A bécsi Burgtheater vasárnapi esti előadása után a magyarországi demokráciáért aggódó levelet olvastak fel a Nemzeti Színházban, a darab rendezője pedig el sem ment a tervezett közönségtalálkozóra. A közönség egy része tapsolt, a másik része fütyült. Blaskó Péter nyílt levele Karin Bergmann Burgtheater-intendánsnak és Jan Bosse rendezőnek: „Tisztelt Karin Bergmann! Tisztelt Jan Bosse! Önök ketten gyáva emberek. Ide küldenek Budapestre egy társulatot, a társulatukat, hogy lejárassák Ausztriát. Sunyin lapulnak otthon és szegény Martin Reinkét bízzák meg azzal, hogy az Önök közéleti alkalmatlanságát bizonyítsa. Egyébként milyen alapon avatkoznak bele egy másik ország belpolitikájába? Milyen jogon használják fel vendégszereplő előadásukat politikai üzenet közvetítésére? Ez minden vendégjogot sárba tapos. A színpad nem arra való, hogy politikai brosúrákat olvassunk fel. Éppen ettől kellene távol tartani magunkat nekünk, színházművészeknek. Mit szólt volna a bécsi közönség, ha a Katona József Színház nagy sikerű bécsi vendégjátéka után én, mint a darab főszereplője elkezdtem volna Jörg Haiderezni és a színpadról félteni az osztrák demokráciát? Ez nem az Önök és nem a színházművészet dolga. Szereptévesztésük bocsánatkérést sürget. Ha nem teszik meg, ne hivatkozzanak összetartozásunkra. Otromba gorombaságot csak bocsánatkérés követhet. A fentieket elvárva, üdvözlettel: Blaskó Péter, a Nemzeti Színház színésze, aki tanúja volt az értelmetlen provokációnak.”
James B. Comey, az FBI igazgatója egy múlt heti beszédével (mely nyomtatásban is megjelent a Washington Postban) magára haragította a teljes lengyel politikai elitet. Comey azt próbálta elmagyarázni, miért várja el az FBI-ügynököktől, hogy látogassák meg az amerikai holokausztmúzeumot, pár mondatával azonban bírálói szerint Lengyelországot is egyenlő mértékben felelőssé tette a népirtásért. A vitatott mondatok a következők voltak: "A gyilkosok és cinkosaik Németországban, Lengyelországban, Magyarországon, valamint még számos helyen azt gondolták, nem tettek semmi gonoszat. Meggyőzték magukat arról, hogy helyesen cselekedtek, azt tették, amit tenniük kellett." Comey szavai miatt tiltakozott a lengyel nagykövet, a Szejm elnöke és maga a lengyel elnök is, a varsói amerikai nagykövet pedig nyilvánosan kért bocsánatot. A fejleményeket alaposan összefoglalta Anne Applebaum újságíró, Radek Sikorski volt külügyminiszter, jelenlegi házelnök felesége. A lengyel politikusok érvelése szerint Lengyelország megszállt ország és a második világháború tragédiáinak, így a holokausztnak elszenvedője, nem pedig aktív cselekvője volt. 2012-ben egyébként maga Barack Obama kényszerült bocsánatkérésre, amikor egy beszédében a "lengyel haláltábor" kifejezést használta a náci haláltábor miatt. A magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium is beolvasott az FBI-igazgatónak A minisztérium az elmúlt napokban egy hivatalos levélben tette helyre az FBI igazgatóját. A minisztérium sajtóosztálya a levélre vonatkozó kérdésekre nem válaszolt, viszont megtudtuk, hogy hétfő reggel tiltakozó jegyzéket adtak át az amerikai nagykövetségnek, mellesleg pedig alaposan beolvastak Comeynak. Szijjártó Péter minisztériuma a következőt mondta: "Az FBI-igazgató szavai elképesztő érzéketlenségről és megengedhetetlen felületességről tesznek tanúbizonyságot. Senkitől sem fogadjuk el, hogy Magyarországgal, a magyar emberekkel szemben ilyen általánosítást és rágalmazást fogalmazzon meg. Hétfőn reggel a Külgazdasági és Külügyminisztérium tiltakozó jegyzéket adott át az Egyesült Államok Budapesti Nagykövetségének." Index, MTI
