Fővárosi Állat- és Növénykert - Budapest Koala
A Fővárosi Állat- és Növénykert (népszerű nevén az Állatkert) Magyarország legrégebbi és a legnagyobb gyűjteményű állatkertje. Budapesten, a Városligetben található, ami 1986 óta természetvédelmi terület.
1866-os megnyitásától egészen az 1950-es évekig, az első vidéki állatkertek megalapításáig az ország egyetlen ilyen intézménye volt. Ma Magyarország egyik leglátogatottabb kulturális közintézménye: évente 1–1,1 millió látogatója van. A korszerű állatkertek többségéhez hasonlóan fő tevékenységi köre a természetvédelem, az oktatás, természetközeli szabadidős programok biztosítása, valamint a tudományos kutatás. Történetéből és ezzel összefüggő sajátosságaiból adódóan további célkitűzései közé tartozik a kulturális örökség védelme és gazdagítása is.
Bencze Izabella: Szürreális vita Strasbourgban Magyarországról - Jelentsük ki: Európához tartozunk, de egy megújult, tisztességes unióra van szükségünk!
Valljuk be, meglehetősen szürreálisra sikeredett az a vita, amely a napokban zajlott Strasbourgban a „magyarországi helyzetről”. Szürreális volt, mert úgy tűnt, hogy vagy nem ismerem a hazámat, vagy nem is Magyarországon élek. Azon túl, hogy megtudhattuk, hogy országunkban megint „helyzet van”, még arra is rájöhettünk, hogy a „nemzetközi helyzet fokozódik”.
Hogyne fokozódna, amikor az EU néhány képviselőjétől megtudhattuk, hogy a terrorizmust azonosítjuk a bevándorlással. Elfuserált kormányzati intézményrendszerünk van, amelyben nincs értékközösség. Sokkoló nemzeti konzultációs kérdőíveket töltünk ki a halálbüntetésről, és fenyegetjük az EU-t. Egy képviselő asszony tájékoztatott arról, hogy a bevándorlásról szóló kérdőívünk nyelvezete heccelés Brüsszel ellen, egyben előítéletes manipuláció. Az is elhangzott, hogy az unióban nem lehet engedni a nemzeti áramlatok elterjedését, mert az az EU végét jelenti.
Az viszont megható, hogy az uniós külföldi képviselők közül milyen sokan olvasnak Márait, illetve magyar nyelven íródott nemzeti konzultációs kérdéseket. Bőven idéztek ugyanis ezekből. Annak pedig végképp van diszkrét bája, amikor azt kérdezik nyugat-európai illetőségű képviselők: miért hagyják el országunkat több százezren?
Tudjuk az igazat: nagyobb bérek, jobb életkörülmények biztosítása érdekében. De miért nincsenek nálunk olyan lehetőségek, mint tőlünk nyugatra? Bár szívesen visszanyúlnék Trianonig, amikor országunk földrajzilag és gazdaságilag is, előre megfontolt antantpolitikai szándékból darabjaira hullott, de nem teszem.
Sommásan legyen elég a tény, hogy nálunk 45 évig szocializmus volt. A legelnyomóbb, legembertelenebb társadalmi berendezkedések egyike, amelynek gazdasági és lelki következményei máig pusztítanak. Majd jött a rendszerváltás, annak minden, a régi elittől származó gazdasági visszaélésével együtt. Értsük ide a gazdasági hatalom átmentését. A visszaélések csúcsán pedig ott volt a privatizáció. Mindegy, hogy spontán vagy államilag szervezett.
A magyar gazdaság túlnyomó része nyugati tanácsadók közreműködésével nyugati befektetők kezébe került. Termelési szerkezetünk szétesett, iparágaink megsemmisültek, és két-hárommillió munkanélküli került az utcára, mert a nyugati befektetők szélnek eresztették őket.
