Bendegúz: - Én mindig is jó szándékú gyerek voltam, csak mire a szándékom végére értem rossz lett. Csámpás Rozi: - Na most aztán azt mondom, hogy kotródj innen, mert úgy taknyán tenyeröllek, hogy elered az orrod vére.
November 16-án itt „Elhallgatott hírek” néven sorozatot indítottam azért, hogy a hazai média hallgatását vagy várható hallgatását áttörjem egyes témákban. Általában két napot várok arra, hogy egy hír megjelenjen nálunk, ami messze több annál, mint ami indokolt lenne a közléshez. 1. Manuel Valls a francia, szocialista miniszterelnök december 10-én reformokat jelentett be, amelyekkel növelni akarják a gazdaság erejét és küzdeni akarnak a munkanélküliség ellen. A terv egyik eleme, hogy bővíteni kívánják a vasárnapokon nyitva tartó üzletek számát. Párizsban a hír hallatára azonnal ezrek tüntettek. „Azt akarjuk, hogy több millió kínai turista csak azért menjen el tőlünk Londonba, hogy ott vasárnap is vásárolhassanak?” – kérdezte Valls. A francia Szocialista Párt is tiltakozott a vasárnapi zárvatartási szigor lazítása ellen. (Forrás: valamennyi francia médium.) (A francia kormány és az elnök szocialista.) 2. Malajziában bekérették a külügyminisztériumba Joseph Y. Yun ottani amerikai nagykövet, amiért az beavatkozott az ország belügyeibe. Yun bírálta, hogy az ország (a brit gyarmatosítóktól örökölt), 1948-as, zendülés és lázítás szítását büntető törvénye megtartását bírálta. Datuk Anifah Aman malajziai külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a szóban forgó törvény nem akadályozza az országban uralkodó demokráciát. Éppen ellenkezőleg, az elejét veszi, hogy pártok vallási vagy faji feszültséget keltsenek, amelyek a békét és stabilitást veszélyeztetik. A hír a vezető angol nyelvű malajziai lapban, a New Straits Times-ban olvasható itt: http://www.nst.com.my/node/61476 Megjegyzés: minden bizonnyal központi amerikai kormánydöntés, hogy az USA mind több országban utasítja közvetlen beavatkozásra helyi diplomatáit. Már nem csak nálunk teszi ezt az amerikai ügyvivő, de tette a napokban Pozsonyban is. Most meg Malajziában. 3. Oroszország elengedi Üzbegisztánnak Moszkvával szembeni adóssága több, mint 97 %-át, jelenti az orosz RiaNovosti német nyelvű portálja. A bejelentést a szerdán Taskentbe, az üzbég fővárosba látogató Vlagyimír Putyin orosz elnök tette. Megjegyzés: akkor még sincs oly rossz anyagi helyzetben Oroszország? 4. Taskentből Putyin másfél napos látogatásra érkezett Indiába. Hogy a hazai sajtóban maga az esemény csupán egy-két helyen jelent meg néhány mondattal, „érthető”, hiszen a világ legnagyobb területű országának vezetője látogatott csúcstalálkozóra a világ legnépesebb országának vezetőjéhez. A két elnök hatalmas összegű megállapodások sorát kötötte elsősorban az atomerőmű építés és más energiaprojektek terén. Amiről sajtónk a témában lemaradt az egyebek között az, hogy egyrészt Narendra Modi India miniszterelnöke kijelentette, Oroszország marad India legnagyobb „védelmi partnere” (fegyverimportőre), másrészt leszögezte, India nem hajlandó csatlakozni az Oroszország elleni szankciókhoz. (Forrás: Reuters több jelentése, melyek egyike arról is szól, hogy a két ország a gyémántcsiszolás és gyémántellátás terén kötött szintén nagy összegű szerződést.) 