Magyar emlékek a nagyvilágban - Görgey Artúr-emléktábla - Prága - Csehország
“E házban lakott az 1848-49-es magyar szabadságharc kiemelkedő hadvezére. 1845-48 között neves vegyészként a Károly Egyetemen tevékenykedett" – ez olvasható csehül és magyarul Prága központjában, az Óvárosi térhez közeli Kozná utca 8. szám alatti ház homlokzatán, azon emléktáblán, amelyre Görgey Artúr (1818-1916) bronz portréja is felkerült.
A bronzból készült Görgey-portré Návay Sándor magyarországi szobrászművész alkotása.
A 2012 tavaszán elhelyezett gránit emléktábla azonban érdekes módon elsősorban nem a forradalmi fegyveres erők fővezérének, magyar hadügyminiszternek szól, hanem Görgey Artúrnak, az első modern magyar vegyésznek.
A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének prágai helyi szervezete azt tervezi, hogy a jövőben a március 15-ei ünnepségeket is itt bonyolítják majd le.
Bélai Tátra - A Szepesség mészkőbirodalma - Felvidék - HD minőségű rövid VIDEÓ!
kattints a VIDEÓRA! - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=MF6_zLoLUbg
Ebből a "szép új világból" a pápa sem kér - rövidke lapszemle
A pápa ostorozta a korrupciót, a konformizmust, a pazarlást, a környezetet érő fenyegetéseket és a család elleni „alattomos" támadásokat. A mai társadalomról úgy vélekedett, hogy az ember elcsúfította a természet szépségét, s szétrombolta emberi családunk egységét és szépségét is, olyan társadalmi struktúrákat teremtve, amelyek fenntartják a szegénységet, a tudatlanságot és a korrupciót.
Magyar Hírlap
Kétmillió embert irtottak ki iszonyatos brutalitással, és máig is ezt ünneplik párás szemekkel - rövidke lapszemle
Bogár László szerint Oswald Spengler (német filozófus, politikai író - 1880-1936) azt próbálja megértetni velünk, hogy a nyugati ember óriási lét-tévedésben van, amikor görcsösen igyekszik elhitetni magával, hogy van olyan, hogy „objektív” történelem. És a nyugati ember azért vált sorstalanná, mert elfordul Istentől. És alpári és brutális módon gúnyol ki, aláz meg mindenkit, aki még megpróbálna hinni benne. Szívszorító átélni, hogy miközben a sorstalanná vált nyugati ember most éppen a saját szabadságát ünnepelte Párizsban, nem gondolta végig hogy ahol ezt ünnepli, az Franciaország, ahol 1789 és 1794 között a szabadságra, testvériségre, és az egyetemes emberi szabadságjogokra hivatkozva több mint kétmillió embert irtottak ki iszonyatos brutalitással, és minden év július 14-én máig is ezt ünneplik párás szemekkel.
A másik, hogy most is éppen olyan módon ünnepli hatalmas pátosszal, egyetlen és egyetemes igazsága biztos tudatában a szólás és a sajtó szabadságát, hogy közben éppen a legbrutálisabb véleményterrort alkalmazza mindazokkal szemben, akik nem az ő „egyetlen egyetemes és örök világát”, és annak doktrínáit hirdetik buzgón.
Magyar Hírlap
Az európai ember meg van győződve felsőbbrendűségéről - rövid lapszemle
Csejtei Dezső ( filozófiatörténész) szerint az európai és amerikai ember s kiváltképp a jelenlegi Európai Unió és az USA szeret olyan szerepben tetszelegni, hogy ő az egyetemes értékek legfőbb hordozója, letéteményese és jogos védelmezője.
Közben az európai embernek többnyire meg sem fordul a fejében, mi lenne akkor, ha egy másik távoli kultúra képviselői a maguk felsőbbrendűségének tudatában miközöttünk kezdenének terjeszteni olyan értékeket, s őrködnének azok betartása felett, amelyek szerintük úgyszintén egyetemességre tarthatnának igényt: ilyenek mondjuk az alázat, az engedelmesség, az idősek feltétlen tisztelete, az élő és élettelen világ szeretete és főhajtás az ősök és az istenek előtt.
