A pesti Vigadó nyugati főhomlokzatán hat hangszer-szobor látható

                                  A pesti Vigadó nyugati főhomlokzatán hat hangszer-szobor látható.

Lehet élni zene nélkül is

                                "Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (...) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken." Kodály Zoltán (1882-1967) - zeneszerző és népzenekutató

A zene lelki táplálék

                      "A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal." Kodály Zoltán (1882-1967) - zeneszerző és népzenekutató  

Bayer Zsolt: Vagyonka

Álláspont. Két éve Tihanyban keresgéltünk telket, és az egyik meg is tetszett. Olyannyira, hogy vissza-visszajártunk, nézegettük, terveztük rá a házat. Aztán egy ottani ember - csak úgy mellékesen – megkérdezte, tudjuk-e, ki lesz a szomszédunk. Nem tudtuk. - Hát a Bajnai! – mondta nem egészen őszinte lelkesedéssel. Mi pedig elképzeltük, ahogy reggelente, jó szomszédhoz illően átkönyökölünk a sövényen, és eldumcsizunk erről-arról. Nem vettük meg a tihanyi telket. De legalább megtudtuk, hogy Bajnainak Tihanyban van telke. És ez életbevágóan fontos tudás volt. De csak akkor és ott. Mert amúgy, valljuk meg, kit érdekel, hogy kinek hol van telke? És háza, festménye, endékás turmixgépe. Alig van perverzebb időtöltés, mint a más zsebében kotorászás. De a politikusok zsebében nagy kéjjel kotorászunk, és meg vagyunk győződve arról is közben, hogy valami fennkölt közfeladatot végzünk éppen. Hírlik, hogy az ellenzéki sajtónak kiadták a feladatot, koslasson a kormánypárti képviselők után, fényképezze óráikat, házaikat, autóikat, családtagjaik óráit meg hátizsákjait. A nyelv-meg köldökpírszingek feltérképezése és fényképezése a következő negyedév kiemelkedő feladata lesz Ezért olyan szép munka ez. Na és azért is, mert lehet vagyonbevallásokat olvasgatni. Az elmúlt hónapokban hatalmas energiákat kötött le a kormánypárti képviselők vagyonnyilatkozatainak beható elemzése. Nagy karriert futott be például Rogán Antal ilyesféle dokumentuma, gúny tárgya lett, hogy nem volt képes elsőre kitölteni helyesen, legalább háromszor módosított rajta. Ez ügyben Juhász Péter volt a legfőbb hangadó. Most viszont kiderült, hogy Juhász Péter nem volt képes elsőre kitölteni a vagyonnyilatkozatát. Tudják hányszor módosította? Háromszor! „A vagyonbevallás kitöltése keservesen nehéz munka. Juhász Péternek, az Együtt társelnökének például háromszor is beletört a bicskája. Első próbálkozásra még nem volt semmije, csak hatmillió forintos adóssága. Javított, másodjára kiderült, több cégben is érdekelt, harmadjára pedig azt is bevallotta az V. kerületi önkormányzati képviselő, hogy korábban három telket kihagyott a bevallásából. Aztán megmagyarázta: a kisharsányi legelőről »egyszerűen nem volt tudomásom«, mondván, a dédnagymamájától örökölte.” Így szól a híradás a Juhász vagyonbevallásáról. Ja. Ilyen ez. Az ember csak örököl a déditől, és nem tud róla. Meg benne van cégekben, de azok is kihullanak az emlékezet rostáján. Amikor vagyonnyilatkozatot tölt ki a dolgozó, valahogy mindig csak az adósság tolakszik a hipokampuszába. Azt hamar be is vallja, utána meg sajtótájékoztatót tart, hogy a másik képviselő nem írta be pontosan lakása méretét. És még tart a sajtótájékoztató, amikor a dédi elhaló hangon végrendelkezik. Így történt, tekintetes bíróság… Hát persze. De azért elmész te a büdös francba, Péter… És itt van a mi Gordon barátunk is. Gordon jóllakott napközis fejébe nagyon beleszeretett valaki a tengerentúlon, és el is határozta, csinál belőle magyar miniszterelnököt. Kitömték lével, beszálltak a kampányába, aztán Gordonból nem lett semmi se. És ezt semmi sem bizonyítja jobban, minthogy Gordon vagyonnyilatkozatában ez szerepel: „Foglalkozásából származó havi (bruttó) jövedelme: 0 Ft. A cég eredményétől függő osztalékot veszek fel.” Ez szép. Ám a tudósítás szerint „Bajnai a vagyonnyilatkozata gazdasági érdekeltségi részében az Ebitnél a tulajdoni érdekeltségét száz százalékban határozza meg, vagyis a vállalkozásból kivont jövedelem egészében őt illeti. Nem tüntette fel azonban e jövedelmek rendszerességét, sem nagyságát, vagyis azt, hogy mikor és mennyi osztalékot vett fel. Ebből az következhet, Bajnai vagyonnyilatkozata formailag hibás, azaz nem tehetett eleget a törvényi kötelességének.” De miért is tett volna? Meg aztán, Gordon barátunk nem lett miniszterelnök, de a bukás után minden hívét, munkatársát és szavazóját biztosította, hogy keményen fog küzdeni az elveiért, nem hagyja őket magukra, majd összecsomagolt, és külföldre távozott dolgozni. Most pont ennek a szarjankónak a vagyonnyilatkozata lenne hibátlan? Amúgy pedig a főszabály a következő: ha a rendszerváltás idején voltál jókor jó helyen, és KISZ-vezérként, MSZMP-funkciként hatalmas vagyont tudtál összelopni a közösből, ha az anyósod intézte a vissza nem térítendő százmillióidat, ha ingyen jutottál akkoriban belvárosi ingatlanhoz, amit aztán az állam fel is újított neked, és ha akkora pofátlan rohadék voltál, hogy a Fittelina káeftéddel újíttattad fel a zsidóktól elrabolt rózsadombi pecódat, és így még az áfát is visszaigényelted, akkor nincs semmi baj. Akkor úgy hívnak, hogy sikeres üzletember. Akkor te vagy a Gyurcsány Fletó meg a Bajnai Gordon. Akkor azt írsz a vagyonbevallásodba, amit akarsz. Minden ellenkező esetben viszont kéretik Vosztok, Pobjeda és Zarja karórát viselni és Velorexszel közlekedni. Mert jön a Juhász – és sajtótájékoztatót tart.     - See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/16078/Vagyonka#sthash.btaEYaYF.dpuf