5. Az ír parlament sürgeti az ír kormányt, hogy ismerje el Palesztina államiságát. A Sinn Fein párt vezetője, Gerry Adams – akit az izraeli hatóságok nem engedtek be a múlt héten az országba, mert a Gázai övezetet akarta felkeresni -, kijelentette, hogy a törvényhozásban elfogadott határozati javaslat reményt keltő. Forrás: http://gulfnews.com/…/irish-parliament-backs-palestine-reco… 6. Az Izraelt háborús és egyéb bűntettei miatt bojkottal, tőkekivonással és szankciókkal sújtani kívánó „BDS” (Boycott, Divestment and Sanctions) mozgalom újabb hatalmas sikert ért el. Az első eset, hogy egy amerikai szakszervezet egyik egysége a BDS mellett szavazott. az UAW (Amerikai Autómunkások Szakszervezete) Local 2865 nevű egysége, amely a kaliforniai egyetemi rendszer (University of California) tanári, adminisztratív és diák dolgozóit védi, 1411 szavazattal 749 ellenében döntött így. Akiket részletesebben érdekel a téma, látogassanak az Electronicintifada.net-re, ahol az egyik vezető anyag. Akiket pedig az érdekel, hogy a döntés miért „antiszemita”, és hogy az miért törvényellenes, valamint hogy azt – e forrás szerint – „megfélemlítéssel” érték el, keresse fel az Algemeiner.com nevű portált, ahol szintén ez az egyik vezető téma. Lovas István
„Ismét háború Európában? De ne a mi nevünkben!” címmel hatvan német közéleti személyiség felhívását közölte december 6-án teljes terjedelmében az orosz Russland.ru hírportálja német nyelvű kiadása. Az aláírók között szerepel Roman Herzog volt államelnök, Klaus von Dohnanyi, Hamburg első polgármestere, Lothar de Maziere volt miniszterelnök, Wim Wenders filmrendező, Gerhard Schröder volt kancellár, Klaus Maria Brandauer szinész-rendező és sokan mások. A német sajtót – amelyről Udo Ulfkotte, a Frankfurter Allgemeine Zeitung korábbi munkatársának leleplező könyve óta (magyar kiadás is hamarosan megjelenik) tudjuk, hogy e sajtó kik érdekeit képviselik (nem a német népét) – villámcsapásként érte a békefelhívás. Először csupán kivonatok jelentek meg e sajtóban a felhívásból, majd ideges és hosszú ellencikkek. Hogy ezek békét akarnak? Hát nem szörnyű és visszataszító? A napokban azután már volt olyan bátor német lap is, amely megjelentette a felhívás teljes szövegét. Azt aláírói, szándékuk szerint, a német és orosz médián keresztül címezték politikusokhoz és a média képviselőihez azért, hogy tiltakozzanak, amiért a mesterségesen gerjesztett ukrán konfliktus katasztrófához, háborúhoz vezethet. Az a tény, hogy magyarul minderről nem igen olvashattunk, csupán a véletlen műve. A felhívás első mondata úgy hangzik: „Senki nem akar háborút”. Ha az én feladatom lenne e jeles személyiségek felhívásának bírálata, csak és kizárólag ezt a felütést bírálnám, hiszen magának a felhívásnak a kibocsájtása is azt jelenti, bizony vannak, akik akarnak háborút. Akik elsősorban Amerika keleti partjának két nagyvárosában, Washingtonban és New Yorkban élnek, imádják a háborút, a fegyvereladást és általában neokonzervatív hitvallásúak. Miután sikeres és véres puccsal már eltávolították az ukrán kormányt, most megtennék a következő lépést. Háborút indítanának Oroszország ellen . Szankciókkal paprikázva a feszültséget, és Ulfkottétól ismert módon a nép pszichéjének megdolgozásával az uralmak alatt álló sajtón keresztül. Ennek veszélyét ismerte fel a felhívás, amely hangsúlyozza: „Németországnak különösen nagy a felelőssége a béke megőrzésében”. És ehhez meg kell békélni