II. Rákóczi Ferenc - Üzenem a jövőbeli gyermek nemzedéknek
II. Rákóczi Ferenc a mindennapi hazaszeretetről
"Üzenem a jövőbeli gyermek nemzedéknek Magyarországon, hogy tiszteljék hazájukat és becsüljék, hogy ezen a földön élhetnek. Őrizzétek meg értékeit és emlékeit! Beszéljetek róla úgy, mintha kincs lenne!"
II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) - erdélyi fejedelem, a szabadságharc vezetője
2018. November 16. 00:00
Wass Albert: Magányos magyar fa - részlet
- "Ha arra tévedsz egyszer, ahol én születtem, és kopár hegytetőn meglátsz egy görcsös, öreg tölgyfát, magányosan és dacos-konokul állni, szembenézve viharral, faggyal, záporesővel: suttogj el egy csöndes magyar imádságot."
Wass Albert (1908-1998) - író, költő
2018. November 16. 00:00
Jobb százszor elkopni, mint elrozsdásodni
Jobb százszor elkopni, mint elrozsdásodni
"A vas maga sem állhat ellen az időnek, s ilyen az ember. Ha munkára használják, elkopik, ha a földön hever, a rozsda emészti meg. Miután már veszni kell, jobb százszor elkopni, mint elrozsdásodni."
Eötvös József (1813-1871) - író, miniszter
fotón: Barabás Miklós(1810-1898) - Eötvös József - Magyar Nemzeti Múzeum
2018. November 16. 00:00
Az égben a haza szabadítóinak van a legnagyobb becsülete
"Az égben a haza szabadítóinak van a legnagyobb becsülete."
Hunyadi Mátyás (1443-1490) - magyar király
2018. November 16. 00:00
Katasztrófa orientált lett a mai ember Böjte Csaba
Katasztrófa orientált lett a mai ember
"Katasztrófa orientált lett a mai ember. Mindent, mindenkit tökéletesnek akar látni, és ha valami elromlik, eszünkbe sem jut, hogy megjavítsuk, a gombot felvarrjuk, a zoknit megfoltozzuk, új cipzárt vegyünk bele, egyszerűen kihajítjuk a kukába.
Ez a mentalitás érvényesül az emberi kapcsolatokban is. Sajnos az igényesség nagyon sokszor türelmetlenséggel és kegyetlenséggel párosul."
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
2018. November 16. 00:00
Mészáros László: A csíkszentdomokosi vonatfütty
Mészáros László: A csíkszentdomokosi vonatfütty
Egy rövidke történet összetartozásról, nemzeti érzésről, az egy és oszthatatlan magyar nemzetről, a szabadságról, meg a turul-madárról... ....
Van ám olyan is, hogy személyesen találkozunk a szabadsággal, vagy az együvé tartozással, sőt az is megeshet, persze csak igen ritkán, hogy egyszerre mindkettővel.
Ha az ember lelkében egyébként mindkettő honos – s ha olyan szerencsés, mint amilyenek mi voltunk édesanyátokkal, amikor a Gyergyóból Szeredába vezető, csíkszentdomokosi műúton haladtunk -, még ez is megeshet vele.
A magyarokat leginkább elnyomó kommunista, diktatúra idején, a nyolcvanas évek elején egy hófehér, havas, igazi csikorgós csíki hideg estén autóztunk utunkon, mellyel párhuzamosan ötven-száz méteres távolságra fut a még a „magyar világban” épített vasúti pálya.
Lassan vezettem, hiszen jeges volt az út. Egyszerre csak mellénk zakatolt egy teherszerelvény, hatalmas csattogással. Oldalra nézvén láttam, hogy integet a masiniszta.
Észrevette, hogy magyarországi autóval van dolga, s csókot dobott, majd két kézzel mutatta a szeretetét irántunk. Lelkesen visszaintegettünk, mint jó testvérhez illik, s hasonlatosan az övéhez, megtelt lelkünk iránta való szeretettel, így, ismeretlenül is.
Beálltunk azonos sebességre, és egymás mellett haladhattunk kilométereken keresztül, mígnem szinte mindketten egyszerre kezdtük el gépeink tülkét nyomni.
Úgy szólt az ő hatalmas, levegőt megrezgető mozdonyfüttye s Dáciánk éles kürtje hosszú perceken át, hogy olyat még nem hallott a csíki haza.
Eggyé váltunk a nagy, havas, székely éjszakában, s olyan erőssé lettünk, hogy még a mit sem sejtő diktatúra is beleremegett volna – ha vonatunk nem „kényszerpályán” zakatol.
Dánfalvához értünk ugyanis, ahol eltávolodik s más irányt vesz a vasúti pálya. Így kényszerűen elváltunk egymástól, de még sokáig hallottuk az egyre halkuló, de nem szűnő vonatfüttyöt.
Fizikailag eltérítette őt tőlünk a sínpálya, de lélekben örökre eggyé lettünk.
Ez a pár perc, ez a pillanatnyi idő szinte egy életre erőt adott. Tudom, hogy belül ő is így érezhet. Ő, akivel ott, a csíki fagyos hidegben, a diktatúra kellős közepén is olyan szabadok voltunk, mint a turulmadár.
Levél gyermekeimnek és későbbi utódaimnak című írás részlete
2018. November 15. 00:00
Kölcsey Ferenc az összefogásról
A világban szétszódott és a Kárpát-medencében élő demokratikusan gondolkodó magyarok ma is értik a nagy gondolkodó költönk szavait sz összefogás erejéről
"Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges."
Kölcsey Ferenc (1790-1838) - költő, író, politikus
2018. November 14. 00:00
Ma a kontinensnek a bátor elszántságra, a józan észre és a szívek felemelésére egyszerre lenne szüksége
„Ma a kontinensnek a bátor elszántságra, a józan észre és a szívek felemelésére egyszerre lenne szüksége – Európának meg kellene értenie, hogy nemzetek nélkül nincsen szíve, kereszténység nélkül pedig nincsen lelke.”
Orbán Viktor
2018. November 14. 00:00
Prohászka Ottokár Kelet hatalma a mi domború mellkasunkon tört meg
Magyarország a védőbástya
"Kelet hatalma a mi domború mellkasunkon tört meg, a Nyugat civilizációja széles hátunk mögött indult virágzásnak."
Prohászka Ottokár (1858-1927) - magyar író, katolikus püspök
2018. November 13. 00:00
Teleki Pál Csak addig maradhatunk fenn a népek tengerében
"Csak addig maradhatunk fenn a népek tengerében, amíg történelmi hivatásunkat teljesíteni akarjuk. S máig e mellett kitartunk és kiállunk, ne tartson senkitől és semmitől az ezeréves nemzet." Teleki Pál (1879-1941) - geográfus, egyetemi tanár, politikus, miniszterelnök, tiszteletbeli főcserkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
2018. November 13. 00:00