Bayer Zsolt: Egy szabaduló
Zuschlag János szabadult. Öltönyben, kigyúrva lépett ki a börtön ajtaján, s kilépéséből hiányzott a Remény rabjainak tragikuma és fenségessége.
Ugyanúgy jött ki, ahogyan bement: nagyjából feleslegesen. És ebben természetesen nem Zuschlag János személyes élete a lényeges. Mert ő bizonnyal nem élte meg feleslegesen sem a bemenetelt, sem pedig a kijövetelt. És minden okunk megvan feltételezni, hogy Zuschlag János jobb ember lett ennyi év alatt. Jobb ember lett Zuschlag János, és talán okosabb is. Legalább annyival okosabb, hogy pontosan megértette, ha úgy alakulnak a dolgok, nem számíthat senkire, leginkább a sajátjaira nem.
Megértette, hogy ott, akkor, a Terror háza előtti hülye és felesleges viccével tette leginkább tönkre az életét. Aztán pedig azzal, hogy elhitte: ha pénzt gyűjt pártjának, akárhogyan is, akkor nem érheti baj.
Baj érte. Éppen akkora, amekkora egy nem elvetemült fiatalembernek untig elegendő. És most kijött Zuschlag János a börtönből, és körülveszi a feleslegesség furcsa iszonyata.
A publikum pedig áll, csak áll, és nézi őt. Egy pillanatra eltöpreng egy s máson, leginkább azon, hogy vajon Zuschlag János volt-e a legmegfelelőbb ember a bűnhődésre.
Vajon tényleg neki kellett elvinni a balhét egyedül és mindenért?
Azt hiszem, végső soron ez a legkínzóbb kérdések egyike, legalábbis a kormányváltás óta. Mert lassan három esztendeje már, hogy az „igazságtétel” reményével vágott neki a kalandnak az ország egyik fele. Legalább az egyik fele – de az mindenképpen.
És aztán jött a csalódás. A csalódást pedig ki így, ki úgy élte, éli meg. A Fidesz és a kormány „jobboldali” ellenzéke hangosan ostorozza a hatalmat és személy szerint a miniszterelnököt, amiért, úgymond, „elmaradt az igazságtétel”. Akárcsak most, Gergényiék perének első napján, ahol többször is elhangzott, miszerint „Orbánék futni hagyják a terroristákat”.
Mindebből látszik, mennyire nincs semmi fogalma a kormány jobboldali ellenzékének a demokráciáról magáról. Demokráciáról, jogállamiságról, a törvények tiszteletéről és a hatalommegosztásról. A hozzájuk tartozó plebsnek fogalma sincs, a hangadóit pedig nem érdekli, sőt, éppen a jogállammal szemben fogalmazzák meg önmagukat és jövőképüket. S ebben a világképben magától értetődő, hogy majd a kormány és személyesen a miniszterelnök fog igazságot szolgáltatni, ítélkezni.
Ezért nem (sem) szabad ezeket a hatalom közelébe engedni.
A polgári oldal viszont egyszerűen csak csalódott. Csöndesen és egyre reményvesztettebben nézi, ahogy sorra buknak el a „komolyabb” baloldali politikusok elleni perek, vagy még csak el sem jutnak a bíróságokig. Mindezt az „elmúltnyócév” bűnösei, szekértolói és haszonélvezői kaján vihogással nyugtázzák, és legnagyobb „demokratáik” arcátlan és cinikus természetességgel veszik maguknak a bátorságot, hogy Orbán és a hatalom „csicskáinak” titulálják az ügyészséget, de ha véletlenül születik egy nekik nem tetsző ítélet, akkor a bírót is, vagy akár az egész bíróságot.
És fel sem fogják, hogy mindezzel mennyit kárt okoznak, micsoda sebeket ejtenek az amúgy is lesajnált jogállamon.
A tisztelt publikum pedig áll és néz. És már régen nem ért semmit. Olyanok vagyunk, mint Karinthy Tanár úr kérem-ében az osztály, amikor Steinmann, a jó tanuló felel. „Lassan intim dialógus alakul ki közöttük, és mi már rég nem értjük az egészet.”
Igen. Ilyen intim dialógus, amikor Joav Blum jogerősen nem bűnös, amiért látszólag jelentkezett be valahová, csak azért, hogy nyélbe üthessen egy üzletet.
Ezt egyikünk sem tehetné meg.
Miképpen egyikünk sem igényelhetne vissza áfát a lakás- vagy házfelújítása után, csak Gyurcsány Fittelinája tehette meg ezt.
És mállik szét lelkünkben az igazságérzet.
