kattints a rövid VIDEÓRA - érdemes! https://www.youtube.com/watch?v=noNjRNFjC0g
A november végi angliai „fekete pénteken” tömegverekedésekbe torkollott a hisztéria. A november végi angliai „fekete pénteken” – amikor a globális tőkés piacgazdaság hasznos idiótái, a fogyasztók óriási árengedménnyel jutnak hozzá minden szarhoz, amire amúgy nincs semmi szükségük – tömegverekedésekbe torkollott a hisztéria. Akik látták már, milyen az, amikor a gazda egy fandli kukoricát dob az ólba a disznók elé, pontosan tudja, hogyan zajlott a fekete péntek. Úgy, hogy például egy manchesteri áruházban összeverekedtek az utolsó televíziókészüléken, ami végül ráesett egy nőre és összetört. A nő pedig megsérült. Tökéletes. Tömegverekedés mifelénk még nem volt, de egy-egy karácsonyi nagybevásárlás hisztériája már idézi a szép jövőt. S ennek a szép új világnak fényes palotái mindenféle multinacionális áruházláncok. Igen, azok, amelyekben a nyugati áruknál silányabb minőségű áruk vannak a polcokon, mert ide az is jó lesz. Azok, amelyek felvásárolják szerte Európában (főleg Bécsben) az éppen lejárat előtt álló élelmiszereket, amelyeket gyakorlatilag ingyen megkapnak, hiszen odakint meg kell őket semmisíteni elég sok pénzért, ezért az eladó fél annak örül, hogy egyáltalán megszabadul a cucctól. Aztán elhozzák ide, nekünk, és nyolcvanszázalékos áron eladják. Csak ezen brutális hasznot realizálnak. Ám valami felfoghatatlan oknál fogva a magyarországi multik mégis veszteségesek. Vagy alig-alig realizálnak valamennyi nyereséget, így aztán bár nagyon szomorúak, de egyszerűen nincsenek abban a helyzetben, hogy adót fizessenek. Történik ez egy olyan országban, ahol nagyjából nincs sem olyan nap, sem olyan napszak, hogy ne legyenek tele a multik parkolói, és ne legyen tömeg odabent. Hogyan lehetséges mindez? És mi lehet az oka annak, hogy miközben ezek a szegény áruházláncok csak veszteséget képesek produkálni mifelénk, mégis ragaszkodnak mihozzánk? Ennyire szeretnek bennünket? De hát azt tanítják nekünk, hogy a tőkének nem nagyon vannak érzelmei, csak érdekei vannak. Nos, a magyarázat egyszerű. A multik ügyes trükkökkel teszik veszteségessé – legalábbis papíron – vállalkozásaikat. Például úgy, hogy a hozzájuk tartozó valamelyik cégcsoporttal építtetik fel az áruháznak helyet adó épületet. Az építtető eleve horribilis áron dolgozik, majd még ennél horribilisebb áron adja bérbe az épületet. Így az összes haszon elmegy bérleti díjra, leíródik, eltűnik, kimegy az országból, csak hát a bérbeadó ugyanaz, mint a bérlő. Ez az egyik megoldás. Az állam pedig áll és néz. És tűrt, mindeddig. És a magyar állam a rendszerváltás évtizedei alatt azt a szívességet is megtette a multiknak, hogy gyakorlatilag a teljes hazai kereskedelmet átengedte nekik. Baldauf László, a CBA tulajdonosa elmondta egy interjúban, hogy Magyarországon a forgalom 65-70 százalékát külföldi, multinacionális cégek üzletláncai bonyolítják. Ez az, ami Nyugaton teljességgel elképzelhetetlen lenne. Ott nagyrészt hazai cégek kezében összpontosul a szolgáltatás és a kereskedelem. Baldauf így fogalmazott: „Félreértés ne essék, nem a piaci verseny ellen vagyok, mert arra alapvetően szükség van, azonban a hazai állapotok nem egészségesek. Ezért támogatunk