Pontosan így igaz ez “nagy léptékben” is – a magyar nemzet más, mint a közeli, és távolabbi környezete, ezért több ezer éve megvetés a sorsa, és ármánykodások áldozata
"Jegyezd meg: mindenki bolond, aki nem olyan, mint a többi, aki más, aki nem úgy éli az életet, mint a többi mind."
Varju nemzetség – részlet
Kós Károly (1883-1977) - építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus
126 éve született Áprily Lajos - (Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.)
"Talán a sok feláldozott reményből
tebenned szomjúság és vágy fakad
és évek múlva majd valóra váltod,
amit a sors ma tőlem megtagad."
Áprily Lajos - Hómezőkön is túl - 1912. október
Az egészséges nemzetiségnek ... egy főkísérője a nemzeti nyelv
"Az egészséges nemzetiségnek ... egy főkísérője a nemzeti nyelv, mert míg az fennmarad, a nemzet is él, bármi sínylődve is sokszor ... , de ha az egyszer elnémul, akkor csak gyászfűzt terem a hon, mely a voltakért szomorúan eregeti földre ... lombjait."
Hitel - részlet
Széchenyi István - politikus, író, közgazdász, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere
korabeli szóhasználat szerint: nemzetiség = nemzet
Kodály Zoltán a kódex olvasásról és az írókról
"Mikor látják be íróink, hogy teljes fegyverzetű magyar író csak rendszeres kódexolvasó lehet? Az volt Arany János, az volt Móricz Zsigmond. De még Ady Endre és Kosztolányi is tudta, hogy a régiek buzgó és mindennapos forgatása nélkül magyar író nem áll a lábán."
Kodály Zoltán - Visszatekintés - Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok
A magyar nyelv az egyetlen helyt- és időtálló közösség nemzetemmel
A magyar nyelv az "egyetlen helyt- és időtálló közösség nemzetemmel, amelynek tagjaitól száz különféle érdek választhat el, bűbájos játék, amely olykor egy-egy békés órára érdekellentéteinket is feloldja, légies híd egy osztályon kívüli, magasabb állapotba. A férfi egyetlen méltó fegyvere, utolsó és legnemesebb játékszere. Nyelvemben hazafias vagyok, s így fűzöm egybe végleteimet." Déry Tibor
Szabó Lőrinc - A sokféle hazáról
"És hazám volt a szó, s hazám volt a nép, mely magyarul beszél, a nép, az óriási állat, mely e fekete földön él; amit mondtam, a nyelvén mondtam, a nyelvén mondtam, erőm az ő ereje lett, sorsát magamba építettem, sorsa magába épített." A sokféle hazáról - részlet Szabó Lőrinc (1900-1957) - József Attila-díjas, és Kossuth-díjas költő, műfordító
Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye
"Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként."
Ábécé a nyelvről és lélekről - részlet
Kosztolányi Dezső (1885-1936) - költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró
A nemzetépítés távlatai - A mi jussunk legyen – gyökér és szárny!