Mállik szét, ha látjuk Balla Irma felmentett fiát. És nem azért, mert felmentették, hanem azért, mert egyszer el merészelték ítélni. És senki sem kért még tőle bocsánatot. Mállik szét igazságérzetünk, ha olvassuk, hogy semmiféle hibát nem találtak a miskolci kórház koraszülött osztályán. Csak éppen meghurcoltak egy csomó embert, és az ellenzéki sajtó patkányai két héten át olyan mondatokat merészeltek leírni, miszerint „ott tart a magyar egészségügy, hogy tucatszám halnak meg a koraszülöttek”. És egyik sem fog bocsánatot kérni.
Adjunk vissza valamit az igazságszolgáltatásba vetett hitből. És az igazságérzetből. Mert ezt a hitet a most szabadult Zuschlag János nem fogja visszaadni.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Seregszemle
Nehezen követhető az ellenzék, a „demokratikus pártok” házibajnoksága. Mindenki haragszik mindenkire, és ez várhatóan így is marad, sőt talán fokozódik. Jól jelzi ezt, már a különféle fedezékekből előbukkant retró politikusok is igét hirdetnek, mintha nem is őket zavarta volna el a népakarat néhány éve. Pánikhangulat érződik, senki nem akar lemaradni a szerelvényről, holott még azt sem tudni, ki lesz a mozdonyvezető. Távolabbról nézve igen vicces az egész. Vagy inkább szánalmas.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Minta lehet a magyar földtörvény
Több környező ország kormánya is érdeklődik az új magyar földtörvény iránt. Bitay Márton, az állami földprogramért felelős államtitkár szerint ez nem véletlen, hiszen a kormány Európa egyik legszigorúbb földtörvényét alkotta meg, amely kizárja a külföldi és hazai spekulánsok megjelenését a termőföldpiacon. Mint mondta, a jogszabály komoly érdeklődést váltott ki a szlovák, a román és a lengyel kormány részéről is.
Magyar Nemzet
„Eljött az ideje, hogy az út egy szakaszát együtt járjuk be” - Ferenc pápa olvasói levélben fordult a nem hívő főszerkesztőhöz
Az olasz La Repubblica napilap olvasóit nagy meglepetés érte szeptember 11-én, szerdán reggel: Ferenc pápa levelét olvashatták, amelyben a főszerkesztőnek, Scalfarinak válaszol a hittel és az ateizmussal kapcsolatos, a lapban közzétett kérdéseire. „Eljött az ideje, hogy az út egy szakaszát együtt járjuk be” – mondja.
A főszerkesztő július 7-i írásában intézett hozzá kérdéseket, leírta személyes gondolatait a hitről, majd augusztus 7-én bővebben is elmélkedett a felvetett kérdésekről. „Kedves doktor Scalfari, ha csak nagy vonalakban is, de nagy örömmel igyekszem ebben a levelemben válaszolni a La Repubblicában közölt leveleire…” – így kezdődik Ferenc pápa írása.
„Mindenképpen pozitív dolognak érzem – nemcsak a saját szempontunkból, hanem annak a társadalomnak a szempontjából is, amelyben élünk –, hogy megállunk párbeszédet folytatni egy olyan fontos valóságról, mint a hit és ezzel kapcsolatban az igehirdetés és Jézus alakja.” Kötelesség ez a párbeszéd, amely egy paradoxonból születik meg: „a keresztény hitet, amely a fény szimbóluma, modern korunk évszázadai során azzal bélyegezték meg, hogy a babonaság sötétségét jelenti, szemben áll az értelemmel. Ily módon az egyik oldalon az Egyház és a keresztény ihletésű kultúra, a másik oldalon a felvilágosodás jegyeit viselő modern kultúra odáig jutott, hogy megszűnt köztük a kommunikáció.
Elérkezett a nyílt, előítéletektől mentes párbeszéd ideje — a II. Vatikáni Zsinat éppen ezt az időszakot nyitotta meg —, amely megnyithatja az utat egy komoly és termékeny találkozás felé.”
Azok számára, akik a hit fényében akarják követni Jézust, Ferenc pápa elmagyarázza: „ez a párbeszéd a hívő ember [lelke] mélyéből fakadó, nélkülözhetetlen dolog. Számomra a hit a Jézussal való találkozásból született meg.” Hozzáteszi azonban azt is, hogy az Egyház nélkül nem tudott volna találkozni Jézussal, „bár tudja, hogy az a végtelen ajándék, ami a hit, emberségünk cserépedényében van elrejtve.”