Az „egyetemes emberiség” csillogó sztaniolpapírjába foglalt tartalom pontosan annyit ér, amennyit ebből a globalizáció megvalósít. S ez nem sok derűre ad okot. Hiszen ebben az esetben már nem eszményi értékekről van szó, hanem egy olyan életvitel, szemléletmód és brutális érdekérvényesítési gyakorlatról, amelyet az európai ember próbál rákényszeríteni a földgolyó fennmaradó hányadára.
A legfelfoghatatlanabb paradoxonok egyike, hogy az európai ember egyetlen lélegzetvétellel hirdeti a globalizációt, valamint a multikulturalizmust. A gazdaság és a politika területén nincs pardon, ott a globalizmus törvényeit érvényesíti, viszont a „másság” iránti hódolat jeleként – a ruházkodás és a gasztronómia területén tág teret enged a multikulturalitásnak.
Magyar Nemzet
És ez vonatkozzék minden közszereplőre is - kormánypártira, ellenzékire!
„Őszintén mondom nektek, rosszul érzem magam, amikor látom, hogy egy papnak vagy egy szerzetesnőnek a legújabb típusú autója van.
Ez nem lehetséges!
Úgy gondolom, hogy az autó szükséges, mert annyit kell dolgozni, innen-oda menni, de elégedjetek meg egy szerényebb autóval!
Ha az a szebb autó tetszik neked, akkor gondolj arra, hogy hány gyermek hal éhen. Csak arra!”
Ferenc pápa
Műcsarnok - Hősök tere - Budapest
A Műcsarnok Budapest legnagyobb kiállítóterme, mely a Hősök terén található a Szépművészeti Múzeummal szemközt. Leginkább a kortárs művészetek kiállításainak ad helyet.
1895-96-ra, a honfoglalás 1000 éves évfordulójának ünnepségeire készült el, Schickedanz Albert (1846-1915) műépítész tervei szerint Herzog Fülöp Ferenc (1860-1925) közreműködésével.
Az épület bazilikális alaprajzú. Eklektikus, neoklasszicista stílusú, főhomlokzatán erősen kiugró hatoszlopos portikusszal, amelyet timpanon zár le. Az orommezőben 1941-től Haranghy Jenő Szent István a művészetek pártfogója című. mozaikja látható. A hosszában nyújtott, nyerstégla borítású épületet színes kerámiafríz futja körül. Deák-Ébner Lajos freskóval díszítette az épületet.
1989. június 16-án a Műcsarnok lépcsőjén történt Nagy Imre és mártírtársai újratemetés előtti felravatalozása. A műemléképületet 1991-1994 között rekonstruálták. A Műcsarnok termeiben hazai és külföldi képzőművészek reprezentatív alkotásait mutatják be.
Kárpátaljai magyar lányért rajong Európa keleti fele
Másfél éve robbant be az ukrán és orosz popszakmába a kisdobronyi születésű Herceg Erika, akit egy tehetségkutató műsorban a tévénézők szavaztak be a VIA Gra újjászerveződő csapatába.
2000-ben egy grúz producer, Konsztantyin Meladze létrehozta a VIA Gra nevű formációt. A zenekar különlegessége abban rejlik, hogy bizonyos időközönként kicserélik a tagokat, akiket egy, a magyar tehetségkutatókhoz nagyon hasonlító műsorban választanak ki. Így került be 2013-ban a VIA Grába Herceg Erika.
A 26 éves lány a magyar–ukrán határhoz közel fekvő Kisdobronyban született. A szomszéd településen található református líceumban végezte tanulmányait, ahol kimagasló tanulmányi eredményei mellett énekhangjával is kitűnt kortársai közül. 2005-ben népdal kategóriában első helyezést ért el a IX. Kárpátaljai Magyar Dalversenyen. Az érettségit követően felvételt nyert a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára, közben a család nehéz anyagi helyzete miatt pincérként dolgozott.
2009-ben változtatott életmódján, nyolc hónap alatt harminc kilogrammot fogyott, így már szerepet kapott kisebb fehérnemű- és ékszerreklámokban. Az ukránul és oroszul alig beszélő lány 2011-ben költözött Kijevbe. Ezt követően új szólistákat kerestek a VIA Gra nevű együttesbe. A lány benevezett a tehetségkutatóba.
Magyar akcentusa a teljes műsorban végigkísérte, az egyik adásban anyanyelvén is énekelt. 2013 októberében négy ország nézői (Ukrajna, Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán) a kárpátaljai lánnyal felálló új – Herceg Erika, Misa Romanova, Anasztaszija Kozsevnyikova – hármasnak szavaztak bizalmat.