Legalább 1,3 millió ember vesztette életét a Washington vezetésével indított "terrorellenes" háborúban - derül ki három orvosi csoport által az iraki invázió tizenkettedik évfordulója alkalmából készített jelentésből. Miközben az Egyesült Államok szorosan figyelemmel kíséri saját veszteségeit – Irakban 4804-en, Afganisztánban 3485-en haltak meg -, a koalíciós erők által megölt civilek és ellenállók számát hivatalosan figyelmen kívül hagyják. Irakban 2003 óta a terrorellenes háborúban közvetve vagy közvetlenül legalább egymillió embert öltek meg. A terrorellenes háború miatt hárommillióan kényszerültek otthonuk elhagyására. 220 ezren haltak meg Afganisztánban és 80 ezren Pakisztánban a háború több mint tíz éve alatt. Neil Clark, akit 2007-ben a legjobb brit blogger címmel tüntették ki, a "Népirtást okoznak, hogy megvédjenek bennünket a terrortól" címmel írt cikkét azzal kezdi, hogy olyan jelentésről van szó, amelynek világszerte újságok címoldalán kellene szerepelnie. A hírnek azonban nyomát is alig lelni még internetes keresőkkel is. Lovas István vezető publicista szerint a kettős mérce gyakorlata és alkalmazása szinte minden területen kötelezővé vált a nyugati világban. Sőt a nyugati világ mindennapi működésének fundamentumává tették. Magyar Hírlap
Pilhál Tamás jegyzetében emlékeztet rá, hogy 1848-ban császári segédlettel az erdélyi románok fölfegyverzett alakulatai megrohanták a védelem nélkül maradt falvakat, és ott brutális kegyetlenséggel lemészárolták a fegyvertelen magyar lakosságot. E vérgőzös horda vezetője volt Avram Iancu. Ez az alak ma Románia egyik ünnepelt történelmi hőse. Példakép. A magyar vezetésű Kovászna önkormányzata 19 ezer lejes (csaknem másfél millió forint) támogatást ítélt meg a vajnafalvi Avram Iacu Gimnáziumnak, hogy névadójának szobrot állítson. A javaslatot több magyar képviselő támogatta. Csak ketten ellenezték. Thiesz János (RMDSZ) polgármester azzal próbálta leszerelni a tiltakozókat, hogy nem kellene etnikai ellentétet szítani. Tényleg nem! Éppen ezért nem kellene egy tömeggyilkosnak szobrot emelni. Se, Erdélyben, sem máshol. Margittai Gábor szerint az ortodox templomok hagymakupolái éppolyan megfékezhetetlenül szaporodnak, mint az egyik legbarbárabb etnikai tisztogatásért felelős Avram Iancu szobrai a városok főterén. A napokban Kovászna önkormányzatának RMDSZ-es tagjai is – két kivétellel –megszavazták a pénzügyi támogatást egy Iancu-szobornak. „Mintha a zsidók Hitler-szobor állítását támogatnák” – vélekednek a döntésről egyesek, hozzátéve, hogy Iancu magyar áldozatainak a legtöbb helyen a mai napig nincs emlékhelyük. Meg kell hát becsülni azokat a román szakembereket, akik a történelemről inkább a szikár tények, semmint a vágyak alapján írnak. Lucian Boia bukaresti történész egyike a kevés román mítoszkritikusnak. Boia kijelenti, hogy Erdély soha nem tartozott román állami keretekhez, és bár a románok hivatkozhatnak etnikai érvekre, történelmi jogra nem. Boia kételkedik abban, hogy az „erdélyi testvérek” valóban szerettek volna „felszabadulni” és Romániához csatlakozni, hiszen miközben a Regátban magas volt az analfabetizmus, Erdélyben sűrű iskolahálózatot tarthattak fenn, egyházaik kitűnően szervezettek voltak, változatos és kemény hangú sajtó adhatott hangot követeléseiknek, szoros kapcsolatot ápolhattak Romániával. „Minden jogos kritika ellenére Magyarország jogállam volt, alkotmányos és parlamentáris” – ismeri el a történész, rendíthetetlenül szembemenetelve a mai napig eleven román alapelvvel, amely szerint Erdély román történelme a rabszolgaság és a hun rombolás históriája. Magyar hírlap