Bergoglio pápa az ateista Scalfari két kulcsfontosságú kérdésére igyekszik válaszolni: „Úgy érzem, hogy az Ön számára fontos kérdés megérteni, hogyan áll az Egyház azokhoz, akik nem osztoznak vele a Jézusban való hitben.
Mindenekelőtt azt kérdezi tőlem, hogy a keresztények Istene megbocsát-e azoknak, akik nem hisznek és nem keresik a hitet. Azt mondjuk – és ez alapvető fontosságú -, hogy Isten irgalma korlátok nélküli… Aki nem hisz Istenben, annak a számára az kérdés, hogy engedelmeskedik-e saját lelkiismeretének. Aki nem hisz, az akkor követ el bűnt, ha lelkiismerete ellen cselekszik.”
„Az utolsó kérdése az, hogy amikor az ember eltűnik a föld színéről, akkor az Istenre vonatkozó gondolkodás képessége is eltűnik-e majd. Isten nem az emberi gondolkodás — legyen az bármilyen magasztos — által megteremtett elképzelés, nem függ tehát gondolkodásunktól. Egyébként pedig, ha a földön meg is szűnne az emberi élet, az ember ezzel nem szűnik meg létezni, és általunk ismeretlen módon, de a teremtett világegyetem is létezni fog vele együtt” – hangsúlyozza Ferenc pápa a La Repubblica főszerkesztőjének írt levelében.
Ferenc pápa - Magyar Kurír
Magyarország jobban teljesít, Bajnai Gordon hazudik - a Fidesz reagálása Reagálás Bajnai Gordon nyilatkozatára - rövid összefoglaló
Bajnai Gordon szerint Magyarország ma rosszabb helyzetben van, mint 2010-ben, de többre képes és jobbat érdemel. Az ország minden hadszíntéren - az adósság, a megszorítások, a munkanélküliség és az Európai Unió ellen indított háborúban is - vesztésre áll. Bajnai Gordon hazudik.A heti értékeléséből kimaradt, hogy kiderült, ő maga elítélt bűnözőkkel közösen kampányol és a Hajdú-Béteseken túl egy másik agrárcéget is csődbe vitt.
Bajnai Gordon kormányzása idején csökkentek a fizetések, ma nőnek.
Bajnai Gordon idején csökkentek a nyugdíjak, ma nőnek.
Bajnai Gordon idején rezsiemelés volt, most rezsicsökkentés.
Bajnai Gordon idején a mélybe zuhant a gazdaság, mára gazdasági fordulatot hajtottunk végre.
Bajnai Gordon idején az IMF-függőségben volt az ország, ma saját lábunkon állunk.
Akkor megduplázódott a munkanélküliség, ma csökken a munkanélküliség.
Miközben a bukott baloldal ismét bűnözőkkel paktál le és személyes hatalmi harcaival van elfoglalva, addig a kormány folytatja a rezsicsökkentést, további 11,1%-kal csökkentjük a gáz, a távhő, az áram árát.
A Fidesz folytatja a kiskeresetű szülők adócsökkentését, a bajba jutott családok otthonmentését, a hazai vállalkozások pénzügyi megerősítését és a foglalkoztatottság növelését.
Miközben Európából ma is rossz hírek jöttek a foglalkoztatásról, Magyarországon már 207 ezerrel többen dolgoznak, mint a kormányváltás előtt. Magyarország jobban teljesít, Bajnai Gordon hazudik.
Patrióta Európa Mozgalom
A bukott baloldal semmit nem tanult a múlt hibáiból - rövid összefoglaló a Fidesz reagálásáról Mesterházy Attila, az MSZP miskolci nagygyűlésén elhangzott beszédére
A bukott baloldal semmit nem tanult a múlt hibáiból. Mesterházy Attila, Gyurcsány Ferenc egykori beosztottja, Bajnai szövetségese, ma délután hazudott a kiskeresetűeknek, hazudott a vállalkozóknak, hazudott a nyugdíjasoknak.
Sok más hazugság mellett, azt mondta, hogy a szocialisták 8 éve alatt a nyugdíjasok mindig jobban jártak. Ezzel szemben az igazság az, hogy Mesterházy 2009-ben megszavazta, hogy elvegyenek egy havi nyugdíjat tőlük.
Mesterházy hazudott a kiskeresetűeknek is, a szocialisták kormányzása idején az ő terheiket is folyamatosan növelték: háromszorosára emelték a gáz árát, kétszeresére emelték a villany árát, megvonták a családi adókedvezményt, nem tették ingyenessé a tankönyveket a szegény családok számára.
