Wass Albert (1908-1998) hangja: Adjátok vissza a hegyeimet - rövid hangfelvétel!
Ezt a verset legalább egyszer, minden magyarnak meg kellene hallgatnia!
kattints a VIDEÓRA és a képekre - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=TlmucehNcw8
A nyugat ópium és destabilizációs fegyver a "demokrácia erőszakos terjesztése" - rövid lapszemle
Bogár László szerint a Hongkong ürügyén kibontakozni látszó újabb súlyos globális konfliktus évszázadok óta tartó stratégiai konfliktus része, amelyet egyfelől a Nyugat globális dominanciáját megjelenítő angolszász birodalom, másfelől e hatalom földi uralmát egyre nyíltabban megkérdőjelező erők – egyelőre laza és heterogén – „nagykoalíciója” testesít meg.
A nyugati birodalom az iszlám világot az „arab tavasszal”, a volt Szovjetuniót a narancsos, rózsás, szegfűs forradalmakkal, Kínát pedig eddig főként Tibetben, most pedig egyre inkább Hongkongban szított megmozdulásokkal igyekszik szétzilálni. E destabilizálás fő célja az, hogy lekössék a potenciális riválisok minden létező energiáját, és így lehetetlenné tegyék számukra, hogy a birodalommal szemben valóságos kihívóként léphessenek fel.
A globális média szerint a Nyugat a demokrácia eltökélt híve és szelíd terjesztője szerte a világban. Ezzel Kína, Oroszország és az iszlám országok a diktatúra és elnyomás képviselői, ezért a birodalom feladata e népek „szabadságának” helyreállítása.
Mindez azért tragikomikus, mert a Nyugat az elmúlt évszázadok során minden rendelkezésére álló alkalommal igyekezett a lehető legbrutálisabb függésbe hozni, illetve kifosztani ezeket az entitásokat. Ami Kínát illeti, noha évszázadokon keresztül gazdaságilag és katonailag egyaránt sokkal erősebb és hatalmasabb volt, mint a Nyugat egésze, soha fel sem merült benne a Nyugat alávetésének az elképzelése.
Ezzel szemben viszont a Nyugat az ópium szabad kereskedelmének megsértése ürügyén két menetben is olyan megtorló háborút indított ellene, amelynek egyetlen célja Kína egyszerű és nyers kirablása volt. Hongkongot éppen e rabló hadjárat során szakították el Kínától.
Kínát az elmúlt háromezer év során mindig hierarchikus elit vezette, vezeti, és ez a jövőben sem lesz másként. Ennek az évezredes szerveződési rendszernek legfeljebb a felszínét karcolta meg az a sajátos, rövid epizód, amely önmagát kommunizmusnak nevezte. Ám a kommunizmust szintén a Nyugat brutalitása provokált ki, hisz a kommunisták legfőbb stratégiai célja a Nyugattól való teljes elzárkózás volt.
Magyar Hírlap
A magyar nemzet család centrikus - rövid ellenzéki lapszemle
Tóth Olga szociológus szerint a magyar társadalom a vélemények, az attitűdök tekintetében nemzetközi összehasonlításban is igen család- és gyerekbarátnak mutatkozik. Kiugróan magas a házasságot előnyben részesítők aránya. A felnőtt lakosság túlnyomó többsége nem tartja teljesnek egy nő életét, ha nincs gyereke. Az életüket tudatosan gyerek nélkül elképzelő fiatalok aránya, 10 százalék körüli, ami lényegesen alacsonyabb, mint a nyugat európai országokban.
A magyar társadalom családcentrikussága részben abból adódik, hogy az egyének és a makro szintű intézmények (pártok, politika, állam) között közvetítő szereplők - lényegében a civil szervezetek - kis számban vannak jelen Magyarországon, így az emberek számára az egyetlen kapaszkodót a világban a család jelentheti.
Emellett sok vizsgálat bizonyítja, hogy nálunk igen alacsony az emberek bizalmi szintje: sem az intézményekben, sem a többi emberben nem bízunk. Ez is a családba kapaszkodást erősíti.