Az IMF fojtogatott, jelentős megszorításokat kért a hiteleiért. A nyugati országok befektetőinek többsége ma is minimálbérért foglalkoztatja hazánkfiait, s támadja azokat a törekvéseket, amelyek olcsóbb energiát biztosítanának az ország lakosainak vagy amelyek tisztességes banki magatartást követelnek. Ebből a mélységes kátyúból az országot kivezetni látszó és kézzelfogható eredményeket elérő kormányt és vezetőjét pedig ócska hazugságoktól megvezetve vagy a valóságot szándékosan eltorzítva támadják nemcsak az EU-ban, hanem a tengerentúlon is azok, akiknek ez érdekükben áll.
Mert ebben a szürreális vitában egyértelműen kimondatott: az illetékes képviselőknek személy szerint a kormányfővel van bajuk. Miért is? Óhatatlanul eszembe jut ismét Trianon.
John Lukacs írta, hogy Trianon „Lényegét összefoglalva: sajnálatosan döntő fontosságú volt nem csupán a magyarellenes propagandák sikere és a magyar nemzetmentő politika erőtlensége, hanem az is, hogy a […] párizsi békekonferenciák tagjai fáradtak és fásultak voltak”. Úgy tűnik, a harc azóta sem állt meg, csak átalakult.
A magyarellenes propagandák manapság reneszánszukat élik. Azért arra kíváncsi lennék, hogy a 30 ezüst júdáspénzt milyen árfolyamon váltják manapság euróra vagy dollárra? A nemzetmentő politika – a kormányfő jóvoltából – azonban erősebb, mint bármikor is volt. Ismételjük csak meg az egyik zöld EU-s honatya felvetését! Az unióban nem lehet engedni a nemzeti áramlatok elterjedését. Hát itt lehet a kutya elásva.
Van egy kis ország az EU-ban, amelynek gazdasági és humán erőforrásait remekül ki lehetett használni. Manapság is jó megélhetési bázis lenne, amennyiben nem jött volna ez az Orbán a maga kétharmados felhatalmazásával. Elkezdte rendbe hozni a gazdaságot, kifizette idő előtt az IMF-hitelt, csökken a munkanélküliség. Nagyberuházások jönnek létre, és ahelyett, hogy továbbra is a nyugati pénzvilágot szolgálná ki az ország, kelet felé nyit.
A kormányfő „beszól” az EU-nak, ha az országa érdeke úgy kívánja. Arról beszél, amit fontosnak tart, és nem kér hozzá engedélyt. Olyan szavakat ejt ki, mint például illiberális társadalom, és kritizálja az ortodox gazdaságpolitikát. Aljas gyilkosságot követően nem átallja kiejteni a száján a halálbüntetés szót, és őrültségnek nevezi az EU valóban őrült ötletének tűnő kvótarendszert. Azt a rendszert, amely a bevándorlókat – persze az emberi méltóság legnagyobb tiszteletben tartásával, de azért akaratuk ellenére – egy-egy országba kvótaként szétosztaná.
Hát mire jó egy ilyen kormányfő az alapító atyák elképzeléseitől már eltérő, Janus-arcú, jó megélhetést nyújtó unióban? Még a végén módosítani kell az alapokmány néhány szakaszát! Ne adj Isten, törődni kell majd a nemzeti kisebbségek helyzetével, a nyelvhasználati és kettős állampolgársági szenzitív ügyekkel.
Pedig mennyire jó így, hogy csak az uborka méretéről és a sertések moslékjának összetételéről kell dönteni! Lehet, túlzok. És tudom, hogy vannak nálunk is problémák. Vannak nem tetsző tények, kommunikációs stílusok, összeveszések, sőt engedjük meg: fura támogatások is. De akkor se feledjük, ha nincs egy karakán, a nemzetéért kiálló, az ebből eredő összeütközéseket keményen felvállaló kormányfőnk az utóbbi öt évben, már rég a történelem szemétdombján lennénk.
Ott, ahova gazdaságilag már teljesen beszippantott volna a pénzes Nyugat, és ahol egy erodált nemzetből kihullóan, gyökerek nélkül vergődnénk a kihasználásból magasan képzett nyugati befektetők és bankok hálójában.
Volt rá példa, hogyan csinálják. Megtapasztalhattuk.
Ne feledjük John Lukacs érvei közül azt, amely szerint történelmi tragédiánk egyik okozója a nyugati politikai elit fáradtsága. Ma viszont – úgy tűnik – nem fáradtak. Nehogy ez legyen egy új ok az éppen csak a gödörből kilábalni igyekvő országunk ismételt visszataszítására.
