Kattints a VIDEÓRA: http://www.youtube.com/watch?v=KUI-4LkU5Dw
Ennek a feltűnő külsejű tyúkfajtának az ősei valószínűleg Kis-Ázsiából a török hódoltság idején jutott el Erdélybe. Egy bécsi kiállításon 1875-ben,az addig ismeretlen fajta általános feltűnést keltett. 1925-ben a bécsi kiállításon már erdélyi kendermagos néven szerepelt. Elterjedt elnevezése volt a bosnyák tyúk is, ugyanis Erdélyen kívül a szerb és bosnyák hegyvidékeken is előfordult. Rendkívüli jó tojóképességű. Csórényakúnak is nevezik.
Eredetileg a Duna-Tisza közén terjedt el a magyar pulyka. Elsősorban fekete és fehér színben tenyésztették. Idővel a fekete színváltozat száma nagyon lecsökkent és a 19–20. század fordulójára a fehér színváltozat került túlsúlyba. A fehér magyar pulykát később a mexikói fehér pulykával nemesítették a testsúly növelése érdekében. A fehér magyar pulyka tolla igen értékes árucikknek számított, különösen a hónalj alatti, ún. “marabutollak”. A Kárpát-medence egyes területein – elsősorban a Délvidéken és Erdélyben – a fekete és a fehér magyar pulyka mellett különböző parlagi színváltozatok (fehér-tarka, szürkésbarna, világosbarna) is előfordulnak.
A puli világszerte a legismertebb magyar terelőkutyafajta. Ősei a pásztoremberek nélkülözhetetlen segítői voltak. Akár egy marhát is adtak egy-egy híres terelő kölykéért. A külsejével nem törődtek. Mintegy 100 éve szervezetten tenyésztik. A puli története messzire nyúlik vissza. Már a Kr. e. 4. évezredből maradt ránk olyan sumer szobor, amely egy pulihoz nagyon hasonlító kutyát ábrázol. Annyi bizonyos, hogy őseinkhez valamikor ázsiai vándorlásuk közben került, s együtt érkeztek a Kárpát-medencébe, ahol évszázadokig mint a pásztorok hű segítője szerzett magának hírnevet.
Eredeti hazája Elő- és Hátsó-India. A hazánkban is őshonos állat a nedves, tőzeges legelőkkel rendelkező gazdaságok (Somogy, Zala megye, Erdély) tenyésztették. Igavonó ereje ötven százalékkal nagyobb, mint a szarvasmarháé. Ma Magyarországon pár száz darab van belőle, jelentősebb állományai Erdélyben találhatók. A Kápolnapusztai Bivalyrezervátumban mintegy 250 bivaly él. A telep az őshonos bivaly fennmaradásában, génállományának megőrzésében fontos szerepet játszik, s egyben a faj bemutatásának magyarországi központja. A II. világháború után a Magyarországon megmaradt kevés számú bivaly Balatonnagyberekben élt szilajtartásban. A töredék állomány összegyűjtésére a Kápolnapusztai Állami Gazdaság kapott megbízást, amely a - mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, de a bivalytartásra ideális területen - Zimánypusztán, a Kis-Balatonnál helyezte el az akkor 40-50 darabot számláló bivalycsordát. Jelenlegi helyére - ami 1997 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része - 1976-ban került. Ma már újra több bivalycsorda él szerte a Kárpát-medencében.
kattints a VIDEÓRA: http://www.youtube.com/watch?v=_xtBUEV6SP8
kattints a VIDEÓRA: http://www.youtube.com/watch?v=XeTN8XSnaI8&list=PLpBqJgTiIEqwMaPTbhC-LQsD5EdAo_mzG
Kattints a VIDEÓRA: http://www.youtube.com/watch?v=uplVMGO8AME&list=PLpBqJgTiIEqwMaPTbhC-LQsD5EdAo_mzG