Barabás Miklós (1810-1898) festményeiből
A magyar biedermeier festészet legkiválóbb mestere.
Erdélyben, a háromszéki Kézdimárkosfalván született, szegény család sokadik gyermekeként. A nagyenyedi kollégiumban tanult és már fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni. Diákoskodása alatt tömérdek nélkülözésben volt része, de minden nyomorúságáról megfeledkezett, ha rajzolhatott, és rajzai kapcsán érték nagy sikerek, apróbb megélhetést is biztosítva.
Egyre inkább erősödött benne a művészet iránt érzett szeretete, s 1828-ban Kolozsvárra ment, ahol egy Gentiluomo nevű éppen ott tanító olasz festő lett a mestere, akitől megtanulta az olajfestés alapjait is, mert eladdig jobbára krétával rajzolt, vagy vízfestékkel dolgozott.
Még többet akart tudni, és ez a vágy hajtotta Bécsbe, ahol a Képzőművészeti Akadémiára is bejutván alaposan kiképezte magát rajzolásban és festésben.
1830-ban visszatért Kolozsvárra, ahol hosszabb időt töltött, mint ismert portréfestő. Kisselev tábornok pártfogása révén Bukarestbe került, ahol divatos arcképfestőként ért el sikereket, és munkáival már sok pénzt keresett. Így módjában állt régi vágyát megvalósítani, hogy Olaszországban folytassa tanulmányait.
1834-ben már a velencei képtárakban festett megrendelésekre. Idővel Bolognába, majd Firenzébe, Rómába ment, eljutott a napfényes Nápolyba is, és tapasztalatokkal gazdagon, feltöltekezve érkezett haza 1835-ben.
Első sikerét 1835-ben Pesten aratta, amikor bemutatta Veronese Európa elrablása című festményéről Velencében készített másolatát. Ettől kezdve ő lett az egyik legkeresettebb magyar arcképfestő, aki kizárólag művészetéből megélt. Évről-évre igen sok kiváló ember arcképét készítette el, egyebek közt báró Wesselényi Miklósét, Vörösmarty Mihályét, Petőfi Sándorét, gróf Széchenyi Istvánét, és Arany Jánosét. 1840-ben letelepedett Pest városában.
1877-ben ünnepelték meg zajos külsőségek közepette ötvenéves művészi jubileumát, ám ezt követően is még hosszú időn keresztül festett fiatalos buzgalommal, míg 1898. február 12-én a halál ki nem vette kezéből az ecsetet.
A hungarikumok sorába került az első teljes, magyar nyelvű Biblia - a Vizsolyi Biblia
1590. július 20-án fejeződött be a mai Borsod- Abaúj - Zemplén megyében fekvő Vizsolyban a 16. századi magyar nyelv páratlan dokumentumának, a Vizsolyi Bibliának a kinyomtatása. Vizsoly a mai napig nevezetes arról, hogy itt látott napvilágot nyomtatott formában az első teljes magyar nyelvű Biblia. A fordítást irányító gönci lelkipásztorról, Károli Gáspárról, Károli-Bibliának is nevezik.
Ez a könyv a legrégibb fennmaradt - és ma is használt- teljes szövegű, magyar nyelvre lefordított Szentírás.
A nyomtatás fáradtságos munkáját Vizsolyban a lengyel Mantskovits Bálint végezte. A fordítást és a nyomtatást szívügyének tekintette és bőkezű adománnyal segítette Rákóczi Zsigmond, a település ura, a későbbi erdélyi fejedelem.
A főúr ezzel a tettével megalapozta a Rákóczi család Biblia szeretetét és a magyar kultúra támogatásával későbbi generációk számára példaként szolgált.
Végül is csak eltűnik az országunkból Goodfriend - családi okokra hivatkozva távozik az amerikai ügyvivő
A diplomata távozásának sajtóértesülések szerint állítólag nincs köze ahhoz, hogy ő irányította az Egyesült Államok budapesti nagykövetségét az utóbbi időben a kitiltási botrány kirobbanásának idején, amely nagyon megterhelte a két állam kapcsolatait.
