A Szent Miklós-templom a község legfőbb nevezetessége a település központjában álló plébániatemplom. A toronyaljban kegyúri címeres sírkőtöredék látható az Aba nembeli Solymosi család címerével, 1411-es évszámmal. Az toronyban ugyancsak a Solymosi család zárókő formájú címere van másodlagosan beépítve. A templom egyhajós, gazdagon díszített barokk belsővel. Az Árpád-kori tornyot a törökök őrhelynek használták az eredeti templom többi részét lerombolták. A szentély zárófalán a nagyméretű oltárképen Szent Miklós püspök, a templom védőszentje látható papi kísérettel, gyermekek körében. Búcsúja december 6-án van.
„Az Orbán Viktorral együtt folytatott huszonöt éves parlamenti munkálkodásunkat, harcainkat is tekintve, egyre nagyobb elismeréssel és csodálattal figyelem, hogy valakinek olyan tartása és idegrendszere legyen, hogy kibírja mindazt, amit vele szemben elkövettek, illetve elkövetnek. Tiszteletet érdemel ezért a miniszterelnök családja is, amely ráadásul nem is választott közéleti pályát. Simicska Lajos a magyar közélet betegségének egyik tünete. Nem is igazán az az érdekes, miért mondta, amit mondott, illetve hogy erre mit lehet válaszolni. Inkább az, miként lehetséges, hogy negyedszázaddal a rendszerváltozás után magukat mérvadónak tartó ellenzékiek egyáltalán komolyan veszik ezt a megnyilvánulást, sőt, politikai akciókat építenek rá. Csak azért, hogy erkölcsileg diszkreditálják a kormányfőt” - mondta a Magyar Hírlapnak adott interjúban Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Hozzátette, valós tényanyag nélküli vádaskodásról van szó, amit ráadásul még dokumentumok is cáfolnak. „Amit Simicska tett, azt normális ember józan állapotában nem teszi. Láthatóan az „ott a haza, ahol a haszon” elvét vallja, vagyis addig támogat egy kormányt, amíg az személyes gazdasági érdekeit nem sérti” – hangoztatta Kövér László. PestiSrácok.hu-nak pedig a következőkről beszélt: Az a tény, hogy szigorúan államtitok minősítésű adatokkal dobálóznak egyesek, világos bizonyíték, hogy lenne még mit rendbe rakni a szolgálatoknál – mondta a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban Kövér László, az Országgyűlés elnöke, az első Orbán-kormány nemzetbiztonsági minisztere. A Fidesz veszprémi kudarcáról úgy vélekedett: túl nagy jelentőséget nem kell ennek tulajdonítani, de ténykérdés, hogy a párt első vonala leengedett. A Jobbikról kijelentette: az tele van zavaros fejű, múltú, lelkileg instabil emberekkel. Ennek ellenére a házelnök szerint a napnál is világosabb, hogy a szélsőséges párt országszerte összejátszik az MSZP-vel. “Veszprémben is úgy álltak a választáshoz, hogy a szocialisták is odaférjenek” – mondta. Kövér László szerint már a márciusi ifjak is a polgári Magyarország távoli céljáért küzdöttek, amiért még akkor is nagyon sokat kell majd harcolni, amikor ő maga is ősz öregember lesz. A házelnök annak is örülne, ha végre nem lenne a gyülekezési jog automatikus velejárója a belvárosi vadkempingezéshez való jog is. Itt olvashatja a teljes interjút: http://pestisracok.hu/kover-laszlo-fidesz-elso-vonala-leengedett/
Simicska Lajosnak ítélte meg az idei második Sánta Kutya díjat a Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervező Bizottság. A civil testület szóvivője, Czakó Gábor közleményében úgy fogalmazott: "az elismerést a legendásan gazdag magyar káromlás szókincs egy szóra egyszerűsítőjének ítéli, mint a rágalmazás nagydoktorának." A Sánta Kutya-díjat 1996 óta azok kapják, akik a bizottság szerint félrevezetik az országot. A díjat minden péntek 13-án ítélik oda. Idén eddig André Goodfriend, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének – azóta távozott – ideiglenes ügyvivője kapott Sánta Kutya-díjat. Korábban megkapta Jancsó Miklós filmrendező, a Lehet Más a Politika, Gyurcsány Ferenc, Medgyessy Péter Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Biszku Béla volt belügyminiszter, Gergényi Péter volt budapesti rendőrfőkapitány, Jancsó Miklós filmrendező és Demszky Gábor, és Heller Ágnes is. A Közgép vezére február elején előbb médiaháborúról beszélt, majd miután emiatt felmondott jobboldali médiabirodalmának vezetősége, gecinek nevezte Orbán Viktor miniszterelnököt. Múlt vasárnap pedig a Mandinernek adott interjújában azt mondta, hogy a kormányfő a katonaságnál jelentett róla a titkosszolgálatoknak. Utóbbi állításával kapcsolatban a PestiSrácok.hu-nak azt nyilatkozta Boross Péter volt miniszterelnök, belügyminiszter, hogy Simicska hazudik Orbán Viktor beszervezéséről. Boross még 1990-ben, a titkosszolgálatokat felügyelő miniszterként bekérette Orbán aktáját. – Olyan karton van, ami a figyeléséről, tervezett beszervezéséről szól és olyan nincs, amely szerint valaha is beszervezték volna. Orbán Viktor ugyanis az együttműködést megtagadta. Ez bizonyítható és itt a pont az ügyön – mondta Boross Péter. Hozzátette: “Simicska Lajos tettei mögött egy féktelen karakter lelhető fel, akivel lehet, hogy hiba volt barátkozni. Gyilkos szándékok vannak a háttérben és olyan tisztességtelenség, ami nem megbocsátható.”