Népszava
Fricz Tamás: A bukott baloldal
Amint az várható volt, Ludas Matyi ebben az évben háromszor verte el Döbrögit, vagyis: a jobboldal a parlamenti és az európai parlamenti választások után az önkormányzati választásokon is súlyos politikai verést mért a baloldalra.
A baloldal a rendszerváltás utáni legnagyobb mélypontjára süllyedt, s innentől rákényszerül a teljes újrakezdésre. Úgy is fogalmazhatnánk: szinte a nulláról indulnak, egyfajta politikai „zöldmezős” beruházásra van szükségük.
Mi vezetett idáig? Mik az okok?
A legelső, és kézenfekvő ok nyilvánvalóan a baloldal látványos szétesése a két tavaszi választás utáni időszakban. Ne feledjük el, hogy az április 6-ai parlamenti választásokon a baloldali-balliberális pártok (MSZP, Együtt 2014, Demokratikus Koalíció, Párbeszéd Magyarországért, Magyar Liberális Párt) még összefogtak Kormányváltók címmel, de így sem tudták megközelíteni a Fidesz–KDNP-t: utóbbiak a parlamenti mandátumok 66,83, míg a baloldaliak együtt 19, 10 százalékát szerezték meg. (Pártlisták: Fidesz–KDNP 45,04, baloldal együtt 25, 67, Jobbik 20,30 százalék.) A baloldal ekkor vesztette el kormányváltó-párti státuszát, s zsugorodott középpárttá.
A parlamenti választási kudarc hatására úgy döntöttek, hogy a május 25-ei európai parlamenti választásokon külön indulnak, hogy kiderüljön: kin, kiken múlhatott az április 6-ai súlyos vereség, illetve melyik párt válhat a baloldal vezető erejévé. Ekkor jött számukra az újabb csapás: a Fidesz–KDNP 57,14 százalékot ért el, s a külön induló baloldali pártokat még a Jobbik is megelőzte a maga 14,29 százalékos eredményével! Ráadásul a „ki a domináns párt a baloldalon” kérdés sem dőlt el, helyette szétforgácsolódás következett be: az MSZP és a Demokratikus Koalíció (DK) egyaránt 9,52 százalékot szerzett, míg az ezúttal már közösen induló Együtt–PM pusztán 4,76 százalékot ért el (pontosan annyit, mint az LMP).
E két, K.O.-súlyú kudarc után nehezen tért magához a baloldal, sőt, valójában nem is igazán kelt fel a padlóról. Nyilvánvalóvá vált számukra a májusi „eredmények” után, hogy valamilyen szinten mégis össze kellene fogniuk, mert külön-külön esélytelenek lesznek az önkormányzati választásokon is. Tettek is erre ilyen-olyan kísérleteket, de ezek is szánalmasnak bizonyultak, s közben mind az MSZP-n, mind az Együtt–PM-en belül a bomlás és a belső megosztottság jelei is mutatkoztak. (Csak Gyurcsány maradt igazán „állva”, a liberálisokra meg nem érdemes sok szót vesztegetni.) Az októberre kialakult helyzet nem lehetett más, mint teljes zűrzavar és szétesettség: az ország különféle településein – jól nyomon követhető logika nélkül – hol összefogtak, hol külön indultak a pártok és jelöltjeik, volt, ahol részben összefogtak, részben nem. Az egész szétesési folyamat tragikomikussá vált a főpolgármester-jelölti castinggal, majd burleszkbe ment át Falus Ferenc volt jelölt szerepléseivel, a végén pedig a Jolly Jokerként megjelenő, örök túlélő Bokros Lajos felbukkanásával.