Jelentsük ki a legnagyobb tisztelettel: Európához tartozunk, de egy megújult, tisztességes unióra van szükségünk. Olyanra, ahol nem raportra rendelt megbélyegzettek vagyunk, hanem egyenrangú partnerek.
Ennek eléréséhez azonban tenni kell mindnyájunknak! Ki kell mondanunk gondolatokat, szembe kell néznünk azok következményeivel, új megoldásokat kell javasolnunk, és merni kell kritizálni is a magukat törvény felettinek, mindenhatónak gondoló döntéshozókat is. Mint ahogy ezt a magyar kormányfő teszi.
Napi Gazdaság Online
Balatoni tanúhegyek - Dunántúl
A Balaton-felvidék legszebb és legértékesebb természeti szépségei a tanúhegyek, amelyek a geográfusok szerint nemcsak tanúskodnak a letűnt időkről, de titkokat is őriznek a földtörténeti új-idő, miocén és pliocén korából, amikor még az ország nagy részét sós víz, vagyis a Pannon-tenger borította. A tanúhegyek egy korábbi lepusztult, lekopott terület eredeti magasságát mutatják. Ezek a hegyek nem láncolatok, hanem egymagukban álló és egy sajátos rétegződést megőrző úgynevezett szigethegyek, amelyek kiemelkedtek az egykori Pannon-beltengerből. Évmilliókkal ezelőtt a Balaton-felvidéket, sőt az ország szinte teljes területét beborító Pannon-tenger legmélyén heves vulkáni tevékenység zajlott. A Balaton-felvidék híres tanúhegyei a Badacsony, a Szent György-hegy, a Csobánc, a Gulács, a Tóti-hegy, a Haláp valamint ezektől távolabb északra a síkságból kiemelkedő Somló-hegy, a Kis-Somló és a Ság-hegy e vulkanikus tevékenység során jött létre. Később, a földkéreg mozgásának hatására kialakult töréseken izzó láva ömlött a felszínre, ami hamar megszilárdult, és mint egy páncél úgy fedte be és védte meg az alatta megbúvó szigethegyeket. A helyek bazaltláva páncéljuknak köszönhetően ellenállak szélnek, a jégnek és a mai napig állnak, azaz tanúskodnak az eredeti felszín magasságáról. Ezekből az időkből visszamaradt, letöredezett és a hegylábi lejtőkön szétmorzsolódott vulkáni törmelék ma kiváló minőségű talajt biztosít a lankákon folyó szőlőtermeléshez. Ez az egyik titka a híres Badacsonyi szürkebarátnak és az olaszrizlingnek. A Badacsony a maga 434 méterével a tapolcai medence legmagasabb tanúhegye. Csobánc leginkább a tanúhegy lapos tetején található várról híres. A XIII. században épült Csobánc vára 370 méter magasan emelkedik ki a tájból. A Szent György-hegy a Tapolcai-medence területén fekszik, Tapolcától mindössze 5 kilométerre. A hegy szinte kettéosztja a vidéket, mert a medence közepén, magányosan áll. . Gulács nem alkalmas tipikus túrázásra. A Nemesgulács felől megközelíthető kúp teljesen elvadult, az 1961-ig működő kőbánya csúnya sebeket ejtett az oldalán. A Hegyestű egy kicsit eltávolodva, Zánka és Monoszló között, a Káli-medence szélén magasodik a 337 méteres képződmény. Az eredetileg kúp alakú hegy egyik fele szabályos, másik felét a kőbányászat tüntette el.
Cifra székelykapu - Backamadaras - Erdély
„Titok az életünk, titok a halálunk,
Titkok erdejének titkos mélyén járunk.
Titok a művészet, érzés és gondolat,
De még a titok is örök titok marad.
Hiába faggatunk eget és csillagot,
Az ég és a csillag a legnagyobb titok.
Ne keresd hát a Lét rejtelmes titkait:
Járd szelíd erővel a titkok útjait!”