A festményről mindössze 1936-ban történik említés Lehel Ferenc egy írásában. E szerint a mű 1919 után Magyarországon volt, de mivel nem akadt rá vevő, visszakerült Losoncra az akkori Csehszlovákiába, ahol a festő azt annak idején megalkotta. A kép ezt követően jó hat évtizedre eltűnt a kutatók szeme elől. 1999 júliusában, a Magyar Nemzeti Galériában működő Műtárgy Adatszolgálat nyári szünet előtti egyik utolsó munkanapján egy ügyfél mutatta be a jelzés nélküli festményt, melyet F 1550 számon adatszolgálatra átvettek. A beadó nem tudta, ki lehet a kép szerzője. A kép bizony nagyon is Csontváry alkotásaira emlékeztette a szakértőket. Jöttek a nyaralások, mindnyájan szabadságra mentek, ügyfél pedig időközben meg sem várva kutatások eredményét, hirtelen visszavitte a festményt. Az ezt követő, feltehetően többszöri tulajdonosváltásokkor került rá a képre Gulácsy Lajos szignója, s bizonyos, hogy a legutolsó tulajdonosát már rossz-szándékú kereskedők csapták be, mikor Gulácsyként adták el neki az ismeretlen festményt, valamikor a 2000-es évek elején. Igaz százmillióért kelt el az "ál-Gulácsy" kép, de ez az ár töredéke egy ilyen ritkaság számba menő Csontváry alkotásnak. A kép piszkos állapotban, de lényegében sérülésektől mentesen került elő. Olyan kompozíciót látunk, melyben a nagy Csontváry-művek számos jellemző megoldása már csírájában jelen van.
A nyugati civilizációhoz tartozó vagy magát oda soroló országban vezető politikus szájából az elmúlt hét évtizedben nem hangzott el buzdítás az etnikai kisebbség lefejezésére. Március 9-én ez a „rekord” is megszűnt: Avigdor Lieberman izraeli külügyminiszter arra szólított fel, hogy ragadjanak fejszét és vágják le az Izrael államhoz hűtlen arabok fejét. Ez több mint minden ötödik izraeli állampolgár lenyakazását jelenti, ugyanis egyetlen arab sincs, aki a megszálló, illetve a Gázai övezetet rendszeresen szétbombázó, azt totális blokád alatt tartó „demokratikus” zsidó államot támogatná. A hivatalosság szájából elhangzott, etnikai alapú tömeggyilkosságra felszólító kijelentés már aznap olvasható volt két izraeli angol nyelvű napilap honlapján is. Lieberman külügyminiszter, az Izrael a Hazánk nevű szélsőséges párt elnöke az izraeli arabokra térve szó szerint ezt mondta: „Azokkal, akik ellenünk vannak, nincs mit csinálni: fel kell ragadni egy fejszét és levágni a fejüket. Másként nem leszünk itt túlélők.” Ahmad Tibi, a Kneszet, az izraeli törvényhozás egyik legismertebb arab képviselője kijelentette, ha megvalósulna a Lieberman által sürgetett helyzet, akkor az az Iszlám Állam zsidó változatát eredményezné. Tibi képviselő a negyedik az arab pártokat tömörítő Közös Listán. A március 17-i izraeli választásokra utalva kijelentette: „A Közös Lista a rasszista és fasiszta fejeket csak demokratikus úton kívánja eltávolítani, és ezzel a lehető legtöbb helyet kívánja megszerezni a Kneszetben. Minél erősebbek vagyunk, annál gyengébb lesz a Zsidó Iszlám Állam.” A rasszizmusra, emberi jogok megsértésére vagy éppen Izrael politikájának mélyebben szántó bírálatára oly érzékeny Nyugat fülsiketítő csenddel őrizte a „titkot” az arabok lefejezésére felszólító külügyminiszteri felhívásról. Amelyet egy nap késéssel, nyilván halált megvető bátorsággal, az amerikai NBC televízió tört meg. További egy napot várt a Washington Post, ameddig nekidurálta magát: egészen tegnapig ez volt az egyetlen nagy országos amerikai lap, amely teljesítette hírközlői kötelességét. Természetesen messze nem akkora vehemenciával, mintha arról a képtelen eseményről kellett