Ez tehát a nyilvánvaló és szembetűnő magyarázat a bal-balliberális oldal teljes bukására, ám végre vegyük észre a másik, legalább olyan fontos magyarázatot is: ez nem más, mint a jobboldali pártszövetségnek, jelesül a harmadik Orbán-kormánynak az első néhány hónapos jó teljesítménye. Az Orbán-kormány, illetve a Fidesz–KDNP töretlen népszerűsége elsősorban annak köszönhető, hogy választási ígéreteit betartva, folytatta a neoliberalizmussal véglegesen szakító, „néppárti” – de nem populista! – kormánypolitikáját; ígéreteihez híven folytatta a rezsicsökkentést, határozott lépéseket tett a mintegy másfél millió családot érintő devizahitelesek megmentése érdekekében, folytatta a pedagógus béremelést, a reprivatizációt, a nemzeti érdekek határozott védelmét a külpolitikai viszonyainkban, a nemzetközi közvélemény előtt.
Ez a kiszámíthatóság valódi tartalommal töltötte meg a „Folytatjuk!” jelszót, s hitelesítette az emberek szemében az Orbán-kormányzatot. A kormányzóképesség az egyik legfontosabb szempont a pártok versenyében, s jól látható, hogy az emberek döntő többsége jelenleg egyedül a Fidesz–KDNP-t látja kormányzóképes politikai erőnek. A baloldal ezt a képességét látványosan elveszítette, a Jobbik pedig még nem „puhult meg” annyira, másfelől szakmailag még nem vált annyira hitelessé, hogy a többség rájuk bízza az ország, vagy az önkormányzatok irányítását.
A baloldal bukásának e két oka mellett azonban még van egy harmadik is.
A Népszabadság az április 6-ai választások másnapján leírta, hogy a kormányt váltani akaró szövetség egyik tagjának vezetője így sóhajtott fel hétfőn hajnalban, már kamerákon kívül: „semmit sem értettünk meg Magyarországból.”
Nos igen, ez a lényeg, a vastag betűs lényeg: a balliberálisok csak nemeket tudtak és tudnak mondani (jobboldali diktatúra és antiszemitizmus dúl az országban, segítség!), s csatolt szervezeteikkel az unióba és a tengeren túlra rohangálnak feljelenteni az országot. Igenjeik – átgondolt program, jövőkép, vízió Magyarországról – nincsenek.
Vagyis: nincs mondandójuk Magyarország állampolgárai számára. Most már jó lenne észrevenni, hogy valójában ők azok – s nem a jobboldal! –, akik semmit nem értettek meg az általuk ájultan tisztelt és imádott Nyugatból, a demokráciából.
Sportosan szólva tehát: csere van!
Új muravidéki színházi premier
A lendvai Egy & Más Vándorszínház a ma is sok aktualitással bíró Örkény István darabjával, a Tótékkal nyitotta meg 2014–15-ös évad magyar színházi bérletes előadássorozatot a Muravidéken.
A groteszk fogalmának sajátos örkényi értelmezése – melyben egyszerre van jelen a szarkasztikus humor és a drámai hangulat – a tragikomédia kategóriára mint műfajra is hatással volt. A Tóték megjelenésétől számíthatjuk a magyar dráma és színház – később a film – megújulását, s ha mérföldkő után kutatunk, akkor ez bizonyára az egyik olyan, mely mindmáig biztos fogódzónak számít.
A groteszk fogalmában elrejtett kettősség nem is áll olyan távol egymástól, mint ahogy a „sírva vigadás” is a magyar lélek sajátja, erre a századvégi novellistáktól Mikszáthtól Móriczon át Kosztolányiig rengeteg példa akad.
A hazai társulat új sikerszáma ismét megdobogtatta a színházkedvelő lendvai közönség szívét. A komor téma ellenére – a groteszk jegyében – lehet szórakozni, nevetni is. A bemutató után Szloboda Tibor a rendező is elégedett volt a darab előadásával, s kifejtette, az állandó színház kivételével már minden megvan Lendván: nagyszerű társulat, nagyszerű közönség.
Muravidék
Történelem hamisítás, ballib hazugságok, és a tények - rövidke lapszemle
Ujváry Gábor, a Veritas Horthy-kori kutatócsoportjának vezetője emlékeztet rá, hogy 1944-ben négy német támadó csoportosítás tört az országra, ebből csak az északnyugati önmagában akkora tűzerővel rendelkezett, mint a magyar haderő összessége.