minden olyan kezdeményezést, amelynek eredményeként meghatározóvá válnak a magyar tulajdonú vállalkozások, s ennek köszönhetően megerősödhet a kereskedelem, a szolgáltatóipar, valamint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar.” Ezzel minden normális országban egyetértene mindenki. De Magyarországon azonnal akadt néhány kretén, aki bojkottot hirdetett a CBA ellen azzal a felkiáltással, hogy a kormány a CBA-t akarja „helyzetbe hozni” a multinacionális cégek rovására. Önmagában érthetetlen, hogy például a tervbe vett vasárnapi nyitvatartási tilalom miért kedvez a CBA-nak. De ami ennél ezerszer fontosabb: mondjuk Manchesterben azok a fogyasztók, akik amúgy képesek összeverni egymást egy rohadt televízióért, gondolkodás nélkül hirdetnének bojkottot bármilyen multi ellen, amelyik a hazai cég rovására próbálna meg terjeszkedni a piacukon. Mert arrafelé az a módi és az a természetes, hogy a derék brit alattvalók derék brit boltban verjék össze egymást egy-egy gyönyörűséges fekete pénteken. Mifelénk az önmagukat oly nagyon liberálisnak gondoló, „piacbarát” kretének viszont csak úgy tudják elképzelni a szép új világot, hogy a magyarok csak külföldi boltban verhetik össze egymást. Mert minden más fasizmus. Ebben a helyzetben pedig nem marad más, mint hazafiként meghirdetni, hogy aki csak teheti, a CBA-üzletekben vásároljon. Ugyanis a tisztességtelen hazaárulókkal szemben ezt kell tenni. Úgyhogy hajrá! Magyar Hírlap
Rogán Antal napirend előtt azt tudakolta az ellenzéktől, szerveznek-e most is tüntetéseket, hogy Barack Obama jelentett be internetadót az USA-ban. – Van egy ország, amelynek első embere azt kezdeményezte, hogy adóztassák meg az internetet. Ez az ország az Amerikai Egyesült Államok, és vezetője Barack Obama – mutatott rá a tengerentúl egyik eseményére Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető napirend előtti felszólalásában. Mint megjegyezte, ezen a hétvégén viszont mintha elmaradtak volna a szabadság ellen indított támadást kiáltó hangok. Az elmúlt hetekben viszont, amikor a magyar kormány javasolt hasonló törvényt, megszólalt az Európai Bizottság alelnöke és az USA ügyvivője, André Goodfriend is. – Mi a magunk részéről megfontoltuk az emberek véleményét, és visszavontuk a javaslatot – emlékeztetett Rogán. Egyúttal költői kérdést intézett az ellenzékhez: hirdetnek-e most is tüntetést, megszólal-e az EB alelnöke? Ha nem, és nem szólal meg André Goodfriend sem, szerinte az elmúlt hetek viselkedése nem más, mint képmutatás, ez a magatartás pedig nem szolgál más célt, mint hogy leplezze a Magyarország szuverenitása elleni kísérletet – nem kell itt a vádat megfogalmazni, csak az ítéletet kell közölni, írta le a helyzetet a frakcióvezető. „Láttunk már ilyet, egy másik nagyhatalom részéről” – zárta felszólalását. Goodfriend Amerika ellen is kimegy tüntetni? A politikus sajtótájékoztatóján, a parlament ülése előtt is azt mondta: amikor a távközlési adó kiterjesztésének terve komoly vitákat váltott ki Magyarországon, ami utcai demonstrációkhoz is vezetett, amelyekben „az Egyesült Államok ügyvivője is tevékeny szerepet vállalt”, aközben azt olvasni a sajtóban, hogy az Egyesült Államokban Barack Obama az internetadó bevezetését javasolja a távközlési adó kiterjesztésén keresztül. A Fidesz-frakció ezért „érdeklődéssel kérdezi Mr. Goodfriendet”, kíván-e tüntetni Barack Obama ellen is, és ha igen, ezt milyen formában fogja megvalósítani, „Budapesten vagy esetleg Washingtonban” – közölte. mti, mno
