Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között… Ap Csel 5,12-16 Az Úr Isten a maga számár minden időben kiválasztja a szolgáit, akik csodák által emberek százain tudnak segíteni. Anániás és Safira este után az emberek félelemmel a szívükben, mégis Istenhez akartak tartozni. Tudták azt, hogy hatalmat adott a Szentlélek ezeknek a férfiúknak, hogy csodákat tegyenek, gyógyítsanak, vigasztaljanak, vagy ahogy az előzőkben is láttuk a hamisságot elvettetéssel sújtsák. Ha nem kívánkoztak volna Isten közelében lenni, akkor nem olvashattunk volna arról az Igében, hogy Salamon tornácában egy akarattal együtt voltak. Minden embert azért ment oda, hogy Isten felséges dolgairól halljon. Egyet akarni világunkban az nagy dolog. Sőt a házasságunkban, a családi életünkben, a gyülekezeti közösségünkben sem valósul meg ez mindig. Másak az elképzeléseink dolgokról, és azoknak hangot is adunk. Viszont a “Salamon tornácába” -a templomunkba- egy akarattal megyünk mindannyian. Az ott töltött egy óra, közös imádkozás, éneklés, Igehallgatás viszont ki kellene terjedjen a a napunk további szakaszára is. Egyfelől ezért imádkozzunk a mai napon. Röviden még egy érdekes dologra szeretném a figyelmeteket felhívni: mégpedig arra, hogy maga a csoda mennyire el tudja a figyelmünket fordítani a csodatevőről. Eszembe jutott a vérfolyásos asszony története. Jézus ruhájának a megérintésétől várta a gyógyulást. Joó Sándor erre azt mondta az egyik igehirdetésében, hogy hamis hite volt ennek az asszonynak. Nem Jézustól, hanem a ruhától várta a gyógyulását. Itt meg most azt láthatjuk, hogy a betegeket Péter közelébe viszik, hogy legalább az árnyéka vetődjön rájuk, mert akkor meggyógyulnak. És amikor megtörténnek a nagy dolgok, a csodák, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy a csodát közvetítő előtt borulunk le és mondunk köszönetet, nem pedig Isten színe előtt tesszük ezt meg. Másfelől ezért imádkozzunk, hogy a szolgák által megtett “csodákban” mindenkor Isten nagyságát véljük felfedezni. Ámen Kovács Mátyás Péter, Sádorhomoki lkp. Share on facebookShare on iwiwShare on twitterShare on emailShare on googleShare on myspaceMore Sharing Services
Máthé Róbert írta Vetésről - Partium: És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. Ap.Csel. 2: 46 A fenti Ige egy kis közösséget jellemez. Milyen jó lenne, ha a mi közösségeinket is, gyülekezeteinket, családjainkat mindig ezek a szép jellemzők kísérnék. I. Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv első fejezetei az első gyülekezetet több helyen mutatja be úgy, mint egy akarattal együtt levő emberek közösségét. Szinte hihetetlen több ember egy helyen, egy közösségben, és mind egy akarattal. Azt szoktuk meg, hogy ahol több ember van, ott mindenki mást akar. Sőt mindenki rá akarja erőltetni a maga akaratát a másik emberre. A Szentírás valami másról beszél: ahol jelen van Krisztus, ott csak egy akarat létezik, az Ő áldott, szent akarata. Ha mindannyian elfogadjuk a Krisztus akaratát, csodálatos békesség fog uralkodni köztünk, mert egy akarat a Krisztusé fog irányítani. II. Az Ige úgy fogalmaz, hogy kitartva a templomban. Az eredeti görög szövegben ez azt is jelenti, hogy valamit, a közösséget naponként folytattak a templomban. Vagyis a hitnek van folytatása. Sok ember életében elkezdődik valami, majd nincs folytatás. A bajban kiáltunk Istenhez, majd amikor megszabadít elmarad a hála. Nemrég kerültem új gyülekezetbe, az emberek lelkesek, örülnek, sokan jönnek templomba. Azért imádkozok, hogy ez így is maradjon. A hit nem lehet egy kezdeti felbuzdulás, kell hogy legyen folytatása, naponként. III. Az ősgyülekezet tagjai örömmel és tiszta szívvel voltak együtt. Ahol jelen van Krisztus, ott öröm van és az emberi szív is megtisztul. Ha akarsz boldogan, tiszta szívvel őszinte életet élni, fogadd el Krisztus. Ámen! refaztmar.eu Ádott hetet mindenkinek! Töhötöm