Oroszországgal. Amellyel párbeszédet kell folytatni. Jelentésük azzal zárul, hogy az Ukrajna-konfliktussal Európa letért a béke és demokrácia útjáról, amelyet 1990-ben választott, a hidegháború elmúltával. A legborzalmasabb, a háborús útra térés jelei szaporodnak. Az Oroszország Hangja rádióadó magyar nyelvű portálján olvashatjuk: „Az USA nem tartja kizártnak, hogy katonai nyomást fog gyakorolni Oroszországra”. A Wall Street Journal neokon véleményrovata szinte naponta háborúra uszít Oroszország ellen. Miközben a hadiiparosok a kezüket dörzsölve olvassák e cikkeket. A kubai rakétaválság óta ennél rosszabb és fenyegetőbb híreket nem igen olvastunk. Most is két atomhatalom áll egymással szemben. Az egyik atomhatalmat akkor is és ma is az Egyesült Államoknak nevezték. A másikat akkor a Szovjetuniónak. Akkor az Egyesült Államoknak volt igaza és a szabadságszerető emberek a világon őt támogatták. Ma az USA Oroszországot fenyegeti. A világ békeszerető népei messze nagy többségben nem az utóbbit, hanem az előbbit tartják a világbéke első számú veszélyeztetőjének. A nyugati sajtó- és véleményformálás urai erről még közvélemény kutatást sem tűrnek, amióta az Eurobarometer óvatlan botlása után jó néhány éve az általa nyilvánosságra hozott kutatási eredményekből kiderült, hogy mi az igazság. Az európai népek nagy többsége szerint a világbékét két ország fenyegeti a legjobban: az USA és Izrael. Az emberkínzásban is a demokrácia sajátos útját mutató Egyesült Államok mind leplezetlenebbül nehezedik rá az Európai Unióra és más szövetségeseire sötét és veszélyes céljai elérésére. Az sem baj, ha Ukrajna miniszterei közül három „importált”, azaz nem ukrán állampolgárságú lett. És az sem baj, ha az orosz földgázra utalt kontinensünkön földgáz hiány következik be, vagy a földgáz ára erősen emelkedni fog az amerikai nyomásra történt brüsszeli beavatkozás nyomában. De a háborút akarók most kihagynak egy két dolgot számításaikból. Teljesen igaz az, hogy noha Oroszország a világ legnagyobb területű országa, annak GDP-je eltörpül a nyugati szövetségesek GDP-je mellett. Ha viszont háborúra kerül a sor, akkor – és ezt nagyon szeretik szintén elhallgatni a háborús uszítók – bizony Oroszország van előnyben. Az orosz interkontinentális rakéták a hangsebesség tizennyolcszorosával repülnek céljaik felé. Ez messze gyorsabb, mint Amerika leggyorsabb rakétája. Az orosz S-500 légvédelmi rakétarendszer technikailag az amerikai Patriotokhoz képest annyira jár elől, hogy az USA rakétái egyfajta második világháborús V2 maradványoknak tűnnek. Az orosz Iszkander rakéta a hangsebesség hétszeresével halad és 400 kilométeres hatótávolságában a célt maximum öt méterrel téveszti el. Úgy, hogy közben 700 kilogrammos tölteteket vág támadói fejéhez. Amelyek sajnos az Európába telepített amerikai rakétasilók ugyanúgy lehetnek célpontjai, mint repterek és a logisztikai infrastruktúra. És a környéken lakók. Azaz mi. Ugye emlékezünk még arra a hisztériára, amelynek nyomán az Egyesült Államok Európa vazallus államaiban telepítette úgynevezett rakétavédelmi rendszerét? A nem létező iráni atomrakéták elleni állítólagos védekezésre? Kontinensünk keleti felének gerinctelen kormányai még könyörögtek is, hogy náluk is legyen ilyen rakéta. Lett. Sok. Akkor a Kreml azt mondta, azok valójában ő ellenük irányulnak. Vajon kinek lett igaza? Iránnak nincsenek és nem is lesznek atomrakétái. És még valami az orosz fegyverekről. Vlagyimír Putyin orosz elnök december 10-én és 11-én Új Delhiben vett részt az orosz-indiai csúcstalálkozón. Amit a nyugati és a hazai sajtó szinte meg se említett. Hisz oly elhanyagolható esemény az, amikor a világ legnépesebb országának elnöke, Narendra Modi kijelenti, hogy Indiának Oroszország marad a fő „védelmi partnere”. Értsd fegyver exportőre. A szupernacionalista indiai elnök még azt is leszögezte, soha nem fog csatlakozni az Oroszország elleni szankciókhoz. Modi tehát Angela Merkelnél hamarabb teljesítette a német közéleti személyiségek kérését a béke megőrzésére. Brüsszelben jövő januárjában újítják meg az Oroszország elleni szankciókat. Mi hogy fogunk szavazni? Lovas István Magyar Hírlap
"A halkan kimondott, mérsékelt szó egy nagy egyéniség ajkáról nagyobb erő, mint a heves ember hangos kiáltása." Klebelsberg Kuno (1875-1932) - jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, vallás- és közoktatási miniszter
Nagy Imre (1896-1958) az 1956-os forradalom miniszterelnöke egész életében hithű kommunista volt, mégis életének a legutolsó szakaszának tettei, kiállása és önfeláldozása a haza szabadságáért nemzeti történelmünk legnagyobbjai közé emelték. Az utókor méltán helyezte Magyarország másik mártír miniszterelnökével, Batthyány Lajossal egy sorba. A francia főváros híres temetőjének, a Pere Lachaise-nek 44-es parcellájában áll Nagy Imrének és az 1956-os forradalom mártírjainak jelképes sírja, melyet 1986-ban létesítettek. Párizs akkori főpolgármestere térítésmentesen kettős sírhelyet bocsátott rendelkezésre, a francia kormány a kivitelezéshez százezer frankos támogatást adott. Közel harminc Nobel-díjas személyiség, valamint számos vezető nyugati és közép-európai politikus, tudós, történész, író és művész vállalta az akció védnökségét. Az emlékművet 1988. június 16-án avatták fel. Nagy Imre és társai budapesti újratemetését követően erre a történelmi eseményre külön márványtábla emlékeztet a párizsi jelképes síron.
Magyar népszokások a Kárpát-medencében - Aratókaláka - Jobbágytelke - Székelyföld - Erdély
November 16-án itt „Elhallgatott hírek” néven sorozatot indítottam azért, hogy a hazai média hallgatását vagy várható hallgatását áttörjem egyes témákban. Általában két napot várok arra, hogy egy hír megjelenjen nálunk, ami messze több annál, mint ami indokolt lenne a közléshez. Most kivételt teszek. Nem vártam két napot. Csak egyet. Angela Merkel, volt egyetemi agitpropos KISZ vezér, jelenlegi német kancellár, a Die Welt című német neokon-barát lap vasárnapi kiadásában, a Welt am Sonntag-ban megjelent interjújában bírálta a párizsi és a római kormány politikáját, reformjaikat elégtelennek minősítve. Párizst főleg azért kritizálta, mert a költségvetési hiányt nem eléggé nyirbálta meg, Rómát azért, mert magas az adóssága. Mindkét kormány tisztségviselői már a megjelenés napján, azaz december 7-én visszautasították Merkel bírálatát. Sandro Gozi, az uniós ügyekért illetékes olasz helyettes államtitkár azt mondta, hogy Merkel asszony jobban tenné, ha a saját országa hiányosságaira összpontosítaná figyelmét. Gozi ezek közül fel is sorolt néhányat. Az olaszul olvasók ezen a linken találhatják meg a csörtét: http://www.corriere.it/…/merkel-insufficienti-riforme-fatte… Michel Sapin