Az Országgyűlés hétfői ülésnapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) korrupcióval vádolt elnökével, Vida Ildikóval kapcsolatban is intéztek azonnali kérdést a miniszterelnökhöz. Orbán Viktor egy ellenzéki kérdésre elmondta, az ügy jó irányba halad, a jog tiszta mezejére lehet lépni. Pert kell indítani – közölte, majd hozzátette, ha ezt nem lépi meg a NAV elnöke, le fogja váltani. Kifejtette, ha André Goodfriend bizonyítani tudja a korrupciós vádakat és a bíróság az ő javára ítél, Vida Ildikó börtönbe fog menni, mert – ahogy fogalmazott – ha Magyarországon a jog szerint valakiről kiderül, hogy korrupt, azt nem leváltják, hanem bezárják. De ha az derül ki, hogy az amerikai ügyvivő valótlanságot állított, annak is meglesznek a következményei. Orbán Viktor felszólította Goodfriendet, hogy ne bújjon diplomáciai mentessége mögé. Minden magyar állampolgár nevében azt kérte a miniszterelnök, hogy az ügyvivő „álljon ki, legyen férfi”. mti, mno
Vegyünk egy konkrét esetet : azt amikor a róka “mozgásban van” – a magyar nyelv nagyon sokszínűen, sokféleképpen képes kifejezni ezt a "cselekvését" úgy, hogy egyben árnyalatokat is fest a mozgás szándékának, irányának, milyenségének, hangulatának, stb. megfelelően. A több száz ideillő ige közül, vegyünk most egy jó maroknyit: somfordál, sompolyog, oson, bóklászik, csámborog, settenkedik, sétafikál, sétál, seretepertél, slisszol, slattyog, csalinkázik, becserkész, megközelít, besurran, elinal, eliszkol, aláesik, odaevickél, visszaérkezik, aláevickél, aláfarol, mögé-, odafészkelődik, visszafurakszik, megfutamodik, elfüstöl, keresztülgázol, végiggrasszál, felgyorsít, utánahág, belehajszol, hancúrozik, áthalad, tovahasít, hengeredik, eléje hentereg, férkőzik, körüljár, kerülget, kóricál, elkotródik, követ, közelít, kujtorog, poroszkál, portyázik, rajtol, tovarejtőzik, odamerészkedik, lódul, mozdul, nyargal, nyomul, ődöng, őgyeleg, oldalaz, oldalog, kúszik, lassít, mögé óvakodik, lendül, lépdel, lépeget, lódul, lohol, spurizik, surran, sürög, szalad, elszelel, felszívódik, szökell, szökken, lehuppan, belehúz, mögé igazodik, leimbolyog, utánairamodik, átiszkol, végig kajtárkodik, szembekanyarodik, takarodik, tágul, támad, döcög, dülöngél, előz, utánaered, távozik, tekeredik, tekereg, ténfereg, betör, ugrik, üldöz, utolér, űz, verekszik, elviharzik, felkaptat, felkepeszt, fölékerül, tovakóborol, koslat, kóricál, bekóvályog, közelít, lábal, nekilendül, visszalép, lófrál, alámerül, felpattan, lepottyan, préselődik, rajtol, odarejtőzik, mellérogy, hazarobog, megrohamoz, átruccan, tovasuhan, belésüpped, rászabadul, szédeleg, elszelel, szökell, eltágul, eltaknyol, rátámad, visz, vonszol, baktat, bandukol, barangol, lődörög, mászkál, elrohan, rohamoz, elrugaszkodik, biceg, battyog, menekül lopódzik, bitangol, bolyong, botladozik, bucskázik, csámpázik, császkál, csatangol, csörtet, csúszik, cammog, cikázik, vagy éppen lopakodik – hogy csak éppen egy pár igét megemlítsünk, gazdag tárházunkból.
"Előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod csinálni, ami lehetetlen." Assisi Szent Ferenc (1186-1226) - olasz védőszent, a ferences rend megalapítója
" A szeretet ereje mindenre képes, de a szeretet hiánya képtelenné teszi a legjobb szándékot is." Wass Albert (1908-1998) - író és költő
Megértem az indulatainkat, hiszen én is indulatos lettem McCain szenátor Orbán Viktorral kapcsolatos, ordenáré és ostoba szavai miatt, melyekre – természetesen – felkapta a fejét a világsajtó. Sorolhatjuk tovább napestig a negatív jelzőket a szenátorral kapcsolatban, de lássuk be: ezzel nem megyünk semmire. Helyette vegyünk egy nagy levegőt, gondoljuk át újra Magyarország helyét és szerepét a világban, s ebből kiindulva határozzuk meg a lehetséges nemzetstratégiánkat, illetve Nyugat-Európához és az Egyesült Államokhoz való viszonyunkat. Már csak azért sem érdemes „rugóznunk” tovább McCain szavain, mert már eddig is alaposan ismerhettük a szenátor alapállását. Ha máskor nem, akkor januárban, amikor egy villámlátogatást tett nálunk, s gyorsan aggódott egy sort a magyar demokráciáért, aggódott Paks és az oroszok melletti elköteleződés miatt, fellépett az akkor még csak felállítani tervezett német megszállási emlékművel szemben, valamint aggódott a közelgő, áprilisi parlamenti választások tisztasága miatt… Ehhez képest Orbán Viktor „újfasiszta diktátorrá” minősítése már kevés meglepetést okozhatott, bár brutalitásában valóban az eddigi megjegyzésein is túltett. Mégis, ezek után, lehiggasztva magunkat, válaszolnunk kell az alapkérdésre: mit kezdjünk ezzel a helyzettel? Mit kezdjünk azzal az ordító problémával, hogy a számunkra még a közelmúltban is mintának, követendő modellnek számító Nyugat-Európa, az unió, illetve most már az Egyesült Államok látványos támadást indított ellenünk, amellyel veszélyeztetik szuverenitásunkat, s már-már nyíltan a fennálló Orbán-kormány megdöntésére törnek? Mi van akkor, ha az általunk ideálisnak, a szabadság és a demokrácia paradicsomának vélt Nyugat ránk mutat és így szól: bűnös vagy, magyar, nem kellesz?! Mi legyen a reakciónk? Forduljunk el Brüsszeltől, Berlintől, Párizstól, Amszterdamtól, Londontól, New Yorktól, Washingtontól, s állítsuk át az iránytűinket Moszkva, Isztambul, Peking, Szingapúr és Hanoi felé? Egyszóval, már megint az Ady által megírt Kompország-dilemmával nézünk szembe, már megint vergődünk, hánykolódunk Nyugat és Kelet között? Nos, úgy vélem, nem. Nem hánykolódunk, de van néhány jellegzetességünk, ami valóban csak ránk, magyarokra, a magyar nemzetre érvényes jellemző. Amikor a jelenlegi, roppant bonyolult helyzetünkben kitörési stratégiákat dolgozunk ki, néhány dolgot alapul kell vennünk. A magyar nép Közép-Ázsiából származik, s nem Európából, ám a honfoglalás után Szent István döntésével elköteleztük magunkat Nyugat-Európa mellett. Ez az elköteleződés 1989–1990-ben újra, sokadszor megerősítést nyert, s nyugati szövetségi rendszerek tagjaként (EU, NATO stb.) intézményesedett. Származásunk, geopolitikai helyzetünk, történelmi konfliktusaink, nagybirodalmi alávetettségeink alapján azonban mi megismertük, illetve értjük a Keletet is. Nem oda tartozunk, de a franciákhoz, angolokhoz, s különösen az amerikaiakhoz képest mi sokkal jobban tudjuk, mi motiválja a nyugat-balkáni népeket, szerbeket, horvátokat, lengyeleket, cseheket, szlovákokat, ismerjük