Széchenyi István a hitványokról - visszafogott saját stílusában


Széchenyi István a hitványokról - visszafogott saját stílusában
 
 
Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember.
 
Széchenyi István (1791-1860) - politikus, író, közgazdász, a Batthyány-kormány minisztere

2020. July 05. 00:00

Mátyás király az isteni szolgálatról

                             


Az isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szolgálata.

Hunyadi Mátyás - Mátyás király ((1443-1490) - magyar király

2020. July 05. 00:00

Ady mintha csak most írná a mának

Mintha csak most írná a mának
 
Most pedig jöjj, jó magyarság,
Nomádságnak szabad élte,
Nyugat ellen Nyugatot hozz
S csörtess új erõt a vérbe:
Sokáig nem tarthat ez a zavar.
 
 
Ady Endre (1877-1919) - költő, újságíró

2020. July 05. 00:00

A mester a nyelvről

                       

A mester a nyelvről

Semmi sem jellemző annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük.

Kodály Zoltán (1882-1967) - zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató

2020. July 04. 00:00

A magyar nemzet nem pusztulhat el - és igaza lett: feltámadt!

                               

A magyar nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is, előbb-utóbb fel fog támadni.

Saint-René Taillandier (1817-1879) - francia író és kritikus

2020. July 04. 00:00

Legyetek hűségesek a hazához

                      "Legyetek hűségesek a hazához" II. Rákóczi Ferenc (Borsi - Felvidék, 1676 – Rodostó - Törökország, 1735) - vezérlő fejedelem

2020. July 04. 00:00

Simándy József - Bánk bán - Hazám, hazám - énekel: Simándy József - rövidke VIDEÓ!

                           

Simándy József - Bánk bán - Hazám, hazám...
énekel: Simándy József - rövidke VIDEÓ!
 
kattints a VIDEÓRA:
https://www.youtube.com/watch?v=SXYqIKDjS0M

2020. July 04. 00:00

Az írófejedelem a magyar nyelvről

                     


Az  írófejedelem a magyar nyelvről
 
"... egy igazán tehetséges angol írónak az előbb már említett hatalmas előnyök ellenére is leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. 
 
Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal... 
 
Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. 
 
Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. 
 
A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hűségesen visszaadni. 
 
Ehhez képest (s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadásra, és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam akörül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.)" 
 
George Bernard Shaw (1856-1950) - angol író

2020. July 04. 00:00

Pósa Lajos: Anyám intése

Anyám intése
 
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!
 
Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni!
 
Rád nevet, mint hajdanában
A cseresznye, piros alma;
Gyermek leszel újra, fiam,
S belefogsz egy régi dalba.
 
Szántófölded kenyeret ád,
Az a föld a kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak
Tüzelőnek fát az erdő.
 
El-elsétálsz a mosolygó
Virágok közt andalogva...
Ugy-e, fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?
 
Gyümölcsfáid oltogatod,
Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben
Az utakat rendezgeted.
 
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!
 
Pósa Lajos (1850-1914) - költő
 
fotó: bubenko

2020. July 03. 00:00

Somogyváry Gyula (1895-1953) - Magyar Miatyánk 1919-ben - rövid VIDEÓ!

                   

Somogyváry Gyula (1895-1953) - Magyar Miatyánk 1919-ben - rövid VIDEÓ - és vers írott változata!
 
kattints a VIDEÓRA - érdemes!
http://www.youtube.com/watch?v=dn06qYa47yw
 
Van-e imádság, forróbb, könyörgőbb,
mint a miénk most? - Kínok imája! -
Nyisd meg Nagyúr a fellegek kárpitját
s irgalmas szívvel, figyelmezz rája.
Nincs annyi fűszál, libanoni lejtőn,
mint ahány könnycsepp bús magyar
szemekbe,
hallgass meg kérünk, jaj, most az egyszer
Miatyánk,
ki vagy a mennyekbe'!
Könyörgünk! Nézz ránk, hisz az nem lehet,
hogy síró szóval pusztába kiáltsunk!
Sok volt a vétkünk - nagy büszkeségünk.
felhőkig járt az álmodásunk -
de most bánattól gyötrötten mondjuk:
Szenteltessék meg a Te neved!
 
Végigvertél a borzalommal
és mégis, most is széthúzunk, látod.
Küldjed szívünkbe a szerelmes békét,
jöjjön el végre a Te országod!...
Ugye nem szórod szét ezt a népet,
bujdosónak a nagy világba,
hiszen Te hoztad Ázsiából
s verted, de védted a pusztulástól
ezer évig! Mondd csak: hiába... ?!
 
Voltunk a véres védőbástyád
s voltunk villámló ostorod,
tégy velünk, ahogy megérdemeljük,
legyen meg a Te akaratod!
 
Küldjed szívünkbe a szerelmes békét,
s küldd az erőt a rossz karunkba!
 
Küldj halk esőt a földjeinkre
S legyen gondod a barmainkra...!
Önts enyhülést a lelkek tüzére,
 
s tudsz: szeress! Ha kell: fenyíts!
csak legyen béke, boldog megértés,
miképpen menyben, úgy a földön is.
 
Nézd: éhezünk, rongyokba járunk,
nincsen koldusabb néped minálunk.
Nézzed a gyermek éhező száját,
asszonyainknak bús Kálváriáját,
ha Te nem segítesz: elveszünk!
Ó, add meg hát a napi kenyerünk...!
 
Nagyúr! Vétekkel, igaz, megrakódtunk,
gőgösek közt, bizony elsők voltunk,
de most a házunk hamva van fejünkön
s a bűnbánat megtépte köntösünket,
Isten! Istenes szerelemmel
bocsásd meg a mi vétkeinket...!
 
Minket megvertél magyar-Isten
és megverted az őseinket.
De fiainknak minden más nép,
felejtse el apái vétkét
- sok számolatlan számadásunk -
miképpen mi is megbocsátunk
a mi ellenünk vétkezőknek...
 
Torkunk rekedt a rimánkodástól...
az ős magyar föld: merülő gálya.
Jaj!
Tedd a szent kezed föléje,
oltalmazd meg, vigyázz rája
és ne vigy minket a kísértésbe!
 
A tenyereden, Isten-apánk
hordod az ember-milliókat.
Mi is elférünk békében ottan,
csak vesd ki köztünk az árulókat!
 
Nem kell minékünk más hódolása
és nem vágyik a magyar sehová sem,
csak engedj élni...tüzekbe nézni...
tilinkószónál... mesét mesézni
és szabadíts meg a gonosztól!!!
Ámen
 
Somogyváry Gyula (1895-1953) - író, újságíró, országgyűlési képviselő

2020. July 03. 00:00
<< Első< ElőzőKövetkező> Utolsó>>

3. oldal/863