Kiss József írta Szatmárpálfalváról - Partium Minden dolgotok szeretetben menjen végbe ! 1 Kor. 16,14 Pál apostol a számos problémával küzdő korinthusi gyülekezetnek szánja az igei biztatást minden dolgotok szeretetben menjen végbe. A korinthusi gyülekezet, a keresztény hit befogadása után, életét nem a Krisztusban való szeretetben élte, hanem a pártoskodás, az erkölcstelenség, az ellenségeskedés határozta meg életüket. Elgondolkodhatunk azon testvéreim, hogy a mi életünket is mennyi minden tölti ki. Ott van a hétköznap világa, a munkánk, ügyes-bajos dolgaink, betegségünk, fájdalmaink, sorolhatnánk ezek sokaságát. Mennyire másképp alakulna életünk, ha minden dolgunkat szeretetben vinnénk végbe. Sőt, már az is változást hozna szívünkben, ha csak minden második, vagy harmadik dolgunkat, hatná át Krisztus szeretete. Simon Péter azért képes megtagadni Krisztusát, mert szívéből hiányzik a szeretet. S nem véletlenül kérdezi a feltámadott Krisztus Simon szívétől: szeretsz-é engem ? Simon válasza mindannyiunk előtt ismert, mégis meggyőzőbb Makovei János költeményében a Péter felelete: Kérlek, kérdezd még egyszer! Összetörve, hadd mondjam el, Hogy jobban, mint akkor, rég, Szeretlek Uram, egyedül Téged, Sebzett szívvel, vallom Néked, Én – Péter, Uram szeretlek még! A minden kegyelemnek Istene úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta oda érte. Tökéletes példa és biztatás a következő hétre, hogy dolgainkat szeretetben vigyük végbe. Ámen. refszatmar.ro Áldott hetet mindenkinek! Töhötöm
“De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémû testtel jönnek ki? mBalgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd. És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébet. Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az õ saját testét.” Mi módon támadnak fel a halottak, és minemű testtel jönnek ki ? Ostobák azok, akik ilyen kérdést tesznek fel?! De kinek ne lenne kérdése a feltámadásról?! Pál apostol ebben az igerészben olyan emberekről beszél, akik nem veszik komolyan a Feltámadást, ahogyan manapság is sok keresztyén nem veszi komolyan, sőt nem hisz a Feltámadásban. A 35-ik versben megfogalmazott kérdést olyasvalaki teszi fel, aki még mindig nem kész arra, hogy hagyja magát meggyőzni a Feltámadás létezéséről. Csak azért kérdez, hogy kielégítse a kívánságát, nem pedig a belső vágy hajtja, hogy többet megtudjon Isten cselekedeteiről. Pál ezért rendreutasítja a kérdezőt és a természetből vett példákra hívja fel a figyelmet. A magnak, amelyet a földbe vetnek meg kell halnia, és csak azután veszi kezdetét a csirázás és a növekedés. Ami létrejön Hasonlít-e még ahhoz a maghoz, amit elvetettek Egyáltalán nem A mag, amelyet a földbe elvetettek nem ugyanaz, mint ami kis idő múlva előbújik a talajból . Mégis, ami kinő, abból a magból származik, amit elvetettek. Minden maghoz saját test tartozik, a fűmagból nem nőhet búza stb. Minden, ami a teremtésben látható Istennek a kisugárzása, mindent Ő maga gondolt ki és valósított meg. Ha ez igaz az első teremtésre, sokkal inkább igaz az új teremtésre! Mi módon támadnak fel a halottak és minemű testtel jönnek ki? Isten gondoskodott testünknek formájáról teremtésünkkor, születésünkkor, Ő fog gondoskodni az új feltámadott testünknek formájáról is. Ő a Feltámadás és az élet Hiszed-e ezt?! Ámen A keresztyénség legnagyobb ünnepe alkalmából az egyházmegye minden gyülekezetének, presbitériumának, nőszövetségének, a misszió munkásainak és kedves lelkipásztor testvéreimnek áldott ünnepeket , örömteli szolgálatot kívánok . Nagy Erika Missziói előadó Sárközújlak
Nagy Erika Missziói előadó írta Sárközújlakról - Partium De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki? Mi Balgatag! Amit te vetsz, nem elevenedik meg, hanem ha megrothadánd. És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébet. Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét. 1 Kor.15,35-36 Mi módon támadnak fel a halottak, és minemű testtel jönnek ki ? Ostobák azok, akik ilyen kérdést tesznek fel?! De kinek ne lenne kérdése a feltámadásról?! Pál apostol ebben az igerészben olyan emberekről beszél, akik nem veszik komolyan a Feltámadást, ahogyan manapság is sok keresztyén nem veszi komolyan, sőt nem hisz a Feltámadásban. A 35-ik versben megfogalmazott kérdést olyasvalaki teszi fel, aki még mindig nem kész arra, hogy hagyja magát meggyőzni a Feltámadás létezéséről. Csak azért kérdez, hogy kielégítse a kívánságát, nem pedig a belső vágy hajtja, hogy többet megtudjon Isten cselekedeteiről. Pál ezért rendreutasítja a kérdezőt és a természetből vett példákra hívja fel a figyelmet. A magnak, amelyet a földbe vetnek meg kell halnia, és csak azután veszi kezdetét a csirázás és a növekedés. Ami létrejön Hasonlít-e még ahhoz a maghoz, amit elvetettek Egyáltalán nem A mag, amelyet a földbe elvetettek nem ugyanaz, mint ami kis idő múlva előbújik a talajból . Mégis, ami kinő, abból a magból származik, amit elvetettek. Minden maghoz saját test tartozik, a fűmagból nem nőhet búza stb. Minden, ami a teremtésben látható Istennek a kisugárzása, mindent Ő maga gondolt ki és valósított meg. Ha ez igaz az első teremtésre, sokkal inkább igaz az új teremtésre! Mi módon támadnak fel a halottak és minemű testtel jönnek ki? Isten gondoskodott testünknek formájáról teremtésünkkor, születésünkkor, Ő fog gondoskodni az új feltámadott testünknek formájáról is. Ő a Feltámadás és az élet Hiszed-e ezt?! Ámen refszatmar.ro Áldott ünnepet mindenkinek! Töhötöm
Az utolsó vacsora a keresztény vallásban Jézusnak és 12 apostolának utolsó közös vacsorája. A Biblia szerint ekkor mondta a kenyérre és borra, hogy az az ő teste és vére. Első írásos említése Pál apostoltól származik: Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt monda: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend. – Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első levele 11,23–26 Áldott napot mindenkinek! Töhötöm
Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak (Róma 8:1) A mai ige számodra ez: ne kárhoztasd magad tovább! Isten azt mondja: Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem (Ézsaiás 43:25). Amikor Isten azt mondja, hogy elfelejti a bűneidet, te azonban továbbra is ragaszkodsz ahhoz, hogy emlékezz rájuk, ez olyan, mintha a saját mércédet magasabbra tennéd Isten mércéjénél. Ez olyan, mint a bálványimádás! A Biblia azt mondja: Isten Krisztusért bocsátott meg nektek (Efezus 4:32 NKJV). Az ószövetségben, ha valaki vétkezett, egy bárányt vitt a paphoz, és az állatnak vérét kellett ontani az oltárnál a bűnért való fizetségképpen. Ha ez megtörtént, a bűnlajstrom ki lett törölve, az ügy elrendeződött. "De nem érzem, hogy bocsánatot nyertem” – mondod. A megbocsátás hitből van, nem az érzésektől függ. Ha az érzések szerint élsz, azokat a Sátán minden alkalommal ellened tudja fordítani fegyverként. „De én olyan nagyot vétkeztem” – mondod. Amíg nem a megbocsáthatatlan bűnt követted el, addig bármit is tettél, az megbocsátható. Azt mondod: „De a Sátán mindig újra elém hozza.” Ez azért van, mert őt így hívják: a vádló (ld. Jelenések 12:10). De figyeld csak meg, hogyan győzheted le Sátánt, a vádlót: Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével (Jelenések 12:11). Legközelebb, amikor a Sátán vádol, mondd ezt: "Örülök, hogy felhoztad”, majd mondd meg neki, hogy Jézus vére eleget tett érted. Ha ezt megteszed, a Sátán el fog menekülni. Tanulj a kudarcodból, erősödj meg általa, használd fel arra, hogy mások számára áldás lehess, lépj tovább az életben, és ne kárhoztasd többé magad! maiige.hu Áldott Nagyhetet mindenkinek! Töhötöm
Erdei Árva István ítra Szamoskóródról - Partiumból: Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek 1 Kor 10,13 Pál apostol intő példaként sorolja fel az Egyiptomból kiszabadult zsidók bűneit, azzal a céllal, hogy rámutasson a korintusi keresztyének elbizakodottságára. Összesen öt bűnt sorol fel, amelytől óvva inti a gyülekezetet: gonosz kívánság, bálványimádás, paráznaság, istenkísértés, zúgolódás. A pusztai vándorlás során a választott nép közül sokan meghaltak, mert elfordultak Istentől, ugyanez a veszély pedig fenyegeti a mindenkori keresztyéneket is. Pál a 13. versben elmondja, hogy mindez csupán emberi kísértés, amely bárkivel megesik és pontosan az elbizakodottságuk miatt buktak el némelyek a korintusiak közül. Velünk is gyakran megtörténik, hogy túlzott magabiztosságtól fűtve eltávolodunk Istentől. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha jól alakulnak a dolgaink, gazdagabbak esetleg tanultabbak vagyunk másoknál, akkor reánk nézve sok igei figyelmeztetés nem érvényes. Istentől elhajlott állapotunkban áldássá lehet az, ha felismerjük és elfogadjuk az Úr megszégyenítését: csak emberi kísértés esett rajtatok, tegyük hozzá: mégis elbuktatok. Az áldás abban mutatkozik meg, hogy Isten nem hagy el minket a kísértések idején sem, sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja. Imádkozzunk, hogy utunk során észrevegyük a mennyei figyelmeztetést és alázattal tudjunk engedelmeskedni. Ámen! refszatmar.hu Áldott hetet mindenkinek! Töhötöm
