Nagypéntek - Magyar népszokások - Passió, fekete lakodalom, borsóvetés, virágpalántázás, sírgondozás

 

Nagypénteket ma is hallgatással, különös meghatottsággal, bensőséges átéléssel ünnepli népünk hívő rétege - a világnak van halottja e napon.

 

Teljes a csönd, a tűz kialszik, a tükröt fekete kendővel takarják le, az órát megállítják. Úgy járnak-kelnek, mintha kinek-kinek a saját házában lenne a mindenek halottja.

 

A csíki székelységnél "hosszúnap", az északi csángóknál "aszupéntek". Jézus Krisztus kereszthalálának és földbetételének napja.

 

E nap a gyász és a vezeklő szemlélődés ideje. A legtöbb helyen ilyenkor tartották a passiót: Jézus kínszenvedéséről, kereszthaláláról szóló játékot. A szent passió egyik része: Jézus temetése, virrasztása nagypéntek népi liturgiájának máig eleven része.

 

Helyi szokásoktól függően hol temetőben, hol templomban, hol pedig útszéli kereszteknél, esetleg egy-egy háznál napközben vagy az éjszakába is belenyúlva tartják.

 

A dunántúli Vasvár sajátos hagyománya a fekete lakodalom” (gyászmenyegző). Nagypénteken egész éjszaka virrasztanak. Ilyenkor kerítenek sort a gyászmenyegző énekére is, amelytől az ájtatosság a nevét kapta.

 

A passió ösztönözte a szabadtéri kálváriák építését, de a "Szentgrádics"-ét is és a keresztek; keresztutak állítását.

 

Szentistván matyó faluban nagypéntek délután a stációkat fáklyafény mellett látogatták végig. Erdélyben Hétfalu evangélikus csángósága körében még a századfordulón is járta a templomban énekelt passió.

 

A nagypénteki templomi liturgiának máig egyik legjellegzetesebb mozzanata a János-passió anyanyelvi előadása. A szentsír, másként "Úr koporsója" (a dunántúli Csökölyben "Isten koporsója") sajátos hazai liturgikus fejlemény.

 

A szentsír eredetileg csak keresztből állott. Ezt födték be gyolccsal, miseruhával és stólával is, miseénekek kíséretében. Meghintették szenteltvízzel, s úgy füstölték meg, mint a temetésnél szokás. Követ helyeztek rá, lepecsételték, őrség vigyázta.

 

Manapság a nyitott koporsóba fektetett Krisztus-szobrot a benedekiek már nagycsütörtök este ravatalra helyezik, felvirágozzák és a hívek késő éjszakáig virrasztanak mellette.

 

Az Alföldön Csanádpalotán "jézuskatonának" nevezik a szentsír őrzőjét.

 

A moldvai Istensegíts székelyei a szentsír elé fektetett feszülethez térden csúszva közeledtek és úgy csókolták meg: pénzt és piros tojást tettek melléje.

 

Az alföldi zagyvarékasiak azt tartják: a nagypénteki káromkodás villámot csalogat. A dunántúli Csököly református asszonyai hófehérben, eltakart arccal "igazodtak fel" a nagypénteki gyászistentiszteletre.

 

Református hagyomány, hogy Partiumban Nagyszalontán az anyák e napon apró gyermekeiket elviszik a templomba, hogy a csöppségek hamarabb tanuljanak beszélni.

 

Nagypéntek vetőnap borsóra, palántázó alkalom: virágültető nap. Egykor e napon és nagyszombaton tilos volt a szántás, mivel Jézus teste ilyenkor a földben van. A falvak népe meglátogatta halottait, a temetőben sírokat gondozott.

 

kattints a képekre - érdemes!

Húsvéti jelképek - Bárány - Isten báránya

 

A legősibb húsvéti jelkép a bárány. Eredete a Bibliában keresendő. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja.

 

A húsvéti bárány Jézust is jelképezi. A Bibliában Krisztus előképe volt az a bárány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kimenetelük alkalmával ettek, és amelyet nap mint nap feláldoztak a jeruzsálemi templom oltárán.

 

Az Újtestamentumban Jézus Krisztus az emberiség váltságára jött a Földre: "Krisztus a mi bárányunk, aki megáldoztatott érettünk".

 

fotón: Francisco de Zurbarán ((1598-1664) - Agnus Dei - Az Isten báránya

Gyulai Líviusz (1937-2021) grafikáiból - I. album

 

Szerelemgyermekként született 1937. december 2-án Baróton, Erdély sajátos hangulatú kistáján.

 

Édesanyja nevelte, azonban 1944-ben a román megszállás ellen menekülnie kellet Magyarországra, gyermekét közeli rokonokra hagyta. 1946-ban végre követhette édesanyját Sopronba. Először állandó látogatója, aztán segítője lett a helyi könyvtárnak. Itt ismerkedett meg Gustav Doré metszeteivel, Verne-illusztrációkkal.