Már a marxi jövendőmondók tudatták, hogy a nemzeteknek lőttek, bármily fájó, pusztulásra vannak ítélve… S tettek is róla! Az ukránokat a holodomor horrormódszerével próbálták kigyomlálni az élők sorából. A tatárokat, németeket és kaukázusiakat – a népek barátsága jegyében – Közép-Ázsia és a tajga egzotikus tájaira tanácsolták, oldódni. És a zsidóknak pogromok és kitessékelő gesztusok után a Távol-Keleten kanyarítottak egy helyes kis rezervátumot, Birobidzsán néven. A nemes versengésben a civilizált Nyugat sem maradt tétlen! A britek jólétét az írek és indiaiak millióinak éhen veszejtése, a maorik kiirtása és a búrok koncentrációs táborokba terelése alapozta meg – jócskán a Harmadik Birodalom rettegett Endlösung-programja előtt. S ne feledkezzünk meg saját magunkról sem: a magyarságot az antant akkor darabolta ízekre, és tette szinte életképtelenné, amikor az önrendelkezés elvét a határkórboncnokok a legharsányabban éltették. A győztesek azóta is adják a nagyot. Az aprólék pedig – a cápafogsorok tiszteletében – bátorkodik jelentéktelennek és rágósnak mutatkozni… A darwini létharc ma is szedi áldozatait. Mi több, a globáltőke szuverén országokkal packázik, és miszlikbe kaszabolja a „nyitott társadalmak” közösségeit. Hogy a kötöttség- és kötődésmentes világpolgárok már csak a fogyasztói kibertérben találjanak igényeikhez illő (illó) életet. A renitensek kisded hordái persze mozgolódnak, zászlókat lóbálnak és kórusban abcúgolnak. Hát nem szánalmas, ahogy – székelyesen – szembe menetelnek az integráció történelmi szükségszerűségével?! Elhatárolódnak, pedig bölcs belátással kimondhatnák az önfeloszlatást, a trendbe simulást. De csak vagdalkoznak avas jelszavakkal, mint Isten és haza. S némelyek, hogy: „Adjátok vissza a hegyeimet!”… S csakugyan, mi lapul a megátalkodott dac mögött? Milyen eszmei kartácstöltet? Hogy a fogyasztói létforma nem több mint puszta élősdi vegetáció? Hogy az ember szédülten hőköl meg a bűnök és mulasztások ormain, rettegve a sorscsapások örvénylését? Létezésünk tehát mi végre is van? Tamási Áron szerint: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!” De vajon megvalósulhat-e ez a mennyei mérték rendjén erőszakot téve? Istenfélelem, a szülők, ősök tisztelete, a testvérekért való kiállás, a szülőföldhöz ragaszkodás híján? Az atomember szabados elégületlenségét nyugtázzuk ugyan, de a családi-nemzeti létforma is megkérdőjeleződik, amennyiben megengedőn az „otthontalanok” programját mantrázzuk. Ágálva a vallás „ópiuma”, a „kispolgári, mucsai csökevény”, és a „nemzeti kizárólagosság” ellen. A boldogtalanság gonosz logikája szerint: ha már ők nem lelik helyüket ebben a teremtett világban, ha kimúlt a tehenük, dögöljék hát a szomszéd lova is? A mi jószágunk! Ki kell mondanunk végre, hogy a Fennlévő nem elvesztegetni, léha tobzódásra adott kinek-kinek talentumot. Hanem a köz javát munkálni, és hirdetni a szeretetprogram magasabb értelmét. Igaz, áldozni kell a testvéri, a család- és hazaszeretet jegyében. Egymásért. Aki ezt a harcot (el) nem ismeri, nap nap után meg nem víjja, aki – önként – áldozatot hozni nem tud másokért, az végül maga lesz áldozat! Az önszerelem, vagy épp a hatalmasok kapzsiságának prédája. Az önmegvonó magában meg nem állhat, és soha nem szárnyal senki hitetlen. A mi jussunk legyen – gyökér és szárny! Az új nemzedékeket a hagyományok, példák öröksége szívós gyökérzettel megtartja az anyaföldön, „mely ápol s eltakar”. A bábeli betontornyok elidegenült lakója a túlhajtott (és ritkán kölcsönös) emberi jogoktól nem lesz boldogabb. S a győztesekhez tartozás sziréndalával csábító integráció is csak az erősek előnyét hatványozza meg. Holott emberi értéktöbbletképzés (nem profit!) csak olyan autonóm régiókban lehetséges, ahol gazdaszellemben termel, jobbít, óv, örül egy közösség. Amely a kölcsönös egymásra utaltságban szabadságát felépíteni és megtartani képes, bármi időben. Jól tudván, hogy a gyarmatok szolganépe sínylődik teljesítményét visszafogva, és annak nyomora a hanyatlás és bosszú táptalaja. A beletörődésé és gyűlöleté… A jó nemzetpolitika győzelmes szövetséget épít. A gazdaszemléletű kormányzás rátermett, szolgálni kész vezetőkkel, a közös hagyományok útravalójával, a gyarapodás vonzó céladásával, belátó érdekegyeztetéssel. (Ám a gyermeknevelés áldozata és a teendők, javak méltányos elosztása nélkül meddő minden igyekezet.) Ha a nemzet – „bennszülött” és peremmagyar, döntéshozó és közvitéz, bizakodó és istentelen – képes hinni ennek az önmegtagadó, mégis kiteljesítő útnak a járhatóságában, akkor nem kell magunkat odadobni a mértéket nem ismerő, skalpos „civilizáció” kényére-kedvére. Zbigniew Brzezinski amerikai volt nemzetbiztonsági főtanácsadó nemrég azzal szomorította a kommunizmus és a világtőke látnokait, hogy Kelet-Európában korai volna temetni a nemzeteket. A Könyvek Könyvében az áll: aki hisz – örök életet nyer… Makkai Béla Magyar Hírlap
Kórustalálkozó Nagy Ferenc emlékére - egyedi ötlettel fogta össze a magyarságot: együtténekléssel
Emlékhangversenyt szerveztek Nyárádszeredában Nagy Ferenc tiszteletére. A szervező Seprődi János Kórusszövetség ezzel is tisztelegni kíván alapítója emlékének.