Korábban arról volt szó, hogy az új nagykövet munkába lépését követően is Budapesten marad “segíteni”, Colleen Bell munkáját. Goodfriend ennek ellenére most megbízatásának lejárta előtt távozik. A 444-nek az amerikai nagykövetség megerősítette, hogy Goodfriend családi okok miatt távozik posztjáról. Mit is mondhatnának egyebet.
A mocskos munkát elvégezte, mehet máshova képviselni a birodalom érdekeit, kevergetni azt a bizonyost, természetesen csak a korrupció elleni harc, és a demokrácia védelmének a jegyében.
Patrióta Európa Mozgalom
Bayer Zsolt: Párhuzamos világok
Élünk egymás mellett, de hiába.
Karinthy óta tudjuk ugyan, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, és ott illedelmesen megemelik egymásnak a kalapjukat, de a mi végtelenünk még nem érkezett meg.
A mi párhuzamos világaink mintha sohasem találkoznának.
Ha pedig meggörbítjük a teret, és arra várunk, hogy most majd végre mégis beköszön kalapot emelve a párhuzamos, csalatkoznunk kell. A párhuzamos helyett vagy egy Szanyi Tibor, vagy egy Szél Bernadett, vagy újabban egy Simicska Lajos köszön csak be abból az érthetetlen, másik világból.
Hallgatjuk például, évek óta, hogy minden rossz. Hogy a gazdaság bármelyik pillanatban összeomolhat. De nem omlott össze. A párhuzamos világ lakói összekuszálták a klasszikus dramaturgiát. Már 2010-ben behozták a színpadra a puskát, de azóta sem sütötték el. Ha pedig mégis, titokban, akkor többnyire tökön lőtték magukat. Mert hát nem lett bankcsőd, nem léptük túl az Európai Unió által meghatározott hiányt (amit csak az Orbán-kormány(ok) nem léphettek át, elődeik bármikor, bármennyivel).
Nem omlott össze a munkaerőpiac, a nyugdíjrendszer, az oktatás – nem omlott össze semmi sem, pedig a párhuzamos világ szomorkás, savanyú képű és savanyú szagú lakói erre készülnek hosszú-hosszú évek óta. Akkor derülnének fel, és akkor illatosítanák be magukat levendulás vízzel, ha végre valami összeomlana. De nem omlik, a fene egye meg. Sőt…
Itt van most az új OECD-jelentés. Ebben a következő megállapítások olvashatók: „Megállapítják, hogy tíz évre kitekintve hazánk a legjobban teljesítő országok között van, és a végrehajtott reformok itt járultak hozzá az egyik legnagyobb mértékben a növekedéshez. (…)
Az OECD szakértői szerint immár látszanak a kormány foglalkoztatáspolitikai intézkedéseinek eredményei. A munkabérre rakódó adóteher tekintetében pozitívan értékeli a jelentés, hogy 2013-ban a Munkahelyvédelmi Akció keretében a kormány egyes hátrányos helyzetű csoportok számára csökkentette a munkáltatói szociális hozzájárulás mértékét, valamint hogy a családi adókedvezmény kiterjesztésével nőtt az alacsony bérűek keresete.
Az oktatás területén jó példaként említik a hátrányos helyzetű általános és középiskolai tanulók támogatási programját. (…) A tanulmány aláhúzza, hogy a kormány folyamatosan hajtja végre és terjeszti ki a közszolgálati reformprogramjait, és ezáltal csökkennek az adminisztratív terhek. A gazdaság szabályozását tekintve Magyarország jobban teljesít az OECD átlagánál és az összes visegrádi országnál is.”
Aztán itt van a külpolitika. Merkel látogatása előtt hetekig stenkelték magukat az urak és a hölgyek, hogy akkor úgyis jön majd a kancellár asszony, és egy pórázon körbevezeti Orbánt a Parlament Vadásztermében.
Jött. Nem vezette körbe.