Dalaikkal fokozatosan egyre feljebb jutnak a kelet-európai slágerlistákon, a Peremirije (fegyverszünet) című számukért tavaly novemberben megkapták Az Év Dala 2014 díjat. A legnagyobb videómegosztó portálon már több mint tizennégymillióan látták a klipet.
mno
Alsó - Ipoly mente - 1. - Ipolyságtól - Tésáig - Felvidék, Északi-középhegység- HD minőségű VIDEÓ!
Ismerjük meg Kárpát-hazánkat!
Nézzük meg ezt a rövidfilmet is - ismerjük meg gyökereinket!
Osszuk meg ezt az anyagot is, hogy sokakhoz eljuthasson!
kattints a VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=Yat3w9Mkf9Y
Lovas István: Újra a libe torz tükrében
Egy kis iróniával szemlélve valóban humorosra sikeredett csütörtökön az EU-ban az a két és fél órás meghallgatás Egy kis iróniával szemlélve valóban humorosra sikeredett csütörtökön az EU-ban az a két és fél órás meghallgatás, amelyen, ki tudja hányadszorra, ismét az emberi jogok magyarországi helyzetéről tárgyalt a LIBE, az Európai Parlament (EP) állampolgári jogokkal, valamint bel- és igazságügyi kérdésekkel foglalkozó szakbizottsága. Miután eleve megvonták a Néppárt jogát, hogy az is megnevezhessen egy felszólalót, testületileg vonultak ki e jogokra és szabályokra oly kényes bizottság üléséről. Ahol azután mindenki akkorát hazudott, amekkorát akart. Főként az ellenoldali magyarországiak, akik, ellentétben a többi huszonhét tagállam delegációjával, kényeztető wellnessfürdőben érzik magukat, ha a saját hazájukba hatalmasakat rúghatnak, főként akkor, ha a rúgás hangoztatott indítóoka nem igaz. A Soros budoárjából kinövő Atlatszo.hu főszerkesztő-helyettese, Mong Attila azt állította, nálunk „puha cenzúra” működik (értsd: nincs rá adat), és hogy a főként az RTL Klubot terhelő reklámadót is a nyomásgyakorlás eszközeként vetették be. Aki alaposabban elemzi a balliberális magyar sajtót — márpedig ez a külföldi sajtó fő és szinte kizárólagos forrása, különösen, ha a sajtószabadságunkról van szó —, megállapíthatja, páratlanul áll a világon azzal, hogy egyazon mondaton belül tett kijelentéseivel zavartalanul cáfolja önmagát. Az egy-két napon belül megjelenő, egymást kizáró „tényeket” vagy „érveket” rendre attól függően vetik be, hogy melyik politikai oldalról tesznek említést. Egy sajtójában elnyomott országban — Kazahsztán, Üzbegisztán és egyéb, hozzánk hasonlított országok médiáját tekintve — vajon elképzelhető-e, hogy ott egy negyed évszázad alatt csupán egyetlen cikket tiltanak be? Ugye, nem? Kivéve nálunk. Az Index.hu nevű, hatalmas olvasottságú balliberális hírportál január 15-én ezzel a fő cikkel jelentkezett: „Itt van az első cikk, amit Magyarországon betiltottak”. Így kezdődik: „Elrendelte a Kuruc.info holokauszttagadó cikkének törlését a bíróság…” Vagyis nálunk csak jogi eljárás érhette el egy cikk törlését. És nem a kormány. Nurszultán Nazarbajevéknél kissé más a helyzet. A LIBE csütörtöki tárgyalásán ismét elhangzott a vád, hogy az új reklámadó az ellenzéki sajtót még inkább kordába szorította. De ennek ellenkezője az igaz. Ezért nem meri leírni a tényeket a magyar sajtó helyzetét folyamatosan a szerkesztők elvárásának megfelelően meghamisító külföldi rabszolgamédia. Az új reklámadó bevezetése után az ellenzéki hangok — amelyek messze túlsúlyban vannak — még erősebbek lettek. Az előtte apolitikus RTL Klub ráállt az intenzív, kormányt támadó politizálásra. Vagyis nőtt a sajtószabadság. A kormány „saját médiája” sínylette meg legjobban az új helyzetet: több mint egy tucat újságírót menesztettek a Magyar Nemzettől, műsorokat vágtak vissza a Hír Tv-nél, de ezekről pisszenni nem engedik a külföldi médiát, hiszen akkor éppen az ellenkezője bizonyosodna be, mint amiről éveken át hazudtak. És miként lehet mutatósan eladni a magyarországi sajtószabadság további romlása kategóriában azt a tényt, hogy a közszolgálat önálló hírcsatornát indít? Hát nem úgy tudták Nyugaton a Le Monde, a Frankfurter Allgemeine Zeitung és társai olvasói, hogy itt csak kormánypropaganda áramlik a képernyőről? Akkor viszont miért kellene félni attól, hogy jön plusz még egy, ugyanazon kormánypropagandát sugárzó adó? A Népszabadság január 16-i számának szalagcíme ezt ordította: „Elbúcsúzhat a támogatástól a jobboldali sajtóbirodalom.” Ugyanennek a számnak a vezércikke így kezdődik: „Az RTL Klub után a Hír Tv és társai is beszállnak a hírversenybe…” A jobboldali sajtó kormányzati támogatását immár öt éve naponta támadó és sokalló külföldi sajtó nálunk lebzselő fullajtárjai sem „vették észre” az alapvető fordulatot. A balliberális sajtó leghazugabb állításaival szemben a jobboldali média kissé bénultan áll. Nemigen készített számszerű kimutatást arról, hogy mennyien nézik például az RTL Klubot, az ATV-t, a Hír24-et összesen, szemben az egyébként szintén a balliberális sajtóban más esetekben „nézőszámilag” lesajnált MTV-vel, a Hír Tv-vel és az Echo Tv-vel összevetve. Ugyanez vagy még nagyobb ellenzéki erőfölény van az internetes és a nyomtatott sajtó világában. HVG, Figyelő, 168 Óra, Világgazdaság, Népszabadság, Népszava, valamint a balliberális életérzést közvetítő női és divatlapok. A felsorolás vég nélkül folytatható. És hogy nálunk szigorodna az egyébként nem létező cenzúra? „A magyarok mintha minden percben azt várnák, mikor zúdul a nyakukba egy újabb vödör szar”: a Hir24.hu portáljának csütörtök este ez volt a vezető anyaga. Képzeljük el ezt a megfogalmazást bármely más országban. Így az Egyesült Államokban, ahol a médiahatóság azonnal súlyos büntetést szabna ki az amerikaiak nyakát a fekáliával összehozó orgánumra. Nálunk a médiahatóság ezzel szemben az MTV kormánypárti Híradója ellen indított eljárást, amiért annak műsorvezetője egy hírhez kommentárt fűzött. Míg az MTI — amely rendszeresen nem akar észrevenni a balliberális oldalnak kínos külföldi híreket — nyugodtan kommentálhat, hiszen az nem tartozik a médiahatóság felügyelete alá. Mint tette ezt január 12-én, amikor a lap pekingi tudósítója az angol nyelvű kínai Global Timest „Az elsősorban nacionalista hangvételű publicisztikáiról ismert napilap”-ként minősítette, „szokatlannak” nevezve a szerkesztőség gesztusát, hogy együttérzését fejezte ki a Párizsban lelőtt újságírókkal. Franciaországban — ahol minden van, csak sajtószabadság nincs — január 22-én derült ki, hogy már egy hete letartóztatásban van egy tizenhat éves fiú, aki nem Mohameden, hanem a Charlie Hebdo hetilapon élcelődött. Miközben a köztársaság sajtója egy nyikkanással nem mert kiállni a fiú szólásszabadsága mellett. Nálunk az ellenzéki sajtó a Paradicsomban él. A médiahatóság nemhogy a legdurvább, gyilkosságra, sőt tömegmészárlásra felhívó szövegeit nem „veszi észre” a — mint tudjuk — „betiltott” Klubrádiónak, de a „világhírű adó” az adófizetők pénzén, ingyen sugározhatja műsorát, miközben e hatóság súlyos milliókkal is támogatja egyebek között olyan programjait, amelyekben visszatérő téma a hazai sajtószabadság hiánya. Kazahsztán? Dehogy! Sajtóparadicsom a médiában túlsúlyos ellenzéki médiának. Lovas István – 2015.01.24. 02:28 – Magyar Hírlap