A kereskedelmi televíziók mint a legfőbb szellemi környezetszennyezők - rövid lapszemle
Antal Zsolt szerint a nagy kereskedelmi televíziókban sugárzott filmek és hírműsorok tartalmi durvulása piacra lépésük óta töretlen. Robert W. McChesney médiakritikus a kereskedelmi médiamonopóliumokat védő mítoszok közül az egyik legfontosabbnak azt a cinikus érvelést nevezi, hogy a nézők igénylik az erőszakot. Nem a televízió nézői vásárolják a programokat, hanem a hirdetők. A tartalom fölötti tulajdonosi monopólium megfosztja a nézőt a választástól. Nem véletlen, hogy a közönség ellenvéleményét bizonyító nemzetközi kutatások a nyilvánosság előtt rendszerint rejtve maradnak.
Ezek szerint ugyanis az átlagos nézők körében az erőszak egyre kevésbé népszerű. A médiavállalkozók válaszul a fiatal nézők figyelmének még erőszakosabb megragadására és a hírműsorokban megjelenő sokkoló események növelésére törekednek.
Magyar Nemzet
Orbán Viktor Szolzsenyicinről - rövidke ellenzéki lapszemle
Orbán Viktor a Terror Házában nyílt Szolzsenyicin-kiállításon kijelentette: Szolzsenyicin aggódva figyelte, miként falja fel a kapitalizmus azokat a társadalmakat, amelyeket évtizedeken keresztül pusztított a kommunizmus, és amelyekből talán éppen e pusztítás miatt hiányoztak azok az önvédelmi képességek, amelyek gátat szabhatnak egy ország kihasználásának.
hvg.hu
Az egyetemes rabszolgaság felé tartunk - rövid lapszemle
Csejtei Dezső szerint a premodern világ nagy részében – az antik és a középkori kézművesség virágzó korszakaiban – a mesterember saját személyes tudásának és szakmaszeretetének egészét képes volt belehelyezni az általa előállított termékekbe. Az első lépés ahhoz, hogy a személyes kreativitás oldal elsatnyuljon s kihaljon, a manufaktúrák tették meg az újkor küszöbén.
Az ipari forradalom az emberi munkavégzést számos esetben gépek puszta kiszolgálásává egyszerűsítette. S e tendenciát még inkább felerősítette az automatizáció korszaka. Végül a számítógépes üzemszervezés korában megtörtént e folyamat végső tökélyre emelése.
Egyelőre az egyetemes rabszolgaság felé tartunk, s ebből a legalacsonyabb sorsú fizikai munkás éppúgy kivenni kényszerül a maga részét, mint ahogy a magasan kvalifikált szellemi dolgozó. Korunk tömegtársadalma eljutott oda, hogy igazi önmagát gyakorta nem abban fejezi ki, amit tevékenységeként választott, hanem abban, hogy milyen hajviseletet hord, milyen cuccokat aggat magára, milyen kölnivel illatosítja magát.
Magyar Nemzet
Oroszország ajánlatán kapva kapott Szíria és Amerika is - rövid lapszemle a szíriai vegyifegyver leszerelésről
Inotai Edit szerint Obama megúszott egy kínos szavazást a kongresszusban, és nem kellett szembemennie az amerikai közvéleménnyel sem, amelynek 90 százaléka ellenzi a Szíria elleni csapást. Egyszerre tarthatta meg azt a választási ígéretét, hogy nem bonyolódik újabb háborúkba, és azt, hogy a vegyi fegyverek bevetése „vörös vonal”.
Moszkva aggodalommal figyelte már eddig is, mikor kerülnek a vegyi fegyverek olyan ellenzéki csoportok kezébe, amelyek szoros kapcsolatokkal bírnak Csecsenföldön vagy Dagesztánban. Kapóra jön nekik is az ENSZ-ellenőrzés, különösen, ha abban ők is részt vehetnek.
Népszabadság
Sitkei Levente szerint Oroszország ajánlatán kapva kapott Szíria és Amerika is. Mintha az Egyesült Államok arra várt volna, hogy az utolsó pillanatban mégis visszakozhasson.
