Orbán Viktor az ország finanszírozhatóságáról
Orbán Viktor szerint ha két éve nem szakítanak az IMF-fel akkor évente 100 milliárd forinttal olcsóbban lehetett volna finanszírozni az államadósságot, ugyanakkor nem tudnánk évente 200 milliárdot a bankszektorból, 160 milliárdot a válságadón keresztül bevonni a válságkezelésbe, és nem lehetett volna úgy visszaalakítani a nyugdíjrendszert, hogy havonta 30 milliárd forint ne kimenjen, hanem bejöjjön a nyugdíjkasszába, ami évente 360 milliárd forint.
Népszava
A kormányfő szerint nagyon nehéz feladat vár az emberekre a következő években, hiszen párhuzamosan kell a versenyképességet javítani és az adósságot csökkenteni.
Magyar Hírlap
A tranzakciós illeték és az IMF
Boros Imre szerint a tranzakciós illetékről szóló törvény nem a jegybankot kívánja megadóztatni, hanem az ott magas kamat mellett betéteket elhelyező pénzintézeteket. Kéthetes kötvényekben jelenleg 4 ezer milliárd forint áll.
Magyar Nemzet
Az MNB esetleges kivétele a tranzakciós illeték hatálya alól 100-120 milliárd forinttól fosztaná meg a jövő évi költségvetést. Pótlására a leginkább kézenfekvő a bankközi műveletek megcsapolása lenne. Ez a kör az eredeti tervek szerint illetékköteles lett volna, ráadásul az unióban velünk párhuzamosan futó tervek is kiterjesztenék ezekre a műveletekre az adófizetést, ám az elfogadott törvényből ez végül kimaradt. Az új helyzetben azonban mérlegelés tárgya lehet, hogy ebben a körben is kivessenek egy mérsékelt illetéket. Ezt nagyon jól kell belőni, nehogy a megcélzott pénzügyi műveletek elhagyják az országot.
Népszabadság
Benedek Noémi szerint ezt a gumicsontot (az MNB tranzakciós illetékfizetése) elrágják még a nemzetközi szervezetek jövő márciusig, amíg lejár Simor András jegybankelnök mandátuma. Orbán valószínűleg nem szívesen kezdi el a tárgyalásokat, amíg nem az ő embere ül a Magyar Nemzeti Bank élén (is).
Népszava
Az IMF a tőke képviselőinek, és nem a nemzeteknek az érdekeit érvényesíti a legkegyetlenebb módon
Boros Imre szerint az IMF eladatja az állami cégeket, lebontatja a kereskedelem mennyiségi és minőségi korlátait, felszámoltat minden korlátozást a pénzügyi átutalások terén, felnyitja a „megsegített” ország piacát a nemzetközi tőke előtt, olyan pillanatban, amikor az országok vert helyzetben vannak, tőkejavaik olcsók és a munkabérek alacsonyak. Hazánk ilyen típusú „feltárása” a Bokros és Surányi által fémjelzett 1995-97 közötti korszakban teljesedett be. Ekkor vált a forint teljesen konvertibilissé, jutott áron alul külföldi kézre szinte a teljes magyar termelővagyon és szolgáltató infrastruktúra. Az IMF globális receptjei kiváló lehetőséget nyújtottak a befektető tőkének, de szinte minden esetben a korábbinál nagyobb szociális válságot okoztak.
Magyar Nemzet
Huth Gergely szerint a magyar kormány a gyurcsányi idők világrekorder, tíz százalék körüli államháztartási hiányát három százalék közelébe szorította. Ezzel európai mércével mérve hazánk a legfelelősebben gazdálkodó országok közé került. Milyen bizonyíték kell még arra, hogy Magyarország hitelképes, és miért hitelképesebb az IMF szemében egy vadkapitalista, elszegényített és az állami gondoskodástól megfosztott ország?
