Kelety Gusztáv (Pozsony, 1834 - Budapest, 1902) festő munkáiból
Kelety Gusztáv, másként Keleti, eredeti neve: Klette Gusztáv (Pozsony, 1834 - Budapest, 1902) festő, grafikus és műkritikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Magyar Iparművészeti Főiskola egykori rektora.
Tájképfestő, a nemzeti érzésű romantikus tájképfestészet képviselője, a kiegyezés korának művészpolitikusa, a hazai iparművészet fellendítésének egyik kezdeményezője.
Jogásznak tanult, nevelője volt Eötvös József báró fiának, Eötvös Lorándnak, ahova a jogi tanulmányai alatti oktatója, Pauler Tivadar ajánlotta. Az Eötvös-családdal igen szoros és jó kapcsolatot épített ki, a báró művészeti tanácsadója lett, ez meghatározta későbbi művészpolitikai pályafutását is.
Jogi tanulmányait megszakítva festészettel kezdett el foglalkozni, Münchenben, majd Bécsben sajátította el a festészet alapjait, tanítványa volt Hollósy Simonnak és Liezen-Mayer Sándornak. A festészetben főleg a tájképek vonzották, stílusára leginkább id. Markó Károly és Ligeti Antal gyakorolt hatást.
Nagybányai festők - Maticska Jenő (1885-1906) - a 21 évesen elhunyt festőzseni munkáiból
Nagybányán öt elemi iskolát végzett. Thorma János fedezte fel tehetségét, 1898-ban Iványi-Grünwald Béla vette fel a nagybányai festőiskolába, ahol Hollósy Simon tanítványa lett. 1904-05-ben a telet Iványi Grünwald Bélával Rómában töltötte Nagybánya város ösztöndíjasaként. Apjától örökölt tüdőbetegségben szenvedett. Huszonegyedik életévének betöltése előtt halt meg.
Mind tanárai, mind a műértő közönség körében a nagybányai festők második nemzedéke legígéretesebb tehetségének tartották. Ösztönösen kialakult dinamikus természetlátása és színérzékenysége tette lehetővé, hogy már fiatalon művészi színvonalú képeket alkotott. Sokoldalú művész volt, csaknem száz képből álló életművében tájkép, portré, csendélet és csatakép is megtalálható. Legkedveltebb témája a nagybányai és Nagybánya környéki táj.
1901-ben egy Kolozsváron rendezett kiállításon első díjat nyert. Műveivel tizenkilenc évesen, 1904-ben mutatkozott be a Nemzeti Szalon őszi tárlatán. Festményeinek népszerűségét igazolja, hogy 1911-ben Nagybányán rendezett emlékkiállításán harminckét, magángyűjteményből kölcsönzött képe is szerepelt.
Kárpát-medence gyógy-, és fűszernövényei - Szurokfű - oregánó - vadmajoránna
Nevének eredete a latin origanum nyomán keletkezett. Aromás illatú, félcserje jellegű évelő növény.
Az ókori Egyiptomban is ismerték már gyógyhatásait, köhögéscsillapítóként volt közismert, az ókori Görögországban pedig sérüléseket gyógyítottak vele. A középkorban az ételeket a szurokfűolajával óvták meg a mikrobás fertőzésektől.
A szurokfüvet a természet antibiotikumának tartják.
Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán konyhára jellemző (gyakran bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva). Sajátságos íze van, mely a majorannára és a kakukkfűre emlékeztet. Kárpát--hazánkban is gyakori, a száraz gyepek, hegyoldalak és erdőszélek növénye.
Lovas István: Bocsánatkérések - Vajon melyik nyugati média tudósított arról, hogy április 22-én Jeruzsálemben Halál az arabokra! menetet tartottak az óváros muszlimok lakta negyedében?
Április 20-án indult meg Brüsszelben a Politico.eu
Április 20-án indult meg Brüsszelben a Politico.eu, a legutóbbi idők legnagyobb médiavállalkozása, amellyel a német Axel Springer óriáskiadó „az eddigi médiahatárok robbantására” készül. A minta az üzletileg sikeres amerikai Politico.com.