Gagyi László (1910-1991) - író
Közlemény - Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság alkoholista elnöke lediktátorozta Orbán Viktort és pofonvágta - pofon vágott ezzel minden magyart, hiszen a magyar miniszterelnök a hivatalos magyar álláspont képviselője - VIDEÓ!
Értetlenül állunk Jean-Claude Juncker viselkedészavara előtt. Aki demokratikusan megválasztott kormányfőket ütöget, sérteget, jegyzetfüzettel ver fejbe, vagy éppen mikrofonokat harapdál, aligha méltó európai vezető szerepre. Az európai emberek, így a magyarok is joggal várják el, hogy az Európai Bizottság vezetője államférfiként viselkedjen.
A Szanyi Tibor féle bohócfutamokból van épp elég, nem szeretnénk, ha az uniós vezetők közt is ez a magatartás válna uralkodóvá. Az Európai Bizottság vezetője szereptévesztésben van, hiszen egyetlen államtól sem kapott oktatásra, nevelésre felhatalmazást.
Az Unió civiljei az adó elkerülés nagymesterének tartják, Luxemburg miniszterelnökeként adó átverési show-műsorával megrövidítette mindazon államokat, akiknek most erkölcsről szónokol.
CÖF-CÖKA Vezetősége
kattints a VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=juFxBhDSK9s
Egyre több román újságíró és történész mondja ki az eddig számukra kimondhatatlant: Romániának semmi joga nincs Erdélyhez
Egyre több román újságíró és történész mondja ki az eddig számukra kimondhatatlant.
Talán-talán a háttérben így készítik fel a románokat, hogy ne csodálkozzanak túlságosan ha Erdély leválik Bukarestről?
Egy román történész szerint Erdélyre nem volt történelmi joga Romániának.
Fontos kötet jelent meg nemrégiben Magyarországon. Lucian Boia bukaresti professzor hazája soviniszta történelemszemléletét haladja meg, s még a román nemzeti ünnephez, az 1918-as erdélyi „egyesítési” népgyűléshez is némileg kritikusan viszonyul. Szerinte Erdélyre nem volt történelmi joga Romániának.
A bukaresti professzor Vesztesek és győztesek - Az első világháború újraértelmezése című esszéje abba a sorozatba tartozik, amelyben a 71 éves történész hazája történelmi mítoszaival birkózik.
Boia nem ismeretlen nálunk sem: Miért más Románia? és A Nyugat hanyatlása című kötetei magyarul is olvashatók. Mostani, a Cser Kiadónál megjelent művéből nekünk, magyaroknak több gondolat is rendkívül fontos:
1. Kifejezetten Trianonról nem állítja, hogy igazságtalan lenne – legfeljebb, hogy a magyarok „igazságtalanságnak” tartják. A versailles-i békerendszer szerinte „részleges igazságot szolgáltatott Európa nemzeteinek”, de ehhez „gyakran igazságtalanság kapcsolódott”.
2. Elismeri, hogy Erdélyre Romániának nem volt történelmi joga, Besszarábiával és Bukovinával ellentétben – román történész ezt ritkán fogalmazza meg ennyire élesen.
3. Az erdélyi románok jobban örültek volna az autonómiának: Románián belül is (1918 után), de korábban akár egy föderatív Habsburg-monarchiában is. Az első világháború előtt ezt akár jobban is szerethették volna, mint a Kárpátokon túli Romániával, a Regáttal való egyesülést – ezt a gondolatot a magyar szakértő, Zahorán Csaba a kötet előszavában emeli ki, mint román történész részéről ritkán megfogalmazott állítást.
4. A duális monarchián belüli erdélyi autonómiát azonban ellehetetlenítette Magyarország kiválása az Osztrák-Magyar Monarchiából 1918 őszén. Az erdélyi románok Bécs és Bukarest között még hezitáltak volna, de Budapest és Bukarest közül csak az utóbbit választhatták.
5. Erdély 1918 utáni hovatartozását nem kérdőjelezi meg. Etnikailag román többségről ír, legfeljebb a városokban említ magyar és szász erős befolyást, magas részarányt. Szerinte az elmúlt majdnem száz év alatt etnikailag egységesebbé váltak a térség nemzetállamai, így - szerinte - Románia is. (Közben a soknemzetiségű államok – Jugoszlávia és Csehszlovákia – szétestek.)