Mesterházy hazudott a vállalkozóknak is, mert a szocialista kormányok alatt az ő adóterheiket is növelték. Az Orbán-kormány ezzel szemben - sok más vállalkozásbarát intézkedése mellett - felére csökkentette a társasági adót.
A baloldal alkalmatlansága miatt 2010-re Magyarország az összeomlás szélére került. Mesterházy ugyanolyan, mint Gyurcsány: hazugsággal készül a választásokra.
Ahogy szövetségese, Bajnai Gordon sem, úgy Mesterházy Attila sem tanult a múlt hibáiból.
Patrióta Európa Mozgalom
Görbe, Bajnai - létezik lator körökben egyfajta kimondatlan szakmai összetartás, fegyverbarátság - legyen szó bármiről: motorcsónakról, libáról, hatalomról...
Még a legkisebb szövetségeseket is meg kell becsülni a mai cudar kampányvilágban. Lám, Bajnai Gordon, az Együtt 2014-PM vezére is örömmel vette a Független Civilek Komáromért Egyesület (FCKE) közeledését, mikor országjáró körútja során elfogadta Horváth Zsolt elnök meghívását egy ottani lakossági fórumra. A május végi esemény most amiatt került elő ismét, mert kiderült: a tavaszi szeminárium szervezője - a meghívó fél - nem más, mint a komáromi éjszakai élet ismert figurája. Kis Görbe (így is becézik a szívélyes embert) sűrűn belebotlik a törvénybe; fő profilja a motorcsónaklopás, de előfordult, hogy tankhajóról (vízi városban vagyunk) próbált - korrupt rendőrök segítségével - mintegy hétmillió forintnyi benzint vételezni. (...) Bár a szövetség tegnap délutáni közleménye szerint megszakította a kapcsolatot Kis Görbével, az embernek van egy olyan érzése: létezik lator körökben egyfajta kimondatlan szakmai összetartás, fegyverbarátság. Legyen szó bármiről: motorcsónakról, libáról, hatalomról...
Pilhál György
Magyar Nemzet
Hiba és következmény
Fodor Gábor mostanság kiragasztott óriásplakátjának is van történelmi jellege. EU vagy Orbán? Ezt kérdezi a plakáton Fodor, akinek tulajdonképpen ez a kérdés a politikai feltámadása, vagy legalábbis ő nyilvánvalóan annak hiszi. Amúgy teljesen súlytalanná vált már akkor is, amikor még létezett az SZDSZ. (...) Bár Fodor új liberális pártjának képviseletében néz ránk a plakátról, azért az nyilvánvaló, ha ez az alakulat beindul, akkor az SZDSZ hagyatékát viszi tovább. (...) És ha lesz, aki nem ismeri az ország rendszerváltás óta eltelt történelmét, benne az SZDSZ és a hazai balliberális tömb szerepével, az könnyen odaszavazhat majd Fodor pártájára, pláne, ha az szövetségben áll a többi balliberális erővel. A történelem nem ismeréséről lesz szó, amit akár megbocsátható hibának is tekinthetünk. A belőle következő felelősség azonban óriási. Sinkovics Ferenc Magyar Hírlap
Balra hakni
Gyurcsány pontosan tudja, mi az a politikai kettős beszéd: ha nincs közös lista, ha nincs közös kormányfőjelölt, az egész megosztott-jelöltösdi legfeljebb szépségtapasz a semmin. Ha ez így van, őt egyik oldal sem fogja bevenni a buliba, a neve csak akkor szaglik kevésbé rosszul, ha teljes a szagminta, fullos az ellenzéki összeborulás.
Innentől tehát a korábban az ellenzéki összefogás oltárán még Katus kedvenc rezsóját is feláldozó Gyurcsány szerepet váltott, s újra egyéni játékba kezdett. Mesterházynak nagyot mondott, mert úgy érezte, ez felértékeli.
Saját táborában mindenképpen, amelyet ezzel még inkább összetarthat. Ráadásképpen magához vonzhatja a kicsiket is, majd csinál ő összefogást. S láss csodát, a Demokratikus Koalíció honlapja lelkendezve közli, hogy egyenesen belépési hullám indult a pártba. Képzeljék el, a Bokrost és Dávid Ibolyát is megjárt Kerék-Bárczy Szabolcs is csatlakozott, hiszen „azokat az értékeket, amelyeket én képviselek, a valós társadalmi támogatottsággal rendelkező magyar pártok közül ma a DK képviseli”.