Eddig viszonylag jól működött a nemzetközi sajtóban a nagyközönség megdolgozása, de ez ügyben ez nem sikerült. Az arctalan lázadó két évvel ezelőtt még hős lehetett az agresszív szír kormánycsapatokkal szemben, de ma már van arcuk, nagy a szakálluk, idegen országokból jöttek, s csillogó nyugati fegyverekkel harcolnak.
Bassár el-Aszad talán véreskezű diktátor, talán reformista államférfi. Az viszont bizonyos, hogy őt érdekli Szíria sorsa, a többieknek ez csak egy lehetőség a pecsenye sütögetésére.
Magyar Nemzet
Putyin szerint Amerika nem a demokrácia modellje többé - Amerika a brutális erő országa - rövidke lapszemle
Vlagyimir Putyin egyet nem értésének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy Obama televíziós beszédében az Egyesült Államok kivételességét hangsúlyozta. Aggasztó, hogy az Egyesült Államok számára „közhely számba” megy a más országok belső konfliktusaiba való beavatkozás. Szerinte Amerikát a világon egyre kevésbé tekintik a demokrácia modelljének, inkább olyan országnak tartják, amely brutális erőre támaszkodik.
Magyar Nemzet
Schmuck Andor szerint Mesterházy Attila sajnos Horn Gyula nyomdokaiba lépett - rövid lapszemle
Schmuck Andor szerint Mesterházy Attila sajnos Horn Gyula nyomdokaiba lépett, így egy 22 százalékos párt egy 6 százalékos törpe párnak engedett 31 helyet.
Schmuck szerint a Bajnai-Mesterházy megállapodás a legkisebb közös többszörös alapján létrejött legnagyobb rossz. Az MSZP elnöke Horn Gyula-i magasságokba emelkedett egy zsarolási potenciállal rendelkező törpe pártnak. Rossz üzenet a választóknak, hogy Orbán Viktornak nincs kihívója. A Magyar Szociáldemokraták Pártja nagy valószínűséggel önállóan indul a választásokon, miután egyetlen ellenzéki párt sem emelte programjába tizenöt pontos javaslatcsomagját.
Magyar Nemzet
Ha ritkán is, de Szabó Máténak is vannak józan pillanatai - rövid lapszemle
Szabó Máté szerint csalódást okozott az uniós csatlakozás. Az ombudsman beismerte, ő maga is tévedett, amikor az egyetemen korábban azt tanította, hogy az unió jólétet, biztonságot hoz majd. Ehhez képest Európa nem jólétben, hanem a válságban egyesült. Úgy vélte, az unió nem kínál jó megoldást a válságra – és amit kínál, azt nem szabad követni, különben tönkremegyünk.
Magyar Nemzet
Igor Janke, az Orbán Viktorról a Népszabadság felvetésére - rövid lapszemle
Igor Janke, az Orbán Viktorról nagy sikert aratott könyv lengyel szerzője a Népszabadság felvetésére – ha Orbán Viktor alkotmányosan, az EU-alapelveknek és az uniós jogoknak megfelelően jár el, miért a brüsszeli, az amerikai össztűz, illetve kritika még a német kereszténydemokraták részéről is – így reagált: Orbán Viktor a víziójával szembemegy Európával, az általa képviselt keresztény-konzervatív nézet most nem népszerű Brüsszelben, ahol most a baloldali elit dominál. Másrészt a válságadók kivetése után a nemzetközi cégek menedzserei természetes reflexszel nyomták meg a vészcsengőt saját nagykövetségeiken, a médiában. Ennek következménye az „antiorbánizmus”. Ha Orbán Viktor győz 2014-ben, enyhülni fog az európai politikusok véleménye róla – prognosztizálta Janke.
Népszabadság
Bayer Zsolt: Elkezdődött
Szanyi Tibor így írta le a Fidesz nevét: FideSS. Könnyű lenne elintézni a dolgot annyival, hogy Szanyi Tibor egy szerencsétlen, frusztrált idióta (az), de a Fidesz azonosítása az egykori Schutzstaffel (SS) alakulatokkal mégis csak túlmutat egy nyomorult figura rothadt agyán.