Forgács István cigány származású szakértő megérti azokat, akik ma úgy látják, hogy a cigányoknak, akiknek nyolcvan százalékuk vidéken él, a természet, a termőföld elvétve jelent előbbre lépést. Pedig elemi érdekük lenne, hogy ebbe a kincsbe, lehetőségbe belekapaszkodjanak. A helyi közösségek csakis akkor lehetnek erősek, ha saját erőforrásaikra egyre nagyobb mértékben támaszkodnak. Miért kellene bárkinek is éheznie egy olyan országban, amely alapjában véve mezőgazdasági termelésre alkalmas? Jelen pillanatban az egyetlen kitörési lehetőség, sőt egyfajta utolsó megoldás az lehet a cigányok számára, hogy érdemi módon megjelenik a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés a hétköznapjaikban. Forgács már annak is örülne, ha egy falu szélén lenne néhány cigány család, amelyekkel meg lehet értetni, hogy a földben érték, étel és élet rejlik, és megtanulható, hogy az hogyan legyen az övék is. Kell valaki, aki megtanítja, hogy ez hogyan lehet az övék, és kell rengeteg bizalom a helyi többségi társadalomtól, helyi döntéshozóktól, támogatás a kormánytól, gyakorlatilag bármi, ami hozzátehet ahhoz, hogy ők maguk, a legszegényebbek eljussanak idáig. Az illetékes minisztériumoknak és államtitkárságoknak a társadalmi felzárkózás folyamatán belül a lehető legtöbb teret és erőforrást kellene kínálniuk arra, hogy a cigányok számára a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés legyen a jövő útja. Össze kell hangolni a közmunkaprogramokat helyi szinten az önkormányzatok által felkínálható földek megművelésével vagy a helyi állattartással. A szociális szövetkezetek többségének arra lenne érdemes koncentrálnia, hogyan lehetne a helyi közösségekben a legrászorulóbbak számára az éhezést megszüntetni. A Szent István Egyetem külön szakmai csoport felállításán dolgozik, így kínálva segítséget a helyi közösségeknek és településeknek, amelyek hisznek abban, hogy ilyenformán is tehetnek valamit még önmagukért. Magyar Hírlap
Németh György szerint Magyarország legnagyobb társadalmi problémája a cigányság leszakadása, és szerette volna megérteni ennek okát. A „piacon” kapható magyarázat szerinte hamis. Nem tartja ugyanis kielégítőnek azt a főáramú magyarázatot, hogy a cigányság - minden általa lakott országban tapasztalható - hátrányos helyzetének oka kizárólag a mindenütt jelenlévő cigányellenes rasszizmus. Németh úgy gondolja, mivel más területen van állása, e témában sebezhetetlen. „Ha az akadémiai szférában lennék, vagy bekényszerültem volna a sorba vagy átvágták volna a torkom”. Szerinte a papírvékony etnonacionalista cigány értelmiségi réteg és a balliberális elit között szövetség köttetett. Utóbbiak támogatják „többség” elleni harcában a cigányságot; ám tudományos kérdésként nem akarják se megoldani, se megérteni azt a problémát, hogy minek tulajdoníthatóan ragadt a cigányság abba helyzetbe, amelyben van. A magyarázat a cigánysággal foglakozó kultúrantropológiai szakirodalom alapján adható meg. A magyarul is olvasható irodalom könyvtárnyi – Michael Stewart Daltestvérek című könyve például magyarországi terepmunka eredménye. Csakhogy ez „népszerűtlen”, mert ellene szól az áldozat-ideológiának. Valójában a cigányság foglyul ejtette önmagát. Az archaikus cigányság fő jellemvonása a gádzsótól (a nem cigánytól) való elkülönülés, az attól való különbözőség mindenáron való fenntartása, mint identitásőrző stratégia. Ez a stratégia úgy- ahogy lehetséges volt a modernitás előtt, amikor a cigány meg tudta találni azokat a