A maffiabaloldal esete Einsteinnel, Orbán Viktorral és a Fidesszel
Ismert mindannyiunk előtt, hogy 2002 és 2010 között milyen módon garázdálkodott hazánkban, a magát baloldaliként meghatározó maffiabaloldal: tönkre tették a családokat, kifosztották a nyugdíjasokat, rászabadították a bankokat az emberekre - hogy azok azután szabadon kirabolhassák őket a devizahitelnek elnevezett fegyverrel - elvettek a közszféra dolgozóitól egy egész havi bért, a nyugdíjasoktól a 13. havi nyugdíjat – lenullázták közösségi és egyéni életünk minden szegmensét.
Ebben a kilátástalan állapotban adták át a kormányzást úgy, hogy mindezek mellet ”aknák” egész sorát helyezték el, hogy az utánuk jövőknek reményük se lehessen az országot kivezetni a csődből, és mielőbb belebukjanak – ők meg megint mint “megmentők” térhessenek vissza a hatalomba – idő előtti, rendkívüli választásokon.
A Fideszben és szövetségeseiben oly hatalmas volt az elhatározás, hogy csak az emberek, csak az ország, csak a nemzet érdekeit szem előtt tartva bármilyen konfliktusok árán is, de megmentik az ebek harmincadjára juttatott hazánkat – hogy a nehézségek egész sorát úgy gyűrték le, úgy hárították el, olyan megoldásokat találtak, hogy ha azokat valakinek előre elmondták volna, legjobb esetben is kikacagták volna őket.
Az Orbán Viktor második kormányzásának négy esztendeje megoldhatatlanak látszó akadályok leküzdésének egész láncolata. Munkájukat, az óriási eredményeket, az ország sikerét mérlegelve, Albert Einstein gondolata jut mindig eszembe:
“Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, (vagy nem ismer lehetetlent) és megvalósítja.”
Mészáros László
a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
Ezt Gandhi féle szolgálatot érzik emberek millió Magyarországon - ezért tartanak ki az Orbán-kormány mellet minden ráj szórt mocsok, gyűlölet és hazugság ellenére
“Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.”
Mahatma Gandhi
Leonardo gondolata, Orbán Viktor hitvallása is - éppen ezért tartottunk, és tartunk ki mellette - választók milliói - mind a mai napig, az amerikai nagyhatalmi törekvések, támadások idején is
“Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.”
Leonardo da Vinci ( 1452-1519) – itáliai származású polihisztor, azaz: festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író
Leonardo gondolata, Orbán Viktor hitvallása is – éppen ezért tartottunk, és tartunk ki mellette – magyar polgárok milliói – mind a mai napig, az amerikai nagyhatalmi törekvések, támadások idején is.
Nem Orbán Viktort kell szeretni - hanem a hazánk szuverenitását ért támadások visszaverésében kell támogatnunk a magyar kormányt pártállástól függetlenül - hiszen mindannyiunk a hazája Magyarország...
Ne hagyd abba a kérdezést
“Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.” Albert Einstein (1879-1955) - Albert Einstein elméleti fizikus - a legnagyobb 20. századi tudósnak tartják
...nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmész
“Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmész.” Victor Hugo
Kuncze Gábor a "hiteles ember" - a változás garanciája
Kuncze, a volt belügyminiszter, aki négyszer volt az SZDSZ elnöke és ötször parlamenti képviselő, mint a változás letéteményese MSZP-s, Együtt 2014-es, DK-s, PM-es logók előtt. Egy olyan Összefogás jelöltjeként, amely miniszterelnökjelöltje Mesterházy Attila, akiről másfél hónapja azt mondta:
Mesterházy Attilában nem látom azokat a tulajdonságokat, amelyek egy kormányfő esetében elengedhetetlenek.
Mára viszont úgy gondolja ez a nagyon hiteles ember, hogy ha Mesterházyból miniszterelnök nem is lesz, ő még a listáról lehet képviselő, és az ha országnak ez nem is jó, de neki mindenképpen. És számára ez a lényeg!
Bayer Zsolt: Kötél
„Mi csináltuk meg a »köteles akciót is«. Semmi kétség: ami elhangzik, az képileg erőteljes, sőt durva, de nem agresszív és nem fenyegető. Kövér nem akar akasztani. De amit mond, az – egy kis rossz szándékkal – ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell, csak kihasználni a benne rejlő lehetőségeket (…) És összerakjuk.
