Éveken át visszatérő téma volt jobboldalon, egymás között, fórumokon s mindenfelé, vajon mivel tudják rávenni az elvtársak a lebukottakat, hogy hallgassanak. – Csak azt tudnám, mivel zsarolták meg Zuschlagot, hogy egy hang nélkül bevonuljon a börtönbe hat évre?
Ez volt a gyakori kérdés. A válasz pedig többnyire az, hogy a Cosa Nostra működéséből következik, a lebukottak nem dalolnak. S ha mégis, ha pentito lesz belőlük, akkor meghalnak. Vagy egész életükben menekülnek, lapulnak, új személyazonossággal egy másik földrészen.
Ebben aztán meg is állapodtunk. Ez a magyarázat fedi leginkább a baloldalról bennünk élő képet.
Zuschlag most megszólalt. Itt van a szemünk előtt a Zuschlag-narratíva. Nem kell hozzá különösebb tehetség, hogy az ember előre megírja, ki mit fog mondani, melyik oldal mit fog „kommunikálni” Zuschlag dalolásáról.
Az érintett és amúgy is ezer sebből vérző baloldal első lépésben mindent letagad. A név szerint említettek egyenként elhatárolódnak Zuschlag kijelentéseitől, és nyilván perrel is fenyegetőznek majd. Ezt fogja követni Zuschlag hitelességének, szavahihetőségének megkérdőjelezése, ami – lássuk be - nem lesz nagyon nehéz, hiszen „Cusi” hat évet húzott le a kóterben.
Elmondják majd, hogy Zuschlag sértett ember, aki most így akar bosszút állni; s hogy nem véletlenül időzítette vallomásait a kampány idejére, s hogy ezért nyilván a Fidesztől kapott pénzt. S természetesen ugyanezt fogják ismételgetni a baloldali orgánumok szerzői és szereplői is.
A jobboldal ezzel szemben egyszerűen csak igazolva látja Zuschlag szavai által mindazt, amit a baloldalról gondol, s amit azért számos tény, napvilágra került botrány támaszt alá.
Eddig az egészben nincs semmi különös. Mindkét oldal teszi, amit tennie lehet és kell. Még párbajnak is lapos, banális és unalmas mindez, hiszen az egyik félnek csak fakardja van, s ha orosz rulettet játszanánk, akkor is tudhatjuk előre, a baloldal nem tud mást, csak feketét húzni. Mert hát régi bűnnek hosszú az árnyéka. Az ő bűnük pedig lassan százesztendős ezen a tájon.
Ám a Zuschlag-narratívában akkor is van izgalom. Pontosan az a momentum, amelyet a baloldal az ő ellehetetlenítésére és hiteltelenítésére fog használni.
A hosszú börtönévek.
Ez az izgalmas a Zuschlag-narratívában.
Egyszer megkérdezi unokája az öreg székelyt: - Nagyapa, aztán isznak-e a halak vizet? – Azt nem tudom fiam, isznak-e vizet, de hogy módjuk van rá, az biztos…
Ez az izgalmas a Zuschlag-narratívában. Zuschlagnak ugyanis volt módja végiggondolni mindent. Hat éve volt rá. Hat keserves év bezárva. Azt gondolom, sőt, hiszem, hogy ha csak valaki nem moral insanity, úgy hat év börtön megedzi a lelkét, és alkalmatlanná teszi l’art pour l’art hazudozásra.
Ezért gondolom, hogy Zuschlag mondandóját éppen az a hat év börtön hitelesíti. Mert hat év szenvedés áll mögötte. Mert egyikünk sem képes belegondolni, milyen lehet hat évet lehúzni egy cellában. Ráadásul olyan egyedül, amilyen egyedül ez az ember maradt, miután a csúcsról lezuhant a poklok fenekére. És azt is hiszem – miképpen hisszük mindnyájan ezen a politikai térfélen -, Zuschlag János nem magányos elkövető.
S ahogy ő maga mondja, „(…) én vittem el mindent egy olyan bevett szisztémáért, amit nem én találtam ki, és nem én üzemeltettem, pusztán a része voltam”. Igen. Feltehetőleg ez a lényeg. Valamint ez:
„Megdöbbentőnek tartom, hogy azok az MSZP-s pártvezetők, akik aggályoskodás nélkül bűnbakot csináltak belőlem, akik odalöktek maguk helyett a bíróság elé és utána a börtönbe, akik végig csak arra gondoltak, hogy jaj, csak álljon meg az ügy Zuschlagnál, jaj, csak ne menjen feljebb, tehát ezek a vezetők még most is, még az én ügyem után is fülig sárosak. Mert azt ugye, nem gondolja senki, hogy Simon Gábor magányos elkövető.”
Igen. Simon Gábor most bujkál valahol, s remegve várja, mi minden fog még kiderülni. Például a hazai bankszámlákról. S remegve várja az ítéletet. Látja maga előtt a tárgyalótermet, ahová majd belép egyszer csak Gyurcsány.
