Ígérnek, ígérgetnek
A rezsicsökkentésre egyértelműen nemet mondó Bajnai programjából annyit mindenesetre ki lehet hámozni, hogy „a kiszámíthatóság miatt” korlátot szabnának a nemzetközi vállalatokat sújtó különadóknak, de hogy az államkasszából így kieső évi több száz milliárd forintot honnan pótolnák, arról nagy a hallgatás.
A szép szóvirágok, ígérgetések és közhelyek útvesztőjében csak sok bogarászás után lehet megtalálni az egyik ilyen lehetséges forráslelőhelyet. Ez a tőke megadóztatása lenne, ami ugyan jól hangzik, de a valóságban a Bajnai által 2009-ben már bevezetett, majd az Alkotmánybíróság által megsemmisített vagyonadóról szól.
Akiket az Együtt 2014 számára alapvető fontosságú kollektív emlékezetkiesés még nem ért el, azok tudják, hogy Bajnaiék törvénye szerint még a nyugdíjasoknak is minden évben meg kellett volna fizetniük saját lakásuk értékének bizonyos százalékát.
Hogy ebből miként lesz „baloldali értékekkel” telített, milliárdosok által vezetett „szocialista” összefogás, az már legyen az ő gondjuk.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
A titok
Írhatnék most rondákat, teletömhetném mondataimat malíciával, vitriollal és patkányméreggel. Szidhatnám Pozsonyt, Ivan Gasparovicot, Robert Ficót, Viviane Redinget, Eduard Benest, Victor Bostinarut, Victor Pontát, az egész kis- és nagy-, régi és új antantot, a gyávának, sőt meghunyászkodónak bizonyuló nemzetközi újságíró-szervezeteket.
Írhatnám, hogy ugye megmondtuk. Káromkodhatnék nagyokat, fenyegetőzhetnék és óriási elbizakodottságba fordulhatnék.
Nem teszem. Én már legalábbis nem. Nekem más terveim vannak, és remélem, nem leszek egyedül.
Hadd lepődjenek meg egy kicsit odaát. Hiszen amíg arra számítanak minden kisebbségben vagy tömbben élő magyartól a fölöttük hatalmaskodó nemzetek, hogy félelemben élnek, addig bizony le is nyeletnek velük megannyi nacionalista intézkedést, sunyi sarokba szorítást.
Kedves Robert, kedves Ivan, kedves Victorok! Elárulom a titkomat: nem félek többé. Tegnap sem féltem. Nem bizony! Sem tőletek, sem senki mástól. Senkitől. Semmitől.
A félelem kicsinál, felteker, földhöz vág. Ti pedig éppen ezt szerettétek volna. Hogy féljek én, a sarki hentes, de még Totó kutya is. Ezúttal nem hatalmaskodtatok a magyar nemzeten. Mert nem féltünk. Én mégsem tudok úgy örülni, ahogy ti tettétek volna.
Azt ugyan nem tudtátok megakadályozni, hogy az Európai Parlament petíciós bizottsága ne foglalkozzon a különböző uniós polgárok által benyújtott, így a Hans Seidl Alida és Juhász Imre-féle, a Benes-dekrétumok vonatkozásában jegyzett petícióval vagy a Lomnici Zoltán és a Gubík László fogalmazta, az állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok szlovák állampolgári jogai mellett kiálló beadvánnyal, de azt együtt sikeresen elértétek, hogy az ülést tegnap a nyilvánosság, vagyis a sajtó, valamint az érintettek botrányos kizárásával folytassák le.
Ti féltetek? Ugyan, mitől?
Miért kellett a zárt ülésre vonatkozó határozatot egy korábbi, a napirendekről egyeztető ülésen a román szocialista képviselőnek, Victor Bostinarunak benyújtania? Hiszen a petíciók Szlovákiáról szóltak! Ja? Hogy abban a szűk körben nincsen szlovák képviselő, össze kellett hát rántani még egy rövid időre a „kisantantot”.
Lelketek rajta, kedves barátaim.
Mivel pedig nem féltünk, nem tudtátok elérni, hogy a nemzetek Európája parlamentjének petíciós bizottsága tegnap elkaszálja mindkét petíciót. Így talán nincs, ami tovább buzdítson arra, hogy kitaláljátok, miként fojtogassátok tovább az öletekbe hullott magyarokat.
Tényleg nem volt lelkiismeret-furdalása senkinek amiatt, hogy a 21. században emberek egyik napról a másikra hontalanná válhatnak? A szlovák állampolgárságától megfosztott Tamás Anikó halála mégis kinek a lelkén szárad?
