Bayer Zsolt: Sajnálat és bánat

„Alvy Singer: Dehogy vagyok paranoiás! Nem tehetek róla, hogy az ilyesmit meghallom! Nemrég együtt ebédeltem néhány sráccal az NBC-től. Leettem magam, és szóltam a pincérnek, hogy hozzon nekem valami oldószert. Mire Tom Cristy odasúgta a pincérnek, hogy biboldószert hozzon, érted?! Nem oldószert, biboldót! Nem oldó, biboldó! Most fölfogtad? Rob: Idefigyelj, Max, én őszintén mondom neked, hogy… Alvy Singer: Nagyon kérlek, hogy ne hívj engem Maxnak! Rob: Miért, szerintem ezt a nevet neked találták ki! Alvy Singer: Azért, mert nem… Rob: Szóval, Max, ne keress mindenben összeesküvést, jó? Alvy Singer: Na jó, tessék, ezt hallgasd meg! Voltam a lemezboltban, tudod, van ott az olyan szőke, Elvis-frizurás eladó, az a derék nagy barom! Bemegyek, meglát, és azt mondja, ja igen, nálunk ezen a héten Wagner-vásár van! Wagner, Max! Wagner! Érted?! Na jó, én tudom, hogy miért mondta ezt olyan jelentőségteljesen, hogy Wagner.” Íme, Woody Allen halhatatlan párbeszéde az Annie Hallból. És nagyjából ennyi elég is, ha meg akarjuk érteni a holokauszt hetvenedik évfordulója kapcsán zajló eseményeket. De mivel maximalisták vagyunk, hát vesszük a fáradságot, és elbolyongunk kissé a közelmúlt eseményeiben, hogy világos legyen mindenki számára, mennyire nincs új a nap alatt. Zoltai Gusztáv 2000-ben jelentette ki New Yorkban, hogy a holokausztra nincs bocsánat. E sommás kijelentés azonban egyáltalán nem akadályozza meg a legkülönbözőbb zsidó szervezeteket abban, hogy állandóan bocsánatkérést követeljenek a zsidóüldözésekben részt vevő országoktól, népektől, egyházaktól, a világtól. Magyarország pedig kitüntetett szerepet kap valamiért ezekben a követelésekben. Éppen tíz évvel ezelőtt, a holokauszt hatvanadik évfordulójának rendezvényein jelentette ki az állami kitüntetését most visszaadó Randolph L. Braham professzor Washingtonban a következőket: „Könnyebben hegednének a sebek, ha a magyar államfő vagy miniszterelnök a Parlamentben szólna Magyarország 1944-ben viselt felelősségéről, és elhangozna végre egy őszinte bocsánatkérés.” Majd 2004. március 12-én éppen a Magyar Hírlapnak nyilatkozta a következőket: „Jacques Chirac francia elnöktől és más államfőktől eltérően a magyar állami vezetők még nem kértek hivatalosan bocsánatot a zsidók ellen elkövetett gyilkosságokért.” A professzor urat már 2004-ben cserbenhagyta az emlékezete, és azóta újfent eltelt tíz esztendő! Mert lássuk a tényeket: 1990 nyarán Antall József miniszterelnök és Göncz Árpád államfő tisztelgett és hajtott fejet a nyilasok áldozatainak akkor felavatott emlékművénél. Az a főhajtás és tisztelgés - mint az emlékmű maga – egyenlő volt a bocsánatkéréssel. Ám mindjárt a sorban következő kormányfő is megtette a kötelező gesztust. Horn Gyula 1994-ben kormányzása legelső aktusaként a Parlamentben bocsánatot kért a zsidóságtól a második világháborúban neki okozott szenvedésekért. De visszamehetünk az időben kicsit korábbra is. A magyarországi református egyház már 1946-ban (!), Ravasz László püspök kezdeményezésére a következő nyilatkozatot adta ki: „Az egyház megvallja bűnét, amellyel Isten fölségét megsértette. Megsértette azzal, hogy a tőle vett prófétai tisztét hűségesen nem teljesítette. Elmulasztotta inteni a népet és felsőbbségét, amikor mindkettő Isten törvényeivel ellenkező útra tért, s nem állt ki egész bátran az ártatlanul üldözöttek mellett.” S ha már szóba hoztuk a hatvanadik évforduló eseményeit, hát lássuk, mi is történt az ötvenedik évfordulón, 1994-ben! Horn Gyula bocsánatkérésén túlmenően a a Magyar Katolikus Püspöki Kar és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa is nyilatkozatot adott ki: „Nemcsak az esztelen gonoszság képviselőit terhelte felelősség, hanem azokat is, akik bár egyházaink tagjainak vallották magukat, mégis félelemből, gyávaságból vagy megalkuvásból eltűrték zsidó embertársaik tömeges megalázását, elhurcolását és meggyilkolását. Az ötven évvel ezelőtt végbement katasztrófa idején elkövetett ezen mulasztásokért Isten színe előtt bocsánatot kérünk.” Ám akkor mindjárt megérkezett a válasz, amelyben a zsidó szervezetek kifogásolták, hogy az egyházak csak a mulasztásokért kértek bocsánatot (!?), de nem tértek ki a tényleges felelősségükre. De ugyanígy hiába adta ki II. János Pál pápa a Megfontolások a soáról című dokumentumát, azzal az volt a baj, hogy a Szentatya csupán az egyház „fiainak és leányainak vétkeit” kárhoztatja, és nem az egész egyhá-zét. (Ez már az elmebaj minősített esete…) Aztán az első Orbán-kormány bevezette 2000-ben a holokauszt áldozatainak emléknapját, aztán… Nincs aztán. Ugyanaz van, mint mindig. Mint az ötvenedik, hatvanadik évfordulón. S ugyanez lesz a nyolcvanadikon is. Az ember pedig pontosan tudja és a zsigereiben érzi, miről is szól valójában ez a kutyakomédia. És azt is tudja pontosan, hogy normális ember egyszer kér bocsánatot. Mert másodszor már nincs miért. Mert aki nem bocsát meg elsőre, az nem is akar megbocsátani. Az mást akar. Az a más meg nem a mi dolgunk. Hogy is mondja Annie az Annie Hallban, amikor a Sajnálat és bánat című filmre akarja vinni Alvy? – Te, Alvy, nekem most semmi kedvem öt óra nácizmushoz! Nekünk sincs kedvünk hozzá. Ezt kéretik tudomásul venni. Bocsánat helyett.  