Hogy fogalmunk legyen a szándék szerint „világítótoronyként” működő projektről, jellemzésül: csak a hírosztályon negyven újságíró fog dolgozni. Összehasonlításként: a Financial Timesnak négy, a Magyar Távirati Irodának, akár a vezető német lapoknak, két tudósítójuk állomásozik az Európai Unió központi városában.
Az előfizetési díjak csillagászatiak lesznek, attól függően, hogy az érdeklődők a híreket milyen mélységben és mennyiségben kívánják megismerni, illetőleg attól, hogy potenciálisan hányan használhatják fel azokat. A legolcsóbb évi hatezer dollárba kerül, míg egy-egy multinacionális cég a teljes hozzáférésért akár százezreket (!) is fizethet.
Aki azt hiszi, hogy ez az óriásvállalkozás majd tárgyilagos lesz, annak elég egy pillantást vetnie a bemutatkozó napon Fasiszta a Kremlben címmel felkerült cikkre. Igen, Putyin orosz elnökről van szó, akinél - német médium – már vártuk a „náci” jelző ráaggatását. Ola Cichowlas írásában erre hamar sor került.
Megtudjuk tőle, hogy „Putyin nácizmust hozott a politikába”. Szerinte ezt az ellenzéki Borisz Nyemcov mondta „egy tudósítónak” órákkal azelőtt, hogy a Kreml tövében meggyilkolták. Majd Orbán Viktor, a fasiszta Putyin „ideológiai társa” következik mint az orosz elnök Európai Unióba előretolt helyőrsége. A tekintélyuralmat bevezetett, a demokráciát lábbal tipró magyar miniszterelnök, aki mind nagyobb veszélyt jelent Európára, és már régen nem szalonképes. A cikk ezzel a mondattal zárul: „Európa nem engedhet meg magának több Orbán Viktort, hanem több Borisz Nyemcovra van szüksége.”
Az amúgy is csődtömeg Brüsszelnek tehát a hazájukban szinte teljesen lényegtelen figurákra van szüksége, akik nyakig korruptak voltak, csak az a lényeg, hogy álljanak ki a képzelt „fasiszták” és „nácik” ellen.
A nagy garral bemutatott első számban megjelent cikket még tragikomikusabbá teszi, hogy az utánközlés. Az eredetit az amerikai Politico.com-ra tették fel idén március 3-án.
Aki azt hiszi, hogy a magyar jobbközép kormányra rendszeresen ráaggatott ideológiai jelzők a vákuumban születtek, vagy netán valóságalapjuk lenne, az az elmúlt negyedszázadban módszeresen kerülhette a külföldi lapok Magyarországról szóló „tudósításainak” és egyéb írásainak olvasását. Nem: mindez folyamatos megdolgozás eredménye, és annak forrása hazai berkekben keresendő. Azoknál, akik minden mai jobbközép kormányt azonosítani kívánnak a német megszállás idején történtekkel.
A magyar kormányban a tapasztalatok ellenére is még sokan makacsul hiszik, hogy a bocsánatkérés, sőt, az ismételt vagy akár rendszeres bocsánatkérés, de akár a sok-sok milliárdos engesztelési projektek mindezen bármit enyhíthetnek. Erről az amerikai FBI vezetőjének nagy vihart kavart legutóbbi kijelentése is tanúskodott, noha az eddig széltében-hosszában terjesztett „bűnös nép” szindrómában számunkra semmi új nincs.
Aki viszont azt hiszi, hogy a második világháború alatt történteknek bármi köze van ahhoz, hogy a magyarokat tekintik a holokauszt legbűnösebb népének, szintén nagyot téved. Csak össze kell hasonlítani az Egyesült Államok lengyel, holland, román, francia és magyar nagykövetségei honlapjának tegnapi nyitóoldalát, hogy lássuk, kizárólag nálunk szerepel a holokauszt emléknap, és a romákról szintén csak budapesti szerkesztésű honlapon emlékeznek. Pedig a felsorolt országok javarészében nagyobb arányban öltek meg zsidó állampolgárokat, mint nálunk. Vagyis a holokauszt témájában a vélhetőleg univerzális álláspontot ismét csak ránk testálták. Sűrű bocsánatkéréseink ellenére.