Utas vagyok csak ebben a világban

                                "Utas vagyok csak ebben a világban, egészen magánosan vándorló utas, aki megnézhet mindent, amit látni módjában van, de semmit magával el nem vihet, semmit félre nem tehet, semmihez hozzá nem kötözheti magát, bármennyire is megszerette ezt, vagy amazt." Három találkozás a halállal - részlet Wass Albert (1908-1998) - író, költő

Hungarikumok - Gulyás, pörkölt, paprikás

Három közeli rokon, mégis milyen különbözőek. Alapanyagaik hasonlóak, elkészítésünk is majdnem azonos, mégis mindegyik más.De vajon tudjuk, hogy melyik hogyan készül, hogy melyik mit takar, s hogy mikor épp melyik kerül elénk? Mindhárom ételünk egyetlen tőről fakad, mégis jól meghatározható, hogy miben más a pörkölt, mitől egyedi a gulyás és mit és miért nevezünk paprikásnak. Az idő, a történelem és a korízlés formálta ételeink jól jellemzik a magyar konyha elmúlt 250-300 évét, azt, hogy hogyan változott, fejlődött, jött létre ez a ma már ízig-vérig nemzeti hármas. A gulyás – pásztorok, gulyások raguja – a mai napig az a hívószó, ami külföldiek számára a mi húsos, pirospaprikás, sűrű szafttal bíró ragunkat jelölni és egyben szimbolizálja az egész magyar gasztronómiát. Maga a kifejezés is ma magyar "gulyás" szóból ered: a gulyások étke. Persze ahány ház, annyi pörkölt, és manapság már kicsit másképp is állunk a pörkölt készítéséhez. Sokan olajban dinsztelik a hagymát, a paprikát óvatosan, a tűzről lehúzott serpenyőbe hintik, s a húst csak tálalás előtt sózzák. Arról nem beszélve, hogy a borjú helyett inkább marhából készülnek a pörköltek, és annak sem a vesepecsenyéjéből, hanem jó esetben az omlóssá puhuló lábszárából.