 

Nemsokára az Ágoston Ernő vezette Képzőművészeti körében kezd el rendszeresen rajzolni. 1952-ben a budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban folytatja tanulmányait. 1956-ban felvételt nyer a Képzőművészeti Főiskolára, ahol részt vesz a grafikai műhelyének újraépítésében, a litográf műhely helyreállításában. A Főiskolai évek alatt jó barátságot köt Bernáth Auréllel. 1962-ben diplomázik a Főiskola grafika szakán, ahol Kmetty János volt a mestere.

 

Gyulai Líviusz ironikus hangvételű ábrázolásain keresztül, humort lopva a képekbe, letűnt korok mesélőjeként tűnik fel.

 

Látványos, aprólékos rajzú grafikái, amelyekben jól megfér egymás mellett a középkori fametszetek stílusa és a modern montázstechnika is, önálló fantáziavilágot teremtenek és tárnak a néző szemei elé.

 

A régi képeslapokra és századfordulós litográfiákra emlékeztető nyomatokon, egyszerű emberi és állati karaktereket csempész egy-egy történelmi múltú helyszínre.

 

Más képeken fantáziadús karneváli hangulat, olasz rokokó és angol úri társaság, 19. századi kosztümök és szórakozási formák, életöröm és irónia jelenik meg. A pikáns, olykor kissé frivol irodalmi illusztrációkon a megöregedett csábítók, a női kegyek hódolói megmosolyogtató együttérzést váltanak ki, emberi esendőségükre irányítva a figyelmet.

 

Máskor az alakok jól ismert irodalmi szereplők vagy mindennapi mesehősök a maguk feladatával és sorsukkal. A képekben egyszerre van nosztalgikus hangulat és groteszkség.

 

Egy mintának gondolt miliő a maga kis tökéletlenségeivel. Tisztelgése és egy kicsit kifigurázása is egy kornak és életérzésnek, de egyúttal érezhetően valamifajta romantikus vággyal azok után, ráeszmélve saját korunkra és kizökkenve kicsit abból.

Ma van nagyhétfő

 

A fügefa megátkozása:

Máté és Márk evangélista is leírja, hogy Jézus megéhezett, és talál egy fügefát. Márk írja, hogy a fa zöld volt, és még nem volt itt fügeérés ideje.

 

Jézus megátkozza a fát, noha nagy valószínűséggel termett volna gyümölcsöt a fa az érés idejére. Haragja nem a fa ellen irányult, hanem az ellen, amit, vagy akit a fával szimbolizált.

 

Évezredeken át, hirdették a próféták a Messiás eljövetelét, elmondták, hogy miről ismerhető fel. Ez a hit éltette a zsidó népet. Jézust a szavai és tettei igazolták, még sem fogadták be. Az évezredeken át a zsidóság körében hirdetett messiási jövendölések után, Jézus jogosan várta el, hogy felismerjék őt.

 

Valójában ez nem történt meg, mert Péter a Szentlélek erejével ugyan megvallotta Jézusnak, hogy az Isten Fiának tartja, ő és mindenki más is egy harcos, hadvezér messiást várt, aki Izrael trónjára ülve kiűzi a rómaiakat, a zsidók pedig a világ urai lesznek.

 

Jézus viszont nem ilyen messiást testesített meg, ezért nem tudták, nem akarták elfogadni őt. Nem voltak nyitottak arra az útra, mely ténylegesen megteremtette volna bennük az Isten Országát, ezért nem hozhattak gyümölcsöt sem.

 

Hiába voltak kívülről olyanok, mint a zöldellő fa, belülről száradtak el. Ahogy a fügefa is a hit nélküliséget szimbolizálta.

 

A kufárok kiűzése a templomból:

 

Ez az igerész azon kevesek közé tartozik, mellyel mind a négy evangélista foglalkozik. Noha Márk, Máté és Lukácsa húsvét előtti hétre helyezték az eseményt, hogy Jézus korbáccsal kergette el kereskedőket a templomból.

 

Egyedül János említi meg, hogy kötélből ostort font, és azzal verte ki az állatokat a templom csarnokából, miközben az Írást idézi. Márk és Máté leírása szerint, Jézus és tanítványai elhagyták Jeruzsálemet, és Betániában töltötték az éjszakát.

 

Lukács igerésze, a papok tanakodásával fejeződik be, hogy hogyan okozhatnák Jézus vesztét, de cselekedni nem mertek ellene a nép haragjától való félelmükben.

 

El Greco (1541-1614l) - Jézus kiűzi a kufárokat a templomból

Virágvasárnap

 

Valahol most egy tulipán-szájú

kicsi szamárka ordibál,

hátára odaképzelem magam

s vagyok Jézus király.

 

Förgeteg-fehér szilvafák közt

máris a borhegyre megyünk,

hozsannázó bokrok fölött

apostol-felhő jön velünk.

Jártak itt ólom-zord hadak,

állkapcsukat a sár fedi,

sisakjukon, mint sastojáson,

tapos a kis csacsi. –

 

Gyerünk, csöpp állat, fönn a pincék

homályában bort nyakalunk,

s kőből kihasított fejű

rokonokkal dúdolgatunk:

 

„Szent István, térdepelj közénk,

magyarok térítő királya,

nagyobb király térített minket,

idők vasából koronája.