a közép-európai mentalitást, kénytelen-kelletlen megismertük az orosz „medve” lelkét is, s talán a közép- és távol-keleti országokkal is szót tudunk érteni. Tudunk tehát közvetíteni Nyugat és Kelet között, s ez nem szégyen, ez érték. De ettől nem vagyunk keletiek. Nyugat-Európa és Amerika a mintánk, de nem vagyunk nyugat-európaiak és amerikaiak, vagyis nem vagyunk nyugatiak. És jobb, ha tudjuk: nem is leszünk azok. És ezt el kell fogadnunk, bármit mondanak a balliberális megmondóemberek. Akkor kik vagyunk? Egy közép-európai nemzet, amelyik, akárcsak az itt élő szláv népek, a nyugati mintákat követi, de velük együtt mégis mindig más marad, mint a Nyugat. Ám mi a közép-európai szlávoktól, baltikumi népektől is eltérünk, amennyiben – túl az ázsiai származásunkon – ezeréves történelmünk nem szól másról, csak a meg- és fennmaradásról, s szuverenitásunk, önállóságunk, függetlenségünk megvédéséről – akár a szláv népekkel szemben is. Ez az alapvető tulajdonságunk, lelki beállítottságunk, s ezt nem érti, vagy nem akarja megérteni a bal- és balliberális oldal. Önmagával rengeteget vitatkozó, megosztott nép vagyunk, de egyetlen esetben – s akkor igen, kurucos módon! – mindig összefogunk: ha a szabadságunk kerül veszélybe. És ezt kellene megértenie a nagyhatalmaknak, a Nyugatnak, amikor regulázni, alárendelni, irányítani akar bennünket. Mert hogy az nem fog menni. Nem fog menni addig, amíg ebben az országban olyan emberek élnek, beszélnek és írnak, akiket direkt nem sorolok név szerint – pedig szívesen tenném –, mert igaztalanul hagynék ki neveket. De! Nem szabad, hogy megutáljuk a Nyugatot, mert a Nyugat nem csak McCainekből áll, hanem nagyszerű, szabadságvágyó emberekből, kultúrából, tudásból, humanizmusból és kereszténységből is. Nem szabad tehát, hogy a jelenlegi támadássorozat miatt elvakuljunk, s a fürdővízzel együtt kiöntsük a gyermeket is, akire annyira vágytunk. Helyette hűvös fejjel tárgyaljunk, vitatkozzunk, egyeztessünk és állapodjunk meg. Egyenrangúként. És éppen ezzel tereljük vissza a nyugatiakat saját maguk gyökereihez, melytől elszakadni látszanak. Mert vegyük észre, éppen azt várják, hogy „barbár módra” reagáljunk, mert akkor rögtön ránk mutathatnának: na lám, megmondtuk, nem közénk valók! Ne adjuk meg nekik ezt a szívességet. Legyünk észnél! mno
Az „ismeretlen évszázad”, így is nevezik azt a IX. századot, amelynek történelme Szőke Béla Miklós régész több évtizedes munkájának is köszönhetően végre bemutatásra került. Miért „ismeretlen” a Kárpát-medence IX. századi történelme, s nekünk magyaroknak miért fontos mégis ez a Honfoglalást megelőző időszak? Többek között ezekre a kérdésekre is válaszolt az MTA BTK Régészeti Intézetének munkatársa. Az interjú első részét közöljük. – A tanulmányát olvasva számos eddig ismeretlen tézis keltette fel az érdeklődésem, főként a honfoglaló magyar őseinkre vonatkozólag. Miért ismeretlen ez az évszázad, s melyek azok a legfontosabb tények, melyekről beszélni kell a Kárpát-medence IX. századi története szempontjából? Gondolok itt az erőviszonyok alakulására is. – Sokáig még a nagy történeti összefoglalásokban is csak néhány mondatot szenteltek az avar kaganátus összeomlása és a honfoglaló magyarok megjelenése közötti időszaknak, s kritikátlanul elfogadták a forrásoknak azokat az értelmezéseit, amely szerint az avarok olyan katasztrofális vereséget