Mikor elment, a hölgyek és az urak még egy hétig azon rugóztak, hogy a közös sajtótájékoztatón látszott a feszültség a két politikus között, meg Orbán nem röhögészett, ami biztos jele annak, hogy Merkel alaposan megmosta a fejét négyszemközt. Aha.
Amúgy megnéztem a Merkel–Obama közös sajtótájékoztatót. Ajjaj!
A kancellár asszony nagyon megmoshatta Obama fejét, nézzék csak meg, mennyire nem heherészik az amerikai elnök!
Aztán azt hallgatjuk, hogy Orbán pária lesz az EU-ban, mert fogadja Putyint, és Putyinnal tisztességes, rendes, európai államférfi nem hajlandó találkozni. Ehhez képest Merkel kézen fogta a francia elnököt, Hollande-ot, és együtt kiutaztak Moszkvába, tárgyalni Putyinnal.
Nem fogadták, fenét! Elmentek hozzá. Biztosan velem van a hiba, de szerintem ez cáfolja a hazai párhuzamos valóság lakóinak állításait. Nem is beszélve aztán Sarkozy volt (és eljövendő?) francia elnökről, aki a minap e szavakat mondta egy interjúban: „Oroszországgal közös a kultúránk.
Az amerikaiak oroszokkal kapcsolatos érdekei nem ugyanazok, mint Európa érdekei Oroszországgal. (…) Nem akarjuk, hogy újjáéledjen a hidegháború Európa és Oroszország között. (…) A Krím félsziget Oroszországot választotta, és ezért nem tehetünk szemrehányást neki.” Hűha! Ebből még baj lesz… Sarkozy is szorulni fog! Még a végén a párhuzamos valóság lakói arra fogják kihegyezni a dolgot, hogy látszik rajta a magyar vérvonal…
Aztán itt vannak a civilszervezetek viselt dolgai. Ugye szintén évek óta hallgatjuk, hogy demokrata aztán nem firtatja, vizslatja, vegzálja a civileket. Ez ügyben maga az amerikai elnök is üzent nekünk, ide a végekre. És most mit hallok? Anthony Gardner, az EU-hoz akkreditált amerikai nagykövet nagyon felháborodott, amiért az amerikai-európai transzatlanti kereskedelmi egyezményt ellenző európai civilek „nem elég transzparensek”, és „nem lehet tudni, kik és milyen érdekek mentén pénzelik őket”.
Hogy mik nem vannak…
És most még itt van nekünk Simicska Lajos is. Van is egy új mondás: olyan józan, mint Lajos, egy nappal szánkózás előtt. Ráadásul Lajos – úgy hírlik – komolyan beleáll a sportba. Hamarosan hógolyózni indul, utána curling házi bajnokságon fogja sifitelni egy seprűvel a jeget. Csak nehogy kikezdje a máját a sok sport.
Csak nehogy mégis összefussanak a párhuzamosok a végtelenben.
Magyar Hírlap
A vár és a Nászpalota - Nagybiccse - Felvidék
Nagybiccse felső-magyarországi város, a Zsolnai kerület Nagybiccsei járásának székhelye. Kisbiccse, Legelővölgy, Rabó, Vágagyagos tartozik hozzá
A mai Nagybiccse területe a kora Árpád korban a nyitrai püspökség birtoka volt. Birtokként 1234-ben említik először terra Bycha alakban. A települést először 1250-ben IV. Béla adománylevelében említik "Byucha" néven.
1378-ban Domonkos nyitrai püspök oklevele említi először városként. 1392-ben említik először a Mindenszenteknek szentelt templomát. 1409-ben említik először Jakab nevű bíráját.
Egykori vízivárát 1454 előtt Szentmiklósi Pongrác építtette, majd 1571-ben Thurzó Ferenc nyitrai püspök négy saroktornyos reneszánsz várkastéllyá építtette át.
A 17. század elején utódai tovább építették és szépítették, palotája mellé Thurzó György egy külön nászpalotát is építtetett, ahol a lakodalmakat ülték. 1611-ben itt ítélte várfogságra Thurzó György a szadista őrültnek nyilvánított Báthori Erzsébetet. Később az Esterházyaké lett, akik elhanyagolták, de ebben az állapotában is figyelemre méltó.