Sylvester János a hazáról

                                      "Itt pillantottam meg a napvilágot, s mindenemet neki köszönöm." Sylvester János (1501-1550) - humanista tudós, bibliafordító, a magyar esszéirodalom megteremtője

Cigányrabszolgák

Kedves Barátaink!

Mozgalmunk egyik tagja - aki saját bevallása szerint maga is cigány származású - elküldte nekünk második rövidke, de annál megrázóbb írását is nekünk közzétételre, azzal a kérésével, hogy az általa megadott álnéven tegyük fel az oldalunkra, mert fél az áljogvédők és bizonyos cigány vezetők "megtorlásaitól". Kérjük, minél többen osszuk meg! Barátsággal: Mészáros László   Létezik. Nem magyar tartja rabszolgaságban a cigányságot. Hanem a sajátjaik. Csak, hogy jobban értsétek. A rabszolgaságot nem választani szokták, hanem rákényszeríteni valakikre. - Hogy éltek? Kié ez a ház? - Mi csak albírletbe vagyunk. Nem lehet rá lakásfenntartásit kérni? - Kell egy bérleti szerződés. - Ja, akkor haggyuk. - Miért? - Ússe ad. - Ki nem ad? - Hát akijjé a ház. - Hogy lett az övé? - Kamatra vettünk fő pízt, mikor meghalt az uram. Há mibül csináttam vóna virrasztást? - Van róla papírod? - Nincs. Jöttek, oszt má nem is az enyimé a ház. Aszonták ha fizetek albírletet maradhatok. Kiskirályságok. A helyi cigány vezetők kiskirályságai. Nem tisztelik őket,hanem félnek tőlük. A két dolog között hatalmas a különbség. Függnek tőlük. Csak a postást kellene követni akkor, amikor családi pótlékos nap van. Megjelennek az embereik. Beszedik az uzsorát. Hogy a gazda jóllakjon. A szegény cigány nem számít, nem néznek azok sem embert sem Istent. Nyúzzák őket. Csak már nem olyan formában mint a középkorban a cigány rabszolgákat. Ez mai, az uzsorázás is rabszolgatartás - ez a "modern rabszolgaság". Cinka Panna