szenvedtek el a VIII. század végén és a IX. század elején nyugatról támadó Karoling birodalomtól, hogy ebben megsemmisült a nép is. Úgy vélték, hogy helyükre részben nyugati (morva) és déli (bolgár) szlávok nyomultak be, részben pedig – főleg az Alföldön – nagy lakatlan pusztaságok jöttek létre. Ezt a meglehetősen sötét képet először Deér József bontotta meg azzal, hogy Nagy Károly 791. évi, avarok elleni hadjárata közel sem volt olyan megsemmisítő hatású, mint azt életrajzírója, Einhard állította. Az avarok tehát nem pusztultak ki – a régészek mégsem nem tudtak megfelelő 9. századi emlékanyagot hozzájuk rendelni. A lelethiányt ezért ismét csak történetileg igyekeztek megmagyarázni, amihez a magyarázatot most a X. században összeállított bizánci Suda lexikonban vélték megtalálni. Eszerint a bolgár Krum kán avar foglyokat hallgatott ki, és országuk romlásának okairól kérdezte őket. A foglyok felpanaszolták, hogy „elszaporodtak az egymás elleni vádaskodások, s elpusztították a bátor és okos férfiakat; bűnözők és tolvajok lettek a bírák szövetségesei, ehhez járult a részegeskedés, mert egyre több lett a bor, s az emberek részegeskedők lettek; aztán jött a megvesztegethetőség, továbbá az üzletelés, mert mindenki kereskedő lett, s egymást csalta.” Mivel pedig a lexikonban ezt követően az olvasható, hogy „az avarokat teljesen és mind egy szálig megsemmisítették a bolgárok”, könnyen jött a következtetés, hogy a népirtó maga Krum kán volt, aki 804-805 táján vezetett hadjáratot az avarok ellen. Csakhogy egyetlen más történeti forrás sem erősíti meg a tisztán logikai alapon feltételezett hadjárat tényét és idejét, nem beszélve arról, hogy a bolgár hódításnak sincs régészeti nyoma. Szükségessé vált tehát a történeti és régészeti források újabb alapos kritikai elemzése. A történeti értékelés eredményeként az derült ki, hogy a kaganátus a belső hatalmi harcok következtében gyengült meg annyira, hogy szinte ellenállás nélkül hullt a Karoling birodalom ölébe. A 8. század végére ugyanis a két legfőbb avar méltóság, a kagán és a jugurrus közötti ellentétek polgárháborús állapotokig fokozódtak, aminek 796-ban „övéik” vetettek véget azzal, hogy mindkettőt megölték. Az új uralmi viszonyokat 811-ben Aachenben szentesítették. A Dunántúl és a Dráva-Száva köze – antik nevét felelevenítve – Pannónia tartományként a Karoling birodalom közvetlen uralma alá került, míg tőle északra a morvák, délre a horvátok és más déli szláv törzsek gentilis fejedelemségei alakultak ki. Ezek uralkodóik hűségesküje és keresztény hitre térése révén csak közvetve tartoztak a frank uralkodó alá. Nagy valószínűséggel ez történt az avarok Dunától keletre maradt részével is, akiknek utolsó uralkodója, Ábrahám kagán 805-ben a Fischa folyónál keresztelkedett meg, és lett Nagy Károly vazallus alattvalója. – A frank császárság keleti szegletében Mosaburg mennyire játszott szerepet a birodalom teljes rendszerében? A központ jelentőségére mi a legeklatánsabb példa? – A Pannóniában berendezkedő Karoling birodalom a 830-as, 840-es években grófságok hálózatát építette ki. Az alsó-ausztriai tullni és a nyugat-dunántúli savariai (szombathelyi) grófságokról létükön kívül többet nemigen tudunk, a délnyugat-dunántúli mosaburgi (zalavári) grófságról azonban szerencsére bővebben szólnak a források. Mosaburg a salzburgi misszionáriusok keleti térítési