Székelyek Nagy Menetelése – 2013. október 27. – Háromszéken – Berecktől Kökösig
A helyszínen, vagy Budapesten és világszerte ugyanebben az időpontban szervezett szimpátia tüntetéseken vegyen részt Ön is!
Itt az idő – hogy összefogjon a világ magyarsága Székelyföld megmentéséért!
Patrióta Európa Mozgalom
Székelyek Nagy Menetelése – 2013. október 27. – Háromszéken – Berecktől Kökösig
A helyszínen, vagy Budapesten és világszerte ugyanebben az időpontban szervezett szimpátia tüntetéseken vegyen részt Ön is!
Itt az idő – hogy összefogjon a világ magyarsága Székelyföld megmentéséért!
Ezúttal is elmegyek a Békemenetre, remélem, leszünk annyian, mint az első alkalommal. Fontos ugyanis, hogy az emberek ne csak hümmögjenek a baloldal erőszakos kampánya, így a „szobordöntés” láttán, hanem határozottan, egyértelműen kiálljanak az igazukért, és utasítsák el az agressziót. A jelenlegi ellenzék elment addig, amíg csak tudott, mindezt trágársággal tetézte. Márpedig ezt a stílust muszáj elutasítania a józan többségnek. Óriási tétje van a jövő évi választásnak. Ha folytathatja munkáját a kabinet, az ország mehet tovább előre. Ha nyer a baloldal, visszazuhanunk.
Magyar Hírlap
Bár személyesen nem tudok majd jelen lenni, teljes mértékben egyetértek a Békemenet céljával. A baloldal erőszakos kampánya ellen tiltakozó kiáltványt is azért írtam alá, mert azok, akik ledöntötték a kormányfő hungarocell szobrát, nem ismerik a magyar népet. A hazai társadalom józan többsége elutasítja az ilyen goromba, sőt, visszataszító megnyilvánulásokat. Félek amúgy, nem ez a mostani lesz a legdurvább akciójuk. Ami a Bajnai Gordonhoz köthető Szolidaritás rendezvényén történt, civilizált országban elfogadhatatlan. A jövő évi választások tétje a nemzeti szuverenitás tovább erősödése.
Magyar Hírlap
Méltóságteljesen kell ünnepelnünk október 23-án, hűen 1956 eszmeiségéhez. A Békemeneten csak lélekben tudok jelen lenni, mivel más helyszínekre ígérkeztem el. Az elmúlt huszonöt évben nem beszéltünk eleget 1956-ról. Sőt, még visszarendeződés is bekövetkezett, hiszen az ötvenedik évfordulót vérbe fojtották. Az akkori hatalomgyakorlók azóta sem érzik magukat bűnösnek. Ezért is kell a Békemeneten megmutatni, 1956 eszmeiségével állunk ki, békét szeretnénk, és azt, hogy az ország harmonikusan fejlődjön, nem kiszolgáltatva a szovjeteknek vagy a globalizációnak. Nem lehetünk rabszolgák.
Magyar Hírlap
Ötvenhat üzenete, hogy meg kell erősíteni szabadságában Magyarországot. Ezt ma leginkább a széthúzás fenyegeti. Kiállok a Békemenet mellett. Sajnos nem tudok jelen lenni, a feleségem azonban igen, mintegy engem is képviselve.
Mivel az országot érő támadások engem is érintenek, átérzem a helyzetet. A bukott baloldal által alkotott jelenlegi ellenzék sokáig húzta rossz irányba a szekeret, és most, hogy kifelé kerülünk a kátyúból, odaállnának megmentőként tetszelegni a kocsirúd elejére. A hatalmon kívül semmi nem érdekli őket.
Magyar Hírlap
Ezúttal is ott leszek a Békemeneten, ez teljesen természetes, bár végigmenni a korom miatt már a múltkori alkalommal sem tudtam. A Hősök terén szeretném várni a magyarok százezreit. Nem vagyok ingázó típus, ha elkötelezem magam valami mellett, lehetetlen eltántorítani. Így vagyok a jelenlegi kormánnyal és az országgal is. Remélem, a jövőben meglesz a gazdasági eredménye is ennek a függetlenségi törekvésnek. Nem lehet elégszer kihangsúlyozni a mostani esemény békés jellegét, jeleznünk kell, számunkra csak a békés eszközök elfogadhatók.