Al-Duna - Kilépés a Vaskapun - Bánság - Délvidék - HD minőségű rövid VIDEÓ!
v
Árpád-kori templomaink - Ják - Dunántúl
A jáki templom az egykori jáki bencés apátság monumentális bazilikája a magyarországi román stílusú építészet kiemelkedő, szinte szimbolikus alkotása. A hazai középkori nemzetségi monostorok egyedülálló épségben fennmaradt képviselője, mely művészi gazdagságával, a táj képébe illeszkedő mesteri elhelyezésével hívja fel magára a figyelmet.
Stílusjegyei alapján 1220 körül alapíthatták, és 1256-ban szentelték fel, Szent György tiszteletére. Építése során több alkalommal is változtathattak a terveken, erről tanúskodnak a különféle szabálytalanságok. Történelme viharos: tűz, vihar és az oszmán hadsereg is megrongálta, többször helyre kellett állítani. Az utolsó nagy átépítés 1896 és 1904 közt zajlott, Schulek Frigyes tervei alapján.
Leghíresebb része a befelé mélyülő, többszörösen tagolt főbejárat, melyet normann motívumok díszítenek, fölötte a timpanonban Jézus látható angyalokkal és apostolokkal.
A templom főhomlokzatával szemben kis kápolna áll, a Szent Jakab-kápolna, ez volt Ják középkori temploma, mivel a kolostori templomnak nem volt szabad plébániaként is működnie.
Városháza - Szeged - Alföld
A város egyik szép jelképe a városháza körerkélyes tornya, melyet Babits Mihály költőnk találóan a “csipkéit kacéran hordó, kecses táncosnőhöz” hasonlította.
A városháza 1799-1800-ban, copf-neocopf stílusban épült fel. Az 1879-es nagy árvíz utáni, jelenlegi állapotát Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján 1883-ban érte el, akik a kor építészeti divatjának megfelelően szecessziós elemekkel gazdagították az épületet.
Bayer Zsolt: Tényleg? - Nélküled már nem lenne Fidesz - már 94 óta nem lenne - de amit most művelsz, az gyalázatos
„Totálissá válhat a médiaháború, ha a kormány valóban bevezeti az RTL-lel való békülés jegyében az ötszázalékos reklámadót – nyilatkozott a Népszavának Simicska Lajos, a jobboldal legjelentősebb médiatulajdonosa.”
Ez a mondat uralja most a média másik felét. És ez teljesen érthető. Van abban valami végtelenül perverz és borzongató, amikor Simicska Lajos a Népszavában üzen a kormánynak. És ezt ráadásul nem először teszi, emlékezzünk a Hír Tv egyik vezetőjének hosszú népszavás interjújára a közelmúltban.
Egy pillanatra tegyük félre ízlésbéli aggályainkat, és koncentráljunk a lényegre. A lényeg pedig mégis csak az volna, hogy Simicska Lajos megfenyegeti a kormányt, miszerint amennyiben ötszázaléknyi adót kell fizessen médiavállalkozásai után, akkor médiaháborút fog kirobbantani. Ezt pedig nehéz lenne másképpen értelmezni, minthogy az érdekeltségébe tartozó médiumok ezentúl az Orbán-kormány kíméletlen kritikusaivá fognak válni.
Jó. De hogyan?
Sok-sok embert ismerek azokból a lapokból, tévékből, rádiókból. S amióta villog előttem Simicska mondata, ők járnak az eszemben. Mert rendben, értem én, hogy a Magyar Nemzettől már eltávolították az emblematikus újságírókat (Ugró, Ludwig, Lőcsei Gabi, Kő), méghozzá méltatlan módon és méltatlan körülmények között.
Híreink szerint Villányi Károly és D. Horváth Gábor is fizetés nélküli szabadságon van, a kirúgás előszobájában. Rendben. De mi lesz a többiekkel, a maradókkal?