központja, grófja pedig „egy bizonyos Priwina”, aki korábban Moimar morva fejedelem udvarában tevékenykedett, majd miután onnan menekülnie kellett, Német Lajos keleti frank uralkodótól 838-840 táján a Zala folyó alsó folyásvidékét előbb hűbérbirtokba, majd néhány év múlva teljes tulajdonba kapta. Priwina székhelye Mosaburg (Mocsárvár) Zalavár-Várszigeten épült fel, ahol 60 év intenzív régészeti ásatásának köszönhetően ma már Mosaburg mind a három, történeti forrásban említett templomát azonosítani tudjuk. A Keresztelő Szent János-templom 840 táján a Vársziget közepén fából épült. Tőle délre 850-re készült el Priwina magántemploma Szűz Mária tiszteletére. Végül ugyancsak a Vársziget közepe táján állt Kelet-Közép-Európa eddig ismert legnagyobb korai temploma, a salzburgi érsek által küldött mesteremberek keze nyomán 855 tájára felépült Hadrianus mártír zarándoktemplom, amelynek mérete és összetett liturgiai programja révén minden adottsága megvolt ahhoz, hogy idővel a salzburgi érsekség új, pannóniai püspökségének főtemploma legyen. Mosaburg virágkorát a 880-as, 890-es években élte, amikor Arnulf király pannóniai székhelyévé, „királyi városává” tette – ahogy egy 890-ben kiállított oklevelében nevezi: regia civitas Mosaburg. Előkerültek annak a nagyméretű palotaépületnek a maradványai is, amely a rétegviszonyok alapján nagy valószínűséggel Arnulf itteni palotájával azonos. Mosaburg a IX. század végére egész Pannónia vallási és közigazgatási központjává vált, s nemcsak nevében, de gazdasági és kulturális vonatkozásban is a „birodalmi” városok rangjára emelkedett. – A magyarság számára miért lehetett fontos célpont Mosaburg? A források alapján hogyan rekonstruálható a két világ találkozása? – A honfoglaló magyarok Mosaburgot, mint Pannónia székhelyét, minden bizonnyal jól ismerték, vonzó célpont lehetett számukra. Néhány itt előkerült ékszer, övdísz és használati tárgy arra utal, hogy már a „hivatalos” honfoglalás előtt jártak itt magyarok. Nagy valószínűséggel az egyre fokozódó magyar veszély miatt kerítik körbe az addig csak mocsaraktól védett Várszigetet egy szárazon rakott köpenyfalú, föld-fa sánccal. Nem lehetetlen, hogy Arnulf királlyal is itt kötöttek szövetséget, mielőtt 899-ben az I. Berengár itáliai király elleni hadjáratra indultak. S bár onnan 900-ban visszatérve Pannónia nagy részét megszállták, Mosaburgot szemmel láthatóan kihagyták. A régészeti feltárások sem mutatják erőszakos pusztítás nyomát, feltehetően azért, mert a lakosság nagy része még időben biztonságosabb tájakra menekült. Csak a legszegényebbek maradtak helyben, és használták tovább az elhagyott települést. Érdekes módon a honfoglaló magyarok sem települtek Mosaburg falai közé, bár több, a környéken nyitott temető bizonyítja, hogy a térség fennhatóságuk alá került. – Tanulmányában számos olyan tézist is megmagyaráz, melyekről eddig keveset vagy egyáltalán nem hallhatott a nagyközönség. Mit lehet tudni a magyarság IX. századi Kárpát-medencei jelenlétéről? – Ahogy korábban is említettem már, a IX. századi történeti rekonstrukciót nagyban hátráltatta, hogy a történeti és régészeti adatok nem korreláltak egymással. Először is azt kellett tisztázni, hogy mik azok a megbízható adatok, amelyekből szilárd alapokra lehet helyezni a Kárpát-medence IX. századi történetét. Láthattuk, hogy a volt avar kaganátus nyugati