Fölhozatjuk még aznap reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk a sajtónak. Szili Kati félig oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítjuk azt az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés.”
Gyurcsány Ferenc mondatai ezek, amelyeket Debreczeni Józsefnek ad elő, aki mindezt kiadja könyvben. Pusztán ezért a néhány mondatért örökre el kellett volna takarítani ezt a mocskot a politika és a nyilvánosság tereiből. Ehhez képest a baloldal ismét megváltóként tekint rá, s ő ismét miniszterelnöki ambíciókat dédelget magában. Ehhez képest a Mesterházyhoz írt nyílt levél aláíróit faggatja Bolgár meg a közmédia, hogy miért tartják fontosnak Gyurcsány eltávolítását. Mindenki meghülyült…
És ilyen előzmények után érkeztünk el a szocialisták hét végi kongresszusához, amelyen egy valamikori munkásőr állat belesüvöltötte Mesterházy ostoba, túlmozgásos beszédébe, hogy „kötelet!” Mármint hogy kötelet nekünk. Mesterházy pedig, megmámorosodva a tömeg hangulatától, úgy folytatta a beszédét, hogy beleszőtte az egykor volt munkásőr állat óhaját, és megerősítette azt.
Amúgy ez maga a magyarországi baloldal. 1919 méltó örököse. Már a rendszerváltás hajnalán sajnálkozott a baloldali „értelmiség”, amiért elvitték a Vérmezőről Kun Béla „remek” szobrát. Hiányzott nekik, s hiányzik azóta is. Méltó örökösei ők Kun Bélának, Lukács Györgynek, Szamuelynek – s a többi hóhérnak. Méltó örökösei az 1945 utáni ávósoknak, keretlegényeknek. Az 1956 utáni gyilkosoknak. S azzal igyekeznek megdicsőülni, hogy az elvtársak közülük is sokat felkötöttek.
Ez nem megdicsőülés. Csak patkányharc.
S mert békés volt a rendszerváltás, hát egy valamikori munkásőr bele tudja süvíteni a Mesterházy alakú pillanatnyi űrbe, hogy kötelet nekik. A Mesterházy alakú űr pedig megelevenedik az ismerős hangtól, és boldogan felkapja a szót. Aztán – mert gyáva, mint az összes elvtársa – az egészet letagadja.
És marad mivelünk a „kötelet nekik” üvöltés. Marad a munkásőr, Lenin-fiú meg ávós mentalitás, csak azért, mert huszonöt évvel ezelőtt hagytuk futni őket.
S ez a kötél, ez az üvöltés nem zavarja az elvtársakat. A máskor oly kényes „demokratikus sokaság” – pfúj, micsoda blaszfémia! – most befogja a pofáját, és vagy illedelmesen félrenéz, vagy együtt hazudozik a gyáva vezérével. A Népszabadság pedig vezércikket ír ezzel a címmel: „Felajzott”. S gondolná a gyógyíthatatlanul naiv polgár, ez nyilván az akasztással fenyegetőző egykorvolt munkásőrnek szól – de nem. Kövér Lászlót cseszegetik benne.
Mert ezt a kötelet ők is szeretik. Szeretnék. Megértik. Vágyják és óhajtják. Százesztendős hagyomány kötelezi erre őket. Mert mi hagytuk, sajnos, huszonöt évvel ezelőtt.
Most már mindegy.
Most már marad a harc. Tényleg ez a harc lesz a végső. Ha most veszítenek, akkor örökre eltakarodnak. Szépen, sorba állva eltűnnek a semmiben. Ennyi csak a tét. A tét az a kötél. Amit ezek mindig megúsztak, nekünk viszont fonják, száz éve immár. A Lenin-fiúk, az ávósok, a munkásőrök, a pártfunkcik, a gyurcsányok meg a mesterházyk. Még egyszer, hogy is mondta a rohadék? „Kövér nem akar akasztani. De amit mond, az – egy kis rossz szándékkal – ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell, csak kihasználni a benne rejlő lehetőségeket (…)”
Hát, persze. Ez a különbség éppen. Hogy ezek viszont akarnak akasztani. Nem kell kiforgatni a mondandójukat, és nem kell hozzá rossz szándék. Csak figyelem kell, és óvatosság, és megfelelő mennyiségű harag. Hogy eltakarítsuk végre az összeset. A köteleikkel együtt.
Vigyék, és akasszák fel egymást újra. Annak nincs semmi akadálya.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap