"A lendület, az akarat, az önbizalom viszi az embert, a gyermeket előre. A nagy, fegyelmezett nemzeteknek ez az ereje."
Teleki Pál - (1879-1941) - geográfus, egyetemi tanár, politikus, miniszterelnök, tiszteletbeli főcserkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
"Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki kereszténységnek viseled paizsát,
Viselsz pogányvérrel festett éles szablyát,
Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!"
Búcsúja hazájától című versének részlete
Balassi Bálint (1554-1594) - költő, magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa
"Ha a megértés útját választjuk s azt csináljuk, ami helyes és jó, akkor a mennyország békessége van bennünk, s mindegy, hogy mi történik, ezt a belső békességet nem veheti el tőlünk senki." Wass Albert (1908-1998) - író, költő fotó: Wass Albert idézetek oldal
"Mindent a népért, mindent a néppel együtt, semmit a népről a nép feje felett. Ez a demokrácia."
Kossuth Lajos (1802-0894) - államférfi
"Nem cselszövény szerezte e hazát,
E hazáért nem csalni - tenni kell!"
Vajda János (1827-1897) - költő
"Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek, Vagy marad régiben a bús, magyar élet." Ady Endre (1877-1919) - költő és publicista
"És te Isten, magyarok nagy Istene, Légy népeddel, jó népeddel, hű népeddel légy vele! Tedd hatalmad fiaidnak lelkére, világdöntő haragodat fegyvereink élére!" Petőfi Sándor Petőfi Sándor (1823-1949) utolsó költeménye - Itt a próba - részlet
"Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos fűzérbe görbítve - légy szabad
virág szabad földön!
hogy árván maradva megrablott birtokán
mondhassa a magyar: "Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön!"
Babits Mihály (1883-1941) - Petőfi koszorúi - részlet
Kedves Barátaink! Az Idő rostáján hulljanak hát ki a méltatlanok ! Mi, magyarok - mint a történelem során oly sokszor - most újra megmutatjuk - ugyancsak Adyval szólva - a magyarok érdemesek életre, jövőre.
Barátsággal: Mészáros László
Az Idő rostájában - részlet "Kezében óriás rostával Áll az Idő és rostál egyre, Világokat szed és rostál ki Vidáman és nem keseregve S búsul csak az, akit kihullat. ... Óh, aszottak és be nem teltek S óh, magam is faj-sorsom osztván, Be igazság szerint hullunk ki A kegyetlen óriás rostán, Kedvét nem töltvén az Időnek." Ady Endre (1877-1919) - költő