy képzeli, mindennek mértéke az ember, méghozzá az ember a rettenetes és pitiáner vágyaival , amelyeket most, ebben a pillanatban ki kell elégíteni.
Szophoklész még meggyőződéssel írhatta:
Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
Ő az: ki a szürke
Tengeren átkel,
A téli viharban
Örvénylő habokon,
S Gaiát, a magasztos istennőt,
Zaklatja a meg-megújulót
Évről évre az imbolygó ekevassal,
Fölszántva lovával a földet.
Amit Szophoklész az emberben látott, az mára tovatűnt. Tovatűnt az idő, a dicsőség, a tisztelet, a tiszta küzdelem. Tovatűnt a birkózás is.
Lesz helyette… Nem is tudom, mi lesz majd helyette. Sokféle cifra és lelketlen és nyomorúságos és ostoba „sportot” űz manapság az emberiség, majd valamelyik lesz helyette. Valamilyen „ball”, ahol szép seggű csajok ugrálnak, és az egész olyan „pörgős” lesz, mert hát, mint mondottam, nincs idő semmire.
Pörögni kell. Mindenáron. Ezért nem kell az öttusa és ezért nem kell már a birkózás sem. S majd amikor elsiratjuk ezt a sportot is, és elsiratjuk vele az egész ókort, és minden letűnt, nagyszerű civilizációt, azért majd gondoljunk egy pillanatra azokra az idiótákra is, akik a birkózást az elmúlt években „megreformálták”.
E reformoknak köszönhetően az utóbbi időben már nem volt birkózás a birkózás. Birkózás helyett a bírók sorsoltak, hülye kék meg piros golyókat húzogattak elő a cilinderből, aztán az egyik versenyző négykézláb állt, a másik mögötte pilinszkázott, aztán vége lett az egésznek.
Az összes baromállat reformer felelős azért, hogy a birkózásnak vége. Mert tudjátok, a birkózásban az volt a nagyszerű, hogy két férfi minden eszköz nélkül megmérkőzött egymással. Birkózott. Már nem fog. És ezt is megérdemeljük.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Ennyi erővel a Kézimunkaszakkörösök Országos Leányegylete is tárgyalást követelhetne a minisztertől, különben patakvér fog folyni
Úgy tűnik, leginkább az zavarja HaHáékat, hogy nem tényezők. Nem az ő csapatuk a hallgatók hivatalos érdekképviselete, szóval miért állna bárki szóba velük az éjjeliőrt leszámítva? Ki hallott már olyat, hogy teszem azt a Kézimunkaszakkörösök Országos Leányegylete tárgyalást követel a minisztertől, különben patakvér fog folyni? A HaHa-lurkók úgy képzelik, a befőtt teszi el a nagymamát.
Akinek ezek után nem lenne elég a HaHa, annak ott van a rutinosabb Oha (Oktatói Hálózat), olyan nagyságokkal, mint az MSZP-s Braun Róbert, György Péter, Heller Ágnes vagy Vásárhelyi Mária.
Pilhál Tamás
Magyar Nemzet