tevékenységeket, amelyet monopóliumává tett és a gádzsóval csak akkor érintkezett, amikor termékét eladta vagy elcserélte vele. A modernitással és a cigányság arányszámának emelkedésével azonban fokozatosan eltűntek az elkülönülés fenntartását lehetővé tévő piaci rések, amit a cigányság nem akart tudomásul venni – legfeljebb azután, ha előbb megjárta a pokol legmélyebb bugyrait, de emiatt meg olyan helyzetbe került, ami miatt nagyon nehéz változtatni. Megnyugtató változás csak akkor lesz, ha a cigányság önképében történik változás. mandiner.hu
Kocsis Fülöp görög katolikus érsek szerint az elmúlt néhány száz évben, az úgynevezett felvilágosodás korának következményeként az emberek nagy tömege egyszerű fogyasztógéppé vált. Már akkor Isten helyében tették az embert, aki attól kezdve egyre nyomorúságosabbá válik, lassan kifordul önmagából. Az eszme, amely kikapcsolja Istent az emberi gondolkodásból, törvényszerűen elvezet a mai fogyasztói szemlélethez, amikor az ember szinte állati szintre süllyed, mert egy fogyasztói tárgy csupán. Az emberben ott van a rosszra hajló természet; ha nem törekszik fölfelé, lefelé csúszik. Ez az oka, hogy a tömeg elbolondítható e silány, igénytelen és pusztán földi, anyagias érdekek követésére. Különben erőfeszítéseket kellene tennie. Magyar Hírlap
A Segítő Szűz Mária szobrának 500 éves évfordulója tiszteletére 2014. szeptember 14-én nyitották meg a jubileumi Mária-évet Csíksomlyón a kegytemplomban. Így az idei pünkösdi búcsú is már ennek a kivételes ünnepnek a jegyében telt. A Mária-év az erdélyi és a világ magyarságának különös alkalma az elmélyülésre, az összetartozás magasztos érzésének a megélésére.
Kedves Barátaink! Írjuk alá mindannyian! Add tovább, oszd meg barátaidnak, hogy ők is aláírhassák! Barátsággal: Mészáros László - a Patrióta Európa Mozgalom alapítója Egyetértek azzal, hogy Kolozsvár helységnévtábláján magyarul és németül is szerepeljen a város neve. Kolozsvár magyar lakossága a legutóbbi népszámlálás hivatalos eredménye szerint 15.27%-a a város öszlakosságának. 2002-ben az önkormányzat már eldöntötte, hogy háromnyelvű táblát helyeznek el, a döntés végrehajtására azonban nem került sor. Landman Gábor pere újraaktualizálta a kérdést, az ügy sikerét a Polgármesteri Hivatal fellebbezése árnyékolta be. A számunkra előnyös döntést eltörölték, a fellebbezésnek helyt adtak. A Polgármesteri Hivatal megmutatta, hogy számára a multikulturalitás csak látszat, ezért határozottan kell követelnünk, hogy ne csak hangos szólamokban de a valóságban is értékeljék a város sokszínűségét. Tegyék ki a háromnyelvű helységnévtáblákat, Kolozsvár legyen valóban a békés együttélés példája! kattints a linkre - írd alá! http://www.peticiok.com/clujkolozsvarklausenburg
A héja a vágómadárfélék családjába tartozó ragadozó madárfaj. Európa, Ázsia és Észak-Amerika erdejeiben fordul elő, de parkokban és falvakban is él. A Kárpát-medencében főleg a hegy- és dombvidékein vadászik, de az Alföldön is megtalálható. A tojó lényegesen nagyobb a hímnél. Testhossza 50-60 centiméter, szárnyfesztávolsága 95-125 centiméter, testtömege 500-1350 gramm. Hátoldala sötétszürke, melle és hasa szürkésfehér, barna keresztsávokkal. Csüdje rövid és vaskos, ujjai erőteljesek, hegyes karmokkal, a fiatal példányok mellén hosszanti csepp alakú sávok találhatók. Elsősorban különféle rágcsálókkal, kisebb és közepes nagyságú madarakkal táplálkozik. Lesből támadva, nagy sebességgel üldözi zsákmányát, amit általában el is kap. Ahol eltűnnek a héják, ott általában elszaporodnak a rágcsálók. A héja körülbelül 15 évig él.