A németek már csírájában elfojtották az ellenállást: amikor bevonultak, letartóztatták, vagy internálták a hazafias és ismerten németellenes politikusokat, közéleti személyiségeket. Április végére körülbelül tíz-tizenháromezer embert hurcoltak el.
Betiltottak 129 újságot s a civil szférát is megfojtották. Magyarországon pezsgő egyesületi élet zajlott, rengeteg társadalmi és kulturális szervezet működött. A Sztójay-féle bábkormány ezerkilencszázat tiltott be közülük. A háború után száz törvény született a zsidó vagyonok sorsáról, de ezek egyike sem rendelkezett arról, hogy a tulajdonosoknak vissza kell adni elvett, elkobzott értékeiket.
Magyar Hírlap
Ferenc pápa szerint a szociális jogállamot nem szabad felszámolni - rövid lapszemle
Reformokra van szükség, hogy biztosítsuk a javak újraelosztásához, az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést a legszegényebbek részére is. Ezáltal felszámolhatóvá válik az igazságtalanság, és helyreállhat a felborult egyensúly.
A pápa megerősítette, hogy a munkához való jog nem alku tárgya, valamint elítélte az emberek kihasználásának minden formáját. „Nem lehet a tőzsdék szeszélyének függvénye az, ami az ember számára a méltóságot jelenti. Különösen akkor nem, amikor emberek milliárdjainak méltóságát kevesebb mint napi két dollárra értékelik”.
A munkához való jog nem függhet a pénzügyi és monetáris piacoktól. Ezek olyan szemléletet képviselnek, amely a munkapiaci megszorítások árán akarja növelni a jövedelmezőséget. Ez újabb kirekesztetteket eredményez a társadalomban, ami nem felel meg az ember és a közjó szolgálatában álló gazdaságnak, a részvételi és befogadó demokráciának.
A globalizációról szólva kiemelte, hogy az „gyakran nem tartható ellenőrzés alatt, hiába nőtt ugyanis sok állam gazdagsága, növekedett a társadalmi csoportok közötti különbség, ami egyenlőtlenséget és a szegénység újabb formáit hozza létre a gazdagabbnak tekintett országokban is”.
magyarkurir.hu
Magyar emlékek a nagyvilágban - Emléktábla a magyar hősi halottak tiszteletére a kolostor templomának a falán - Plankstetten - Németország
A bajorországi városkához tartozó Plankstetten bencés kolostorát 1129-ben alapították, s évszázadokon keresztül zavartalanul gyarapodott.
Az apátság nagy részét az 1525-ös parasztfelkelés és a harmincéves háború során lerombolták, a renoválást csak a 17. században kezdték meg, a kolostor ismét fejlődésnek indult.
Falai között 1907-ben megnyitottak egy mezőgazdasági iskolát is a környékbeli parasztfiatalok számára, a II. világháború során pedig hadikórház működött az épületegyüttesben.
1945-ben az odáig eljutott, sebesült magyar honvédek számára rendeztek be itt kórházat. A környéken még ma is élnek az egykori katonák leszármazottai, nem megy ritkaságszámba, hogy magyar családnevekkel találkozunk.
A falucska állomásán egy sebesülteket szállító vonat állt, amelyet az amerikaiak bombáztak meg, jóllehet a szerelvényre ráfestették a vöröskereszt-jelzést.
A plankstetteni kolostor templomának előterében található ez az emléktábla, amely az itteni „magyar kórházban"-ben elhunyt honvédek előtt tiszteleg.
14 magyar honvéd lelte halálát itt, a háború utolsó hónapjaiban, bár az 1995-ben felavatott táblán 13 név szerepel.
Bayer Zsolt: Bánó bűne - Bánó most saját bőrén tapasztalja, milyen az, amikor a falka nekimegy valakinek
Bánó szegény elrúgta a pöttyöst. Meg merte kérdezni Osztolykán Ágnestől, milyen a cigány néplélek.
