Amikor a tanulatlan diktátor hajlamú senkiházi demokráciát oktat a magyaroknak és lengyeleknek - azoknak a nemzeteknek, amelyek "vérükkel szerezték meg" a szabadságukat...

Amikor a tanulatlan diktátor hajlamú senkiházi demokráciát oktat a magyaroknak és lengyeleknek - azoknak a nemzeteknek, amelyek "vérükkel szerezték meg" a szabadságukat...
 
fotómontázs Tiszta szégyen
C:\Users\user\Pictures\képp Amikor a tanulatlan diktátor hajlamú senkiházi demokráciát oktat... fotómontázs Tiszta szégyen.jpg

2017. September 26. 00:00

Talán a magyar értelmiség beteg a legsúlyosabban

[

 

Talán a magyar értelmiség beteg a legsúlyosabban...
 
„Irtózatos harag fogan az emberben azt látván, hogy mit művel az emberekkel ez a globalizációsnak hazudott világ. Minden porcikámban haragszom azokra, akik közösségről, nemzetközi világról beszélnek – és az egész csak a pénzről szól.
 
Ez nem az én világom. Az én világom az, ahogy járom a Kárpát-medencét, Szlovákiától Románián át Szerbiáig – és minél messzebb érek Budapesttől, annál közelebb kerülök a hazámhoz.
 
Csak visszajönni rettenetes. Ha most lennék harmincéves, elmennék Budapestről. És ez a háború – bármennyire is elhallgatják az uzsorások és tolvajok kezében lévő tömegkommunikációs eszközök – mindmáig éles, kemény és folyamatos. És felderíthetetlenül sok apróság teszi ki.
 
Egészen a felvilágosodásig jelen volt Európában egyfajta közép, vagy másképp fogalmazva az asztralitás, ami a szellem és a test közötti kapcsolatot tartja fenn, és fejti ki erre a világra.
 
Ez az asztralitás sérült meg súlyosan a felvilágosodás következtében, és váltak benne hamis képzetté azok, amik korábban a Középben megfelelő helyen voltak.
 
A magyar népben is ez az igazi probléma ma: a közép hiánya. S talán a magyar értelmiség beteg a legsúlyosabban. Nem tud igent és nemet mondani, hanem "ha innen nézem ilyen, ha meg onnan, akkor olyan", és persze minden relatív, és egyéb sanda szövegek.
 
De mindezt csak azért teszi, hogy függetlenítse magát az élet különböző problémáitól. A függetlenségét hangsúlyozza – holott az elkötelezettségét kellene...”
Makovecz Imre
 
fotón: Makovecz Imre (1935-2011) - építész, közéleti személyiség - nagy példaképünk már nagy betegen az újkenyérrel 2010-ben

2017. September 25. 00:00

Nem kellenek nemzetek, csak identitás nélküli rabszolgák - no meg persze egy szűk körből alakult világkormány A tavasszal elhunyt David Rockefeller egész életében azon a bizonyos - folyamatosan gerjesztett - válságon dolgozott népes családjával együtt

Nem kellenek nemzetek, csak identitás nélküli rabszolgák - no meg persze egy szűk körből alakult világkormány
 
A tavasszal elhunyt David Rockefeller egész életében azon a bizonyos - folyamatosan gerjesztett - válságon dolgozott népes családjával együtt
 
fotómontázs Zeitgeist Hungary

 

képp képp A most elhunyt David Rockefeller és egész életében azon a bizonyos, folyamatosan gerjesztett válságon dolgozott népes családjával együtt fotómontázs Zeitgeist Hungary

2017. September 24. 00:00

Drechsler Miksa (1883-1970) - rabbi Az egykor velünk élt rabbi a magyarok eredetéről

Az egykor velünk élt rabbi a magyarok eredetéről
"Ti magyarok vagytok a legősibb nemzet, minden ma élő nemzet közül. Ezt mi, zsidók, nagyon jól tudjuk.
 
Még a kivonulás előtt, Egyiptomban, már ott is megjelentek lovasaitok, és tudtuk rólatok, hogy már ősidők óta léteztek.
 
Amikor a XIX. század végén a kiegyezés után, a kultúrpolitikai terrort már nem lehetett fenntartani tovább, a tudományos kutatásban újra felbukkant a szkíta-hun irányzat, osztrák ügynökök kerestek meg, komoly összeget ajánlottak, hogy a dolog ne derüljön ki.
 
És mi meg is tettük a megfelelő lépéseket."
 
Drechsler Miksa (1883-1970) - rabbi
 
Forrás: Zsidó kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében - Szerkesztő: Lakat Erika (Székesfehérvár, 2004)
képp wweerr

2017. September 23. 00:00

Pósa Lajos: Anyám intése

Anyám intése
 
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!
 
Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni!
 
Rád nevet, mint hajdanában
A cseresznye, piros alma;
Gyermek leszel újra, fiam,
S belefogsz egy régi dalba.
 
Szántófölded kenyeret ád,
Az a föld a kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak
Tüzelőnek fát az erdő.
 
El-elsétálsz a mosolygó
Virágok közt andalogva...
Ugy-e, fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?
 
Gyümölcsfáid oltogatod,
Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben
Az utakat rendezgeted.
 
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!
 
Pósa Lajos (1850-1914) - költő
 
fotó: bubenko

2017. September 20. 00:00

Ébren vagyunk, vagy csak egy rémálom ez az egész orwelli valóságshow?

Ébren vagyunk, vagy csak egy rémálom ez az egész orwelli valóságshow?
 