felében, akár közvetlen, akár közvetett Karoling uralom alatt állt is a terület, ez eléggé részletesen rekonstruálható. Nem mondható el ugyanez a Dunától keletre eső országrészről. Némely történész máig úgy véli, hogy ez lakatlan „avar pusztasággá” vált. Más a Suda lexikon és nyelvészeti adatok alapján a bolgár birodalom északi határtérségének tekinti. Elég nagyszámú híve van annak az elméletnek is, miszerint a morva fejedelemség nem a Dunától északra, hanem attól keletre és délre terült el. Mindezek az elképzelések azért is találhattak táptalajra, mert azt a kevés történeti forrást, ami mégiscsak a Dunától keletre fekvő területről szólt, nem értékének megfelelően értelmezték. Az utolsó avar követ 822-ben a frankfurti birodalmi gyűlésen vett részt, mivel a vazallus fejedelmek joga és kötelessége, hogy a birodalmi gyűlésen követség révén képviseltessék magát. Más kérdés, hogy az évkönyvírók is kötelességüknek érezték-e minden alkalommal s minden nép esetében beszámolni erről, vagy csak olyankor tették ezt, ha volt is miről írni. Talán ez is az oka annak, hogy 822 után négy évtizedig hallgattak a források. S amikor újra megszólaltak, már nem az avarokról, hanem a magyarokról szóltak. – Mikor jelentek meg az első hírek őseinkről? – Az első híradás 862-ből származik, amikor a reimsi Hinkmar érsek arról tudósít, hogy „eddig ismeretlen ellenséges népek, akiket magyaroknak (ungri) neveznek, pusztították az ő (Német Lajos) királyságát.” A helyszín nyilvánvalóan a keleti frank birodalom keleti határvidéke, ahol 861-ben a Német Lajos és fia, Karlmann közötti, váltakozó szerencsével zajló hatalmi küzdelemben nemcsak a morvák vettek részt, akik Mosaburg urát, Priwinát is megölik, de a magyarok is, akik Karlmann és a morva Rastislav fejedelem megbízásából támadtak Német Lajos birtokaira. Szokás a magyarok feltűnésének erre a korai adatára úgy tekinteni, mint valami korai kalandozásra. A magyarok azonban a IX. század végéig mindig csak a Duna völgyében zajló, helyi konfliktusokban vettek részt. Márpedig, ha ez a hadjárat a kalandozások nyitánya, miért nem követték ezt Etelközből újabb, más térségek felé irányuló támadások; ha meg Karlmann és Rastislav csak alkalmi segítségért fordultak hozzájuk, miért nem találtak közelebbi segítséget? S vajon a magyaroknak megérte-e vállalni a hosszú utat, kockáztatva, hogy amikorra ideérnek, oka fogyottá válik a megbízás? A fenti kérdésekre csak akkor kapunk logikus választ, ha feltételezzük, hogy a magyarok egy része már 861-ben a Kárpátok koszorúján belül élt, s olyan jól kiismerte magát a helyi politikai-hatalmi viszonyokban, hogy nem riadt vissza alkalmi katonai feladatok vállalásától sem. mno
Ken Jebsen, német újságíró beszél az amerikai hadiipar igazi céljairól, amely a médián keresztül hamis és félrevezető tájékoztatással uszítja Európát az oroszok ellen. "A NATO és a Nyugat már régóta játszik a tűzzel Ukrajnában. Bizonyított tény, hogy egy kijevi vadászgép szedte le az égből a maláj utasszállítót... Az USA a világháború szélére sodorta a világot, de elsősorban térségünket... Nem az antiszemitizmus veszély, hanem az antihumanizmus... Obamának Európa csak egy csatatér... Európa szerte tüntetnünk kell Európa békéjéért, mert valóban közel a vég..." kattints a VIDEÓRA - te, és a családod, a nemzeted is súlyosan érintett! https://www.youtube.com/watch?v=nMhv4XBJ8fs