Csermely Péter barátom a jövő héttől felfedezi majd magában a baloldali liberális értékek engesztelhetetlen képviselőjét?
Gajdics Ottó barátom a jövő héten helyet cserél a Hír Tv-ben a Szakonyi Péterrel?
Lukács Csaba barátom ezentúl az erdélyi magyarok honosításának és bevándorlásának harcos ellenzője lesz?
A Célpont stábja rejtett kamerákkal fog a kormánypárti képviselők nyomába eredni, kíméletlenül feltárva esetleges szexuális eltévelyedéseiket?
Körmendy Zsuzsa eztán okos, visszafogott cikkekben fog értekezni Orbán alkalmatlanságáról és arról, hogy mégis csak Gyurcsány az igazi?
A Farkas Boglárka, Rabb Ferenc páros tárgyszerű hűvösséggel fogja beolvasni az RTL Klub-szerű esti híreket?
Császár Attila már hétfőn hosszú interjút fog készíteni az egyesült baloldal kretén veszprémi jelöltjével, Totálkész Zoltánnal arról, hogy csodálatos lenne, ha az állam kivonulna az elemi és a középfokú oktatásból, valamint az egészségügyből?
És mi lesz a Heti Válasszal?
Első körben beiratkoznak a HVG-hez egy gyorstalpalóra, hogy miképpen is kell nagyon gusztustalan, kormánygyalázó címlapokat készíteni?
Borókai Gábor Mészáros Tamás-féle, takonyszerű vezércikkeket fog írni a „jobboldal” antieurópaiságáról és demokráciaellenességéről?
Horkay Hörcher Ferencből ki fog bújni a Balavány György nevű galand?
Leigazoljátok Ugró Miki helyére Hont Andrást? Torkos Matild helyett eztán Papp Réka Kinga fog tényfeltárni?
Az idei füredi hal- és borfesztiválon Szily Lacika vezeti a műsort a Magyar Nemzet színpadon?
A Lánchíd rádió átveszi Bolgár Gyugyót a Klubtól? De legalább ismétli? És Csintalan Sándor ismét meg(vissza)tér az övéihez?
Nevezetteket ismerem. Azt gondolom, velük nehéz lesz mindezt végrehajtani. De még ha sikerülne is: ugyan vajon miféle eredménye lenne ennek? Vagy tényleg azt gondolja Simicska Lajos, hogy a Hír Tv elkötelezett nézői és eddigi drukkerei, a Magyar Nemzet olvasói fejében is végrehajtható ugyanez a fordulat?
Van egy titkom. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek: nem végrehajtható. Azért nem, kedves Lajos, mert a nézőitek és olvasóitok nem milliárdokért lettek a nézőitek és olvasóitok. Hanem csak úgy. Holmi meggyőződésből. Miképpen médiabirodalmad megmaradt munkatársai is meggyőződésből mondják és írják amit mondanak és amit írnak.
Ehhez képest lesz értelmezendő minden változás.
Te is tudod, én is tudom, kedves Lajos, hogy nélküled már nem lenne Fidesz. Már 94 óta nem lenne. De amit most művelsz, az gyalázatos.
Ha pedig az adó NEM fizetést azonosítod a sajtószabadság és a demokrácia meglétével, akkor végképp elment az eszed, kedves Lajos. Amúgy tényleg: mennyi pénz lenne elég neked? Csak úgy, hozzávetőlegesen? A következő Célpontban mesélhetnél erről is. Vagy legalább a Népszavában, ha már ilyen jóban vagytok.
(Miután megírtam ezt a cikket, a Hír TV, Magyar Nemzet és Lánchíd rádió vezetői egy emberként adták be fel-, illetve lemondásukat, méghozzá lelkiismereti okok miatt.
Nevezettek nagyobb része a barátom. Nem véletlenül. Le a kalappal, Uraim! Respect!)
Magyar Hírlap
Egészen csak az szabad, ki maga felett egészen uralkodik.
"Egészen csak az szabad, ki maga felett egészen uralkodik."
Eötvös József (1813-1871) - író, miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy-társaság elnöke