volna tudósítania, ha netán Mahmud Abbasz palesztin vezető tesz a Ciszjordániát évtizedek óta megszállva tartók nyakának elvágására buzdító felhívást. A globális hírügynökségek közül a hallgatást a Reuters március 11-én törte meg. Talán azért, mert az alaphír terebélyesedni kezdett: a Palesztin Hatóság közölte, Hágába viszi az ügyet. Abbéli zavarában, hogy az alaphír közlésével két napig várt, a brit hírügynökség történetében talán első ízben szándékosan hazudott: hétfő (március 9.) helyett egy körmönfont mondatban szerdát jelölte meg a kijelentés elhangzásának dátumaként. A hazai politikai világban is visszhangtalanul maradt a példátlan, népirtásra buzdító kijelentés. A magát ilyen ügyekben bátornak hirdető Jobbik is néma maradt. A médiában a hasonló jellegű kijelentéseknek megafont és meganagyságú teret adó balliberális, más esetekben az emberi jogok valódi vagy akár vélt megsértésére vércseként és érezhető élvezettel lecsapó balliberális médiában síri csönd uralkodott. Március 12-ig a két balliberális napilap, a Népszabadság és a Népszava sem „fedezte fel” az iszonyatos felhívást. Még kis hírben sem. Ugyanilyen némaságot mutattak a civilszervezetek is. Felhívtuk az Amnesty International budapesti szervezetének sajtósát, Rónay Juditot. Honlapjukon e címmel hirdetnek programokat: Gyűlölet nélküli világ, Mondj nemet a rasszizmusra és Szeretni emberi jog. Arra a kérdésre, hogy az izraeli külügyminiszter szájából elhangzott fejszés lenyakazásra miért nem reagálnak, a sajtós azt felelte, hogy politikusok véleményét nem kommentálják, és különben is, ők csak „rendszerszintű” ügyekben hallatják a hangjukat, márpedig a fejlevágásra felszólítás nem az. A magyar kormányt rendszeresen kioktató budapesti amerikai nagykövetség sajtóosztályának egyik alkalmazottja a Lieberman-ügyet egyetlen szóval sem kívánta kommentálni. A budapesti német nagykövetség sajtóattaséja, Claudia Walpuski arra a kérdésre, hogy ő vagy kormánya elítéli-e a lefejezésre felszólítást, vagy azt úgy értékelik, hogy Izrael léte a „szerencsétlen”, „a választási kampány hevében tett” kijelentés miatt még nagyobb veszélybe került, és netán Berlin ezért újabb hadi tengeralattjáró ingyenes leszállítását tervezi a közel-keleti atomhatalomnak, Walpuski asszony visszahívást ígért, amely elmaradt. A politikai és médiavilágban uralkodó félelem érthetetlen. A hír közlésével sem lapunk, sem a Magyar Nemzet munkatársait éppen úgy nem érte semmilyen bántódás – nem is szólva például nyakelmetszésről –, mint az NBC, a Washington Post vagy a Reuters munkatársait. Az arab világban hatalmas felháborodást kiváltó uszítást viszont a nyugati politikusoknak a világbéke érdekében is el kellett volna ítélniük. Éppen úgy, mint ahogyan teszik azt ennél jóval enyhébb esetekben. Nem is szólva az Iszlám Állam tényleges lefejezési gyakorlatáról, amelyet szerencsére egyetlen arab állam politikusa soha nem helyeselt. Senkinek nincs szüksége arra, hogy a Nyugat az arab világnak és másoknak újabb muníciót szolgáltasson képmutatásból és kettős mércéből. Ami, mint azt oly fájdalmasan és tragikusan megtapasztaltuk Európa nem egy országában, gyilkosságokhoz is vezethet. Izraelnek sem lehet az érdeke, hogy cinkos hallgatás kísérje Lieberman külügyminiszter felhívását népirtásra. Hiszen nem csak az arab világban lesznek olyanok, akik általánosítani fognak, főként azután, hogy Lieberman főnöke, Netanjahu izraeli miniszterelnök többször kijelentette, hogy minden zsidó nevében beszél. A Nyugat politikusainak és a médiának meg kell értenie, nem diktatúrában élünk, és az emberi értékek melletti egyetemes kiállást szerencsére még nem büntetik. Ha rettegünk ezen értékek univerzális védelmétől és különbséget teszünk az ezek elleni verbális merényletet elkövetők etnicitásától függően, magunk is bűnösök leszünk egy valódi véleménydiktatúra megvalósításában és a megtorlásra hivatkozó gyilkosságok bátorításában. Magyar Hírlap
"...sokszor a szavak hibásak csak. Az ember akar valami jót, s a szavak másképpen jönnek valamiképpen, és egészen más lesz belőle, mint amit az ember akart. A szavak csak úgy jönnek, az ember nem is gondol oda, csak kimondja őket. És készen van a baj." Wass Albert (1908-1998) - író, költő
Új könyv a piacon! Magyarország mai északi szomszédja, Szlovákia egyéb híján, a magyargyűlöletben találta meg (próbálja megtalálni) “identitását”. Az egyébként – a ruszinok mellet – minden tekintetben a magyarsághoz legközelebb álló nemzetiségből, a ” tót atyafiakból” próbál a szlovák hivatalos politika antidemokratikus, nacionalista eszközökkel, módszerekkel magyargyűlölő társadalmat létre hozni – rövid távon nem kevés “sikerrel”. Ez a kreált önigazolás - Szlovákia létének történelmi hagyományait helyettesíteni kívánó, hazugságokra, tények hamisítására építő, és a valóságot meghamisító ”stratégia” nem egyéb, mint önámítás, ezért tartósan nem is lehet eredményes. Az identitás ugyanis pozitív tartalmú fogalom, melynek alapja nem lehet egy olyan negatív érzés, mint a gyűlölet, mert gyűlölet-téglákból nem lehet szilárd várat építeni. Arról nem is beszélve, hogy két évtized alatt meg egyébként sem lehetne, még pozitív eszközökkel sem pótolni évezrednyi államiságot. Még akkor sem, ha a napokban megjelent a “Szlovákia története” című könyvecske – bővített kiadása. :D
Doug Bandow, a Cato Institute vezető külpolitikai szakértője a Forbes-ben írja: az Egyesült Államokban kétpárti konszenzus az állandó beavatkozás, nézeteltérés a részletek körül van. Egyetlen felelős politikus sem akarja azt állítani, hogy akár egyetlen probléma másutt ne tartozna Amerikára. Egyetlen, az amerikai kivételességben hívő hazafi se állítaná, hogy van valami, amit az USA kormányának nem kellene követelnie vagy rákényszerítenie a világ többi részére. Bármikor és bárhol keveredik valamibe Washington, a helyzet megromlik. A Balkánon az USA az etnikai tisztogatást etnikai tisztogatással váltotta fel, és precedenst teremtett az orosz beavatkozásra Grúziában és Ukrajnában. Szomáliában Amerika változatlan káoszt hagyott. Afganisztánban az USA 13 évet töltött azzal, hogy sikertelenül próbálja átalakítani a törzsi nemzetet. Irak megtámadása a nem létező tömegpusztító fegyverek elpusztítása céljából 4500 amerikai és 200 ezer iraki életébe került, tönkre tette az iraki társadalmat, elszabadította a radikális szenvedélyeket, amelyek most az Iszlám Államban öltöttek testet, és megerősítette Iránt. Líbia bombázása állandósított egy ezreket gyilkoló, alacsony technikájú polgárháborút, fegyvereket terjesztett szerte a régióban, elnyúló hatalmi harcot indított a mesterséges államban, és még egy otthont kínált fel az ISIL gyilkosoknak. Jemen amerika-barát kormányát megdöntötték, a kitartó USA-támogatás ellenére, amely az antiterrorista együttműködés összeomlásához, növekvő iráni befolyáshoz, és polgárháború felé süllyedéshez vezetett. Washington Iszlám Állam elleni új háborújának az egyetlen biztos eredménye a fokozott dzsihadista toborzás. Majdnem minden új intervenció kísérlet az előző USA-akciók teremtette problémák orvoslására, és minden katonai lépés valószínűleg majdnem garantáltan még nagyobb problémákat okoz. És a gyakorló külpolitikusok mégsem ismerik el szinte soha, hogy a dolgok nem mennek jól. Az USA külpolitikáját bolondok működtetik. Ezen csak az amerikai nép változtathat. transform.hu