francia pénzügyminiszter arra emlékeztette Merkelt, hogy Franciaország nem ő érte, hanem saját érdekében vezet be reformokat. Hozzátette: Németországnak is megvannak a problémái, mint a széteső utak és az alacsony gyerekszületési arány. A bomba azonban tegnap a hivatalos reagálások utáni órákban robbant. A vezető francia lap, a Le Monde portálja már tegnap 16 óra 53 perckor jelentette azt, hogy Jean-Luc Mélenchon francia baloldali pártvezető twitter-üzenetben válaszolt a Merkel-interjúra. Azt mondta: „Pofa be, Merkel asszony! Franciaország szabad. Foglalkozzon saját szegényeivel és romhalmazaival”. Aki ellenőrizni kívánja, a forrás itt található: http://www.lemonde.fr/…/la-france-ne-fait-pas-de-reformes-p… Az MTI Párizsban, Rómában és Berlinben is tudósítót tart az adófizetők pénzén. Azt tudjuk, hogy az MTI tudósítók nagy része milyen érzelmű. Tudjuk, hogy imádják Merkelt, és nagyon nem szeretik, ha nálunk elterjed, miként kell bánni egy másik ország belügyeibe belebeszélő államfővel. De az MTI vezérigazgatóját a 2010-es választások óta mintha már nem Vince Mátyásnak hívnák. Azt a kérdést már nem is tesszük fel, hogy a Soros és hasonló támogatású internetes portálok miért nem „bukkantak” rá e hírre. Aki pedig azt kérdezi, hogy a jobboldali sajtóorgánumok miért nem figyelik, mit írnak arrafelé, arra azért nem adok rá választ, mert udvarias vagyok. forrás: Lovas István
November 16-án „Elhallgatott hírek” néven sorozatot indítottam azért, hogy a hazai média hallgatását vagy várható hallgatását áttörjem egyes témákban. Általában két napot várok arra, hogy egy hír megjelenjen nálunk, ami messze több annál, mint ami indokolt lenne a közléshez. 1. A palesztin nép függetlenségét támogató Electronic Intifada nevű hírportál mai dátummal arról adott hírt, hogy egy Benny Levy nevű izraeli mozdonyvezető facebook-jára azt a buzdítást posztolta, hogy „Gázolj el egy arabot Izraelért!”. Majd hozzátette azt is: „Előre! Ne fékezz!!!”. Akit a történet részletesebben érdekel, megtalálja itt: http://electronicintifada.net/…/train-driver-calls-every-is… 2. Az amerikai Pittsburgh-ben az ottani egyetem főbejáratával szemben van egy kis büfé. Két professzor működteti. A büfé neve Konfliktus konyha. Olyan országokból származó ételeket kínálnak, amely országokkal az Egyesült Államok konfliktusban áll. Felszolgáltak már afgán, iráni, kubai, észak-koreai, venezuelai ételeket. Mindebből nem volt semmi baj. Egészen addig, ameddig a büfé nem kínált palesztin fogásokat. Tiltakozások sora mellett (melyek szerint ezek az ételek antiszemitizmust sugároznak) a két professzor halálos fenyegetést is kapott és ezért a Konfliktus konyhát ideiglenesen be kellett zárni. Majd újra megnyílt és most a korábban szokásos napi 2-300 vendég helyett jóval többen érkeznek enni és kóstolni. (https://www.facebook.com/washingtonpost/posts/10152526171827293) forrás: Lovas István Facebook