De nézzük az érem másik oldalát. Menáhém Begint, Izrael egykori miniszterelnökét 1978-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki. Ő soha nem kért bocsánatot azért, mert Irgun nevű terrorcsoportja részt vett palesztinok tömeges lemészárlásában Déir Jászínban, vagy szintén e terrorcsoport vezetőjeként 1946-ban parancsot adott a jeruzsálemi Dávid király szálloda felrobbantására, ahol kilencvenegy ember veszítette életét.
De erről nem illik beszélni. Gyöngyösi Márton jobbikos országgyűlési képviselő kérhetne akár ötvenszer is bocsánatot, amiért eredetileg nem azt akarta mondani, mint ami elhangzott az izraeli–magyar kettős állampolgárság nyilvánosságra hozását illetően, de az ő bocsánatkérése nem számít. Ő ugyanis más kategóriába tartozik.
Udo Ulfkotte, a vezető német „konzervatív” lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung egykori, sokat tapasztalt munkatársa pénteken mutatta be Budapesten Megvásárolt újságírók című kötetének magyar kiadását. Noha ezért nem hibáztatható, könyvének van egy nagy hiányossága.
Az, hogy csak a német médiáról szól. Ugyanis ha lenne sok Ulfkotte, kiderülne, hogy a nyugati országok mindegyikében, és egyre inkább: a média tollát nemcsak a kormányok, a titkosszolgálatok és a nagytőke vezeti, de sok tekintetben már ott tartunk, mint a sokat emlegetett közép-ázsiai országok sajtója. Például a kötelező hallgatásban. Mégpedig totális hallgatásban.
Vajon melyik nyugati média tudósított arról, hogy április 22-én Jeruzsálemben Halál az arabokra! menetet tartottak az óváros muszlimok lakta negyedében?
Vagy arról, ami ennél mérhetetlenül nagyobb horderejű: az amerikai kongresszus két házának pénzügyi bizottsága április 24-én egyhangúlag módosított egy kereskedelmi törvényt, amely az illegális ciszjordániai zsidó telepek termékeinek bojkottját egyenlővé teszi Izraelnek az amerikai törvények által tiltott bojkottjával. Ugyanakkor a szintén most elfogadott, vámokról szóló kongresszusi törvénymódosítás büntetni rendeli az illegális telepeket bojkottáló vállalatokat. Egyébként az Európai Unió huszonnyolc államából nemrégiben tizenhat javasolta.
Hogy ezekkel a törvénymódosításokkal a Washington és Brüsszel által zárt ajtók mögött tárgyalt Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP) kezét megköti, azt az amerikai zsidó Forward.com hírportál az illegális telepek érdekét tekintve történelmi áttörésnek nevezi. Mint ahogyan azt is, hogy amerikai nyomásra Izraelt a TTIP részéve akarják tenni.
Ha valaki arra kíváncsi, e „történelmi áttörésről” miért hallgat a nyugati sajtó, kérdezze meg Ulfkottét.
Magyar Hírlap
Mattis Teutsch János (Brassó, 1884 - Brassó, 1960) festő, szobrász és grafikus alkotásaiból
Az avantgárd művészetek európai rangú mestere, aki alkotó módon kapcsolódott be az expresszionizmus, a kubizmus és az absztrakt művészet stílusirányzataiba, s felépítette gazdag életművét.
Apja magyar, anyja szász volt. Miután faipari szakiskolát végzett Brassóban, Budapesten és Münchenben tanult, majd két évig főleg Párizsban tartózkodott. Fokozatosan eltávolodott a látvány-hű ábrázolástól.
1917. október 14-én Budapesten az ő munkáiból szervezték meg Kassák Lajos Ma c. folyóiratának első kiállítását, amely egyben első egyéni tárlata is, még ebben az évben 12 linómetszetét adta közre a Ma.
Az 1910-es és az 1920-as években igen aktív és termékeny volt, kiállított 1921-ben Paul Klee-vel, Archipenkóval és Marc Chagallal Berlinben a Der Sturm Galériájában. 1923-24-ben Rómában, Berlinben és Chicagóban is bemutatkozott.