Kürti Tamás írta, Szatmárgörbed – Aranyosmeggyesről - Partium Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. (…) Kiki amely hivatásban hívatott el, abban maradjon. (…) Ki-ki amiben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt. 1Kor 7,17a.20.24. „Nem találom a helyem..” – szoktuk mondani. De vajon miért nem találjuk? Az ige szerint Isten elhívott mindannyiunkat az Úr Jézus Krisztusban, de elhívott egy adott feladatra. Ezt a feladatot pedig látnunk kell. Pál apostol arról beszél, hogy az élet minden helyzetében megtalálhatjuk helyünket, hiszen Isten éppen ott akar megáldani, ahol vagy. Abban az élethelyzetben kell gyümölcsöket teremni, amelyben éppen vagyunk. Talán nem kellemesek ezek az élethelyzetek, talán éppen nyomasztóak, de ezekben is lehet Isten szerint járni. Ki van jelölve a helyed. Csak sajnos mi sokszor ezt nem vesszük észre, vagy csak nem akarjuk észrevenni. És ezért van az, hogy nem találjuk helyünket. Van, akit az Úr Isten lelkipásztornak hívott el. Van, akit presbiternek, van, aki szerető édesanyának, vagy felelős családapának. Vannak féltő nagyszülők, és játékos unokák. Mindannyiunknak meg van saját személyre szabott helyünk és szerepünk ebben a világban. Nem szabad megfutamodni. Ott kell megállni a helyünket, ahová az Isten rendelt. „A szomszéd fűje mindig zöldebb.” Az a baj, hogy amíg csak a másét nézzük, nem leszünk megelégedve a magunkéval. Amíg mások élete után sóvárgunk, sosem lesz elég jó a magunké. Nem találjuk a helyünk, mert nem felel meg elvárásainknak. Pál apostol olyan élethelyzeteket említ, amelyben voltak akkor a korinthusiak. De a mi saját élethelyzetünk? Meg vagyunk vele elégedve? Adjon az Isten megelégedett életet, hogy meglássuk helyünket ebben a világban, szerepünket az életben, személyre szabott feladatunkat. Ne futamodjunk meg előle, hanem örömmel és megelégedéssel vállaljuk, mert Isten adta. Csak így teljesül a káté mondata: … hogy így mindenki az ő tisztét és hivatását oly örömmel és készséggel töltse be, mint az angyalok a mennyben. refszatmar.eu Áldott hetet mindenkinek! Töhötöm
Rácz Ervin írta a Erdődről, a Partiumból: Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél. (1Kor 1,25) Egyszer egy faluban és környékén nagyon hosszú ideig tartott a szárazság és az emberek kétségbe estek. Persze ilyenkor a templomlátogatás is megnőtt és kérték a papot, hogy imádkozzon az esőért. Külön istentiszteletre hívta a lelkész a gyülekezetet, amelyben külön az esőért imádkoztak. A falu bolondja is elment az imaalkalomra, de másképp mint mások. Az ő kezében ott volt az esernyő és kérdően fordult a gyülekezet felé: úgy látom, ti nem hisztek abban, amiért imádkoztok, mert a ti kezetekben nincs esernyő. Talán minket is ilyen bolondnak néznek azért, mert hiszünk a láthatatlan Istenben, de ez a bolondság bölcsebb az embereknél. A hit az emberek szemében erőtlenség és bolondság . És talán éppen ez is a bizonyíték arra, hogy az evangélium nem emberi logika szerint íródott. Bolondság! Isten a példázatbeli gazdát nevezi bolondnak, aki gyűjt, harácsol, de a lelki dolgokkal nem foglalkozik. Ez az emberi bolondság. Bármennyire is „ciki”, emberek szerinti bolondság hinni Istenben, mi számítsunk rá és számoljunk vele. Erőtlenség! Az emberek ereje izzadtságszagú, bosszúálló, mérges és mérgező. Az Isten szerinti erőtlenség odatartja a másik oldalát is, elmegy a második mérföld útra is, mert van miből, mert van Kitől. Isten adjon számodra ilyen bölcsességet és erőt erre a hétre is! Ámen! refszatmar.eu Áldott hetet mindenkinek! Töhötöm