Nem szívesen teszem, mégis felidézem a körülményeket: Tamás Anikó – az édesanyjával, az idén százegy éves Tamás Ilonka nénivel együtt – még tavalyelőtt vette fel a magyar állampolgárságot. A 67 éves korában, tavaly augusztusban váratlanul meghalt nő azon felvidéki magyarok egyike volt, akit emiatt a hatályos szlovák jog alapján fosztottak meg szlovák állampolgárságától. Tamás Anikó tavaly január elsején szívinfarktust kapott, nem sokkal azt követően, hogy személyes okmányainak leadása céljából beidézték a rendőrségre. Még lábadozott, amikor a kórházban közölték vele, hogy az egészségbiztosító – állampolgársága elvesztése miatt – nem hajlandó fizetni a kezelés számláját. Már-már csodának számított, hogy végül ezt sikerült elkerülni, de csak arra volt elég, hogy Tamás Anikó nyárig még kihúzza.
Bizonyára sokan, akik csak a halála előtt figyeltek fel II. János Pál karizmatikus személyiségére, a katolikus egyházfő utolsó szavainak tulajdoníthatják, amikor híveitől a krisztusi gondolattal búcsúzott: „Ne féljetek!” Pedig Karol Józef Wojtyla első ünnepélyes pápai miséjén (1978. október 22-én) is e szavakkal kezdte homíliáját. Sőt, ezt később (1979. június 2-án) is megismételte Varsóban, kétmillió híve előtt. Sokak szerint ez volt a kommunizmus bukásának kezdete.
Ezért hát, kedves Robert, kedves Ivan, kedves Victorok! Félre ne értsetek. Nem a káröröm, nem a gőg íratta velem e mondatokat. Csak éppen én nem félek már, s ugyanakkor biztos voltam abban is: nem vagyok egyedül, aki alkalmazza, alkalmazta e titkot. Még azelőtt, hogy ti éppen ünnepelni készültetek.
Tényleg.
Erre most mit léptek?
Kristály Lehel
Magyar Hírlap
EU-s kampánytéma lett hazánk
Azzal, hogy Orbánt harcra kényszerítették, hogy évtizedek óta a csatatéren kell élnie, mint makedóniai Nagy Sándornak - az unió először kénytelen igazából azzal szembesülni, hogy próbára teszik az intézményrendszerét. Ez az intézményrendszer pedig korrupt és pazarló. Hallatlan gőgjében igencsak fenn hordja az orrát, de nem fűlik a foga a valódi válságkezeléshez.
Csontos János
Magyar Nemzet
Orbán Viktor - azonnali kérdések, 2013. május 27.
Mindannyian nagy elismeréssel kell, hogy adózzunk a magyar emberek erőfeszítéseinek, amelyek lehetővé tették azt, hogy a kormány jó reményeink szerint még ebben az évben kihozza hazánkat a túlzottdeficit-eljárás alól.
Orbán Viktor miniszterelnök az azonnali kérdések órájában, 2013. május 27.
Az MSZP lényegében a nagytőke érdekeit szolgálja - ellenzéki lapszemle
Hegyi Gyula (régi kommunista! szerk.) szerint a jövő szempontjából érdemes elgondolkodni azon, mi lett volna, ha szocialista többségű kormány mérsékli központilag a rezsiköltségeket, növeli meg a bankszektor adóját, és az így befolyó pénzből segíti a leszakadó régiókat. Nem a lehetőség hiányzott, hanem az elszánás.
Annak belátása, hogy a demokratikus állam kiemelt kötelessége a kiszolgáltatott társadalmi rétegek érdekeinek képviselete a nagy hatalmú gazdasági és pénzügyi vállalkozásokkal szemben.
Az államnak a magántőkét szabályoznia kell. Hegyi még az MSZP-SZDSZ kormányzása idején az energiaszolgáltatók extraprofitjára és a növekvő háztartási rezsiköltségekre hivatkozva azt javasolta, hogy a kormány vizsgálja meg a közműszolgáltatók árképzési politikáját, és mérsékelje a további áremeléseket.
Felvetése még egy lenéző elutasítást sem váltott ki a „tulajdon szentségét” thatcheri elszántsággal hirdető vezetéstől. Többen feszegették a szocialista párton belül azt is, hogy Magyarországon a külföldi tulajdonban levő bankok aránytalanul kevés közterhet fizetnek, s a kormánynak joga és lehetősége lenne ezen változtatni.
Informális válasz erre érkezett, eszerint a külföldi bankok a legenyhébb állami beavatkozás esetén is totális csődbe dönthetik Magyarországot. Néhány évvel később a Fidesz közérzetjavító programjait jelentős mértékben a bankok megsarcolására és újabban a rezsiköltségek hatósági csökkentésére alapozta, ami láthatóan tartós népszerűséget hozott az Orbán-kormánynak. A tények mindenesetre azt mutatják, hogy egyik szektor sem halt volna bele. Aki 2010-ben elfordult a szocialistáktól, az döntően azért tette ezt, mert úgy látta, hogy az MSZP lényegében a nagytőke érdekeit szolgálja.