Idén már harmadszor hívták emlékezni és ünnepelni a kórusokat. A meghívásnak öt együttes tett eleget és vonult fel a kisváros művelődési házának színpadára: a nyárádszeredai Bocskai István Dalkör, a marosvásárhelyi Bernády György Kamarakórus, a jobbágyfalvi Nagy Ferenc Férfikar, a gyergyószentmiklósi Domokos Péter Pál Dalkör és a marosvásárhelyi Cantuale énekegyüttes.
A közel másfél órás előadáson színes repertoárt hallhatott az érdeklődő: volt ott magyar és cseh népdalfeldolgozás, reneszánsz művek, kuruc- és népdalok, valamint régi székely katona- és népdalok, de hallhattunk szemelvényeket di Lasso és Schubert műveiből is. A találkozó végén a csoportok Csíkfalvára utaztak, ahol megkoszorúzták a Nagy Ferenc tiszteletére egy hónapja állított emlékoszlopot és elénekelték A csitári hegyek alatt című kedvenc népdalát.
Nagy Ferenc 1935-ben született a nyárádmenti Búzaházán, tizenhét éves korában már kórust vezetett. Zenetanári diplomát a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián szerzett 1957-ben. Pályafutása, pedagógusi és igazgatói munkája Csíkfalvához kötötte.
1990-ben újraindította a kommunizmus idején kényszerszünetelő Nyárádmenti Kórusszövetséget és kórusmozgalmat, majd 1991-ben megalapította a Seprődi János kórusszövetséget, amely nemsokára nemzetközivé vált, és a Kárpát-medence nyolc országának minden magyarlakta térségéből egybefogta és szervezte a karéneklési mozgalmakat.
Munkásságáért 2006-ban Bartók Béla-díjjal tüntették ki, 2008 januárjában megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet, ugyanazon évben Csíkfalva község díszpolgára címmel is kitüntették. Öt éve távozott el az élők sorából.
Nemcsak tanári, karvezetői és szervezői munkájával érdemelte ki társai tiszteletét, hanem előrelátott a politikában is, olyan dolgokat jósolt meg, amelyek a maguk idején abszurdumnak tűntek, de néhány év múlva valósággá lettek.
A mindenfelől támadott, kijátszott magyarság fegyvere a szervezettség, összefogás lehet – állította, és egyedi ötlettel fogta össze a magyarságot: együtténekléssel. Keze alatt mintegy hétszáz kórus alkotta a nemzetközi szövetséget.
székelyhon.ro, Patrióta Európa Mozgalom
Részlet Orbán Viktornak a Máért XII. ülésén elhangzott beszédéből
Ha az anyaország erős, elismert, tekintélye növekvőfélben van, akkor egy ilyen ország mindig nagyobb támogatást támaszt jelent az anyaországon kívül élő magyar közösségek számára.
Részlet Orbán Viktornak a Máért XII. ülésén elhangzott beszédéből - 2013. november 7