 

De itt vagyunk, de megvagyunk,

nézzük, hogy nő a völgyi búza,

s a szőlővirág hogy kígyózik

fölrepedt, égő homlokunkra.”

 

Így éneklünk, s az ördöglábú

asztal lesz majd a nagydobunk –

parasztok és Jézus király,

így mulatjuk majd ki magunk.

 

Csoóri Sándor (1930) - költő, esszéíró, prózaíró

Ma van virágvasárnap

 

De mi is a virágvasárnap?

 

A virágvasárnapi szertartással megkezdődik a nagyhét. Jézus Krisztussal bevonulunk a húsvéti misztériumot megelőző szent háromnap csendjébe.

 

Már a IV. század óta ismert, hogy a keresztények e napon megtartották az Úr bevonulásának körmenetét Jeruzsálemben, amely az Olajfák-hegyéről indult a város felé, miközben a nép pálma- és olajágakat lengetett.

 

A barkaszentelés, a virágvasárnapi körmenet és a passió dramatikus előadása a szentmisében a virágvasárnapi liturgia részei. Az ünnepi liturgiában a barkaszentelés és a körmenet során játszódik le előttünk virágvasárnap jelentős eseménye, Jézus bevonulása Jeruzsálembe.

 

A bevonulást megelőző első színhely az Olajfák hegye – az ágak (barkák) megszentelése; a másodiké az Olajfák hegyétől a Jeruzsálem kapujáig vezető út – a körmenet; a harmadiké pedig a szent város: az ott történtekre emlékezik a passió és a szentmise.

 

A virágvasárnapi körmenet hosszabb formája négy állomásból áll. Az első stáció az ágak megáldása és kiosztása. Az ágak kiosztásának jelképes értelme van: átvételével a hívő vértanúnak vallja magát, s alkalmassá válik arra, hogy Krisztust szenvedésében kövesse.

 

A második állomás az ágak leterítése, amely az evangéliumi szavakat jeleníti meg: “mások ágakat szedtek a fákról, s leterítették az útra”.

 

A harmadik stáció a ruhák leterítése, a negyedik a hódolat Krisztus Király előtt. A körmenetnek ez a hosszabb formája csak ajánlott, a legtöbb helyen azonban az egyszerűbb, rövidebb forma szerint zajlik a szertartás: az ágak megszentelése után a körmenet azonnal a szentélybe vonul.

Tölgyessy Artúr (1853-1920) festményeiből

 

Középfokú tanulmányokat Szegeden és Budapesten folytatott, Szegeden egy címerfestőnél inaskodott a tanulás helyett,

 

Pesten a Szépművészeti Múzeumba járt másolni a klasszikusok festményeit, a bécsi múzeumokban is szorgalmasan másolt.

 

Felsőfokú képzőművészeti tanulmányait Bécsben és Münchenben végezte. Wagner Sándor volt a mestere.

 

Budapesten telepedett le, közben ellátogatott Belgiumba, Olaszországba és Párizsba, több évig Münchenben alkotott. Budapesten festette hangulati elemekre épített, kiváló megfigyelő- és összefoglaló készségről tanúskodó alföldi és balatoni tájképeit.

 

1875-től nyaranként a Szolnoki Művésztelepen gyűjtött tapasztalatokat, készített vázlatokat képeihez, később a Balaton mellett.

 

Bécsben, Párizsban, Münchenben, majd a Nemzeti Szalonban, mindenütt sikerei voltak. Több képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, de munkáinak nagy többsége magántulajdonba került.

Vadász Endre (1901-1944) festményeiből

 

Már tizenhét éves korában karikatúraalbumot rajzolt. A szegedi reálgimnáziumban érettségizett. 1918-19-ben Heller Ödönnél, a szegedi képzőművészeti szabadiskolában tanult.

 

Később Fényes Adolfnál, majd a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár osztályában tanult. Mesterei voltak még Zádor István és Olgyai Viktor.

 

1926-27 nyarán Mohácson vezetett a főiskolai tábort, ahol nagy hatással van rá a színes mohácsi népviselet és a dunai táj. Varázslatos festményei ezt az idillt örökítik meg. Itt ismerkedett meg

 

1933-ban és 1935-ben között Nagybányán festett. Gyakori résztvevője volt a Munkácsy-céh, a Szinyei Merse Pál Társaság, az Ernst Múzeum kiállításainak, de részt vett a velencei biennálékon, a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete európai és amerikai csoporttárlatain Oslótól Chicagóig, Londontól Clevelandig. Olaj- és temperaképei, akvarelljei, finom vonalú rézkarcai, folthatásokra épített metszetei egyre népszerűbbek kerültek. Számos ex librist is alkotott. A húszas években Olaszországban, majd 1929-ben a Nemes Marcell-féle utazási ösztöndíjjal Párizsban tett tanulmányutat. Itt találkozott a későbbi műveire nagy hatást gyakorló japán fametszetekkel. 1929-ben a barcelonai világkiállításon I. díjat nyert.

 

Számos kiállításon vett részt és sok díjat is nyert.