Népszabadság
Egyre nemzetibbé válik a Magyar Nemzeti Bank - rövid lapszemle
Matolcsy György szerint az új vezetés a jegybank eszköztárát a bebetonozott monopolpozíciók feltörésére, az ország pénzügyi működési költségeinek csökkentésére kívánja felhasználni. Nem mindenki örül a verseny erősítésének, de a pénzintézetek kétharmada melléjük állt. Az előző jegybanki vezetés nem elemezte a 2008 után kialakult pénzpiaci helyzetet, s nem támogatták a jegybankban a gondolati megújulást. Volt olyan kutatás, amelyet leállítottak, mert az eredmény ellentmondott az akkori iránynak.
Heti Válasz
A politikai zombit már unjuk, de el nem felejtjük, amit velünk tett
A többség megértette, hogy a beszéd nem az indulatossága vagy a káromlatai miatt megbocsáthatatlan, hanem mert a balatonőszödi kormányüdülőben összegyűlt díszes sereglet sem az előtte, sem az utána következő négy esztendőben nem csinált semmit. Semmi jót. Hét év sem volt elég hosszú idő ahhoz, hogy az emberek mindezt elfelejtsék és megbocsássák, noha magát az őszödi témát már unják.
Pilhál Tamás
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Túlzottdemokrácia-eljárás
Az egész rasszista rágalomsorozat pusztán azért kell, hogy morális alátámasztásul szolgáljon a gazdasági-pénzügyi szankciókra. Ez a lélektani hadviselés egészült ki a legkülönbözőbb nemzetközi sóhivatalszerű bürokratakövületek minden hétre porciózott bombáival.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Nagytemplom, kis kórus
Niedermüller Péter DK-alelnök szózatában kijelentette: ők nem kérnek a rezsicsökkentésból. Az, hogy erről miért ott és akkor, közvetlenül a hálaadó istentisztelet után kellett hírt adniuk, nem derült ki.
Odabent egy megveszekedett szó sem esett rezsicsökkentésről - bejelentette viszont a kormányfő: 2O17-ig tízmilliárd forinttal támogatja az állam a nagy hírű református kollégiumot ás iskoláit.
Alelnök uram nemrégiben - szintén a rezsicsökkentés örvén – ezt írta a tüzes Galamus közösségi oldalon: „A Fidesz-kormányzat. . .kirekeszti a társadalomból a szegényeket, az elesetteket és a rászorulókat.” A rezsicsökkentés támogatását eddig aláíró legalább másfélmillió ember nyilván nem olvasta Niedermüller elemző eszmefuttatását; máskülönben valószínűleg ők is ott lettek volna a Nagytemplom előtti placcon táblástul, indulatostul.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Orbán Viktor a debreceni Nagytemplomban rendezett hálaadó istentiszteleten
Az egyetemes reformáció elindulásának 500. évfordulójáig, 2017-ig a magyar kormány tízmilliárd forintot biztosít a Debreceni Református Kollégium és iskoláinak rendbehozatalára - mondta Orbán Viktor a debreceni Nagytemplomban rendezett hálaadó istentiszteleten tartott beszédében.
Ez a támogatás nem egyszerűen a múltunk megbecsülése, hanem a jövő reformátusságáról, a jövő magyarságáról szól - folytatta.
Három éve a magyarok világossá tették: összefogást, alapvető változást akarnak az élet egész területén, olyan új politikai, társadalmi, gazdasági rendszert, amely végre rendet teremt.
Az erősek összefognak, a gyengék széthullanak. Ezért tekintjük a választási eredményt társadalmi szerződésnek, amely megalapozta a nemzeti együttműködés rendszerét, mert az erősek összefognak, a gyengék széthullanak.
A nemzeti együttműködés rendszerének első számú szabálya: a győztesnek nem igaza van, hanem feladata. Nagyrabecsülésünket fejezzük ki a Magyarországi Református Egyháznak azért, amit a magyar református közösségért tett.
A kommunista diktatúra ellopta azt a perselyt, amelyet évszázadokon keresztül a magyarok adományoztak az egyházaknak. A kormány visszaadja az egyházaknak, a magyar népnek azt, amit elvettek tőlük. Az egyházak nem szoktak összepakolni, nem szokták itt hagyni az országot, nem szoktak itt hagyni bennünket.
A Magyarországi Református Egyház hiszi és vallja: Soli deo Gloria, egyedül Istené a dicsőség. A protestantizmus összefonódott a nemzet sorsával, a magyar protestantizmus legnagyobb emlékműve a magyar nyelv. A Debreceni Református Kollégium évszázadokon át prédikátorokat, tanítókat képzett, akik később az egész ország területén a gyülekezetek, az iskolák élére álltak.
A reformátusok jelmondata, miszerint az egyházat szüntelenül reformálni kell, érvényes az állam megújításában is. Európa mintha most elfeledkezett volna erről. Az internacionalista, szabadelvű szellemben vezetett Európa egyre mélyebben gázol a válság ingoványába.
Magyarország keresztény-keresztyén értékei adják azt az erőt, hogy úrrá legyen a válságon, amiben jelentős szerepe van a kormány és a történelmi egyházak együttműködésének.
Patrióta Európa Mozgalom