Kedves Barátaink!
Kénytelenek vagyunk újra, meg újra közzétenni ezt az anyagot is, mert kommunista idők nemzetietlen kultúr-, és iskolapolitikájának kártételei még harminc esztendő eltelte után is ott élnek a fejekben – sok-sok honfitársunk fejében.
Ami a legelszomorítóbb: magukat értelmiségieknek (nagyon okosnak, tájékozottnak) tartó személyek is “simán” lerománozzák, leszlovákozzák saját nemzet testvéreinket.
A minap éppen egy orvos barátunk "románozta le" a falujában dolgozó székely munkásokat egy beszélgetés közben (pedig sem nem baloldali, sem nem jobbikos).
Mint ahogyan az asztalterítőbe sem töröljük az orrunkat, mert “társadalmi konszenzus” alapján az egyszerűen tahóságnak számítana, fenti jelenséget is minősítsük szégyellnivaló, faragatlan magatartássá, tűrhetetlen megnyilvánulássá, a butaság szinonimájává.
Ennek eléréséhez az ismeretterjesztésen, a történelem tanításán túl, beszélnünk kell magáról a jelenségről.
Éppen ezért arra kérünk mindenkit, osszuk meg ezt az egyszerű kis anyagot – hisz valahogy, valamikor el kell kezdeni ennek a szégyenletes dolognak a felszámolását!
Barátsággal: Mészáros László - a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
C:\Users\user\Képek-Archiv\kép- ne románozd... fotó Hegedűs Dániel.jpg
Szolnokon, Bécsben és Münchenben tanult, 1878-ban visszatért Szolnokra. A hangulatos, finom tájképek mestere volt. Élt Párizsban és Münchenben is, de legszívesebben bodajki otthonában tartózkodott. Korai műveit részletező előadásmód jellemzi. Stílusa később oldottabbá vált. Az Országház étterme számára öt nagyméretű tájképfalfestményt készített. 1905-ben gyűjteményes kiállítási volt a Műcsarnokban. Számos művét (Faluvége, Országút este, Bodajki Kálvária stb.) a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. kattints a képekre - érdemes!
1849. július 31-én a Fehéregyháztól keletre lévő sík mezőn ütközött meg egymással a túlerőben lévő orosz cári csapat és a Bem Apó által vezetett magyar sereg. Az ütközet feltételezett színhelyén Ispánkútnál esett el Petőfi Sándor nemzeti költőnk. Az akkori szemtanúk az Ispánkúttól kissé nyugatra lévő hídon látták utoljára a forradalmár lírikust. Sírja ismeretlen, de a legtöbb indok azt igazolja, hogy azon a mezőn található valahol. Az Ispánkút fölé, az 1867-es kiegyezés után emeltek egy Petőfi emlékművet, de ezt a Trianoni döntés után lerombolták. Ennek talpazatát sikerült a református egyháznak megmenteni és a marosvásárhelyi református temetőbe menekíteni. 1969-ben, Petőfi halálának 120. évfordulójára készült el a mai piramisszerű emlékmű, melynek nyugati oldalára felkerült a Hunyadi László szobrász által kőbe faragott Petőfi domborműve. Mindezt Sütő András író és további marosvásárhelyi értelmiségiek kezdeményezésére állították. Az 1990 márciusi erdélyi, felszított magyarellenes hangulatban a domborművet vandál kezek megrongálták és az emlékművet meggyalázták. Ma is látható a csonka dombormű. 2005 nyarán avatták újra az emlékművet és ekkor leplezték le a Gyarmathy János szobrász által megmintázott bronz plakettet, melyet az emlékmű északi, főút felőli oldalán helyeztek el. Az emlékmű talapzatát állandó jelleggel magyar szalagos koszorúk díszítik. kattints a képekre - érdemes!
fotó: képp Ezt soha ne feledd!
Ezek vádolják korrupcióval a nemzeti kormányt!
Ez az elsikkasztott pénz hány százezer lélegeztető gépnek az ára?
Hány komplett hipermodern új kórházat lehetett volna felépíteni ennyi pénzből?
Ez a pénz hány százezer szegény család komoly megsegítésére lett volna elegendő?
Ennyi pénzből nagyon sok, a magyar emberek életét, megélhetését jelentősen javító intézkedést lehetett volna finanszírozni!
Ők azonban a saját zsebükbe süllyesztették a közel 168 milliárd forintot - magyarul ellopták - és természetesen a nemzeti kormányt vádolják olyannal, amit ők szenvtelenül megtettek!
A régi bolsi recept szerint!
C:\Users\user\Pictures\képp Ezek vádolják korrupcióval a nemzeti kormányt.jpg