November 16-án „Elhallgatott hírek” néven sorozatot indítottam azért, hogy a hazai média hallgatását vagy várható hallgatását áttörjem egyes témákban. Általában két napot várok arra, hogy egy hír megjelenjen nálunk, ami messze több annál, mint ami indokolt lenne a közléshez. A legfrissebb hallgatások: 1. „Hozzunk létre szövetséget a titkolódzás, a megfigyelés és a cenzúra ellen” címmel szimpóziumot tartott a Centre for Investigative Journalism (a Tényfeltáró Újságírás Központja) Londonban december 5 és 7 között. A világ egyik legcsodálatraméltóbb, legtisztességesebb újságírója és dokumentumfilmese, az ausztrál-brit John Pilger már az első napon mondta el beszédét, amelyben feltette a kérdést, hogy miért lett a nyugati újságírásban a cenzúra és a torzítás a mindennapi gyakorlat része? Felszólalása Harmadik mondatában azt kérdezte, hogy „A BBC miért lett oly gyakran a ragadozó hatalom szócsöve?” A negyedik mondata így szólt: „A New York Times és a Washington Post miért csapja be olvasóit?” Pilger felhívja a figyelmet arra, hogy „a világot egy nagyobb háború, akár atomháború kilátása” fenyegeti. A tegnapi idővonalra itt kitett, „Elhallgatott hírek 5”-ben felsorolt három hír közül az elsőre is kitért. (Az amerikai kongresszus december 4-én 411 szavazattal 10 ellenében olyan határozatot fogadott el, amely Oroszország szomszédjai elleni agresszióját ítéli el. Felhívja a NATO-t és az USA szövetségeseit, hogy függesszenek fel mindenfajta katonai együttműködést Oroszországgal.) Pilger erről a 758-as számú határozatról ezt mondta Londonban: „Dióhéjban az azt jelenti, készüljünk fel háborúra Oroszország ellen”. (Pilger egyébként a világ igen sok helyén volt haditudósító. A hetvenes években kétszer is az „Év újságírója” díjat kapta. Cikkeit és dokumentfilmjeit bátorságáért és igazmondásáért világszerte csodálják. Aki a december 5-én Londonban elmondott teljes beszédét el akarja olvasni, a kitűnő, nem fősodratú és így nem manipulált amerikai counterpunch.org hírportálon érheti el War by Media and the Triumph of Propaganda /Háború a média segítségével és a propaganda győzelme/ címen itt: http://www.counterpunch.org/…/war-by-media-and-the-triumph…/ 2. „Ismét háború Európában? De ne a mi nevünkben!” címmel jelent meg német közéleti személyiségek egész sora aláírásával felhívás politikusokhoz és újságírókhoz. Ebben követelik, hogy ne robbantsanak ki háborút Oroszország ellen az ukrán konfliktus ürügyén. A aláírók között van Klaus Maria Brandauer szinész-rendező, Roman Herzog volt államelnök, Klaus von Dohnanyi, Hamburg első polgármestere, Lothar de Maziere volt miniszterelnök, Wim Wenders filmrendező, Gerhard Schröder volt kancellár és sokan mások. A nyílt felhívás teljes szövege itt olvasható németül: http://www.russland.ru/wieder-krieg-in-europa-nicht-in-uns…/ A német sajtó általában csak részleteket közöl belőle. 3. Aki csodát szeretne látni, olvassa el az összes kommentárt az amerikai veteránok honlapján, amely arról ad hírt, hogy McCain szenátor Orbán Viktort neofasisztának nevezte. VALAMENNYI amerikai veterán katona kommentárjában Orbán Viktort védi és McCaint támadja, olykor igen erős szavakkal. A kommentárok mennyisége tengernyi. A magát amerikai patriótának nevező Veterans Today annyiban tér el szinte valamennyi nyugati sajtóterméktől, hogy nem törli a szerkesztőségnek nem tetsző kommentárokat. Az első három kommentár rövidített fordítása: Nep Garcia: Hahaha, a bagoly diktátor hívja a verebet neofasisztának?... Ed Comerford: „Hogy van pofája ennek a cionszolga McCain-nek….”; Nicholas Andrian: Nem akarom elhinni, hogy ez Oroszországgal akar kiállni. Egy atomhatalommal. Amelynek hazafi az elnöke… Aki nem hiszi a csodát, itt járhat utána: http://www.veteranstoday.com/…/hungary-fuming-after-mccain…/ forrás: Lovas István Facebook