Aki belépett Zuschlag tárgyalótermébe is, a cigányokat ölő gyilkosok tárgyalótermébe is. És ugyanúgy fog ránézni Simonra is, ahogy nézett Zuschlagra és a gyilkosokra. Ahogy a keresztapa néz a lebukottakra: - Csak pentito ne légy, mert megtalálunk…
Zuschlag átlépett a saját árnyékán. S a Cosa Nostra árnyékán. Talán másnak is sikerül.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
"Lehetőségek vannak, az embernek ereje lehet ahhoz, hogy azokat valóra váltsa. A személyes eltökéltség nagyon fontos, de önmagában kevés. Sok ember együttmûködésével érhetjük el a közös célt."
Orbán Viktor
"A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani"
Galileo Galilei (1564-1642) itáliai fizikus, csillagász, matematikus, természettudós
"Közlegény-sorban állni és kitüntetés nélkül gyakorolni polgári erényt, néha szintoly magasztos állás és szintoly szent kötelesség, mint állani a dolgok élén."
Széchenyi István (1791-1860) - politikus, író, közgazdász, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere
A Magyar Felföld legnagyobb néprajzi egysége a palócság, melynek egyes csoportjait többek között éppen a népviselete alapján lehet megkülönböztetni.
Őrhalom, a szomszédos Hugyag, valamint az Ipoly folyó túlsó oldalán található Ipolyvarbó, azonos viseletcsoporthoz tartozik, ami azt jelenti, hogy a három faluban azonos anyagú és szabású ruhában jártak, népviseletük közel azonos.
Az őrhalmi női népviselet legjellemzőbb darabja a lábszárközépig, de sokszor bokáig érő brokátselyemből, bársonyból készült szoknya. A hosszú szoknyához azzal azonos anyagú blúzt vettek fel, majd később az ingváll vászonból készült, melynek kézelőjét hímzéssel díszítették. Az ingre gyöngyös, rézcsipkés mellényt, pruszlikot vettek fel. A szoknyák elé felkötötték az otthon szőtt kötényt, az ún. szakácskát, melybe nevüket is belehímezték.
Népviseletünk két legszebb darabja a gyöngyökkel hátul két széles szalaggal díszített „fékető”, illetve a nagy rojtú, fül mellett csomózott, selyemből készült menyecske kendő.
"Éneklő pogány asszonyok dalolásából született a magyar nyelv. A csodaszarvas rázta le agancsával az erdő ékszereit, a piros bogyókat, hogy szép magyar szavak legyenek belőlük."
Krúdy Gyula (1878-1933) - író, hírlapíró
Azt nyilatkozta Szanyi Tibor a Zuschlag-féle „coming out” után, hogy hozhatnak ide huszonhét Zuschlagot is, akkor is az a fontos, hogy pártja huszonhét százalékról ötre csökkentené az áfát és százezer forintra emelné a minimálbért. A „Kapitány” nagyot téved. Ugyanis a bizalom a legfontosabb. Az, hogy elhisszük-e az MSZP-nek, amit ígér. A válasz egyszerű: nem.
A logika tehát éppen fordított, mint ahogyan azt Szanyi megpróbálja elhitetni a közvéleménnyel, bár szerintem ő is pontosan tudja: teljesen világos, hogy amit mond, az nem igaz. (Az áthallás Őszöddel stimmel.) Ugyanis a modern demokráciák – a második világháború után legalábbis, előtte még eszmék versenyeztek egymással – sok tekintetben a pártok és választók közötti piaccá változtak.
Akárcsak a „valódi” piacon vevők és eladók: a pártok mint eladók ígérnek, s egymást túllicitálják az ígéreteikkel, míg a választók mint vevők válogatnak és hoznak valamilyen döntést. És természetesen a naiv, megvezethető vagy tapasztalatlan vevők bedőlnek a nagy ígéreteknek a termék csodás minőségéről, megveszik akár drágábban is, otthon viszont nagy csalódás éri őket.
A rutinos választó azonban már nem az ígéretekre figyel, hanem magára a termékre, amelyet az eladó ötször-százszor-ezerszer kínált neki. És ha ötször-százszor-ezerszer megbizonyosodott arról, hogy az eladó nem csapta be őt, akkor mondhat és ígérhet a konkurencia bármit, a választása újra a megbízható és hiteles eladó termékére esik.
Egyszerű ez, mint a pofon, és ezt Szanyi is tudja. Ígérgethet bármit az MSZP; ígérhet áfacsökkentést, minimálbér-emelést, jólétet, szociális juttatásokat, dübörgő gazdaságot – egyszerűen nem hiszünk már nekik. És többek között éppen a szocialisták által működtetett korrupciós rendszer miatt nem hiszünk nekik, amiről most Zuschlag János brutális beszámolót adott, és ma megjelenő könyve ezt még részletezni is fogja.