”Az USA már spájzban van!”

                      A globális gazdasági, pénzügyi, hadiipari lobbik fogságába került USA egyre kiszámíthatatlanabb politikájának következő áldozata immár Európa. Aki kételkedne ezen állítás tényszerűségében, és abban, hogy földrészünk egy újabb világégés szakadékának a szélére sodortatott felelőtlen dögkeselyűk zsákmányéhes geopolitikája  miatt, az nézzen Kelet-Európa térképére és mellékelt képünkre! ”Az USA már spájzban van!” A biztonságunk, a békénk került közvetlen veszélybe! Patrióta Európa Mozgalom

Dél-Bácska - A magyar Golgota síkja - Délvidék - HD minőségű rövid VIDEÓ!

                                kattints a VIDEÓRA és a képekre - érdemes! https://www.youtube.com/watch?v=wH6dKSIQH_k

Bayer Zsolt: Vigyázó szemeink

                    Vessük Görögországra, ahol a baloldal nem azzal van elfoglalva, hogy hova járjanak szükségre a „semleges neműek”. Pár hete még Párizsra vetettük, mert erre emlékeztettek bennünket Batsányink eredeti szándékától és jóhiszemű naivitásától teljesen függetlenül a Charlie Hebdo kapcsán. S addig meresztgetjük a szemünket, hogy már nem látunk semmit sem. Leginkább azt nem látjuk, hogy ha 1789 a Charlie Hebdóba torkollott, akkor nem volt semmi értelme. Azt pedig végképp nem szabad látnunk, hogy 1789 szükségszerűen torkollott a Charlie Hebdóba, vagyis szükségszerűen nem volt semmi értelme. És az sem vigasztaló, hogy Sartre szerint a véletlen az a szükségszerűség, amelynek feltétlenül be kell következnie. Apropó! Sartre… Ő az európai baloldal – ezen belül a kommunisták – egyik pápája. A megfellebbezhetetlen. Az orákulum. Ezért érdemes őt szóba hozni terrortámadások idején. Hiszen Sartre volt a terror legnagyobb hatású és tekintélyű apologétája a maga idejében. Az 1960-ban megjelent A dialektikus ész kritikája című művében fejti ki ebbéli nézeteit. „A terror a szabadság kulcsa” – véli Sartre, aki szerint a fegyveres erőszaknál nincs magasabb rendű emberi minőség. Az ember „maga is cselekvő része a történelemnek, olyannyira, hogy nem térhet ki az adott struktúrák lerombolása elől, hogy újabbakat hozzon létre helyettük, amelyek majd újra meghatározzák őt”. Ezt Foucault-val folytatott nyilvános vitája során fejti ki. De ez igazán semmi ahhoz képest, amit az 1972-es müncheni olimpia terrorba fojtása után kifejtett. A terror „szörnyű fegyver, de az elnyomott szegényeknek nincs más eszközük” – jelentette ki azt követően, hogy a Fekete szeptember nevű palesztin terrorszervezet megtámadta az olimpiai faluban az izraeli sportolók szállását és több embert meggyilkolt. S mivel Sartre annak idején helyeselte az algériai FLN terrorcselekményeit, mindjárt párhuzamot is vont az FLN és a Fekete szeptember között, mondván, azok a franciák, akik elfogadják az algériaiak terrorját, amellyel a szabadságukért küzdenek, el kell fogadják a palesztinok terrorját is. Aztán a mester 1974-ben még meglátogatta börtönében Andreas Baadert is, a Vörös Hadsereg Frakció terrorszervezet vezetőjét is, s bár Baader a látogatás után kijelenti, hogy „barátot vártam, de helyette egy bíró érkezett”, azért a látogatás puszta ténye mégis csak a támogatás, vagy legalábbis a megértés gesztusa volt. De ekkor már túl vagyunk ’68-on. Amelynek egyik csúcspontjaként a Le Monde-ban azt követelik a „lázadó diákok”, hogy ne legyen büntethető a kiskorúakkal folytatott szexuális viszony. A követelés aláírói között Daniel Cohn-Bendit mellett ott van Sartre is. De ez semmi ahhoz a tényhez képest, hogy a másik ikon, Sartre nagy vitapartnere, Foucault a hetvenes-nyolcvanas években élettársával, Daniel Defert-rel a San Franciscó-i homoszexuális szadomazochista