Finom szerzemény. Ehhez még tegyük hozzá Fodort, mint ballibsajtót húzó nevet. Az örökfiatalos Gábor persze csak statiszta, igazából sohasem volt más, most éppen ezt a darabot választotta.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Premier
Nem fogadta el a bécsi Burgtheater a Magyar Nemzeti Színház meghívását. Mindenki más elfogadta. Jönnek mindenhonnan a fesztiválra, a bécsiek nem jönnek. Azt írták vissza, nem jönnek, mert hát a magyar kultúrpolitika meg a rémes magyar viszonyok, egyebek.
Akkor elöljáróban ismét egy idézet Jonah Goldberg zseniális Liberálfasizmus című könyvéből.
„A liberálisok folyton arról panaszkodnak, hogy a konzervatívok megpróbálják rákényszeríteni kulturális szemléletüket a többiekre, míg ők maguk csak az osztályok és a gazdasági élet »valóságos« problémáival törődnek. A What’s the Matter with Kansas? (Mi a baj Kansas-szel?) című bestseller szerzője, Thomas Frank liberálisok egész iskoláját képviseli, akik azt állítják, hogy a középosztálybeli republikánus szavazókat becsapják a mesterséges »értékproblémákat« szorgalmazó republikánus stratégák. Frank érvelése a hamis tudat régi marxista tanítására vezethető vissza, amely szerint a politikai és gazdasági önérdek terén a baloldallal való egyet nem értés az agymosás vagy elbutulás egyik formája.
De vajon a liberálisok és a baloldaliak valóban a gazdasági igazságosság elkötelezettjei-e, vagy inkább olyan megosztó ügyeké, mint a melegházasság vagy az anya életének védelme érdekében végzett abortusz?
Közelebbről megvizsgálva látható, hogy a liberálisok csak akkor tiltakoznak az »értékproblémák« ellen a politikában, ha azok az ő gyengeségeikre mutatnak rá.
Amikor defenzívába szorulnak, marxista, vagy ha úgy tetszik, szocialista érvekkel próbálják hitelteleníteni ellenfeleik kulturális programját.
Amikor valamilyen kulturális témában a konzervatívok kerülnek fölénybe, a liberálisok csakis az átlagember, a csekkbefizetés és az egészségügyi ellátás »problémáinak megoldását« tartják szem előtt. Amikor viszont támadnak, akkor faji kvótákról, a melegkultúra elfogadásáról, a közterek keresztény jelképektől való megtisztításáról és egy sor, kifejezetten kulturális törekvésről szónokolnak.”
Ebből nagyjából minden érthető. De hadd legyünk redundánsok. Ugyanis a bécsi nemzeti színház más okból is különösen aljas, képmutató, farizeus és végtelenül pitiáner döntést hozott.
Hogy miért?
Azért, mert nevezett színház évtizedek óta az osztrák nagypolitika legsötétebb és legantidemokratikusabb játszmáinak zsákmánya. Annak az osztrák politikának zsákmánya és játékszere, amely osztrák politika évtizedeken keresztül előre leosztott egymás között mindent.
Egy utolsó falusi iskola igazgatója is csak az lehetett, akikről a „szocdemek” és a „konzervatívok” jó előre megegyeztek. Ez az az osztrák politika, amely hátsó szobák mélyén döntött iskolaigazgatókról és vécésnénikről, amely politika alkotmányba foglalta a taxistársaságok működését, és amely politika odaböffent évtizedeken át, hogy ki lehet a Nemzeti igazgatója.
Ez a politika merészeli kioktatni három éve Magyarországot például alkotmány és demokrácia ügyekben.
Ennek az országnak az újságírói a legocsmányabb hazudozók, a leggonoszabb, legaljasabb pribékek, ha Magyarországról írnak. Gyakorlatilag az elmúlt három évben csak hazudoztak mirólunk, és a legostobább, legbanálisabb közhelyeket pufogtatták. Semmit sem változtak azóta, mióta Kun Béla és a többi féreg menedéket és megértést talált a kebelükön…
Ennek a konglomerátumnak része a nemzeti színházuk. És annak igazgatója.
És persze mindazok, akik itthonról megsúgták ezeknek a bolondoknak és becsteleneknek, hogy nem szabad idejönniük, mert már nem Alföldi a góré.
Nagyon helyes, hogy nem jönnek.
Ők is rosszul éreznék magukat, és mi is.
Ők azért, mert önnön hazugságaik, aljasságaik és butaságuk foglyai, mi pedig azért, mert kényszeredetten kéne vigyorogni rájuk, és meg kellene fogni a kezüket.
Minden jól van így.
A Nemzeti Színház pedig tegye a dolgát. És találkozunk az első premieren.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap