"A baloldal ne züllessze tovább a magyar közéletet!"
A Fidesz-frakció visszautasítja az ellenzéknek azt a kísérletét, amely Kövér László házelnök szavainak kiforgatásával, minden alap nélkül, valótlan vádakkal illeti az Országgyűlés elnökét - írja keddi közleményében Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő.
Hangsúlyozza, a házelnök nyilatkozatában kifejezetten kizárta a „rossz ízű” értelemben vett rendeleti kormányzást. Egyértelművé tette: hosszútávon valamennyi politikai erő számára megfontolásra érdemes, hogy a legrészletesebb szabályok törvénybe iktatása helyett „érdemesebb lenne az energiákat nagyobb mértékben a végrehajtó hatalom ellenőrzésére fordítani".
A házelnök nyilatkozatában félreérthetetlenül az ellenzéki jogok kiszélesítése, valamint a kormány hatékonyabb parlamenti ellenőrzése mellett foglalt állást, ezért visszatetszőnek tartjuk azt a hazugságkampányt, amely az ellenzéki miniszterelnök-jelöltben megállapodni képtelen balliberális szervezeteket is közös platformra hozta.
Felszólítjuk a baloldali ellenzék pártjait, hogy ne züllesszék tovább a magyar közéletet azzal, hogy az ellenzék ellenőrzési jogosítványainak bővítésére vonatkozó házelnöki felvetést jogaik korlátozására irányuló szándékként tüntetik fel! - zárul a politikus közleménye.
fidesz.hu
Bayer Zsolt: Elkezdődött
Szanyi Tibor így írta le a Fidesz nevét: FideSS. Könnyű lenne elintézni a dolgot annyival, hogy Szanyi Tibor egy szerencsétlen, frusztrált idióta (az), de a Fidesz azonosítása az egykori Schutzstaffel (SS) alakulatokkal mégis csak túlmutat egy nyomorult figura rothadt agyán.
Ugyanis nagy hagyománya van ennek az egész nyugati világban. Míg Goebbels azt mondta, hogy „ki a zsidó, azt én döntöm el”, addig korunk „baloldali” és „liberális” gonosztevői kényük-kedvük szerint döntik el, ki a náci és/vagy fasiszta. És természetesen kísérletet tesznek a megbélyegzettek kiirtására, amennyiben is valóságos „kivégzéseket” hajtanak végre a nyilvánosság tereiben.
Ezeknek a gonosztevőknek legkedvesebb harci terepe az úgynevezett Kulturkampf. „Művelt liberálisok körében a Kulturkampf kifejezéssel a jobboldal olyan feltételezett szándékaira szokás hivatkozni, amelyek célja, hogy a liberálisok démonizálásával a saját értékeit kényszerítse rá másokra.” Jonah Goldberg tökéletes megállapítása ez a Liberálfasizmus című művében.
A szerző így folytatja: „…az eredeti Kulturkampf azonban, éppen ellenkezőleg, nem a jobboldal támadása volt másként gondolkodó liberálisok vagy veszélyeztetett kisebbségek ellen, hanem baloldalról jövő támadás a hagyomány és a konzervativizmus erőivel szemben”.
Továbbá: „Van egy fontosabb célja is annak, hogy fasisztáknak bélyegzik a változás ellenfeleit: ez a változást teszi a dolgok természetes rendjévé azzal, hogy nevetségessé teszi magának a természetes rendnek a fogalmát.”
E mögött „az az elgondolás áll, miszerint a társadalmi és nemi szerepek nem állandók, a hagyománynak, vallásnak és a természeti törvénynek nincs kötelező ereje vagy tekintélye a hatalomra irányuló egyéni akarattal szemben, s tragikusan hibáztunk akkor, amikor erről elkezdtünk másképp gondolkodni”.
Ebből a gondolatból következik az a napjainkban tapasztalható jelenség, mikor is a gonosztevők ádáz harcot, Kulturkampfot vívnak az iskolában szabadon választható erkölcstan és/vagy hittan ellen. Ami évezredeken át magától értetődő és természetes volt, azt a 20. század második felében nevetségessé tették a „változás”, a „haladás” megszállottjai, akik ráadásul annyira sem bíznak az általuk folyton felszabadítani akart emberben, hogy szabad akaratából eldönthesse, hittanra vagy erkölcstanra járatja-e a gyerekét.
S miközben állandóan azzal vádolják a hagyomány és a hagyományos életformák védelmezőit, hogy rákényszerítik akaratukat és „ízlésüket” a többiekre, a „másokra”, addig mást sem tesznek, mint másokra kényszerítik saját értékeiket.
Senki más, csak ők. „…a kultúrharcokban a liberálisok az agresszorok. Érthetetlen, hogy ez egyáltalán miért is vitatható, hiszen a napnál is világosabb, hogy a hagyomány hívei védik életmódjukat az úgynevezett haladó erőkkel szemben… Nem állítom, hogy a változás erői mindig tévednek, távolról sem, csak azt, hogy a baloldal tisztességtelen, amikor úgy tesz, mintha esze ágában sem lenne másokra kényszeríteni az értékeit.” (i. m.)
S az úgynevezett baloldal tisztességtelensége különösen szembeötlő a volt szocialista országokban, ezen belül pedig Magyarországon. Ez áll a FideSS felirat hátterében. S persze az, hogy elkezdődött a kampány. A baloldali kampánystratégák elővették a régi módszert. Egy remek dokumentumfilmből megismerhettük, miképpen dolgoztak annak idején amerikai „szakemberek” Jelcin győzelmén. Felmérték, hogy Jelcint képtelenek népszerűvé tenni, hát kiadták a jelszót: „El kell érni, hogy a nép még Jelcinnél is jobban gyűlölje az ellenfelét.”
Ez kezdődött most el. Hallgassák csak a szocialista „politikusok” megszólalásait! Messziről bűzlik, hogy fejükbe verték a kommunikációs paneleket, s ezek legfontosabbika Orbán gyalázása. Minden ügyben. Így beszél az összes mostantól, Szanyi meg leírja, hogy FideSS, és aprókat sikkant az örömtől, annyira megrészegíti önnön szellemessége.
Egy másik kretén nyilvánosan örömködik a váci időközi választások eredményén. „A Fidesz legyőzhető!” – kiabálja, miközben Vácott a Fidesz győzött, a szocialisták pedig tíz százalékkal kevesebbet kaptak, mint három éve. Vagy: szintén Török Zsolt osztja meg a nyilvánossággal, miszerint „megy az áfacsökkentési aláírásgyűjtés ezerrel!”. Aztán a kormány bejelenti, hogy tíz százalék alá csökkenti a hús áfáját. És láss csodát!
A Népszabadság másnap a következőképpen tálalja a hírt: „Lázár Csányinak kedvez: csökkenhet a húsáfa. Januártól tíz százalék alá csökkenhet a hús áfája Lázár János szerint. Ez most vagy ötszázalékos húsáfát jelent, vagy a gyógyszerek áfájának emelését is.” Hát persze… Egy másik kedvencem pedig ezt harsogja: „Nem csökkenti a hús árát az áfacsökkentés.” De akkor minek gyűjtenek aláírást ezek a nyomorultak?
Eh, mindegy. Márai is tudja a lényeget: „A kommunisták nem hisznek Istenben, mert nem hisznek az emberben sem. Nem hinni csak föltétlenül lehet, épp úgy, mint hinni.” Erről van szó. Csak azt nem tudom, meddig viseljük még el ezeknek a föltétlen nem hitét.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Nem veszik el a pénz: óriási uniós forrás érkezik Magyarországra
A héten 600 milliárd forint uniós forrás érkezik Magyarországra a kormány és az Európai Bizottság megállapodásának köszönhetően, míg az ország nem veszít el hetven-nyolcvan milliárd forintnyi korrekciós forrást, hanem ezt az összeget más projektekben használhatja fel – mondta Csepreghy Nándor fejlesztéspolitikai helyettes államtitkár.
Csepreghy Nándor elmondta: az az öt százaléknyi büntetés, amelyet Magyarországra kiróttak, jó kompromisszum, mert a pénz ténylegesen nem veszik el, azt máshol fel lehet használni. A szankciót egyébként még a Gyurcsány-kormány által előírt pályázati feltétel miatt alkalmazták, mivel hazánk a pályázatoknál előírta a magyar mérnökkamarai tagságot és a magyar nyelvtudást.
Csepreghy Nándor hangsúlyozta: most tíz bírált fejlesztési programról tudtak megállapodni, három kisebb összegűnél még tárgyalnak, de nemsokára azoknál is közös nevezőre juthatnak az unióval. Az öt százaléknyi elvont forrást új pályázatokra költheti a magyar állam. A fejlesztéspolitikai helyettes államtitkár szerint nem kell attól tartani, hogy ezeket ne tudnák a határidőig, év végéig lezárni. Most a kiírást és a bírálatot kell lefolytatni, a teljesítésre és elszámolásra van idő 2015 végéig.
Valószínűleg Brüsszelben is érezték, hogy alaptalan volt a fejlesztési programok leállítása. Barcza György ezzel magyarázza, hogy csupán a projektek öt százalékra büntették meg hazánkat.
Lánchíd Rádió, MNO
Göröcsfalvi római katolikus vártemplom - Csíkrákos - Erdély
A Csíkrákosi római katolikus Árpád-kori vártemplom a községhez tartozó Göröcsfalva határában látható.
Az egyhajós csarnoktemplom Csíkszék egyik legnagyobb temploma, mely a falun kívüli magaslaton lőréses és bástyás kőfalával a szemlélőben maradandó benyomást kelt. Arányainál és díszítésénél fogva egyik legjellegzetesebb késő gót templom.
A karaktergyilkossághoz karakter is kell
A karaktergyilkossághoz karakter is kell, ezért bosszantóan unalmas ez az ellenünk felhozott vád, a jelenlegi balliberális oldalon karaktereket ugyanis nem találni. Ezt a hűséges híveik is érzik, tanácstalanok, mert nagyon szegényes az étlap, amelyből választhatnának.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Gazdasági igazságtétel - avagy egy gondolat, a most végtelenül okos, az emberekről gondoskodni akaró maffiabaloldalról
Amúgy ki és mi gátolta őket nyolc hosszú éven keresztül, hogy annyi rezsicsökkentést adjanak a népnek, amennyi a csövön és a bankszámlákon kifér? Ám ők csak a rezsinövelésben láttak fantáziát mindig, minden helyzetben.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Egy gondolat Orbán Viktor napirend előtti felszólalásából
Az eddig elért eredményeink alapján azt mondhatom, hogy mi, magyarok derekasan megküzdöttünk a múlt legnagyobb hibáival, és ma már nyerésre is állunk. Magyarország talpra állt, jobban teljesít, mint korábban, és jobban, mint számos európai ország.
Orbán Viktor napirend előtti felszólalása, 2013. szeptember 9.
Román-magyar: a FIFA-hoz fordult egy jogvédő szolgálat
A FIFA-hoz fordult a háromszéki Mikó Imre Jogvédő Szolgálat, hogy felhívja a figyelmet a pénteki román–magyar világbajnoki selejtezőn történt újabb magyarellenes megnyilvánulásokra – közölte vasárnap a Maszol.ro kolozsvári portál.
A levélben – amelyet Tamás Sándor, Kovászna megye közgyűlésének elnöke, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Markó Attila parlamenti képviselő írt alá – a panaszosok rámutatnak: egyes román szurkolók magyarellenes, idegengyűlölő magatartása nem elszigetelt jelenség. „Újabban megszokottá vált az, hogy focimeccseken folyamatosan skandálják azt, hogy a magyarok hagyják el az országot” – írják.
A panasz írói azt várják a FIFA-tól, hogy határozottan lépjen fel azokkal szemben, akik magyarellenes hangulatot gerjesztenek. „Számunkra elfogadhatatlan, miközben nézzük a tévében a meccset, azt látjuk, hogy el akarnak bennünket kergetni az országból. Ha ilyesmi történik, az ellen minden egyes alkalommal határozottan fel kell lépnünk. Nem tolerálhatjuk, hogy a labdarúgó-mérkőzések vagy bármilyen más sportesemény az uszítás, intolerancia és gyűlölet színtere legyen” – szögezték le a levél írói.
A levélírók kitértek arra is, hogy a hasonló esetek mély nyomot hagynak az erdélyi magyar közösségben, gyengítik az erdélyi magyar emberek biztonságérzetét, félelmet és bizalmatlanságot keltenek. Ezért azt kérik a FIFA-tól, a legszigorúbb büntetés kiszabásával jelezze, hogy a sport nem a gyűlöletről, hanem a tiszteletről szól.
A háromszéki Mikó Imre Jogvédő Szolgálat korábban is fordult nemzetközi labdarúgó-szervezetekhez a román szurkolók magyarellenességével kapcsolatban. A szolgálat tevékenységének eredményeképpen a FIFA fegyelmi bizottsága 20 ezer svájci frank büntetést rótt ki a Román Labdarúgó-szövetségre (FRF), amiért a szurkolók magyarellenes transzparenst feszítettek ki a hollandiai vb-selejtezőn – idézte fel az erdélyi portál.
MTI, MNO
Fricz Tamás: Knézy Jenő viszont remekül teljesített! - Hol van a nemzettudat, az eltökéltség? Gyáva, beszari alakokkal nem megyünk semmire
Knézy Jenő, a Magyar Televízió sporttudósítója végre bombát robbantott: elege lett az elmúlt évtizedek kenegetős, hazugságra és mellébeszélésre épülő, „a jövő szép lesz”-szerű álságos mellébeszélésből. Kimondta azt, amit láttunk a pénteki román–magyar mérkőzésen: nincs magyar labdarúgás, s ha nem hagyjuk abba a több évtizedes hazudozást, akkor soha nem is lesz.
Knézy Jenőnek igaza van abban, hogy ezt megtette (egy ideje egyébként már próbálkozik ezzel).
S ezáltal ő nyújtotta a legjobb teljesítményt a román–magyar selejtezőn: szakított egy ócska paradigmával, mégpedig azzal, hogy folyamatosan azt hazudja a „magyarfoci” környezete a nyilvánosság előtt immáron legalább négy évtizede, hogy amit látunk, az „biztató”.
Vegyük észre: ami a magyarfoci körül van, az a Kádár-korszak továbbélése a labdarúgás területén. Itt sem történt meg a rendszerváltás, miként annyi más területen, legyen az titkosszolgálat, kultúra, médiavilág, bíróságok, tudomány egyes szférái stb., stb.
A Kádár-korszak a munka és teljesítmény nélküli megélhetésről, illetve az ezt legitimálni próbáló hazudozásról és mellébeszélésről szólt.
Viszont a magyarfoci háza táján továbbra is ez van, egészen a mai napig. A magyarfociból él meg rengeteg szervezet, MLSZ-alkalmazottaktól a klubok korrupt vezetőitől a hiéna futballmenedzsereken át a magyarfocival foglalkozó médiumokig, újságírókig, riporterekig és így tovább.
Jól látható az újságírók és a tudósítók hozzáállása: bődületesen borzalmas NB1-es mérkőzéseket úgy kell közvetíteniük, hogy nem szabad kimondaniuk azt, amit látunk: hogy ez botrányos, amit néznünk „kell”. Az országos sportlapban még mindig több oldalon kell foglalkozni a magyarfoci nevű semmivel, miközben sikeres sportágainkra fél oldal jut. Igen, igen, uraim: itt állásokról, pénzről van szó és érdekekről, ezért és csak ezért kell fenntartani a látszatot, hogy amiről írnak, az létezik is. Márpedig nem létezik.
Mit is mondott Hofi már a hetvenes években a magyarfociról? Azt, hogy a tévében lehalkította Vitrayt, s felhangosította a rádióból tudósító Szepesi Györgyöt, aki még a szarból is aranyot tudott „tudósítani”. „Tévén néztem, a rádión hallgattam – így tűrhető vót” – mondta Hofi.
De ennek véget kell vetni. Tisztán és világosan ki kell mondani: ebből tényleg elég volt! Elég a hazudozásból a magyarfoci „biztató jeleiről”, a „sokat fejlődtünk” ágálásából. Ugyanúgy elég volt a magyarfoci háza táján ebből, mint minden másban, politikában, gazdaságban, kultúrában, tudományban, történelemben, külpolitikában, globális folyamatokban.
Nem elfogadható, hogy miközben az országban az elmúlt három évben számos területen fejlődés indult meg, és az ország önbizalma, a nemzettudata is lassan kezd helyreállni, sőt, számos sportágban kiemelkedőt vagyunk képesek nyújtani – lásd a londoni olimpia remek magyar sikereit, melyekre joggal vagyunk büszkék! –, addig itt van a legnépszerűbb sportág, a foci, amely romokban és öncsalásban, hazugságban és kádári mocsokban fetreng.
A Bukarestben történtek nem maradhatnak következmények nélkül, következmények kellenek, itt és most.