Magyar Hírlap
Jólét helyett extraprofit, manipulációk és gátlástalanság
Boros Imre szerint a neoliberális piaci mantra növekvő jólétet hirdetett, de mára pusztító, szűnni nem akaró válságot hozott a világgazdaságnak éppen abban a szegmensében, ahol a pénzügyi és piaci „szabadság” annyira kiteljesedett, az euroatlanti térségben. A tőke szabad mozgása következtében nem a jólét nőtt, hanem az alacsony munkabérek miatt a tőke megtérülése javult.
A magasabb bérszínvonalú országokból százezrével tűntek el munkahelyek. A liberalizált tőkemozgással együtt jár az is, hogy a fogadó országokban elhanyagoltak számos környezetvédelmi, munkavédelmi beruházást, ami szintén javította a tőke megtérülését, de többletköltséget okozott a fogadó országok költségvetéseinek.
Külön iparággá nőtt az offshore tevékenység. Nálunk a hivatalosan elszámolt tőkehozadékokon felül a nemzeti jövedelem tíz százaléka tűnt el évente. Az export mesterséges alul-, illetve az import felülárazásával viszik ki a megtermelt jövedelmet az adózás elől.
A pénzügyi szektorban ugyanez az indokolatlan kockázati felárakkal, valamint a forint és a vezető devizák árfolyam-manipulációival történik. Ilyen körülmények között már réges-rég dőreség piaci versenyről beszélni. Hisz az egyik fél leadózza, a másik pedig kimenekíti keresményét az adó elől. A gátlástalan pénzmenekítést kitűnően szemlélteti a tény, hogy a gyorsan emelkedő termelékenység mellett folyamatosan romlik a hazai kereskedelmi cserearány.
Magyar Hírlap
Ennyit a nyugati világ államainak a nemzetek szabadsága melletti elkötelezettségéről
Tálas Péter szerint a nemzetközi közösség bizonyos szereplői nagyon érdekeltek voltak abban, hogy Dél-Szudán önálló legyen, mivel ott nyersanyaglelőhelyek találhatók. Az ellenpélda a kurdok esete. Szinte biztos, hogy az elkövetkező tizenvalahány évben nem lesz önálló államuk, annyira nem érdekeltek ebben a meghatározó környező hatalmak.
Népszabadság
Szerkesztői megjegyzés: undorító
Baloldali vélemény az igazságszolgáltatás függetlenségéről
Révész Sándor szerint nem tehetünk úgy, mintha a kormánytöbbségnek már sikerült volna fölszámolni az igazságszolgáltatás függetlenségét. Senkiről nem tudunk, akit hamis vádakkal börtönre ítéltek volna. A bíróságok nem táncolnak úgy, ahogy fütyülnek nékik, van szakmai önbecsülés is. Van a jogi szakmáknak bizonyos önjárásuk, belső logikájuk és értékrendjük. „Miközben az intézményes garanciák visszaállításáért dörömbölünk, bizonyos bizalmat is éreztetnünk kellene az igazságszolgáltatásban rejtőző autonóm szakmai lelkiismeret iránt”.
Népszabadság
Az IMF a lakosságot és a hazai tőkét sarcoltatná
Boros Imre szerint 2008-ban hazánknak valóban csak készenléti IMF-megállapodás járt, hiszen a fizetési mérlegben tátongó lyuk keletkezett, kölcsönt már drágán sem adtak nekünk, gyakorlatilag csődbe került az ország. Most viszont távolról sincs készenléti helyzet, mert a fizetési mérlegünk pozitív, a költségvetés hiánya pedig belül van a háromszázalékos határon. Az Orbán-kormánynak nem „gyorskölcsönre” van szüksége, hanem az intézkedéseit megtorló, ismétlődő spekulatív piaci támadások miatt fordult az IMF-hez, szeretne ugyanis egyfajta biztonsági hálót tudni maga alatt. Az is világos, hogy a piac bosszút akart állni azért a gazdaságpolitikáért, amely bevonta a közteherviselésbe a hazánkban működő külföldi cégeket. Hazánk nehéz tárgyalásokra számíthat. Az IMF, a hitelhez kapcsolt feltételrendszert úgy akarja kialakítani, hogy a kormány szüntesse meg a külföldi tőkét érintő új adókat, és azokat a hazai tőkét s a hazai lakosságot sújtó új terhekkel helyettesítse.