Jan Mainka, a Budapester Zeitung és a The Budapest Times főszerkesztője szerint az Egyesült Államok világelső a különböző kormányok destabilizálásában, és megdöntésében, de a legnagyobb pancser, amikor arról van szó, hogy a romokból újra fenntarthatóan működő rendszereket hozzon létre. A közvetetten érintett országok kártalanításáról és a járulékos károk elkerüléséről ne is beszéljünk. Már egyre több EU-politikus látja be, hogy Oroszország és Ukrajna sikeres béketárgyalásainak először is az az alapfeltétele, hogy az amerikaiakat és abszolút eltérő érdekeiket sikerüljön minél távolabb tartani a tárgyalóasztaltól, vagyis európaiak között dolgozzák ki a konfliktus európai megoldását. Ebben egyébként Magyarország vezető szerepet játszana. Ahelyett, hogy a Nyugat most lenézően fintorogna Orbán Oroszországgal kapcsolatos reálpolitikája miatt, inkább elgondolkodhatna azon, hogyan lehetne Orbán és Putyin nyilvánvalóan jó kapcsolatát a béke folyamatának előmozdítására felhasználni. Magyarország részvétele a jövendő béketárgyalásokban fontos bizalomépítő intézkedésnek bizonyulhat. Budapester Zeitung
Deák András György, az MTA kutatója szerint a Nyugat annyiban félreismerte az oroszokat, hogy nem vették komolyan nyilatkozataikat. Az oroszok elmondták: ha rajtuk múlik, az ENSZ keretei között maradnak, de ha mások nem tartják be a szabályokat, úgy ők sem fogják. Ilyen szabálysértésként értelmezték, hogy az Egyesült Államok 2003-ban megszállta Irakot, hogy elősegítette a grúz változásokat és a 2004-es ukrán narancsos forradalmat. Miután pedig Koszovót a legtöbb nyugati állam elismerte, Oroszországban erősödött a meggyőződés, hogy az USA egyoldalúan átrajzolja az országhatárokat, és expanzív politikát folytat. Az orosz elnök erre reagálva két erős jelzést küldött. A 2007-es müncheni biztonságpolitikai konferencián Putyin burkoltan jelezte: ha a szabálysértés a norma, akkor ők is meg fogják sérteni azokat. Amikor pedig a 2008-as NATO-csúcstalálkozón Bushék belevetették a napirendbe a grúz és az ukrán NATO-csatlakozást, a találkozóra meghívott Putyin zárt ülésen elmondta: ha az ukránokat beleerőltetik a szövetségbe, akkor az ország akár szét is eshet. A 2004-es ukrán narancsos forradalom idején Putyin finomabb eszközökkel dolgozott. Bízott abban, hogy ezt a választást ugyan elbukta, de az ukrajnai nyugatos romantika lecsillapodik, az ukránok rájönnek, hogy senkinek sem kellenek, a nyugat nem finanszírozza az országot. Ez valamennyire be is igazolódott, ugyanis Juscsenko megbukott, és újra jött az oroszbarát Janukovics. Akkor jött a következő fordulat, amikor 2013 decemberében az oroszok a létező legjobb gazdasági ajánlatot - több mint 30 százalékos engedmény a gáz árából, és egy 15 milliárd dolláros hitelkeret - letették Ukrajnának, csak hogy az ne lépjen be az EU szabadkereskedelmi övezetébe és ezzel a nyugati érdekkörbe. Janukovics bukása után Putyin pedig így gondolkodhatott: „Nem kellett a legjobb ajánlatom. Újra megcsináljátok azt, amit 2004-ben. Hogyan állok így a választóim elé?” Az orosz elnök ezt követően félretolta a nyugattal való gazdasági kapcsolatokat. A prioritás az lett, hogy „Ukrajnát nem engedjük”. Putyin célja a konföderatív Ukrajna, olyan alkotmányos rendszerrel, amely garantálja, hogy nem lesz NATO-tag. Haszon Magazin