6. A gyulafehérvári román népgyűlés (az 1918. december elsejei „egyesítés”: Erdély egyesítése a Kárpátokon túli román fejedelemségekkel) nem pótolhatta a népszavazást. Boia szerint a népgyűlésen nem vettek részt a magyarok és a szászok, s a gyűlést a román hadsereg bevonulásakor tartották. Ezzel a legfőbb román nemzeti ünnephez viszonyult kritikusan.
7. A szerencsés Románia: Bukarest az antant mellé állva az első világháborúban Erdély megszerzésére tört. De ezzel lemondott az antanthoz (Oroszországhoz) tartozó Besszarábiáról. Végül az antant úgy nyert a háborúban, hogy a cári Oroszország összeomlott, így Erdély és Besszarábia, sőt Bukovina is Nagy-Románia részévé vált a két világháború között.
Dupla árulás
A korábban a központi hatalmaknak tett ígéreteikkel szemben 1916-ban ugyanis a románok megtámadták Ausztria-Magyarországot: Erdélybe törtek be. Ám gyors vereséget szenvedtek, és Bukarest a központi hatalmak uralma alá jutott. Csak Moldvában tudták tartani a franciák által újjászervezett románok az antant keleti frontjának déli szakaszát. Ott az oroszokkal együtt küzdöttek, míg 1918-ban összeomlott a cár uralma. Ekkor a románok különbékére kényszerültek Berlinnel és Béccsel. 1918-ban így voltaképpen az antantot is elárulták.
Ám a történet tovább bonyolódott: miután Oroszország összeomlott, hamarosan ugyanilyen sorsra jutott a Német Birodalom is. Az Osztrák-Magyar Monarchia pedig szinte pillanatok alatt szétesett. Ez a románok sosem látott szerencséjét hozta meg: nemcsak Erdély, hanem Besszarábia, Dél-Dobrudzsa és Bukovina is az övék lett. Ez azonban nehezen igazolható történelmi érvekkel.
Boia itt teszi a bevezetőben ismertetett fontos megjegyzését: Romániának nem volt történelmi joga Erdélyre, hiszen Besszarábia valóban 1812-ig román fennhatóság alatt állt, Erdély viszont sosem képezte a román fejedelemségek részét.
Meg kell azért jegyeznünk, hogy Besszarábiát a cári Oroszország összeomlása miatt Románia már 1918 elején megszerezte a Német Birodalommal és Ausztria-Magyarországgal kötött különbékében – erről Szász Zoltán ír az Erdély története című sorozatban.
Orbán Viktor elektronikus levél formájában közzétett felhívása a magyarokhoz
Tisztelt Honfitársam!
Hazánkban az elmúlt években hússzorosára nőtt a megélhetési bevándorlók száma. A bevándorlók törvénytelenül lépik át a határt, és miközben menekültnek állítják be magukat, valójában a szociális juttatásokért és a munkalehetőségért jönnek. Ez egy új típusú fenyegetés, amit meg kell állítanunk. Ezért indítottunk nemzeti konzultációt a bevándorlás kérdéséről.
Döntést kell hoznunk arról, hogy Magyarországnak hogyan kell védekeznie a törvénytelen határátlépésekkel szemben. Mivel Brüsszel kudarcot vallott a bevándorlás kezelésében, ezért a saját utunkat kell járnunk.
Tisztelettel arra kérem, mondja el Ön is, mit gondol a bevándorlásról. Keresse kérdőívünket postaládájában, töltse ki, és július 1-ig küldje el nekünk.
Számítok a véleményére.
Üdvözlettel:
Orbán Viktor
A hazaáruló liberál-bolsevista magyarországi álbaloldal hazai és külhoni szereplésének margójára
Verje meg az Isten!
Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja, – fosztogatja,
Leveleit, virágait
A viharnak adja.
Verje meg az Isten,
Nem egyszer, de százszor,
Ki magyar létére
Idegenhez pártol.
Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.
Verje meg az Isten
Minden kis dolgába;
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája,
Mást érez és mást mond
Talpnyaló nyelvével,
Háromszínü lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.