És ebből a "kultúrkörből" fogadnak be személyi okmányok nélkül - tárt karokkal - milliós tömegeket az agyalágyult liberális európai társadalmak!
 
fotómontázs: Movir

kép: C:\Users\user\Pictures\képp lkl.jpg

2017. September 13. 00:00

Bosszú népe Írta és előadja: Ákos - rövid VIDEÓ!

Bosszú népe
Írta és előadja: Ákos - rövid VIDEÓ!
 
fotókon: A bosszú népe: Lenin-fiúk a Tanácsköztársaság idején - 1919-ben - és ma
 
„Hát szabad-e hagynod, hogy fúrja-tépje
Hazádat folyton a bosszú népe?
Félnek tőled, rettegnek,
És inkább elevenen esznek meg,
Csak nehogy el tudd mondani végre,
Hogyan gyűlöl a bosszú népe.”
 
kattints a VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=YVd8o9v6FMw

képp fütty

C:\Users\user\Pictures\képp Lenin-fiúk Tanácsköztársaság - 1919.jpg

2017. September 12. 00:00

A ti életeteknek a szabadság olyan, mint a halnak a víz - márciusi ifja

                   

 

Napjaink magyarjainak ajánljuk!
 
"A ti életeteknek a szabadság olyan, mint a halnak a víz, madárnak a levegő, vadnak a rengeteg.
 
Legyetek inkább halni készek véle, mint élni nélküle. Midőn mideneteket föláldozátok érte és a szabadságot megnyerétek, nem vesztétek semmit, hanem nyertetek mindent."
 
Bozzai Pál (Kővágóörs, 1829 - Zánka, 1852) költő, a márciusi ifjak egyike

2017. September 12. 00:00

Kossuth Lajos imája a kápolnai csata után - 1849 február 27.

Kossuth Lajos imája a kápolnai csata után - 1849 február 27.
 
Felséges Úr! Árpád fiainak Istene!
 
Tekints reánk csillagokkal övezett trónusodról és hallgasd meg könyörgő szolgádat, kinek ajkáról milliók imája száll eged tündöklő kárpitja felé, hogy áldja és magasztalja a Te mindenhatóságod erejét!
 
Istenem!
Felettem éltető napod ég, s térdeim alatt a szabadság csatájában elhullott vitéz honfiaimnak csontjai nyugosznak. Fejem fölött kéken mosolyog az ég, lábaim alatt gyászossá vált a föld ősapáink unokáinak kiomlott vérétől.
 
Óh! csak hadd szálljon alá napodnak teremtő sugara, hogy virág fakadjon a véráztatta hantokon, mert e porladó tetemek koszorú nélkül el nem hamvadhatnak.
 
Isten! Ősapáinknak és népeknek Istene!
Hallgasd meg ágyúink bömbölő szavát, melyben vitéz népednek lelke mennydörög, hogy széjjelzúzza az önkény bilincset osztó vaskarjait.
 
Mint szabad hazának szabad fia térdelek ez újabb temetőn, honfiaim, testvéreim roncsolt tetemein. Ilyen áldozatok árán szentté válik e hazának földje, ha bűnös volt is, óh Istenem! – mert e vérrel megszentelt földön rabnépnek élni nem szabad!
 
Atyám! ősatyáinknak védelmező Istene! Milliók felett hatalmas Úr! Ég, föld s tengereknek mindenható Istene!
 
Dicsőség nő e porladó csontokból és nemzetem homlokán fog ragyogni. Szenteld meg e porokat kegyelmeddel, hogy e szent ügyért elhullt bajnokok áldással nyugodjanak szent hamvaikban.
Ámen.
 
fotón: Barabás Miklós (1810-1898) - Kossuth Lajos képmása

2017. September 11. 00:00

Petőfi Sándor: Távolból - rövid VIDEÓ! Előadja: Nemcsák Károly színművész

Petőfi Sándor: Távolból - rövid VIDEÓ!
Előadja: Nemcsák Károly színművész
 
kattints a VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=weuzItlmiJA
 
 
Kis lak áll a nagy Duna mentében;
Oh, mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája,
Valahányszor emlékszem reája.
 
Bár maradtam volna benne végig!
De az embert vágyai vezérlik;
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,
S odahagytam őslakom s anyámat.
 
Kínok égtek a szülőkebelben,
Hogy búcsúmnak csókját ráleheltem;
S kínja lángi el nem aluvának
Jéggyöngyétől szeme harmatának.
 
Mint ölelt át reszkető karjával!
Mint marasztalt esdeklő szavával!
Oh, ha akkor látok a világba:
Nem marasztalt volna tán hiába.
 
Szép reményink hajnalcsillagánál
A jövendő tündérkert gyanánt áll,
S csak midőn a tömkelegbe lépünk,
Venni észre gyászos tévedésünk.
 
Engem is hogy csillogó reményem
Biztatott csak, minek elbeszélnem?
S hogy mióta járom a világot,
Bolygó lábam száz tövisre hágott.
 
...Szép hazámba ismerősök mennek;
Jó anyámnak velük mit üzenjek?
Szóljatok be, földiek, ha lészen
Utazástok háza közelében.
 
Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse –
Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,
Megrepedne a szíve szegénynek!
 
Pozson, 1843. május
 
fotón: Munkácsy Mihály (1844-1900) - Petőfi Sándor búcsúja a szülői háztól

2017. September 10. 00:00
<< Első< ElőzőKövetkező> Utolsó>>

2. oldal/852