Ugyanis nagy hagyománya van ennek az egész nyugati világban. Míg Goebbels azt mondta, hogy „ki a zsidó, azt én döntöm el”, addig korunk „baloldali” és „liberális” gonosztevői kényük-kedvük szerint döntik el, ki a náci és/vagy fasiszta. És természetesen kísérletet tesznek a megbélyegzettek kiirtására, amennyiben is valóságos „kivégzéseket” hajtanak végre a nyilvánosság tereiben.
Ezeknek a gonosztevőknek legkedvesebb harci terepe az úgynevezett Kulturkampf. „Művelt liberálisok körében a Kulturkampf kifejezéssel a jobboldal olyan feltételezett szándékaira szokás hivatkozni, amelyek célja, hogy a liberálisok démonizálásával a saját értékeit kényszerítse rá másokra.” Jonah Goldberg tökéletes megállapítása ez a Liberálfasizmus című művében.
A szerző így folytatja: „…az eredeti Kulturkampf azonban, éppen ellenkezőleg, nem a jobboldal támadása volt másként gondolkodó liberálisok vagy veszélyeztetett kisebbségek ellen, hanem baloldalról jövő támadás a hagyomány és a konzervativizmus erőivel szemben”.
Továbbá: „Van egy fontosabb célja is annak, hogy fasisztáknak bélyegzik a változás ellenfeleit: ez a változást teszi a dolgok természetes rendjévé azzal, hogy nevetségessé teszi magának a természetes rendnek a fogalmát.”
E mögött „az az elgondolás áll, miszerint a társadalmi és nemi szerepek nem állandók, a hagyománynak, vallásnak és a természeti törvénynek nincs kötelező ereje vagy tekintélye a hatalomra irányuló egyéni akarattal szemben, s tragikusan hibáztunk akkor, amikor erről elkezdtünk másképp gondolkodni”.
Ebből a gondolatból következik az a napjainkban tapasztalható jelenség, mikor is a gonosztevők ádáz harcot, Kulturkampfot vívnak az iskolában szabadon választható erkölcstan és/vagy hittan ellen. Ami évezredeken át magától értetődő és természetes volt, azt a 20. század második felében nevetségessé tették a „változás”, a „haladás” megszállottjai, akik ráadásul annyira sem bíznak az általuk folyton felszabadítani akart emberben, hogy szabad akaratából eldönthesse, hittanra vagy erkölcstanra járatja-e a gyerekét.
S miközben állandóan azzal vádolják a hagyomány és a hagyományos életformák védelmezőit, hogy rákényszerítik akaratukat és „ízlésüket” a többiekre, a „másokra”, addig mást sem tesznek, mint másokra kényszerítik saját értékeiket.
Senki más, csak ők. „…a kultúrharcokban a liberálisok az agresszorok. Érthetetlen, hogy ez egyáltalán miért is vitatható, hiszen a napnál is világosabb, hogy a hagyomány hívei védik életmódjukat az úgynevezett haladó erőkkel szemben… Nem állítom, hogy a változás erői mindig tévednek, távolról sem, csak azt, hogy a baloldal tisztességtelen, amikor úgy tesz, mintha esze ágában sem lenne másokra kényszeríteni az értékeit.” (i. m.)
S az úgynevezett baloldal tisztességtelensége különösen szembeötlő a volt szocialista országokban, ezen belül pedig Magyarországon. Ez áll a FideSS felirat hátterében. S persze az, hogy elkezdődött a kampány. A baloldali kampánystratégák elővették a régi módszert. Egy remek dokumentumfilmből megismerhettük, miképpen dolgoztak annak idején amerikai „szakemberek” Jelcin győzelmén. Felmérték, hogy Jelcint képtelenek népszerűvé tenni, hát kiadták a jelszót: „El kell érni, hogy a nép még Jelcinnél is jobban gyűlölje az ellenfelét.”
Ez kezdődött most el. Hallgassák csak a szocialista „politikusok” megszólalásait! Messziről bűzlik, hogy fejükbe verték a kommunikációs paneleket, s ezek legfontosabbika Orbán gyalázása. Minden ügyben. Így beszél az összes mostantól, Szanyi meg leírja, hogy FideSS, és aprókat sikkant az örömtől, annyira megrészegíti önnön szellemessége.
Egy másik kretén nyilvánosan örömködik a váci időközi választások eredményén. „A Fidesz legyőzhető!” – kiabálja, miközben Vácott a Fidesz győzött, a szocialisták pedig tíz százalékkal kevesebbet kaptak, mint három éve. Vagy: szintén Török Zsolt osztja meg a nyilvánossággal, miszerint „megy az áfacsökkentési aláírásgyűjtés ezerrel!”. Aztán a kormány bejelenti, hogy tíz százalék alá csökkenti a hús áfáját. És láss csodát!
A Népszabadság másnap a következőképpen tálalja a hírt: „Lázár Csányinak kedvez: csökkenhet a húsáfa. Januártól tíz százalék alá csökkenhet a hús áfája Lázár János szerint. Ez most vagy ötszázalékos húsáfát jelent, vagy a gyógyszerek áfájának emelését is.” Hát persze… Egy másik kedvencem pedig ezt harsogja: „Nem csökkenti a hús árát az áfacsökkentés.” De akkor minek gyűjtenek aláírást ezek a nyomorultak?
Eh, mindegy. Márai is tudja a lényeget: „A kommunisták nem hisznek Istenben, mert nem hisznek az emberben sem. Nem hinni csak föltétlenül lehet, épp úgy, mint hinni.” Erről van szó. Csak azt nem tudom, meddig viseljük még el ezeknek a föltétlen nem hitét.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Még egyszer a Szörényi - Bródy - Alföld-féle István, a király ocsmány előadásáról - rövid lapszemle
Csóti György szerint az István, a király előadása jól megrendezett, látványos előadás volt. Profi a rendező tele ötletekkel. Az első üzenet a drasztikus kemény egyházellenesség. Asztrik püspök uralja az egész előadást. Gestapo-főnökként jelenik meg a legelején, és úgy köszön el a nézőktől. Végtelenül ellenszenves, kegyetlen, érzelmek nélküli uralkodó diktátor.
A vörösen izzó keresztek fegyverré válnak, velük veri, ölik, döngölik földbe a magyarokat a csuklyás szerzetesek.
A második üzenet a magyarok primitívek, tehetségtelenek, aljasok és nevetséges bohócok. Koppány népe négykézláb állva a földről eszik, mint az állatok. A táltos gusztustalan, drogos alak. A magyarok, István népe, Koppány emberei egyaránt, tehetetlen csorda, akiket fekete ruhás gárdisták vagy vörös kereszttel fenyegető papok lökdösnek, jobbra-balra.
Ellenállás nincs, csak menekülés, földre zuhanás, megadás. Tehetetlen, mindenre alkalmatlan tömeg. A magyarok aljasak: Sur, Solt és Bese, a három főúr „reprezentálja” a magyar elitet: csak ők viselnek bocskaihoz hasonló zsinóros kabátot, senki más. A magyarok nevetséges bohócok: amikor két regős kiszáll az 1938-as rendszámú Trabantból, kitör a harsány nevetés a nézőtéren.
Ez az előadás teljes mértékben történelmietlen. Istvánt tehetetlen, akarat nélküli, az anyja és Asztrik püspök között vergődő, szánalomra méltó alaknak állítja be. Még királlyá koronázásakor sem emeli fel a fejét.
Alföldi Róbertet egyáltalán nem zavarja, hogy István létrehozott egy birodalmat, amely ötszáz évig Európa meghatározó hatalma volt. Úgy állítja be az ezer év előtti eseményeket, mintha a kegyetlen németek leigázták volna, és rabszíjra fűzték volna elődeinket.
Magyar Nemzet