1925-ben Párizsban volt egyéni kiállítása. 1928-ban részt vett a berlini absztrakt kiállításon. 1928-tól nyaranként gyakran a nagybányai művésztelepen dolgozott. 1931-ben fametszeteivel illusztrált formatant adott ki Kunstideologie címen. Művei sohasem váltak teljesen geometrikussá, de foglalkoztatta a geometrikus absztrakció.
Idős korában művészetszervezéssel foglalkozott, monumentális freskóterveket készített és szürrealisztikus, allegorikus kompozíciós képeket festett.
Íme, a rabszolgák felszabadításának „dicsőséges” sztorija - rövid lapszemle
Százötven évvel ezelőtt lett merénylet áldozata Abraham Lincoln. Bogár László szerint Abraham Lincoln mindent igyekezett megtenni a háborús konfliktus elkerüléséért, ám az ipari lobbi nyomása egyre határozottabban követelte a végső megoldást. Észak nagyipari oligarchiája a tömeges vasútépítések nyomán azonban olyan hatalmi pozíciókat szerzett, hogy a század közepére világossá vált: elkerülhetetlen a végső leszámolás.
Dél a szabad kereskedelemben volt érdekelt, mert mezőgazdasági áruinak döntő többségét exportálta, míg Észak a külső, főként brit konkurenciát távol tartó, protekcionista gazdaságstratégiát akart. Kellett a felszabadított rabszolgákból lett „szabad” bérrabszolgák olcsó, tömeges munkaereje, valamint a déli oligarchikus nagybirtokos osztály vagyona, mint az északi ipari felhalmozás alapja.
Nem nagyon lehetett kétséges, hogy Észak társadalom- és gazdaságszerveződési modellje győz. Az ár iszonyatosan nagyra sikeredett. Az iszonyú pusztulás egyúttal az Észak gigantikus nagyipari komplexumainak megszületését segítette.
A megszületőben lévő gépi nagyipar expanziójának semmihez sem hasonlítható lökést adott a háború, és mivel a szövetségi állam csak horribilis adósságok árán tudta finanszírozni a háborút, mindez egyúttal az Észak pénzhatalmi oligarchiájának megszületését is jelentette.
Ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a felszabadított rabszolgákból lett „szabad” bérrabszolgák reálbéreinek értéke elérje azt a szintet, amelyet annak idején rabszolgaellátmányként kaptak. Mindez akkor – 1916 körül – is csak azért következett be, mert az első világháború hadi konjunktúrája közepette jelentős reálbér-emelkedés ment végbe.
Arról már nem is beszélve, hogy a fekete bőrűeket Északon még annál is nagyobb megvetés és elutasítás övezte, mint Délen. Íme, a rabszolgák felszabadításának „dicsőséges” sztorija, ami egyben az amerikai birodalom születésének közvetlen előtörténete.
Magyar Hírlap
A legnagyobb székely - Orbán Balázs 125 éve halt meg
A legnagyobb székelyre - Orbán Balázsra emlékeztek szülőfalujában - Székelylengyelfalva - Székelyföld - Erdély
fotó Csedő Attila
Jaj annak, aki becsülni nem tudja azt, akit szeret
"Jaj annak, aki becsülni nem tudja azt, akit szeret."
Jókai Mór (1825-1904) - író
Ma a tányérjainkba több ételt teszünk
"Meggyőződésem, hogy túl van terhelve a mai ember,. A Kommunista időben volt egyfajta becsületes éhség mindenkiben, kevesebb holmink vol, kisebb volt a választék.
Ma a tányérjainkba több ételt teszünk, mint kellene. Mindenki nagyon-nagyon megterheli a hátizsákját szép, finom holmikkal, amikre nem erőst van szüksége, vagy vígan élne nélküle."
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Karádi Katalin dalát énekli Szalóki Ági - Hamvadó cigarettavég - Rövid HANGFELVÉTEL!
kattints a HANGFELVÉTELRE - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=F2OGSHwTp9I