Verje meg az Isten
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Júdászerü két kezének
Tüzes ostorával!
Pósa Lajos ( 1850-1914) - író, dalszerző
Bayer Zsolt: Tűzparancs - Meddig tartható fenn még ez a penetráns, ócska hazudozás? Ez az égbekiáltó igazságtalanság és kettős mérce?
Felelőtlen, ostoba, ön- és közveszélyes kretén. Ez az Egyesült Államok.
No, akkor a teljesen hülyék kedvéért még egyszer: az Economist nemrég egy tanulmányra hivatkozva a következőket írta: „Az eljövendő hetven évben Afrika népessége közel négyszeresére, a jelenlegi 1,2 milliárdról 4 milliárdra fog nőni. Egy konkrét ország, Nigéria esetében ez így néz ki: jelenleg 180 millió ember lakja Nigériát, hetven év múlva 980 millióan lesznek, vagyis csak Nigéria lakossága megközelíti majd az egymilliárdot.
Ennek a népességnek minimum a fele, vagyis kétmilliárd ember fog elindulni Afrikából Európa, Ázsia, Amerika vagy Grönland felé, vagyis mindegy, merre, mert egyszerűen nem lesz mit egyen és igyon.”
Ha az embernek nincs mit enni és inni, elindul. És nem érdekli semmi sem.
Akkor jön el majd a Mad Max világa.
Majd akkor kell eltöprengeni az illiberális világon, kedves liberális elmebetegek. Majd akkor lesz napi élmény az Európa partjainál cirkáló hadihajók látványa, amelyek zárótűz alatt tartják a menekülők ladikjait.
Hetven év. Az unokáink akkoriban középkorú férfiak és asszonyok lesznek. Vagyis ez nem a ködös jövő, hanem a holnap. Történelmi léptékkel mérve egy pillanat.
Csak hát, manapság a napi kommunikációs csatát kell megnyerni, úgyhogy senki nem ér rá gondolkodni.
Pedig manapság már minden látható és tudható a jövőből. Manapság apokaliptikus jelenetek színtere a Földközi-tenger, mert például Afrika már most elindult Európa felé. De az Egyesült Államok és Európa közös erővel szétbombázta Kadhafi rendszerét, mert…
Itt most sok mindent lehetne írni, de teljesen mindegy az a sok minden. Azért, mert az Egyesült Államok és Európa nem normális, önsorsrontó, ön- és közveszélyes elmebeteg. Hát azért. Így aztán most nincsen Líbia. Nincs ott állam. Eddig Kadhafi állama felfogta a menekültáradatot, most már nem fogja fel, hanem a líbiaiak is csatlakoznak a menekülőkhöz, és özönlenek Európába.
Kéretik a Lampedusa szigetén élőket megkérdezni a liberális demokráciáról meg a menekültek befogadásának liberális értelmezéséről. És perceken belül egész Európa Lampedusa szigete lesz.
A Közel- s Távol-Keletről szintén özönlik a menekültek tömege. Mert az Egyesült Államok úgy döntött, Szíriába is elviszi a „demokráciát”. Gyorsan kinevezte hát Aszadot főgonosznak, és szétszedte az országát. Többek között felfegyverezte a jelenleg fejeket levágó és embereket elevenen elégető Iszlám Állam tagjait, éppen Aszad ellen. Aztán amikor látta, mit tett, hamar elkezdett tárgyalni Aszaddal, hogy segítsen lefegyverezni és kiirtani az Iszlám Államot. Ugyanezt csinálta Amerika Irakban és Irakkal, ugyanezt Szaddám Huszeinnel. Ugyanezt Afganisztánban – ugyanezt mindenhol.
Amerika olyan, mint a Népszabadság főszerkesztője. Átgázol mindenen, öl, de nem veszi észre. Vagy úgy tesz, mintha nem venné észre. Csak amikor hazamegy, akkor tűnik fel neki egy hosszú karcolás. A világon. Akkor visszamegy a tett helyszínére, és megpróbálja elsikálni a dolgot.