Magyar Hírlap
Azért írtam alá a Szolidaritás szobordöntő akciója elleni tiltakozást, mert az a demonstráció a gyűlöletnek olyan fokú megnyilvánulása volt, amely az ellenfél meggyalázásáról szólt. Ez elfogadhatatlan, mert nem diktatúrában, hanem demokráciában élünk. Ám tisztességes reakciónak tartom, hogy ellenzéki politikusok egy része is elítélte a történteket. A baloldali pártok október 23-án együtt tüntetnek, a kormányt támogató tömegek a Békemeneten vesznek részt, mindkét tábor kifejezheti a véleményét. Megjegyzem egyébként, hogy az első, tavaly januári Békemenetnek óriási szerepe volt, amikor megdöbbentő támadássorozat érte Magyarországot.
Magyar Hírlap
Hiába szeretne, szinte biztosan nem tud elmenni október 23-án a Békemenetre Grosics Gyula. A Nemzet Sportolója februárban töltötte be a 87. életévét, s az elmúlt hetekben nagyon rosszul érezte magát. Ettől függetlenül lélekben a felvonulókkal tart.
„Amikor megtudtam, hogy ismét lesz Békemenet, rögtön eldöntöttem, hogy részt veszek rajta – mesélte lapunknak. – Sajnos, később az élet közbeszólt. Bár nagyon szeretnék ott lenni, olyan egészségi állapotban vagyok, amely megakadályoz ebben. Hetek óta ki sem tudok mozdulni a lakásból.” Ettől függetlenül semmi pénzért nem hagyná ki az eseményt. „Látnom kell, így kénytelen leszek a televízióban végigkövetni az eseményt, bár ez természetesen messze nem ugyanaz az érzés, mint személyesen ott lenni. Velem, vagy nélkülem, biztos vagyok abban, hogy ismét nagy, felemelő megmozdulásban vesznek részt azok, akik ott lehetnek.”
A Békemenet október 23-án 14 órakor a budapesti Bem-szobortól indul, és a Margit híd–Szent István körút–Nyugati tér–Teréz körút–Oktogon–Andrássy út útvonalon a Hősök terére tart, ahol 16 órakor Orbán Viktor miniszterelnök mond ünnepi beszédet az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján, a szabadság napján.
Magyar Hírlap
Október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepnapján ismét elindul a Békemenet, a Bem-szobortól a Hősök teréig vonul majd a tömeg, jó szokása szerint békésen, méltóságteljesen.
A kérdés csak az: miért van szükség újra a Békemenetre?
A válasz egyszerű: azért, mert a Békemenet által fontosnak tartott értékek ismét veszélybe kerültek, s ezeket ismét meg kell védeni. Ha fel kell sorolni a védendő értékeket, akkor a következőket emelném ki: nemzeti szuverenitás, nemzeti összetartás és egység, demokrácia és szabadság, humanizmus és szeretet – vagyis mindazok az értékek, amelyek egy nemzetközösség s annak minden polgára számára alapvetőek és nélkülözhetetlenek.
Emlékezzünk az első és a második, tehát a 2012. januári és az október 23-ai Békemenetre! Mi volt az előzmény, a kiváltó ok akkor? Nem kevesebb, mint hogy az Európai Unió, nemzetközi szervezetek, a nemzetközi sajtó és média váratlan és éles támadásokat intézett Magyarország és annak kormánya ellen, azzal vádolva az Orbán-kabinetet, hogy az új alkotmánnyal, az új médiatörvénnyel és más törvényekkel a demokráciát lerombolja és autoriter rendszert vezet be, megszünteti a fékek és ellensúlyok rendszerét, korlátozza a szabadságjogokat és fasizálódik.
Ám a kritikáknál jóval tovább mentek az uniós és más intézmények, s gyakorlatilag előírták a kormánynak, hogy milyen törvényeket kell átalakítani vagy megszüntetni, egyáltalán, hogyan és miként kell működtetni az intézményes rendet az országban.
Ez volt az a pillanat, amikor a civil társadalomnak fel kellett lépnie az EU igazságtalan, diszkriminatív és kettős mércét alkalmazó támadásával szemben, megvédve azt a kormányt, amely kiállt és a mai napig kiáll a nemzeti szuverenitásunk és függetlenségünk mellett. Létrejött tehát a Békemenet, s 2012 januárjában mintegy négyszázezer ember lépett fel a külső, nemzetközi támadással szemben, védve a magyar emberek számára történelmileg oly fontos értéket, a nemzeti függetlenséget. Emlékezzünk a szlogenre: nem leszünk gyarmat!