Magyar Hírlap
Farkas Flórián a cigány integrációról
Farkas Flórián, az ÖRÖ elnöke szerint az elmúlt egy évben többet értek el a cigány integráció területén, mint az előző korszak nyolc éve alatt. Példaként említette az európai romastratégiát, a segélyből élés világának felszámolását, továbbá azt, hogy tízezreket vontak be a munka világába a közmunkaprogram keretében, és több mint száz tehetséges roma fiatal került be a roma szakkollégiumokba. Emellett ezer roma asszonyt képeznek ki szociális munkásnak.Orbán Viktor szerint nem igazak azokaz állítások, amelyek szerint a magyarok segélyből akarnak megélni. Világossá kell tenni, hogy a bűnözésből nem lehet megélni. Nem engedhető meg, hogy munkaképes emberek segélyből éljenek. A közeljövő lehetséges foglalkoztatási formái között szóba kerültek a foglalkoztatási, illetve szociális szövetkezetek.
Magyar Nemzet
A szovjet megszállás elkerülhetetlen volt Közép-Európa számára
Szabó Zoltán szerint az 1945 utáni szovjet megszállásért semmiképpen sem tehető felelőssé Horthy politikája. Csehszlovákia nem támadta meg a Szovjetuniót, Jaltában mégis a szovjet érdekszféra részévé nyilvánították. Lengyelországot pedig éppen a Szovjetunió támadta meg 1939 szeptemberében, mégsem kerülhette el, hogy a háború után szovjet megszállás alá kerüljön. A Szovjetunió Kommunista pártjában Sztálin halála után két szárny vetélkedett a főhatalomért: a katonai szárny és a KGB-szárny. Az utóbbi már 1953-tól azon a nézeten volt, hogy Moszkva jobban járna, ha Finnország mintájára Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország is semleges, érdemi haderővel nem rendelkező, a szovjet birodalomtól félfüggetlen helyzetben lévő, szabad, demokratikus piacgazdasággá alakulna.
Bár időről időre hol az egyik, hol a másik szárny kerekedett felül (a KGB-s Beriját 1953 júniusában ki is végezték), a szoros KGB-kapcsolatokat ápoló Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése, majd 1955-ben a békeszerződés szerinti kivonulás Ausztriából egyértelműen a KGB-szárny befolyását tükrözi. 1956-ban az SZKP elnökség október 30-i ülésén még a két szárny között egyensúlyozó Hruscsov is elutasította a keményvonalasok követelését az azonnali beavatkozásra, november 1-jére pedig már sikerült konszolidálni a magyarországi helyzetet.
Népszava
Hamis a liberális "mesekönyv"
Bogár László szerint a világot meghatározó, neoliberális beszédmód igen sokszor hivatkozott Adam Smith „láthatatlan kéz” metaforájára, ezzel kívánván igazolni, hogy a piac az emberi történelem egyetlen igazán jól működő önszabályozó rendszere, és minden tudatos emberi beavatkozás, sőt egyáltalán az ellenőrzés bármilyen emberi közösség részéről, csak elronthatja azt, amit ez az önszabályozó rendszer létrehoz. Azonban Smith minden művében újra és újra azt hangsúlyozza, hogy a „láthatatlan kéz” szabályozó ereje csakis és kizárólag akkor működik, ha mindenki becsületesen betartja az erkölcsi szabályokat. Drámai szavakkal ecsetelte, hogy pusztulás vár minden olyan emberi közösségre, amely hagyja megroppanni lelki, erkölcsi, szellemi talapzatát.
És erről mintha kevésbé szólna a liberális „mesekönyv”. A most kirobbant globális pénzügyi botrány (a Libor-manipuláció) újra azt jelzi, hogy korunk emberisége már nem is igazán képes érzékelni, hogy milyen mélyre jutott valójában: Életét, sőt egész létét olyan pusztító erők határozzák meg, amelyek önmagukat legfőbb jótevőként, az általuk működtetett világot pedig minden létező világok legjobbjaként tárják elé.
Magyar Hírlap