Felelőtlen, ostoba, ön- és közveszélyes kretén. Ez az Egyesült Államok. És ez sajnos nem megátalkodott vendéglői politizálás, hanem a legszomorúbb tény. És egész működésének egyetlen kézzelfogható eredménye az, hogy immáron Közel- és Távol-Keletről is özönlenek a menekülők Európába. Mert Amerika oda is elvitte a demokráciát.
Közben persze Amerika üzen Európának. Hogy legyünk befogadóak és liberálisok, tartsuk tiszteletben az emberi jogokat. Az ENSZ külön üzen most nekünk, magyaroknak is. Ugyanezt a bullshitet. És ők? Lássuk csak:
„A munkálatok szükségessége világos: a határövezet a tengerig sűrűn lakott, és a múltban rengeteg ember könnyen talált magának utat a tijuanai tengerparton át az Imperial Beachre (a legközelebbi amerikai tengerpartra). Akadályok nélkül az illegális bevándorlás feltartóztathatatlan lenne, és ezért szükségünk van fizikai infrastruktúrára is” – indokolta meg az építkezést Michael Hance, a határőrség munkálatokat felügyelő tisztje.
Ők pedig így.
Ezer kilométer falat épített az Egyesült Államok a Mexikóval közös határára, ahol ráadásul tűzparancs van érvényben. Eddig közel hatezer ember halt meg illegális határátlépés közben – ott. Tényleg megáll az ember esze. Hangosan elítéljük (teljes joggal!) a berlini falnál egykoron érvényben lévő kommunista tűzparancsot, és illedelmesen kussolunk az amerikaiak tűzparancsáról. Nyilván azért, mert az övék egy demokratikus, az emberi jogokat tiszteletben tartó tűzparancs.
Meddig tartható fenn még ez a penetráns, ócska hazudozás? Ez az égbekiáltó igazságtalanság és kettős mérce?
És meddig viselkedik még Európa nyálfolyató hülyeként?
Na, ezek a lényeges kérdések. És ameddig feltesszük őket, válasz nélkül, a menekültek áradata egyre csak nő. Most, ebben a pillanatban is…
(P. S.: Természetesen a gyarmatosítás legalább olyan mértékben felelős a kialakult helyzetért, mint a felelőtlen és ostoba amerikai és európai politika. Ezért ebből a szempontból valóban igazságos a kvótarendszer. Mégpedig úgy, hogy az egykori gyarmattartó birodalmak gyarmataik nagysága szerint legyenek kötelesek befogadni a menekülteket. Az Osztrák–Magyar Monarchia gyarmata a Ferenc József-föld volt. Kötelesek vagyunk tehát haladéktalanul befogadni 307 rozmárt. Támogatom.)
Magyar Hírlap
Tombol a rasszizmus fenyegető réme az Amerikai Egyesült Államokban - rövid lapszemle
Bogár László közgazdász professzor szerint tombol a rasszizmus fenyegető réme. Csak az a kellemetlen a globális véleményhatalom számára, hogy a jogsértések helyszíne maga a mintaállam, az Amerikai Egyesült Államok.
Az Economist több cikkében és elemzésében is foglalkozik a baltimore-i zavargásokkal. Az írás címe Two nations, vagyis Két nemzet, és főként arról értekezik, hogy minden látszólagos kiegyenlítődés ellenére az Amerikai Egyesült Államokban élő fekete bőrűek „külön nemzetet” alkotnak. Szinte minden társadalmi, gazdasági, kulturális mutatójuk alapvetően eltér a fehér, angolszász, protestáns népességétől.
George Gerbner médiakutató dolgozta ki a 20. század egyik legismertebb médiaelméletét. Kutatásainak egyik fő témája a fekete bőrű népesség médiareprezentációja volt. Már akkor is drámai módon vált világossá, hogy a fehér és fekete bőrű népesség egymással szembeni kölcsönös gyanakvása lényegében semmit sem változott a rabszolga-felszabadítást követő egy évszázad során.
A kölcsönös előítéletek fenntartásában a globális véleményhatalomként működő média, legfőképpen a televízió, döntő szerepet játszott. A tévé új valóságot, méghozzá tetszés szerint „legyártott” hamis valóságokat képes generálni.
Magyar Hírlap