A termálvíz igazán komoly kiaknázása még 2000-ben, az első Széchenyi-terv idején indult meg. Ezt a kivételes adottságot, amely Magyarországot a vízhez köti, minél inkább ki kell használnunk - mondta Orbán Viktor Nagykátán, az új gyógyfürdő avatásán. Hozzá tette: a víz megléte az élet első számú feltétele, felhasználásának módja pedig a civilizáció fokmérője, és a vízhiány világszerte komoly gondokat okoz hamarosan.Magyarország nem akkor lesz versenyképes, ha "kikoplalja" a válságot, és nem is akkor, ha újabb külső segítségre, hitelekre vár. A nagykátai beruházás is azt mutatja, hogy csak a szívós munka, a helyi kezdeményezőképesség, a leleményesség és a szorgalom teheti sikeressé a magyarokat. Szükség van természetesen nagy gyárakra, de csak azokból nem fog felépülni az ország, ezért meg kell becsülni a helyi kezdeményezéseket. Igenis számít, hogy eddig tíz ember dolgozott itt, most pedig fog dolgozni még tizenöt újabb! Az országnak mindaddig sok nehézséggel kell megküzdenie, amíg a tízmillió magyarból nem dolgozik legalább ötmillió. A nagykátai fürdő nem az állam ajándéka, mert bár az új Széchenyi-terv támogatásával épült, de az csak a költségek felét fedezte, a másik felét ugyanis a helyiek teremtették elő. A kormány a jövőben is támogat minden olyan fejlesztést, amely kapcsolatban áll a családokkal, a gyermekekkel.
Kattints a videóra: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=qAyJ9QTLAVc#!
Minden szempontból sikeres volt a szombati Te szedd! országos önkéntes szemétszedési akció. És most ne azt elemezzük, mennyivel üdítőbb érzés takarosan kipucolt környezetben járni-kelni, mint nyakig a szutyokban (százezer ember ezerötszáz helyszínen ötezer tonna elhajigált limlomot szedett össze), értékeljük az esemény közösségteremtő oldalát. Mert ez volt igazán fölemelő. Nem is hinné az ember, milyen mély és családias barátságok köttetnek egy-egy elvadult sittkupac elhordása közben... Két, közös célért küzdő antiszemetelő képes pillanatok alatt egymásra találni kortól, nemtől, pártállástól, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Az sem számít, ki milyen pozíciót visz a civil életben - szemeteszsákot ragad ilyenkor mindenki, mérlegképes könyvelő éppúgy, mint a színházi súgó, kiérdemesült pék, bárki. Így volt ezen a szombaton is, a politika prominensei éppúgy kesztyűt húztak, mint a városi notabilitások, hintáslegények, televíziós celebek. Pilhál György Magyar Nemzet
A különféle szószoktól kezdve a vadason át az erdei büfék zsíros kenyeréig ezernyi ételt fűszerez-színesít, sztárszakácsok, feltörekvő ínyencmesterek és konyhahobbista bloggerek ajánlgatják medvehagymás receptjeiket úton-útfélen a publikumnak. Mindezzel önmagában nincs is semmi baj – lévén, a nemzet értékét az is mutatja, mennyire találékony a konyhaművészete. A probléma akkor „keletkezik,” amikor a főzőcske eszetlen módon, a környezetre sem figyelve zajlik. Márpedig mondhat bárki bármit, a medvehagymagyűjtés mai formáját mindennek lehet nevezni, csak kulturáltnak nem. ...A természet nem homokozó – tartja az új keletű bölcsesség. Szokás ehhez még hozzátenni, hogy aki ezt a kitételt nem éri föl ésszel, azt bottal kell elkergetni erdőről, mezőről. Ráadásul az a veszély fenyeget, hogy ha nem teszik hamarost védetté a medvehagymát, könnyen úgy járhatunk, mint a hóvirággal vagy a gyöngyvirággal. Lázin Miklós András Magyar Hírlap