Azóta nem áll meg a megmondók előtt. „Rasszista”, „általánosító”, „kirekesztő”, „mi az, hogy cigány néplélek?”, „mi ez a kollektív bűnösségre utaló kérdezősködés?”, stb., stb.
Nincsen ezzel semmi baj. Bánó most saját bőrén tapasztalja, milyen az, amikor a falka nekimegy valakinek. (Ettől persze még valaki mondhatna néhány szót arról, miért gondolják úgy cigány közösségek, hogyha sérelem éri őket, akkor lincselniük kell. Vélt dolog esetén is. Ebbe halt bele egy ember Olaszliszkán, emlékeznek? S azóta jó pár hasonló eset történt, kivétel nélkül cigány résztvevőkkel. Most pedig itt ez a legutóbbi, ami majdnem halállal végződött. Amikor Olaszliszka után leírtam, hogy most mi lesz, majd cigánygyerekek elgázolása esetén el kell hajtanunk a helyszínről, nos, akkor én voltam a célpont. Azóta idézgeti az összes aljas gazember az ominózus mondatot, és soha nem teszik hozzá a folytatást: „Persze ilyet ember nem csinál…” Most, Felsőzsolcán valaki mégis kénytelen volt továbbhajtani. Kénytelen volt elhajtani a helyszínről, máskülönben meglincselték volna. De most nem akarok ezzel foglalkozni, csak úgy megemlítem, volna igény a magyarázatra…)
A lényeg most Bánó vesszőfutása. Aki persze tényleg hülye, mert vajon miért Osztolykán Ágnestől várt választ az amúgy jogos felvetésére?
Az igazi kérdés az, hogy a Bánót szapulók hol voltak a minap, amikor a riporter egy magyarországi sváb települést, Solymárt „volksbundistázott le”. S ezzel minősített nácinak, pusztán faji alapon. Akkor miért nem volt bajotok, megmondók?
Vagy amikor Bánó veletek együtt nácizza a magyarokat akkor mi van? Mi a bánat van akkor, amikor elkezdtek értekezni a magyarság bűneiről, arról, hogy a társadalom – így, kollektíve! – nem hajlandó, nem tud szembenézni második világháborús bűneivel. Amikor elmebeteg tagjaitok odaállnak a megszállás áldozatainak emlékműve elé üvölteni, akkor mi van? Mert az üvöltés mögött ugye az húzódik meg, hogy mi, magyarok nem emlékezhetünk a német megszállás áldozataira, mert annak nem voltak magyar áldozatai, csak zsidók, igaz? (Mintha a zsidó áldozatok nem lettek volna magyarok – emlékezzünk Radnótira!)
Hogy van ez? Ha a cigányok szakmányban lincselnek, akkor mindenki nézzen félre, mert életbe lép a PC. Amikor svábokat, magyarokat kell elítélni, akkor üvölthet a kórus, mert ez PC, sőt, ez maga a „politikai korrektség”.
Azt gondolom, ez nincs jól. Azt gondolom, hogy ez rosszul van így. És azt is gondolom, hogy ennek nemsokára vége lesz.
Úgyhogy siessetek, Bánó az egyik utolsó szőrnyulatok. Vessétek gyorsan utána magatokat, aztán menjetek a helyetekre. Lassan vége a bulinak, a versenynek, és itt fogtok maradni meló nélkül. Életetek hátralévő részében leshetitek, hogy ki milyen karórát visel, meg hogy dögös-e az alsógatyája. Persze, végül is, ez is egy munka. Ezt is el kell valakinek végeznie. Ahogy eleink mondogatták: amíg lószar van, veréb is van. Úgyhogy nyugi.
Éhen azért nem haltok majd.
Magyar Hírlap
Senki sem úgy boldog, ahogy valaha elképzelte
"Senki sem úgy boldog, ahogy valaha elképzelte. Már az is boldogság, ha nem boldogtalan."
Palotai Boris (1904-1983) - József Attila-díjas író, költő