Város a túlparton - Pétervárad - Délvidék

                          Pétervárad a Bánk bánból ismert Petur bán birtoka volt. Hatalmas erődítmény, többszörösen körülvéve több méter széles falakkal a Duna szerémségi oldalán. A vár tetején egy szép óratorony áll, ami mutatja az időt a hajósoknak is. Gyönyörű a kilátás a Dunára, és a szemben fekvő Újvidékre. A péterváradi óratornyot sokan csak mint "részeges" vagy mint "fordított órát" ismerik. Az első elnevezését azért kapta, mivel az óra vas szerkezete nyáron kitágul, míg a hidegebb időben összehúzódik, ezért télen késik még meleg időben siet. A fordított óramutatóknak pedig az az oka - a nagymutató mutatja az órát, a kicsi a percet - hogy a Dunán elhaladó hajósok jól láthassák az órák állását. A percek kevésbé voltak fontosak számukra - annak idején nem rohant annyira a világ, hogy percre pontosan számítson az idő.

Tájház - Decs - Sárköz - Dunántúl

                          Egy régi, fehérre meszelt, vertfalú, tornácos házban kapott helyet az a gyűjtemény, amely a Sárköz hagyományos lakásberendezését mutatja be. Faragott és festett bútorokkal, szőttesekkel berendezett tisztaszoba, mázatlan és mázas kerámia-edényekkel ellátott szabadkéményes konyha, a lakószobában az ablak mellett pedig egy szövőszék is látható, amelyet működés közben is megfigyelhet a látogató.

Adjátok vissza az én hegyeimet!

                                  "Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet!" Wass Albert (1908-1998) - író, költő

Tudjátok-e, mi a haza?

                         

"Tudjátok-e, mi a haza? Erdő, mező, berek, liget, A mormoló habok közül Ránk mosolygó tündérsziget, Kárpátoknak büszke bérce. A Tisza és Duna tája, Minden kicsi rögöcske. Árpád vére hullott rája. - Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek!" Pósa Lajos (1850-1914) - író, dalszerző

Ajánljuk, a nyelvünket egyre nagyobb számban elhagyó felvidéki magyarjainknak szeretettel, tisztelettel és nem kis aggodalommal!

                                 

kész a mém, csak ezzel a címmel még nem volt fent!

 

Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! - mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.

Kölcsey Ferenc (1790-1838) - költő

Csomakőrös - Székelyföld - Erdély

                                        Itt született 1784-ben Kőrösi Csoma Sándor ázsiakutató, nyelvész szobra áll a falu központjában. A kultúrotthonban levő emlékszobában Kőrösi Csoma kiállítást tekinthetünk meg. Református temploma 14. századi eredetű, 1779-ben újjáépítették, majd 1815 és 1830 között átalakították.

Minden ellenkező szoclib híreszteléssel szemben Magyarország valódi érdekeit az Orbán-kormány képviseli és érvényesíti - rövid lapszemle

                  Tóth Gy. szerint Magyarország valódi függetlenségének megteremtése érdekében még az orosz-magyar megállapodást követniük kell a Japánnal, Kínával, Indiával, Brazíliával, Törökországgal és az arab országokkal történő hasonló jelentőségű – kölcsönösen előnyös – szerződéseknek. Az EU vezető nagyhatalmai is kétoldalú szerződések sokaságával biztosítják gazdaságuk működőképességét. Az ilyen egyezmények nem változtatják meg Magyarország államformáját, demokratikus berendezkedését, és ezek alapján irracionális arra következtetni, hogy az Orbán-kormány kivezeti Magyarországot Európából. A hazai posztkommunista-szocialista és liberális ellenzék ilyen irányú érvelése mögött az angolszász és amerikai multinacionális cégek érdekeinek védelme, valamint az EU senki által nem legitimált bürokráciája által képviselt torz politikai-ideológiai elképzelések húzódnak meg. Magyar Nemzet