Először is: gyorsan el kell felejteni a vb-re való kijutást lehetőségét, mert mondjuk ki: egy ilyen csapattal nem is érdemes kikerülni Rióba!
Másodszor: a 2016-os Eb-re kell elkezdeni a felkészülést, átfogó koncepció alapján, amelyben az utánpótlástól a válogatott szerepléséig mindent egységes szerkezetben kell átgondolni. Az Orbán-kormány már megtette az első lépéseket, ezt kell folytatni, s nem azt, hogy nemzetközi nyomásra lassan megtiltjuk a szurkolóknak még azt is, hogy kinyissák a szájukat.
Harmadszor: Egervári Sándornak természetesen mennie kell, méghozzá lehetőleg tegnap. (Ezt természetesen neki kellene felajánlania, de egy olyan országban mit várunk, ahol Gyurcsány Ferike még mindig politikai tényező lehet?)
A szürkeség és a színtelenség, a jellegtelenség ugyanis nem sok jót hoz. Számomra vele kapcsolatban a végső „lökést” az adta meg, amit a román–magyar második félidejének elején kellett látnom. Ugyanis elemi dolog lett volna, hogy az első félidő után szinte minden mindegy alapon felszántják a pályát a „fiúk”, s ehhez a motivációt az edző kell, hogy megadja az öltözőben. Ehhez képest döbbenetes volt látni, hogy a második félidő elején sem változott a játék képe, sőt. Vajon mit csinált a kapitány a szünetben?
Negyedszer: a magyar játékosok lélektelen hozzáállása förtelmes és undorító volt. Mit képzelnek ezek a „sportolók”, Guzmicstól Dzsuzsákig, több százezres, esetenként milliós fizetésekkel? Nem is beszélve arról, hogy ez román–magyar, magyar–román meccs volt, történelmi, politikai jelentőséggel. Hol van a nemzettudat, az eltökéltség? Gyáva, beszari alakokkal nem megyünk semmire. Végig azon gondolkodtam: vajon mi motiválja ezeket a „sportolókat” egyáltalán? Szigorúan a pénz, az „állás” meg az, hogy le ne sérüljenek?
Új szövetségi kapitány kell, s ezeknek a játékosoknak – tisztelet a kivételnek, lásd Bogdán – nagyon messzire kell kerülniük a válogatottól.
S ha egy ideig nem lesz kivel helyettesíteni őket, hát el kell viselnünk, hogy inkább jöjjön a csend és építkezés, öntudatos, magabízó, nemzettudattal is rendelkező fiatalokkal.
Csak merjük végre kimondani – nem csak a foci területén –, hogy ami borzasztó, az borzasztó. Ez a kiindulólépés a paradigmaváltáshoz!
Fricz Tamás
mno.hu
Könyv a Kultúrpalotáról
A magyar szecesszió legnevesebb épülete a marosvásárhelyi Kultúrpalota – tudtuk meg azon a könyvbemutatón, amelyen a százéves épületről szóló első szakmai kiadványt ismertették a népes közönséggel.
A Kultúrpalota 1908–1913 című kötet bemutatóját a Vásárhelyi Forgatag keretében tartották, az eseményre nagyon sokan voltak kíváncsiak.
A Kultúrpalota Kisterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, akik a Marosvásárhely ékességének számító épület történetére voltak kíváncsiak. Nem csoda: az épületről most készült az első átfogó szakmai kiadvány. „Az évtizedeken át halogatott feladat azonban most, az épület százéves évfordulóján kötelességgé vált” – mutatott rá a kötet szerkesztője, Oniga Erika művészettörténész.
A gazdagon illusztrált könyv szövegeit hárman írták: Keserü Katalin, Oniga Erika és Várallyay Réka művészettörténészek, a fotókat Plájás István készítette. A könyv egyrészt építészeti szempontból mutatja be a Kultúrpalotát, de megtaláljuk a kiadványban az épület reprezentatív termeinek ismertetését, valamint a palotába beköltözött intézményekről is szó esik.
„Ez a százéves épület is mutatja, mit jelent, ha egy városvezető nem a mának él vagy a holnapnak, hanem hosszú távra dolgozik, tervez. Ilyen volt Bernády György polgármester, aki olyant alkotott Marosvásárhelyen, ami méltán nevezhető a magyar szecesszió legnevesebb épületének” – mondta Soós Zoltán.