Arról, hogy a műveltséghez sok bátorság kell - ugyanis a műveltséget nem a gólya hozza

                              “Tudnod kell, hogy az emberek nem ok nélkül ragaszkodnak a középszerűhöz, a zavaroshoz és vajákoshoz, az illúziókhoz és a szobatiszta félismeretekhez, tehát a műveletlenséghez. Mert a műveltség annyi, mint az igazságnak – minden dolgok igaz ismeretének – feltárása és elviselése. S az igazat elviselni mindig nagyon nehéz. A műveltséghez, tehát a valóság és igazság megismeréséhez, rendkívüli bátorság kell. Az ember egész szívével, sorsával, lényével ismeri meg az igazságot. Az ember csak életre-halálra lehet művelt. Az emberek mindig készségesebben nyugodnak bele valamilyen kellemetlen igazság elkendőzött magyarázatába, tehát a műveletlenségbe, mint a nyers, egyszerű, tőmondatos igazságba, ami a műveltség. Az emberek titokban tudják, hogy minden, ami igaz és emberi, tehát valóságos, vérben, verejtékben és szenvedélyben fogan, de szívesebben pusmogják, lesütött szemmel, hogy a gyermekeket a gólya hozza. Ez így tetszetősebb és kényelmesebb. De a műveltséget nem a gólya hozza.” Füves könyv - részlet Márai Sándor (1900-1998) - író, költő

Magyar vagyok

                                  "De semmi kincsért s hírért a világon El nem hagynám én szülőföldemet, Mert szeretem, hőn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetemet!"   Magyar vagyok című vers - részlet Petőfi Sándor (1823-1849) - költő  

Oszthatatlan költészet és élet – Kányádi Sándort köszöntötték

                        Az idén 85 esztendős Kányádi Sándor Kossuth-díjas költőt köszöntötték barátai, pályatársai és tisztelői születésnapja alkalmából a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM). Az ünnepségen Kányádi Sándor verseit Havas Judit előadóművész és Őze Áron színművész mondta el, a megzenésített költeményeket a Kaláka együttes adta elő. Kányádi Sándor az ünnepségen elmondta: az az igazi költő, akinek halála után évszázadokkal is mondják a verseit, ilyen például Petőfi Sándor. Hozzátette, hogy az ő Magyarországa addig terjed, ameddig a magyar nyelv, és ezt az általa nagyon szeretett országot addig szolgálja, ameddig csak tudja. „Minden művészetek közül a magyar költészetet tartom a legszebbnek, a legfontosabbnak” – hangsúlyozta Melocco Miklós szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja köszöntő beszédében. Hozzátette, hogy hiába tud fejből egy verset, elmondani képtelen, mert meghatódik a szavak, a gondolatok szépségétől. Úgy fogalmazott, hogy ők Kányádi Sándorral barátok és sok időt töltenek együtt, verseit olvasva mégis gyakran megdöbben, hogy ismeri annak ma élő szerzőjét. Kányádi Sándort hite és vallomása szerint az a cél vezeti egész életében, hogy a Kárpát-medencében és mindenhol, ahol magyarok éltek és élnek, a magyar költészetet közelebb vigye kicsikhez és nagyokhoz egyaránt – mondta E. Csorba Csilla irodalomtörténész, a PIM főigazgatója. „Napi szinten érezzük a mával foglalkozó, nagyon is modern gondolkodását, törődő szeretetét, a veszélyeztetett emberi értékekért szóló szelíd bátorságát, egyetemes igénnyel mérhető költészete mellett is fontos, gyakorlatias jelhagyó tevékenységét” – tette hozzá. Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke arról szólt, hogy Kányádi Sándor „két lábon járó eleven példája annak, amikor a szó és a tett, a költészet és az élet egy és oszthatatlan”. A programot az MMA, a PIM, a Magyar Írószövetség és a Digitális Irodalmi Akadémia szervezte.

Szabédi Lászlóra emlékeztek Kolozsvárott - Erdély

                        Kolozsvárott 23. alkalommal emlékezett a tragikus sorsú Szabédi Lászlóra az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület.   Szabédi László 1959. április 18-án Szamosfalva határában vonat elé vetette magát, öngyilkosságával tiltakozva a kolozsvári Bolyai Egyetem beolvasztása ellen. Fő művét A magyar nyelv őstörténete. A finnugor és az indoeurópai nyelvek közös eredetének bizonyítékai címmel egy évvel korábban fejezte be, ám ez csak 1974-ben jelenhetett meg. Költőként is jelentős életművet hagyott hátra, számos folyóirat munkatársa volt, tanított a Bolyai Egyetemen is. A Szabédi-nap a Lázár utca 30. szám alatt található Szabédi László-emlékház udvarán kezdődött  koszorúzással, ahol Kántor Lajos irodalomtörténész mondott beszédet. Az emléknap az Unitárius Püspökség dísztermében szervezett konferenciával folytatódott, ahol Pomogáts Béla irodalomtörténész, Kötő József színháztörténész és Bartha Katalin Ágnes levéltáros, a Szabédi-emlékház vezetője tartott előadást, Gálfalvi Zsolt és Kántor Lajos pedig „az időszerű Szabédiról" beszélgettek. Az emléknap a kolozsvári Házsongárdi temetőben ért véget,  ahol az egybegyűltek megkoszorúzzák Szabédi László sírját.  kronika.ro

Legalább vágytam az egészre, legalább akartam az igazit, legalább ennyit értsetek és bocsássatok meg

                                    “Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad. Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli. Nem akartál az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre, nem akartál lélek és betű helyett olyasmit, ami csak ügyes torzképe a léleknek és a betűnek; igazi nőket akartál szeretni, igazi könyveket akartál írni, igazi emberekkel akartál harcolni és megbékélni. Az egészet akartad, nem valamilyen törlesztéses részletet. Vágyad nem teljesedett be. Elbuktál. De a földön és a sárban heverve, ledöfött harcos, dadogjad ezt: 'Legalább vágytam az egészre, legalább akartam az igazit, legalább ennyit értsetek és bocsássatok meg.' ” Ég és Föld - részlet Márai Sándor (Kassa, 1900 -  San Diego, Kalifornia, USA, 1989) -  író, költő, újságíró

Böjte Csaba és az ausztráliai magyarok üzenete a Világtalálkozónak - rövid VIDEÓ!

                          kattints a VIDEÓRA! http://www.youtube.com/watch?v=L-zUSxA9c60&feature=youtu.be

Miből készült az anyag, melyet elszakítanak az emberek, mikor "szakítanak"?

                                  "Miből készült az anyag, melyet elszakítanak az emberek, mikor 'szakítanak'? A magyar nyelv szavai pontosak, érzékletesek; belső és jelképes értelmükre érdemes mindig odafigyelni; tehát; két ember elválik egymástól, "szakítanak", s e pillanatokban csakugyan elszakad valamilyen finom huzal, fonál, érzésből, vonzalomból, ingerből, kíváncsiságból, szomorúságból, vágyból szőtt... asztrálszövet, mely eddig együtt tartotta őket. Elszakadt, mert szakítottak, s most már nem tartja őket... Valahogy így szakadt el a Föld a Naptól, a Gondolat az Érzéstől s a végén Jancsi, Juliskától. Most bámulnak az égre, s azt hiszik, a szakítás magányügy. De ilyenkor a világűrben is történik valami." Márai Sándor (1900-1989) - író, költő

Szomorú, hogy a magyar népben az ősi bizalmatlanság teljesen indokolt

                          "Szomorú, hogy a magyar népben az ősi bizalmatlanság teljesen indokolt." Halász Margit (1964) - írónő

A Nyugat azóta "ott tett keresztbe" Magyarországnak, ahol csak tehette - azt csinálja ma is - "hálából"

                                - A Német-Római császár kancellárja írta 1444-ben: “Nagy hatalma van Magyarországnak és nagy az ereje, de ahhoz, hogy a törököt Európából kiűzhessék, sokkal nagyobbra lenne szükség.” - V. Miklós pápa 1449-ben, majd III. Callixtus pápa 1455-ben “A Kereszténység védő pajzsa” címmel tüntette ki Magyarországot. - II. Pius pápa Hunyadi János seregének világjelentőségű nándorfehérvári diadala után (1456) a következőket írta III. Frigyes császárhoz küldött levelében: “Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője.”  

Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni

Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni.

Móricz Zsigmond  (1879-1942) - író, újságíró, szerkesztő