szubkultúra boldog és vidám tagja volt. Nehéz szabadulni attól a rettegéstől, hogy ez az európai baloldal öröksége. És ebből nőtt ki mindaz, ami ma liberalizmusként határozza meg önmagát. S e kijelentések sommás és igazságtalan leegyszerűsítése ellenére nehéz megkerülni azt a kérdést, hogy ez a mai európai baloldal miképpen számol el ezzel a (Lukács Györggyel súlyosbított) sartre-i örökséggel. A terrorhoz, erőszakhoz fűződő viszonyával. És azzal, hogy mindaz, amit ők a szabadságról gondolnak, tíz- és százmilliók számára az élhetetlen életet jelenti. S hogy az általuk felvetett és halálosan komolyan vett problémák döntő többsége a társadalmak normális (szerintük ókonzervatív, meghaladott, őskövület) része számára egyszerűen nem létező probléma. S miképpen viszonyulnak ahhoz a tényhez, hogy a baloldal hosszú-hoszszú évtizedek óta most először és pont Görögországban tett fel fontos kérdéseket. Ugyanis „a nevetséges magyarországi sajtó átlátszó hazugságaira ügyet se vetve” (ebben TGM-nek igaza van!) bátran kijelenthetjük: azért, mert politikai elitjük hosszú éveken át összevissza hazudozott nekik, mert minden létező adatot meghamisítva kerültek be az euróövezetbe, mert nyakló nélkül kapták a pénzt (v.ö. „Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. […] Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai – amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni – segítették, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen.” Gyurcsány Ferenc, Őszöd). Szóval mindezért nem lehet elvárni a görögöktől, hogy lenyeljék a harmincszázalékos munkanélküliséget, jövedelmeik megkurtítását, nyugdíjuk elvesztését és mindazt, amivel az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap „szentháromsága” kecsegteti őket. Ezért érvényes a Sziriza összes kérdése. TGM-nek ebben is igaza van: „A Sziriza, bár kommunista csoportokból áll, nem hirdet és nem hajt végre kommunista forradalmat. Ilyen forradalom – békés forradalom se – nem lehetséges most (…) A proletariátus mint politikai szubjektum nem létezik többé; az Októberi Forradalom projektje gyalázatosan összeomlott.” TGM-nek egy dologban nincs igaza: hogy a marxizmus megoldást jelentene bármire is. De ahogy ő mondja, a Sziriza „számol az európai erőviszonyokkal, a nemzetközi baloldal gyöngeségével, ellenfelei gátlástalanságával, az ancien régime mindenkori ravaszságával és ügyességével. Ugyanakkor támadása a már lejáratott és egyre gyöngülő hiperkapitalista-neoliberális politikával szemben, egyértelmű kötelezettségvállalása a szociális állam (részben) visszaállítására és (részben) fölépítésére, az adósságdiktátummal való szembeszállás, a szolidaritás a világ szegényeivel (rabjai a földnek): mindez nemcsak a görög nép támogatását szerezheti meg neki, hanem egész Kelet- és Délkelet-Európáét, ahol végre megszűnhet a különféle jobboldalak versengése” . Ez a helyzet. Kíváncsian várjuk a fejleményeket, és örvendünk, hogy van egy hely, ahol a baloldal nem azzal van elfoglalva, hogy hova járjanak szükségre a „semleges neműek”. Mert az elmúlt évtizedekben ez volt az európai baloldal vigyázó szemeinek horizontja. Az európai jobboldal pedig (e sorok íróját is beleértve) a Csengetett, Mylord? világába vágyakozik, és úgy véli, ott még Mable vagy Henry is szívesen lenne. És az európai jobboldal ezt soha nem merné nyilvánosan beismerni. Így nézzük egymást – jóindulatú eufémizmussal kifejezve – idegenkedve. Görögországban pedig végre történik valami. Ami talán öt percig nem lesz hazugság. Tényleg: örüljetek! Reménykedjetek! Magyar Hírlap

Csomád hegység - Tündérkert utolsó vulkánja - Székelyföld - Erdély - HD minőségű VIDEÓ!