Bizony, bizony, Szanyi kapitány: éppen Zuschlag vallomása, éppen Simon Gábor százmilliói, éppen Gyurcsány ezer gyanús ügylete, Veres János ügyes trükkjei és adatelhallgatása stb. stb. miatt nem az a fontos, amit ígérnek, hanem az a fontos, hogy nem hiszünk nekik, hiszen az elmúlt időszakban délelőtt és a dél kivételével minden napszakban hazudtak.
Az utóbbi húsz-harminc év – tehát a rendszerváltások utáni – modern demokráciák működése alapjaiban megváltozott. Bár az egydimenzióssá (kapitalizmus, parlamenti demokrácia, emberi jogok) vált világról Fukuyamának először az jutott eszébe, hogy a történelem a végéhez ért, ma már látjuk, hogy másról van szó: a különféle ideológiák – miután egyik sem hozta el a Kánaánt – leértékelődtek, az eszmék és politikai ideák ezáltal egyenrangúvá váltak és a választási küzdelemben játszott kitüntetett szerepük visszaszorult.
Az ideológiák helyét az értékek vették át, az intézmények helyét pedig az ember. Ezért vált a 21. században fontossá a hazugság–igazmondás, a hiteltelenség–hitelesség dimenziója. A mai választó már nem „bemondásra” fogadja el a dolgokat, hanem azt nézi, hogy ki az az ember és politikai közösség, aki célokat vázol és tűz ki az ország egésze számára. És csak akkor szavaz bizalmat az adott politikusnak és pártjának, ha hiteles személyről és szervezetről van szó.
A modern politikában ezért vált szinte meghatározó kérdéssé a korrupció, ugyanis a korrupció mértéke egy párton, kormányon belül mércéje a megbízhatóságnak, mércéje a hitelességnek, annak, hogy mennyire vehető komolyan az, amit egy politikai vezető vagy egy kormányfő mond.
Egy velejéig korrupt párt szavahihetősége gyakorlatilag egyenlő a nullával.
És bármit akar elhitetni négy héttel a választások előtt Szanyi kapitány, az MSZP hitelessége gyakorlatilag zéró. Virág elvtárssal szólva: erről kár is lenne vitát nyitni.
Persze Lord Acton figyelmeztetése óta tudjuk, hogy a hatalom korrumpál, az abszolút hatalom pedig abszolút módon korrumpál. Másképpen szólva, a korrupció valamilyen mértéke minden korban és minden politikai közösségben, pártban, kormányban megtalálható. Ember és korrupció nem választható el egymástól.
Az igazi kérdés tehát nem ez, hanem a korrupció mértéke és súlya, minősége. Szerintem ennek durván három szintje van: az első, amikor elszórt, egyedi és nem sűrű korrupciós esetek fordulnak elő egy szervezetben. (Európa északi részén jellemző ez.) A második, amikor szervezett korrupciós hálózatok jelennek meg a rendszerben, de a rendszer időnként felveszi a küzdelmet ezek ellen (lásd Dél-Európa). Végül a harmadik szint a legsúlyosabb: amikor maga a rendszer (egy párt, egy szervezet, egy kormány stb.) egésze válik korrupttá, pontosabban a korrupció válik a működésmód jellemző és természetes működési formájává.
Nos, Kapitány úr, Önök a pártállamból átmentették ez utóbbi, legfajsúlyosabb korrupciós rendszert: az MSZP-nek a szerkezetében, a mentalitásában, a hálózataiban, a rutinszerű reakcióiban szinte zsigerileg van jelen a korrupció.
Mit is mondott Zuschlag a Napi Gazdaságban Simon Gábor millióiról? „Egyedül elintézni effajta dolgokat, úgy, hogy nem is tud róla senki, az MSZP rendszerének a jellegzetességei miatt nem lehet.”
Fricz Tamás
MNO
Magyar szecesszió építészeti alkotásai - Sztarill-palota - Astoria Szálloda - Nagyvárad - Partium
Sztarill Ferenc (1859-1943) építész 1902-ben a Bémer tér és a Szalárdi utca kereszteződésénél lévő telken kétemeletes bérház tervezte és építette a palotát. Az századfordulós Nagyvárad egyik legtermékenyebb építésze volt. 1906-ban szerzett építőmesteri oklevelet Budapesten. Több évig a Nagyváradi Építőiparosok Szövetségének elnöke volt.
Főként kivitelezőként dolgozott, a legtöbb esetben ő kivitelezte Komor Marcell és Jakab Dezső terveit (pl. Fekete Sas palota, Adorján ház), azonban jó néhány historizáló és szecessziós épületet tervezett ő maga is Nagyváradon.
Ebben a palotában működött Ady Endre kedvelt váradi kávéháza, az EMKE. Itt ismerte meg hallhatatlan múzsáját, Lédát, és ugyanitt alakult meg 1908-ban A Holnap Irodalmi Társaság.
Magyarszovát piciny település nagyon szép középkori templommal Erdély szívében Kolozsvár és Szászrégen között. A kedves kis falusi gótikus templom már több mint fél évezrede ( 1311-től ) áll egy kis dombon Mellette az egyszerű harangláb.