A januári Békemenet történelmi érdeme, hogy sikerült az EU bürokratáival szemben megvédeni a kormányt, s akkor úgy tűnt, hogy a külső támadások csillapodnak, de ez nem így történt. 2012. nyár végétől a kormány el akart szakadni a megszorításokat szorgalmazó IMF-től, s ennek hatására megint fellángoltak a hazánkkal szembeni egyoldalú és indokolhatatlan támadások. Ezért, ennek hatására 2012. október 23-án újra elindult a Békemenet, újra több százezer ember hömpölygött a Margit hídon, s ez ismét megdöbbentette a nemzetközi közvéleményt, s részben meghátrálásra is kényszerítette őket.
Az első és a második Békemenet tehát a külső támadásokkal szemben védte meg Magyarországot. Egy év alatt azonban gyökeresen megváltozott a helyzet: a külső támadásokról áttevődött a hangsúly a belső támadásokra. A választásokhoz közeledvén a külső támadókkal egyébként is együttműködő posztkommunista, bal-balliberális ellenzéki csoportok egy része átlépte a demokratikus normák határát, s gyűlölködő, a politikai ellenség mindenáron való kiszorítására törő, polgárháborús ízű kampányba kezdett.
Sőt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az Orbán Viktort ábrázoló szobor szeptember 29-ei, Clark Ádám téri meggyalázása – amelyben Bajnai Gordon társtettes, bármit is mondjon utólag – immáron a legalapvetőbb értékeket, az emberséget, a méltóságot, a szeretetet tapossa sárba.
Ez az a pillanat tehát, amikor a demokrácia, a szabadság, a szeretet és az emberi méltóság értékeit kell a Békemenetnek megvédenie, ezúttal már nem a külső, hanem a belső politikai ellenzékkel szemben.
Ugyanis a baloldali ellenzék – beleértve a hatalmuk végleges elvesztését féltő posztkommunistákat, a volt SZDSZ-hez köthető liberálisokat, akik nem bírják elviselni, hogy már nem ők fújják a passzátszelet, valamint a nemzeti többséggel szemben a másság csodálatosságát hirdető új ultraliberálisokat – immáron nem egy demokratikus küzdelmet folytat a választási győzelemért, hanem az „ez a harc lesz a végső” ismert kommunista jelszó értelmében a politikai ellenség, az Orbán-kormány végleges legyőzésére, a demokráciából való kiszorítására készülnek.
Amikor tehát a Békemenet elindul október 23-án, akkor a demokrácia szellemének megvédése mellett egy ország, Magyarország egyben tartásáért is menetel, egy nemzetközösség megmentéséért, az ország végletes és végzetes kettészakadásának megakadályozásáért.
S itt ér egybe a külső és a belső támadásokkal szembeni fellépés, hiszen mind a külső, mind a belső támadások azzal fenyegetnek, hogy felborítják az ország nemzeti egységét, integritását és békéjét. Ha mindez sikerülne nekik, akkor Magyarország 2014-től nem a fejlett világ, hanem Latin-Amerika vagy Afrika irányában indulna el. Ezt akarja megakadályozni a Békemenet!
S mindezen túl: ez az ország és annak legtöbb polgára szeretne már végre békében élni, demokráciában és nem polgárháborúban, nem széthúzásban, hanem egységben a határon túli magyarokkal együtt. Civil, polgári politikai kultúrát akarunk felépíteni, amely Európa felé visz bennünket s nem pedig Kelet vagy Dél felé.
Jelenleg a külső és a belső támadások miatt a nemzet erői forgácsolódnak, nem összeadódnak, hanem szétesnek, nem egymást segítik, hanem elvesztik energiáikat. 2014-től olyan országot kell építenünk, amelyikben összeadódnak és egymást erősítik a termékeny energiák, ahol a politikai viták közös célokról és nem egymás elleni háborúról szólnak, ugyanis így és csakis ilyen módon lehetünk hatékony és sikeres ország a nemzetek közösségében.
A Békemenet ebben próbál segíteni.
MNO